Belehalt az ördögűzésbe egy apáca

Sz.Szonja

Állandó Tag
Állandó Tag
Keresztrefeszítették a 23 éves apácát

Index/MTI

2005. június 16., csütörtök 21:31

Valószínűleg pszichikai betegségben szenvedett az a 23 éves román apáca, akiből keresztrefeszítéssel próbálták kiűzni az ördögöt egy Tanacuban lévő kolostorban. A lány három napig volt kikötözve, amikor meghalt, a zárdafőnök szerint helyesen, az ördögűzés szabályai szerint jártak el.

Lánccal keresztre feszítettek, éheztettek, és halálra kínoztak egy fiatal apácát a romániai Tanacuban lévő egyik kolostorban, így akarva kiűzni belőle az ördögöt.

A hírt csütörtökön közölte a Mediafax román hírügynökség, beszámolva arról, hogy a moldovai településen lévő kolostorban szerdán este meghalt egy fiatal apáca, a 23 esztendős Maricica Irina Cornici. Az üggyel kapcsolatban a helyi hatóságok már vizsgálatot indítottak, ugyanezt teszi most Husi városának ortodox püspöki hivatala is.

Mint arról a román patriarkátus szóvivője, Costel Stoica tájékoztatta a hírügynökséget, Irina három hónappal ezelőtt jelent meg a kolostorban, hogy meglátogassa ott szolgáló barátnőjét. Ez utóbbi meggyőzte őt arról, hogy maradjon ott, a fiatal apáca rá is állt a dologra. Egy aradi árvaházból jött, és úgy gondolta, hogy ezen az új helyen nyugodtabb lesz majd az élete.

Egy hónappal később azonban rosszullétek kezdték őt környékezni, egyre gyakrabban lettek rohamai. A zárdafőnök biztos volt abban, hogy testét és lelkét "gonosz szellemek" vették birtokukba. Ezért határozott úgy az egyházi intézmény vezetője, hogy kiűzi Irina testéből az ördögöt.

Lelki szolgálat

A történet további részét már a rendőrség rekonstruálta. Eszerint a lányt a kolostorfőnök és négy apáca behurcolta egy külön helyiségbe. A rángatózó Irinát előbb spárgával megkötözték, de mivel így sem lehetett vele bírni, lánccal kötözték egy fakereszthez, száját pedig betömték egy törülközővel. Így maradt keresztre feszítve a hideg falak között, étlen-szomjan három napig. Azután kómába esett, és szívinfarktust kapott.

A kolostor főnöke továbbra is vallja, hogy a "lelki szolgálat" szempontjából helyesen járt el, mivel ki kellett űzni a gonoszt a lányból. Emiatt kellett szerinte három napon keresztül mindenfajta ördögűző szertartást végezni.

A helyi megyei orvosok szerint a fiatal apáca valóban pszichikai jellegű betegségben szenvedett. A rendőrség néhány napon belül a vizsgálatok alapján megindítja a büntetőeljárást.


-----------------------

Ez a mai világban azért elég gáz, nem? :o Orvos nincs ilyen helyeken, hogy esetleg megállapítsák, hogy mi baja van? :wacko: Akár epilepsziája, vagy pánikrohama, vagy bármi lehetett. De persze az sem kizárt, hogy valóban az ördög szállta meg :blink:
 

jullan

Állandó Tag
Állandó Tag
Hát ez remek!!! A XXI. században ......

:evil :evil :evil

Ezek után megkérdezi valaki,hogy miért vagyok ateista és gyülölöm az ilyen vallási megszállottakat,akik szerint az ördög van egy beteg emberben benne,legyen a betegsége influenza vagy rák vagy akármi.
Pedig azt hittem,hogy az influenza virustol van.... :blink:
 

eb32

Állandó Tag
Állandó Tag
Sajnos, még történnek ilyenek :( Eléggé ellentmondásos hirek jelentek meg a román központi sajtóban, egyes cikkekben azt állitják, hogy szkizofréniában szenvedett a lány, mások szerint pedig egészséges volt.
Ma temetik.
A mai lapokban jelentek meg alábbi képek
 

Ernoe

Állandó Tag
Állandó Tag
Az ördögüzés mesterségét valoban tanitják a katholikus theologián.

A novic elöször ajtonállo, ördögüzö, subdiákonus, diakonus majd felszentelt álldozo pap lesz.

Hogy milyen lánc, meg korbács van elöirva azt nem tudom.

Roma az önsanyargatásnál a 60-as években könnyitéseket vezetett be.
A szerzeteseknek megengedett minden segitség nélkül magukat korbácsolni. Azelött a rendtársak egymásnak segédkeztek.
 

cebus

Kitiltott (BANned)
Feltételezem, hogy a manapság egy jól képzett ördögűző tudja mi a különbség az epilepszia és a megszállottásg között.
 

Ernoe

Állandó Tag
Állandó Tag
Nem vagyok benne biztos mert akkor az a sok látomásokrol szolo hir nem kerülne bele egyházi lapokba.


Egyszer találkoztam egy a 20-évek ota hazánktol elszakadt öregurral.
Ö szerzetes volt egy francia kolostorban és a "Mária megjelenésekre" specializálta magát.

Akkor csak mosolyogtam rajta de ma mit nem adnék a feljegyzéseiért. Keresztlányom most irja a diplomamunkáját aminek a cime "Halluzination und Wahn". Erdekes, hogy a látomások (halluzination) menyire hasonloak.

Másik érdekesség, hogy a kolostorhoz közel van a Pannoniábol jött Szent Martin kápolnája. Talán már emlitettem. Akinek a napján ludat szokás enni.
 

cebus

Kitiltott (BANned)
Ilyen alapon abban a faluban bárkire bármit rá lehet mondani, és jól kivégzik érte. MOndván, bocs, de ki kellett üzni a gonoszt, ja hogy közben meghalt, hát Isten így gondolta jól.

A férjem keresztapja rendházfőnök helyettes volt Sümegen. A gyomorégésre gyomorkeserűt ajánlott és nem kezdett el hókuszpókuszolni. Merthogy tanult ember volt.

A hasonlat sántít ugyan, de szerintem érted miről beszélek. :)
 

FagyisSzent

Állandó Tag
Állandó Tag
Egy par aprosag, mielott ("veletlenul") elharapozna a hir, hogy a kereszteny egyhazak meg mindig a kozepkorban leledzenek, es itt az ideje, hogy vegre elfelejtsuk oket. Nem vitatkozom a hirrel, nincs okom ketsegbevonni, hogy a leirtak alapvetuen megtortentek. Bizonyos reszletek nagyon gyanusak, de hat ez a szanzaciot kergeto es majdnem mindig "ideologiamentes" sajtoban mar megszokott.

Az ordodox egyhazak ordoguzesi szokasaival kevesbbe vagyok tisztaban, de feltetelezem, hogy alapjaiban hasonlatosak a Romai Katolikus gyakorlathoz. Ha feltetelezesem igaz, akkor:

- Az ordoguzes "a gonoszlelkek kiuzeset celozza, vagy a megszallottsagtol akar megszabaditani, es ezt Jezus lelki hatalmaval teszi, amit o az Egyhazra bizott". (Katolikus katekizmus)
- A megyes puspok (az ordinarius) kellett volna, hogy kiadja az emgedelyt, es egy e celra specialis modon kepzett, felhatalmazott es felszentelt pap hajtotta volna vegre az ordoguzest az ordinarius felugyelete mellett ("Senki sem végezhet törvényesen ördögűzést megszállottakon, ha a helyi ordináriustól külön és kifejezett engedélyt nem kapott" - 1172.Kán.1.§).
- Az ilyen engedelyt "a helyi ordinárius csak jámbor, tudós, józan és kifogástalan életű áldozópapnak adja meg" - 1172.Kán.2.§.
- A romai Gregoriana katolikus egyetemen kulon tantargy az exorcizmus.
- Az ordoguzes menetet a Római Rituálé erre vonatkozo fejezete szabalyozza. Ezt 1999-ben dolgoztak at 10 eves intenziv kutatomunkat kovetoen.
- A "De Exorcismis et supplicationibus quibusdam" (Mindenféle ördögűzésekről és könyörgésekről) cimu konyv 88 oldalon tovabb ismerteti az exorcizmus lefolytatasat, amelyek rendkivuli ovatossagot, diszkreciot es az orvostudomannyal, a pszichiatriával valo egyuttmukodest tanacsol.
- Az exorcizmus "technikaja" az ima a megszallott szemely jelenleteben, nem pedig ilyen-olyan kinzasok.
- Az ordoguzes nem latvanyos jatek vagy cirkusz. Gyakorloja mindenek elott orvosi leleteket ker es pszichologusokkal egyeztet.
- A hozzatartozok tajekoztatasa, jovahagyasuk szukseges, bar ezt kulon Kanon nem szabalyozza.
- Az igaz, hogy hatalmas kulonbsegek vannak az ordoguzok kozott. A tobbseg hasonloan gyakorolja hivatasat Gabriele Amort atyahoz, a romaban szekelo Ordoguzok Nemzetkozi Szervezete elnokehez, aki felszabadito imat alkalmaz foleg. Es van olyan extrem is, mint a hazassaga miatt az egyhazbol majdnem kicsapott afrikai puspok, Milingo. Oelotte a satantol megszallott emberek vergodtek, uvoltoztek.

Tragikus, hogy az ordoguzest valaki felhatalmazas es kepzes nelkul probalja meg vegrehajtani. A hivo latja, hogy ennek nemcsak lelki-pszichikai, hanem komoly hitbeli vonatkozasai is vannak. Nagyon remelem, mielobb kiderul, hogy valoban mi is tortent Romaniaban, es a tett(ek)nek megfelelo kovetkezmenyei lesznek.

Ernoe megjegyzese, miszerint
Originally posted by Ernoe
"Nem vagyok benne biztos mert akkor az a sok látomásokrol szolo hir nem kerülne bele egyházi lapokba."
baratok kozott is alapveto tajekozatlansagrol vagy melyseges cinizmusrol tanuskodik. A latomasokrol szivesen beszelgetnek en is, de szukseges lenne ehhez, hogy ne csipobol lobolondozzunk es epilepsziasozzunk mindenkit, akinak latomasa vagy hasonlo elmenye volt.
 

Ernoe

Állandó Tag
Állandó Tag
A latomasokrol szivesen beszelgetnek en is, de szukseges lenne ehhez, hogy ne csipobol lobolondozzunk es epilepsziasozzunk mindenkit, akinak latomasa vagy hasonlo elmenye volt.
Azt hiszem, hogy a többség itt felnött emberekböl áll és senki sem "kezeli le" a lelki vagy testi betegségben szenvedöket.

A szavak tartalmán nem csürhetünk, csavarhatunk, az "ördögüzés" szonaknek fix jelenése van és ez nem más "Psycho-Fast-Food" sarlatánok részére.

Számomra az erkölcsi értékeket akceptálni nem tudo, brutális bünösök tartoznak az "ördögtöl megszállottak" közé de tömjén és szenteltviz ezeken sem segit.
 

FagyisSzent

Állandó Tag
Állandó Tag
Originally posted by Ernoe@Jun 25 2005, 06:09 AM
Számomra az erkölcsi értékeket akceptálni nem tudo, brutális bünösök tartoznak az "ördögtöl megszállottak" közé...
Jawohl. :)

Számodra valójában mit jelent az "ördögtöl megszállottság"? Gonoszra való hajlamot?
 

JuliG

Állandó Tag
Állandó Tag
Atyauristen, visszazuhantunk az idoben vagy 2000 evet? Megall az eszem. Szerencsetlen no valoszinuleg epilepszias rohamokkal kuzdott, es azok a gyengeelmeju apacak ezt nem ismertek fel. Nem is ertem mi a feszkes fenenek vannak kolostorok. Hogy ilyen aluliskolazott, begyepesedett, hulye ven szipirtyok halalra kinozzak embertarsaikat?

Most olyan grimasz kellene, ami ki tudna fejezni az erzelmeimet, de nincs olyan. Ennyire felhaborito irast meg nem olvastam itt a dumcsin, most szet tudnam tepni az osszes szentfazek ven dogot. .........
 

FagyisSzent

Állandó Tag
Állandó Tag
Az ortodox püspökség, ahová a hírben szereplő zárda tartozik, Daniel Petru Corogeanut, a főkolompos szerzetest eltiltotta, a közreműködő apácákat elcsapta, a kolostort bezárta. Persze ez nem teszi az eseményeket meg nem történtekké, de legalább jelzi, hogy a román ortodox egyház sem tűri ezt a fajta tevékenységet.
 

Ernoe

Állandó Tag
Állandó Tag
Számodra valójában mit jelent az "ördögtöl megszállottság"? Gonoszra való hajlamot?
En eltudom képzelni, hogy valakiböl hiányzik az erkölcsi gátlás. Egyesek ezt egyszerüen romlottságnak, elvetemedettségnek nevezik.

Az ember egy szociális lény, ha ezt nem látja be akkor ott hiba történt a nevelésnél, vagy valami oknál fogva zavar lépett fel.

Az ördögüzés valoszinüleg az ösidökre vezethetö vissza, mintahogy ez a bentszülötteknél ma is ismert.
Sok psychologusnak feltünt már, hogy ezek a benszülöttek eredményesebben gyogyitanak mint ök a civilizált világban.

Az siker titka abban rejlik, hogy az egész törzs résztvesz az igenhosszas ceremonián.
A hibák okáért nem a pátienst teszik felelössé hanem egy külsö személyt, az ördögöt.
Igy nem kell dacolással számolni. A páciens nem lesz megszégyenitve.

A beteggel valo intenziv foglalkozás (az egész falu napokig érted küzd az ördög ellen, festi magát táncol) létrehozhatja a hiányzo, vagy megzavart kapcsolatot az egyén és a csoport között.

Keresztény ördögüzést még nem láttam, de az ördöggel valo fenyegetés az még ma is napirenden van. :evil
 

Cica

Állandó Tag
Állandó Tag
[attachmentid=16728]

Egyes lapok azt irjak hogy a lany nem volt skizofrenias, mint ahogy alitottak...Nemetorszagban dolgozot mint babysitter. Ossze kuporgatot 4000 eurot, amit az apacak el loptak(kicsaltak) tole (a fiu testvere is kolostorba van).Volt egy baratnoje a kolostorba es meg latogata azt..nem lehet tudni mi tortent vele, de mikor mar onnan vissza jot ahoz a hazhoz ahol volt egy berelt szobaja, mar mas volt..ki tudja mit adhatak neki, mivel tudtak hogy penze van. Eloszor mikor vissza tert tudta meg hogy 1000 eurot el kert a testvere az o neveben ( de a testvere is apacakal volt korulveve) es nagyon elszomorodot hogy o nem tudot semmit..utana meg kitalatak az ordog uzest, amit meg kell hagynom undorito es semi ertelme nincs..a mai vilagban meg hini is benne, tulzas. Vannak minden fele kabito, gyikosagba kergeto fuvek...(par evel ezelot egy ugyeszt gyilkoltak meg profi modon..aki Ro. lakik meg biztos emlekszik a Panait ugyrol) ki tudja mit adhatak annak a szerencsetlen lanynak , aki arvahazba novekedet mert a szulei nagyon szegenyek voltak. Csatolok egy kepet, csak hogy lasatok ti is hogy nez ki egy gyilkos...bizon ha a kezembe kerulne, hat kiherelnem es az apacakat sem hagynam ki ..valami jo nagy csodort engednek rajuk.
 

Cica

Állandó Tag
Állandó Tag
[attachmentid=16729]
Itt van meg egy kep...hat ha soha nem latnek f..t, nekem ez az alak nem kellene, pedig anelkul sem szeretek elni. Undorito, visszatasito egy alak tud lenni,aval a voros szkalaval...a voros haju emberektol alitolag ovakodni kell,mert bitangok.
 

mioki

Állandó Tag
Állandó Tag
Ez nem tartozik a témához, de eszembe jutott róla... egy novellácska:

Az isten arca

Borongós, őszi nap volt. Hűvös szél tépázta az út széli fákat, melyek ágai, mint megannyi emberi kéz ujjai fonódtak az út fölé megvédve azt esőtől, hótól, de a szél eme kis építményt könnyű játéknak tekintette és mint vonat az alagútban zúgott el alatta.

A lány, aki az úton sietett a ház felé szorosabban vonta maga köré a kabátját és sietősre fogta lépteit. A lépcsőn tétován megállt, hátrafordult, ment volna vissza, de lába két lépcsőfok között elakadt. Hatalmas villanás, dörgés rázta meg a környéket, szemei összeszűkültek, ruhája szorosan testéhez simult az erős szélrohamban. Mégis felszaladt az ajtóhoz és a nehéz vaskopogtató után nyúlt.

*****

Apró csecsemőként, egy szegény család hetedik gyermekeként jött a világra egy hideg téli éjjelen. A szoba félhomályában egyszerű, szalmával bélelt kosárba tették, s durva szövettel betakarták. Apja karjára vette és a sötét utcákon át az állomásra vitte. Néhány könnycseppet ejtett érte, melyet rongyos kabátujjával letörölt, majd szipogva, többé vissza se nézve eltűnt egy mocskos utcasarkon.

A gyerek nem sírt. Nem sírt fel az utca durva, ismeretlen zajaitól, sem a részeg kovács énekétől, s akkor sem amikor egy kutya megszentelte a kosár leszakadt fülét és odatelepedett mellé. Még arra sem riadt fel, meg sem rezdült szempillája, amikor az idős bakter rátalált, fűtött szobába vitte.

A kislány gyorsan nőtt, cseperedett. Aranyszőke hajának csillogása, égkék szemének huncut mosolya megédesítette az öreg napjait. Csodára lelt akkor este és boldogságot érzett, amiért az Úr gondjaiba vette a két magányost, összeboronálta őket, hogy eggyel több gondtalan emberpár éljen a világon. Szeretgette, dédelgette, becézte a kislányt. Nyaranta együtt figyelték az elhaladó vonatokat, s míg a férfi munkájával volt elfoglalva a gyermek virágot árult a leszálló utasoknak. Mindenki örömmel fogadta a kis csokrot és megsimogatták a fejét, cukrot dugtak a zsebébe. Télen, amikor már nem nyíltak ezerszínű virágok, apró ronggyal urak cipőit tisztította, fényesítette. Volt, aki kifejezetten kereste társaságát, nem csak ügyes ujjai, de bájos szavai is csalogatták a vendéget. Szerette az életét, az embereket, s kedvességéért viszontszerették.

Mindenki ismerte egyetlen hűséges, öreg barátját, a fekete kutyát, aki kisded kora óta el nem mozdult mellőle egyetlen pillanatra sem, mellette aludt a szalmán is. Sokszor játszottak együtt a réten, virágszedés közben, s olyankor egy gyermek boldogságával kacagták körbe a tisztást, a folyópartot. Néha az öreg is velük tartott, és sokat beszélgettek az életükről, a jövőről, s a mindennapok tennivalóiról, örömükről, bánatukról. Gyakran került szóba a múlt felemlegetése közben összekerülésük szomorú, de egyben mindkettőjük számára örömteli története is.

- Egyetlen kincsem, kár a múltat visszasírni - mondogatta a bakter mindig. - Talán jobban élnél másutt, de ha a szüleid magukra hagytak, annak bizony meglehetett a maga oka, kiváltképp, mert gyönyörű csecsemő voltál. Na meg hát ugye, ha más talált volna rád most nem ismernénk egymást.
- Örülök, hogy itt lehetek veled - borult a kislány a nyakába és összecsókolta a kedves, ráncos férfiarcot.

Egy este a tizenéves lány későn került haza, de senki nem várta őt. Csendben látott hozzá a vacsora elkészítéséhez, közben nyugtalanul ki-kitekintett az apró ablakon az állomás felé. A sötétben csak egyetlen pislákoló lámpát láthatott egy közeli épületen. Eltelt egy óra, majd még egy, s az öreg még mindig nem volt sehol. A kimerült lány feje lassan az asztalra hajolt, mély álomba merült. Álmában játszott a réten, ugrándozott, hűs szellő fújta haját, ahogyan futásnak eredt és csak futott és futott. Futott megállás nélkül. Hamarosan hangos kopogtatás zavarta fel.

- Jöjjön, kislány, szörnyű baj történt! A vonat… senki sem érti… mindig olyan gondos volt… nem tudjuk hogyan történhetett meg…

Így tudta meg, hogy nincs többé ember, akihez tartozna, hogy magára van hagyva az életben. Elhagyták, s ezzel az ő élete is semmivé vált. Szomorú volt. Egyre csak szorította magához a bozontos ebet és sírdogált. Sírt napokon, heteken át, aztán eljött a tavasz és a virágok között megnyugvásra lelt. Ismét árulni kezdte őket, s lassanként megnyugodott a lelke.

Eljött a nyár is, ismeretlen munkásokat hozva, hogy az új gyárban dolgozzanak. Ám a lánynak egyre rosszabbul ment a sora. Ezeknek az embereknek nem volt pénze virágra, s ha volt is, nem volt kinek adni. Még csak felé sem néztek, hiszen maguknak is elég gondjuk volt. Csak egyetlen fiú járt ki naponta az állomásra, aki a vett virágot a kabátjába rejtve vitte az utcákon át. Néha a lányra mosolygott, de legtöbbször a földet nézve, szótlanul fizetett és soha nem nézett hátra távoztakor.

Hamarosan lehullt az első hó, s nem nyílt több virág a réteken. A dolgozó embernek nem volt szüksége cipőtisztításra, így a lánynak sokszor nem volt mit ennie, s vékony ruháját átjárta a metsző hideg. Azonban mindenki másnak is összébb kellett húznia magát, hiszen a tél senkit sem kímélt. Nem volt maradása a fogadó kandallója mellett, ahol addig is sokszor fogyasztotta el szegényes vacsoráját, mert a fizetővendég elől fogta el a meleget. Egy enyhe éjszakán el kellett hantolnia gyengéd barátját is, aki oly sok éven át volt ott, amikor vigasztalásra volt szüksége. A jeges föld nehezen fogadta be a testét, napok múlva is fájdalmasan sikítottak a rögök a lány felé. Csak egy száraz virágcsokor és egy fakereszt, melyet valaki leszúrt a sírhalom mellé, enyhítette a bánatot.

Egy fagyos délután a lány az utcákon kóborolt, amikor egy férfi lépett oda hozzá:
- Volna kedved eljönni hozzám? Befűtünk és jól érezzük magunkat - széles vigyor jelent meg az arcán, amit az utat figyelő lány nem láthatott. - Esetleg kaphatnál ételt, meg egy kis pénzt is, ha megígéred, hogy legközelebb is meglátogatsz…

Az étel szóra megkordult a gyomra és alig észrevehetően bólintott a fejével. Megtette, amit kértek tőle, hiszen már nem volt senkije, aki visszatarthatta volna. Távolabb egy ház sarkánál egy fiú állt, kezében tartva utolsó virágcsokrát. Szemébe húzta a sapkáját és eltűnt a sötétben.

Másnap, amikor a lány kilépett az alacsony ház kapuján az emberek arról a szörnyű tettről beszéltek, ami az elmúlt éjjel történt. Egy fiatal fiú a jeges folyóba ölte magát.

*****

A hideg folyosón egyre erősödött a lépések zaja. Kint zuhogott az eső, melynek monoton ütemét egy-egy villám szakította ketté.
A terembe lépett egy vastag csuhás pap:
- Jól meggondoltad, gyermekem, hogy Isten szolgálatába lépj?
- Igen, atyám - suttogta a lány és a nehéz faajtó bezáródott mögötte.
 
Oldal tetejére