Balázs K. Attila

VERSEK AZ ALVÓ MÚZSA MELLŐL

(egy)

alszik a múzsa s én távolodnék:
indulok talán ha enged
üregnyi tér
hiszen vár ma
lakónia: aszott nyelvű távol. csak
ne reccsenjen ajtó nyikorduljon ablak
ha lendítem tágra –
de vesztem
az időt s kacag csiklandós esőktől:
zsugorodik vagy tágul
odakinn
a táj.


(kettő)

távolodom. alkatom
kúszni enged: körmeim
a cementbe vésni –
lesem a felpattant ajtót:
leendő
világom tere
még résnyi.

álarc. mintha nevetne
mozdítja arcán
a bőrt az álom.
alvó múzsa lénye
nevetésnyi. magamra
húzom az éjszakát. fázom.

(három)

nem érnek tovább a szálak. ágynyi
melegben mélyeket szusszan –
lélegzeteink mint
kitérő egyenesek. várom
a kint és bent homálya
összefolyjon – az ég
mint óriás-lábnyom a fákat
maga alá nyomja.
fekszem hanyatt mint
organikus
vár-rom – óriás
földre dobott
gyomra.

(négy)

vagyok csak vonzat: alvó
nő-alakhoz lánccal
verve. üreg és homály. tompa
hangulat metamorf terve.
akadozó mozgás:
csak kattog lány-szív: szükség-
csendbe permet.
vagyok csak vonzat. lassan
forogni kezd
az esték terme:
vajon
merre mozgat

(öt)

megfejthetetlen szobáink
geometriája, az a gyötrelmes
párhuzam – kölcsönös
egyensúly-kényszer: neked csukott
nekem nyitott szem-golyómon mint
kavicson ammonitesz-lenyomat
a képek
hogy alszol
hogy alszik a múzsa s az üreg
már a kinti félhomályba
tágul s ajtó
ablak hiába recseg – csillogó
bogár-láncként vonulnak a percek
állat, hajtó
mégis
mozdulatlan - - -

(hat)

távolodom. odakint
mint évgyűrűk a kertek
tágulnak ahogy tágul
a tér pedig
csak testemben nő a vákuum –
ha ölelnélek szemed egy pillanatra
felpattanna még
az oxigénhiányban – de ón-
permetet hintek
minden szóra míg
visszaalszol.
távolodom. odakint
mint évgyűrűk: ránk szorulnak
a kertek. alvó
arcod kicsúszik
a maszkból.

(hét)

lassú mozgásba kezd
a kéz. vonszol-e testet
vagy tépdes-e selyem-szálat
vontatva erőszakos ébredésbe
múzsát? vagy csak a mosoly
emléke rángat s az arcból
elvonul a festék. míg résnyi térbe
zsúfolódnak a csontok
hallom a sötétben moccanó testét.
odakinn szürkület-sátrak. távolodom.
indulok. várnak. fojtott
fél-szavaktól zsúfolt a tér. érkezem.

vagy gyökérré váltam.