Berágtak a nyugaton dolgozó magyar „rabszolgák” Lázárra

Százával érkeztek a felháborodott kommentek, miután megírtuk, hogy Lázár János szerint rabszolgának mennek a magyarok nyugatra. A miniszter arról beszélt: a külföldön élő magyarok csak akkor tudnak megtakarítani, ha önmagukat kizsákmányolják, közben pedig rosszabb körülmények között élnek, csökkentik a kikapcsolódásra fordított pénzt, időt.

Annak mi is utánaszámoltunk, hogy ez nem így van – bár az is tény, hogy egy őslakos britnél kevesebb pénzért és többet dolgozik egy londoni magyar -, de a kint élők is arról számoltak be, nem is annyira rossz az a rabszolgaélet.

Van például, aki úgy gondolja:

Én is rabszolga vagyok. Heti 40 órát dolgozom és évi legalább háromszor repülök haza/külföldre. Ha ez rossz, - a fizetés mellett - akkor mindenki álljon be rabszolgának!

Más jobban kiakadt Lázárra:

Ezt ugye viccnek szánta??? (…) Próbáljon meg otthon 90 ezerből megélni... aztán jöjjön külföldre...rabszolgának!!!!!! Ötször annyiért... nyugodt és stresszmentes életért!!!

Egy olvasónk saját, részletes példát is hozott:

„Ücsörgök itt rabszolgaként egy piacvezető bristoli nyomdaipari cég vezető webfejlesztőjeként. Rabszolgához méltóan kicsit tea közben olvasgatok, majd még egy kicsi munka után elugrok a feleségemért egy elsőosztalyu borklinikára, ahol ő kozmetikus, majd elmegyünk sqasholni, később talán meg elviszem vacsorázni.
Aztán egy rettenet aggasztó és verítékes munkanap után lehajtom a fejem egy édes külvárosi, négyszobás kis kertes házban, miközben az alig három eves Citroen C5-m a garázsban alszik.
Tulajdonképpen én szeretek rabszolga lenni.”

De volt olyan is, aki arról mesélt:

„Én keresek 2600 fontot, a feleségem 2900 fontot havonta, van két kisgyerek, meg tudunk belőle élni. Nem kell többet melózni, mint otthon kellett, es nem érezzük magunkat rabszolgának. Több magyar is lakik itt, azok is normális életet tudnak élni. Aki itt hajlandó dolgozni, annak rendben van az élete. Ha jobb lenne Magyarországon, hazamennénk. De erről szó sincs. Nem értem, Lázár úr miről beszel. Persze olvastam en is itt szélsőséges esetekről, hogy vannak itt magyarok, akik hajléktalanok. De az nem jellemző.”

Persze a teljes igazság kedvéért azt is hozzátette egy olvasó:

Én azt látom ismeretségi körömben, aki itthon boldogult, az kint is, aki itthon lébecolt, az kint is.

image.aspx

© Spire London / Greenland Group
Többen felemlegették, hogy nem minden a magasabb nyugati fizetésről szól:

„Nem csak a pénz miatt vándorolnak el az emberek. Nyugodtabb munkavégzés, nem a székbe kapaszkodva dolgozik a melós. Ha beteg a gyerek, semmi gond, simán otthon maradhat. Joga van a melósnak es élhet vele. Gazdaságilag biztosabb ország, jobb a jövőkép.”

Nem csak az angliai magyarok akadtak ki, volt például, aki arról írt:

Itt Svájcban is botrány ez a rabszolgasors... mar évek óta azon agyalok, hogy hogy szökjek haza...

De Németországból is csatlakoztak hozzá:

„Szakács vagyok itt, Németországban is, itt is hat napot dogozom, de csak nyolc, nem tizenhárom órában. Mindegy is, mennyit keresek,havi 250 000 forintnak megfelelő euró marad meg havonta a számlámon. Nem megspórolom, megmarad! Ja, otthon,a 26 év munkaviszonyból 12-ről van papírom,hála a feketegazdaságnak. Itt utolsó percig be vagyok jelentve.”

Szintén Németországból érkezett az a reakció:

„5 éve élek Németországban, az Aldiban vagyok kasszás/árufeltöltő, eladó, ez idő alatt mindent elértem, amit otthon 30 év alatt sem.”

Nem minden tökéletes persze ott sem, de az itthoni helyzethez képest még mindig előrelépés:

„Az első néhány év nagyon nehéz volt itt is. Volt olyan időszak, hogy este a kádban csak sírni tudtam a fáradtságtól. Ma mar élvezem, amit csinálok. Nem, nincs kolbászból a kerítés, de van lehetőség fejlődni. Lehetnek ötleteid és azok megvalósításához nem kell mindig akadályokba ütköznöd.”

image.aspx

© AFP / Leon Neal
Nem meglepő, hogy sokaknak az jutott eszébe, milyen az élet Magyarországon:

„Szép, akkor Londonban még rabszolgának is jobb lenni, mint Magyarországon élni.”

Bezzeg az a nemes és jól fizető közmunka...

„Dolgozik családtagom állami alkalmazásban, Lázár úrhoz igen közel. Na AZ a rabszolgaság, folyamatosan növelik a felelősséget, a munkaidőt, a fizetés évek óta befagyasztva (osztályvezetők persze, akik fideszközelibbek, es eleve háromszor annyit keresnek, mint az átlagos közalkalmazott, azok kapnak tetemes fizuemeléseket).”

Más viszont sokkal egyszerűbb megoldást talált:

Nem járok külföldre. Van itt is sok szép hely. Autót kell venni, és kinyílik az ország.

london2.jpg
 
Lázárék csak ne hullassanak krokodilkönnyeket, nem áll jól nekik.
Akkor kellett volna gondolniuk a félmillió "rabszolgára" , amikor még itthon voltak. Olyan körülményeket kellet volna teremteni, h ne költőzzenek ki, itthon tudjanak egzisztenciát teremteni. Amikor kellett volna , a kormány nem törődött velük, most már hagyja békén őket. Majd a "rabszolgák" eldöntik, h hazajönnek-e és ha igen, mikor.
Nem azért vannak külföldön mert mazochisták, hanem mert meg akarnak élni. ÉLNI !
 
Lázárék csak ne hullassanak krokodilkönnyeket, nem áll jól nekik.
Akkor kellett volna gondolniuk a félmillió "rabszolgára" , amikor még itthon voltak. Olyan körülményeket kellet volna teremteni, h ne költőzzenek ki, itthon tudjanak egzisztenciát teremteni. Amikor kellett volna , a kormány nem törődött velük, most már hagyja békén őket. Majd a "rabszolgák" eldöntik, h hazajönnek-e és ha igen, mikor.
Nem azért vannak külföldön mert mazochisták, hanem mert meg akarnak élni. ÉLNI !

Én megfogadtam, hogy még ha annyira elromlik is az életszínvonalam itt az USA-ban, hogy semmivel se lesz jobb mint Magyarországon volt, na AKKOR SE megyek vissza. Nem. Nem, nem és nem. És tudod miért? Hát mert LÉLEKTANILAG sokkal de sokkal könnyebb elviselnem, ha egy olyan ország NEM törődik velem, amelyiknek ez NEM IS KÖTELESSÉGE. Remélem értesz engem. Mert akár megszerzi valaki az állampolgárságot külföldön, akár nem, akár legálisan van ott akár nem, egy biztos: Ha nem oda született, akkor ő ott jövevény. Vagyis a maga akaratából ment oda. Eképp, VENDÉG. Lehet szívesen látott vendég, lehet nem szívesen látott... de akkor is vendég. Követelni nincs joga. Szerintem. Az az ország végeredményben semmivel se tartozik neki.

Na de a SZÜLŐFÖLDJE?! Tudom, majd jönnek egyesek azzal hogy inkább nekem lenne kötelességem a szülőföld iránt. Ez még igaz is egy bizonyos határig. De vice versa: a „hazának” is vannak kötelességei az állampolgárai iránt, amint egy szülőnek is a gyermeke iránt, és ha SZÜLŐhaza... Ha az a kötelesség nem teljesül, felment engem is a „gyermeki” kötelességeim alól, úgy érzem.

Tetszik vagy se, én úgy érzem a szülőhazám rohadtul cserbenhagyott. Messze szívesebben fogadom tehát még a NYOMORT IS külföldről, mind „odahazulról”!

Természetesen, nyomorról szó sincs az esetemben, nem amiatt írtam, csak az elvet szögeztem le. És szerintem rengetegen éreznek még így.
 
El lehet menni Magyarországról! Itt lehet bennünket hagyni, kérem szépen! Tessék! Lehet menni!" (Gyurcsány Ferenc, Országos Érdekegyeztető Tanács ülése, 2006. június 6.)
Valamit "lefelejtettél"
Mondotta mikor Szélesék az adó miatt azzal fenyegetőztek, h vállalkozásaikat kiviszik Szlovákiába, ott kevesebb adót kell fizetni.
Klasszikusokat csak pontosan idézni. :rohog:
 
Nem az szülő, aki a gyereket csinálja, hanem aki felneveli.
Na de nem mindegy hogyan neveli fel... Jelképesen szólva, engem felnevelt Magyarország, az oké, de nem volt benne köszönetem. Állandóan vert, megalázott, éheztetett, stb. Nem, ne kezdjen engem győzködni senki, nagyon kérem, hogy bennem van/volt a hiba vagy akármi. Úgyis lehetetlen hogy bárki meggyőzzön. Így érzek és kész. Felesleges szarpofozás lenne a mélylélektani szöveg. Gyakorlatilag én igazi szülőmnek az USA-t érzem, de ha csalódok is majd benne valaha, akkor már legalább tudom hogy őt én választottam magamnak, ergo az én döntésem volt. Nem érzem úgy tehát hogy Magyarország esetében magamra kéne dühösnek lennem, magamban keresni a hibát. Ha majd netán csalódom az USA-ban akkor igen, mert ismétlem őt magam választottam, az az én döntésem.
 
Én megfogadtam, hogy még ha annyira elromlik is az életszínvonalam itt az USA-ban, hogy semmivel se lesz jobb mint Magyarországon volt, na AKKOR SE megyek vissza. Nem. Nem, nem és nem. És tudod miért? Hát mert LÉLEKTANILAG sokkal de sokkal könnyebb elviselnem, ha egy olyan ország NEM törődik velem, amelyiknek ez NEM IS KÖTELESSÉGE. Remélem értesz engem. Mert akár megszerzi valaki az állampolgárságot külföldön, akár nem, akár legálisan van ott akár nem, egy biztos: Ha nem oda született, akkor ő ott jövevény. Vagyis a maga akaratából ment oda. Eképp, VENDÉG. Lehet szívesen látott vendég, lehet nem szívesen látott... de akkor is vendég. Követelni nincs joga. Szerintem. Az az ország végeredményben semmivel se tartozik neki.

Na de a SZÜLŐFÖLDJE?! Tudom, majd jönnek egyesek azzal hogy inkább nekem lenne kötelességem a szülőföld iránt. Ez még igaz is egy bizonyos határig. De vice versa: a „hazának” is vannak kötelességei az állampolgárai iránt, amint egy szülőnek is a gyermeke iránt, és ha SZÜLŐhaza... Ha az a kötelesség nem teljesül, felment engem is a „gyermeki” kötelességeim alól, úgy érzem.

Tetszik vagy se, én úgy érzem a szülőhazám rohadtul cserbenhagyott. Messze szívesebben fogadom tehát még a NYOMORT IS külföldről, mind „odahazulról”!

Természetesen, nyomorról szó sincs az esetemben, nem amiatt írtam, csak az elvet szögeztem le. És szerintem rengetegen éreznek még így.

Olyan fontos dolgot fogalmaztal meg, mi a kulfoldon elo magyarok szemszogebol, hogy ezt engedelmeddel le is mentem magamnak. :) Komolyan, nagyon benne a lenyeg, koszonom. :)

Pontosan errol van szo. A valasztas, es aazzz is, hogy nem csak nekunk volna kotelessegunk, hanem nekik is.

Masreszrol tudjatok mit erzek meg nagyon nagy problemanak?
Hogy a mostani nyomiknak NEM KELL semmi azoktol, akik hazahoznak a tudasukat.
Irtam mar errol, de nem gyozom elegge hangsulyozni. Nem csak gazdasagi, szociologiai, de alapjogi szempontok is indokolnak a tudas otthoni megbecsuleset.

Bar en mar joval a Zorbany rendszer elott kint voltam diakkent, mar akkor feltuno volt, hogy mig itt kint orommel fogadtak minden kezdemenyezesunket, enyemet es tobb magyar diaktarsamet, legyen az egyetemen beluli idea, muveszet, jotekonysag, mindenki vevo volt ra, otthon - mivel nem vagyunk tagjai a brancsnak - senkit nem erdekelt. Szuper hagyomany.
Nagyon be tudja korlatozni az embereket otthon, amikor azt latjak, nem tudjak megvalositani onmagukat, hiaba van otletuk, tudnanak jobbat, szakszerubbet, alkalmat nem kapnak - mert a feltudasuak probaljak kihozni magukbol a maximumot - az o maximumukat, amihez kepest sokkal tobb is lehetne, de bocsi, nem vagy koron belul, nem kell a tudas. Ugyhogy boldogan elunk kulfoldon. Amit mi valasztottunk.
Bocsi a kiteroert. :) :)
 
Olyan fontos dolgot fogalmaztal meg, mi a kulfoldon elo magyarok szemszogebol, hogy ezt engedelmeddel le is mentem magamnak. :) Komolyan, nagyon benne a lenyeg, koszonom. :)

Pontosan errol van szo. A valasztas, es aazzz is, hogy nem csak nekunk volna kotelessegunk, hanem nekik is.

Masreszrol tudjatok mit erzek meg nagyon nagy problemanak?
Hogy a mostani nyomiknak NEM KELL semmi azoktol, akik hazahoznak a tudasukat.
Irtam mar errol, de nem gyozom elegge hangsulyozni. Nem csak gazdasagi, szociologiai, de alapjogi szempontok is indokolnak a tudas otthoni megbecsuleset.

Bar en mar joval a Zorbany rendszer elott kint voltam diakkent, mar akkor feltuno volt, hogy mig itt kint orommel fogadtak minden kezdemenyezesunket, enyemet es tobb magyar diaktarsamet, legyen az egyetemen beluli idea, muveszet, jotekonysag, mindenki vevo volt ra, otthon - mivel nem vagyunk tagjai a brancsnak - senkit nem erdekelt. Szuper hagyomany.
Nagyon be tudja korlatozni az embereket otthon, amikor azt latjak, nem tudjak megvalositani onmagukat, hiaba van otletuk, tudnanak jobbat, szakszerubbet, alkalmat nem kapnak - mert a feltudasuak probaljak kihozni magukbol a maximumot - az o maximumukat, amihez kepest sokkal tobb is lehetne, de bocsi, nem vagy koron belul, nem kell a tudas. Ugyhogy boldogan elunk kulfoldon. Amit mi valasztottunk.
Bocsi a kiteroert. :) :)

Nyugodtan mentsd le ha akarod, idézheted is meg másolhatod ahogy tetszik, tekintsd úgy hogy "szabad felhasználású közkincs". Nem kérek utána jogdíjat, hehehe...

Magyarországon, a kedves szülőhazámban én olyan állapotba kerültem - persze nem egyszerre, hanem szép fokozatosan - hogy a végén rendesen már annyira depressziós voltam hogy nemegyszer majdnem öngyilkos lettem, délután 4 meg 5 felé naponta menetrendszerűen meg akartam halni, és zabáltam a mindenféle gyógyszereket marokszámra, de hiába... Idekint semmi bajom. Na oké ez túlzás, mindenkinek van mindig baja, nekem is, soha semmi se tökéletes... de úgy értem csak afféle „normális” bajaim vannak mint amik természetesek egy normális életben. Szóval azt hogy „semmi” úgy kell érteni hogy semmi komoly. Meghalni meg végképp nem akarok, sőt...!!! Amióta idekint vagyok, gyakorlatilag majdnem minden célomat elértem amikből Magyarországon EGYET SE tudtam évtizedek alatt, sőt olyat is elértem amiről ott még álmodni se mertem!

Igen, vannak „bajaim”, de épp amiatt mert azóta még merészebb álmokat dédelgetek de azok még nem teljesedtek be, mert mindenhez idő kell, még itt is... Ellenben itt legalább ezen álmok teljesen REÁLISAKNAK tűnnek, hogy gyakorlatilag csak rajtam múlik... Nem azon, ki a bácsikám ángyikája másodunokatestvérének az akárkije... Vagy hogy épp annak ki a kicsodája akinek nem tetszik a pofám és csak emiatt keresztbetesz nekem, még akkor is ha anyagi érdeke se fűződik hozzá...

Efféle dolgokról elképesztő és döbbenetes dolgokat tudnék anekdotázni, aki nem magyar, el se hinné. Elegem volt belőle na. Jó, persze ha úgy vesszük az éhenhalás elől futottam, de ez csak féligazság. Mindenesetre, az biztos hogy „az igazság NEM Odaát van”, hanem IDEÁT, a Nyugaton, mert itt VAN lehetőség önmegvalósításra, de OTT - ott nincs. Efféle téren Magyarország nem más mint egy mérgező szellemi kigőzölgéseket bűzölgő penetráns mocsár, mely felett dögölve hull le a köröző madár...

Amióta idehaza élek (idehaza alatt az USA-t értem mert ezt tartom az igazi hazámnak...), azóta egyre újabb és újabb tervek jutnak az eszembe, s ezeket sorra-rendre meg is valósítom. Nem azt mondom hogy ezek világmegváltó dolgok lennének, milliomos se leszek tőlük (hm, ezzel bánjunk azért óvatosan, tegyük hozzá: egyelőre legalábbis...), de ha apróságok is nekem rengeteget jelentenek mert Orbanisztánban ezek egyikére se volt semmi reményem se! Néha még nem is a pénz hiányzott hozzá de olyan piti dolgok hogy időm se volt rájuk mert minden percemet lefoglalta a megélhetésért folytatott öldöklő harc...

Valahogy úgy érzem, ez az idejövetel nekem olyasmi lehetett mint amikor egy muszlim nő nagy bátran kibújik a burkából és európai ruhát vesz fel. Évtizedeken át burkában volt... eleinte szinte szenved a hiányától. Szokatlan neki, védtelennek érzi magát... De eljön a pillanat amikor ezen mind átlendül, s akkor már épp ellenkezőleg van vele: SZABADNAK érzi magát, s azt se érti, korábban hogy bírta ki e szabadság nélkül...
 
Nyugodtan mentsd le ha akarod, idézheted is meg másolhatod ahogy tetszik, tekintsd úgy hogy "szabad felhasználású közkincs". Nem kérek utána jogdíjat, hehehe...

Magyarországon, a kedves szülőhazámban én olyan állapotba kerültem - persze nem egyszerre, hanem szép fokozatosan - hogy a végén rendesen már annyira depressziós voltam hogy nemegyszer majdnem öngyilkos lettem, délután 4 meg 5 felé naponta menetrendszerűen meg akartam halni, és zabáltam a mindenféle gyógyszereket marokszámra, de hiába... Idekint semmi bajom. Na oké ez túlzás, mindenkinek van mindig baja, nekem is, soha semmi se tökéletes... de úgy értem csak afféle „normális” bajaim vannak mint amik természetesek egy normális életben. Szóval azt hogy „semmi” úgy kell érteni hogy semmi komoly. Meghalni meg végképp nem akarok, sőt...!!! Amióta idekint vagyok, gyakorlatilag majdnem minden célomat elértem amikből Magyarországon EGYET SE tudtam évtizedek alatt, sőt olyat is elértem amiről ott még álmodni se mertem!

Igen, vannak „bajaim”, de épp amiatt mert azóta még merészebb álmokat dédelgetek de azok még nem teljesedtek be, mert mindenhez idő kell, még itt is... Ellenben itt legalább ezen álmok teljesen REÁLISAKNAK tűnnek, hogy gyakorlatilag csak rajtam múlik... Nem azon, ki a bácsikám ángyikája másodunokatestvérének az akárkije... Vagy hogy épp annak ki a kicsodája akinek nem tetszik a pofám és csak emiatt keresztbetesz nekem, még akkor is ha anyagi érdeke se fűződik hozzá...

Efféle dolgokról elképesztő és döbbenetes dolgokat tudnék anekdotázni, aki nem magyar, el se hinné. Elegem volt belőle na. Jó, persze ha úgy vesszük az éhenhalás elől futottam, de ez csak féligazság. Mindenesetre, az biztos hogy „az igazság NEM Odaát van”, hanem IDEÁT, a Nyugaton, mert itt VAN lehetőség önmegvalósításra, de OTT - ott nincs. Efféle téren Magyarország nem más mint egy mérgező szellemi kigőzölgéseket bűzölgő penetráns mocsár, mely felett dögölve hull le a köröző madár...

Amióta idehaza élek (idehaza alatt az USA-t értem mert ezt tartom az igazi hazámnak...), azóta egyre újabb és újabb tervek jutnak az eszembe, s ezeket sorra-rendre meg is valósítom. Nem azt mondom hogy ezek világmegváltó dolgok lennének, milliomos se leszek tőlük (hm, ezzel bánjunk azért óvatosan, tegyük hozzá: egyelőre legalábbis...), de ha apróságok is nekem rengeteget jelentenek mert Orbanisztánban ezek egyikére se volt semmi reményem se! Néha még nem is a pénz hiányzott hozzá de olyan piti dolgok hogy időm se volt rájuk mert minden percemet lefoglalta a megélhetésért folytatott öldöklő harc...

Valahogy úgy érzem, ez az idejövetel nekem olyasmi lehetett mint amikor egy muszlim nő nagy bátran kibújik a burkából és európai ruhát vesz fel. Évtizedeken át burkában volt... eleinte szinte szenved a hiányától. Szokatlan neki, védtelennek érzi magát... De eljön a pillanat amikor ezen mind átlendül, s akkor már épp ellenkezőleg van vele: SZABADNAK érzi magát, s azt se érti, korábban hogy bírta ki e szabadság nélkül...

Nagyon orulok, hogy ezt leirtad :) sajnalom, hogy nem voltal jol, azonban annal jobb, hogy megtapasztalhattad a "na ugye, hogy nem velem van a gond" erzeset! :)

Waaaaa, most duhos lettem, a gepem kitorolt egy rakas szoveget, amit meeg Neked irtam, mindenfele ugral a kurzor, visszagomb nem talalja, bzzzzmg de duhiitoo - holnap irok tobbet. :) :) Szep napot!
 
Nagyon orulok, hogy ezt leirtad :) sajnalom, hogy nem voltal jol, azonban annal jobb, hogy megtapasztalhattad a "na ugye, hogy nem velem van a gond" erzeset! :)

Waaaaa, most duhos lettem, a gepem kitorolt egy rakas szoveget, amit meeg Neked irtam, mindenfele ugral a kurzor, visszagomb nem talalja, bzzzzmg de duhiitoo - holnap irok tobbet. :) :) Szep napot!
Te, megtippelem hogy valószínűleg Windowst használsz. Jó ha tudod, a Mikrofo$ cégnél dolgozik egy rakás magyar is, lehet hogy amiatt ilyen mélymagyar színvonalú a szoftvere is, és ez okozta hogy rendetlenkedett neked, törölt meg minden...
 
Nyugodtan mentsd le ha akarod, idézheted is meg másolhatod ahogy tetszik, tekintsd úgy hogy "szabad felhasználású közkincs". Nem kérek utána jogdíjat, hehehe...

Magyarországon, a kedves szülőhazámban én olyan állapotba kerültem - persze nem egyszerre, hanem szép fokozatosan - hogy a végén rendesen már annyira depressziós voltam hogy nemegyszer majdnem öngyilkos lettem, délután 4 meg 5 felé naponta menetrendszerűen meg akartam halni, és zabáltam a mindenféle gyógyszereket marokszámra, de hiába... Idekint semmi bajom. Na oké ez túlzás, mindenkinek van mindig baja, nekem is, soha semmi se tökéletes... de úgy értem csak afféle „normális” bajaim vannak mint amik természetesek egy normális életben. Szóval azt hogy „semmi” úgy kell érteni hogy semmi komoly. Meghalni meg végképp nem akarok, sőt...!!! Amióta idekint vagyok, gyakorlatilag majdnem minden célomat elértem amikből Magyarországon EGYET SE tudtam évtizedek alatt, sőt olyat is elértem amiről ott még álmodni se mertem!

Igen, vannak „bajaim”, de épp amiatt mert azóta még merészebb álmokat dédelgetek de azok még nem teljesedtek be, mert mindenhez idő kell, még itt is... Ellenben itt legalább ezen álmok teljesen REÁLISAKNAK tűnnek, hogy gyakorlatilag csak rajtam múlik... Nem azon, ki a bácsikám ángyikája másodunokatestvérének az akárkije... Vagy hogy épp annak ki a kicsodája akinek nem tetszik a pofám és csak emiatt keresztbetesz nekem, még akkor is ha anyagi érdeke se fűződik hozzá...

Efféle dolgokról elképesztő és döbbenetes dolgokat tudnék anekdotázni, aki nem magyar, el se hinné. Elegem volt belőle na. Jó, persze ha úgy vesszük az éhenhalás elől futottam, de ez csak féligazság. Mindenesetre, az biztos hogy „az igazság NEM Odaát van”, hanem IDEÁT, a Nyugaton, mert itt VAN lehetőség önmegvalósításra, de OTT - ott nincs. Efféle téren Magyarország nem más mint egy mérgező szellemi kigőzölgéseket bűzölgő penetráns mocsár, mely felett dögölve hull le a köröző madár...

Amióta idehaza élek (idehaza alatt az USA-t értem mert ezt tartom az igazi hazámnak...), azóta egyre újabb és újabb tervek jutnak az eszembe, s ezeket sorra-rendre meg is valósítom. Nem azt mondom hogy ezek világmegváltó dolgok lennének, milliomos se leszek tőlük (hm, ezzel bánjunk azért óvatosan, tegyük hozzá: egyelőre legalábbis...), de ha apróságok is nekem rengeteget jelentenek mert Orbanisztánban ezek egyikére se volt semmi reményem se! Néha még nem is a pénz hiányzott hozzá de olyan piti dolgok hogy időm se volt rájuk mert minden percemet lefoglalta a megélhetésért folytatott öldöklő harc...

Valahogy úgy érzem, ez az idejövetel nekem olyasmi lehetett mint amikor egy muszlim nő nagy bátran kibújik a burkából és európai ruhát vesz fel. Évtizedeken át burkában volt... eleinte szinte szenved a hiányától. Szokatlan neki, védtelennek érzi magát... De eljön a pillanat amikor ezen mind átlendül, s akkor már épp ellenkezőleg van vele: SZABADNAK érzi magát, s azt se érti, korábban hogy bírta ki e szabadság nélkül...

Nem támadlak, de sok kérdés jutott eszembe arról, amit írtál! (1) Először is, nem értem, miért kell Orbánisztánozni?! Egy, a kommunisták által végletekig lerongyolódott országot talált itt a rendszerváltás. A volt kelet-európai blokk minden országa ilyen volt. Ráadásul a kapitalizmusban úgy nyitották meg a piacaikat ezek az országok, hogy a termelőkapacitásaikat ezenközben - a multinacionális tőke "áldásos" segítségével - leépítették. Mindenhol ez történt! Sőt, a volt KGST egyes országaiból sokkal nagyobb arányban kényszerült nyugatra a munkaképes korosztály. Magyarországot azért mégsem Németországgal vagy Nagy-Britanniával kellene összehasonlítani, hanem a félperiféria-országokkal. Azért nem ott tartunk, mint Görögország.... (2) Másodszor, miért feltételezed, hogy minden muszlim nő szabadságként élné meg, ha letenné a burkát; és kvázi tudatlanságban él egészen addig, amíg le nem teszi azt! Ez butaság! Miért feltételezed, hogy te biztosan tudod, hogy neki mint muszlim nőnek, mi a jó!? Ha belegondolsz, ez tkp. a másik ember felé tanúsított tisztelet alapvető hiánya. Amit mondasz, nincs kizárva, de ez a túláltalánosító szemlélet alapjaiban hamis! (3) Ünnepelhetjük itt a nyugatot, mint az emberi jogok intézményesített fundamentumát; vagy akár az életformáját! De (a) ezt az életnívót nem lehet/képtelenség globálisan mindenki számára biztosítani! (b) Az értékeire oly fennen büszke nyugat prosperitását többek között hadiiparának és világban érvényesülő hatalmi/gazdasági egyenlőtlenségnek köszönheti.
 
Utoljára módosítva:
Én megfogadtam, hogy még ha annyira elromlik is az életszínvonalam itt az USA-ban, hogy semmivel se lesz jobb mint Magyarországon volt, na AKKOR SE megyek vissza. Nem. Nem, nem és nem. És tudod miért? Hát mert LÉLEKTANILAG sokkal de sokkal könnyebb elviselnem, ha egy olyan ország NEM törődik velem, amelyiknek ez NEM IS KÖTELESSÉGE. Remélem értesz engem. Mert akár megszerzi valaki az állampolgárságot külföldön, akár nem, akár legálisan van ott akár nem, egy biztos: Ha nem oda született, akkor ő ott jövevény. Vagyis a maga akaratából ment oda. Eképp, VENDÉG. Lehet szívesen látott vendég, lehet nem szívesen látott... de akkor is vendég. Követelni nincs joga. Szerintem. Az az ország végeredményben semmivel se tartozik neki.

Na de a SZÜLŐFÖLDJE?! Tudom, majd jönnek egyesek azzal hogy inkább nekem lenne kötelességem a szülőföld iránt. Ez még igaz is egy bizonyos határig. De vice versa: a „hazának” is vannak kötelességei az állampolgárai iránt, amint egy szülőnek is a gyermeke iránt, és ha SZÜLŐhaza... Ha az a kötelesség nem teljesül, felment engem is a „gyermeki” kötelességeim alól, úgy érzem.

Tetszik vagy se, én úgy érzem a szülőhazám rohadtul cserbenhagyott. Messze szívesebben fogadom tehát még a NYOMORT IS külföldről, mind „odahazulról”!

Természetesen, nyomorról szó sincs az esetemben, nem amiatt írtam, csak az elvet szögeztem le. És szerintem rengetegen éreznek még így.

Jómagam és a generációmból a legtöbben, nem beszélve a minket megelőző generáció még élő tagjairól, letettünk nem keveset ennek az országnak az asztalára és a "hálás haza" ugyancsak megköszöni nekünk........o_O
 
Nem támadlak, de sok kérdés jutott eszembe arról, amit írtál! (1) Először is, nem értem, miért kell Orbánisztánozni?! Egy, a kommunisták által végletekig lerongyolódott országot talált itt a rendszerváltás. A volt kelet-európai blokk minden országa ilyen volt. Ráadásul a kapitalizmusban úgy nyitották meg a piacaikat ezek az országok, hogy a termelőkapacitásaikat ezenközben - a multinacionális tőke "áldásos" segítségével - leépítették. Mindenhol ez történt! Sőt, a volt KGST egyes országaiból sokkal nagyobb arányban kényszerült nyugatra a munkaképes korosztály. Magyarországot azért mégsem Németországgal vagy Nagy-Britanniával kellene összehasonlítani, hanem a félperiféria-országokkal. Azért nem ott tartunk, mint Görögország.... (2) Másodszor, miért feltételezed, hogy minden muszlim nő szabadságként élné meg, ha letenné a burkát; és kvázi tudatlanságban él egészen addig, amíg le nem teszi azt! Ez butaság! Miért feltételezed, hogy te biztosan tudod, hogy neki mint muszlim nőnek, mi a jó!? Ha belegondolsz, ez tkp. a másik ember felé tanúsított tisztelet alapvető hiánya. Amit mondasz, nincs kizárva, de ez a túláltalánosító szemlélet alapjaiban hamis! (3) Ünnepelhetjük itt a nyugatot, mint az emberi jogok intézményesített fundamentumát; vagy akár az életformáját! De (a) ezt az életnívót nem lehet/képtelenség globálisan mindenki számára biztosítani! (b) Az értékeire oly fennen büszke nyugat prosperitását többek között hadiiparának és világban érvényesülő hatalmi/gazdasági egyenlőtlenségnek köszönheti.

Megkérdezhetem hány éves vagy ?
 

Hírdetőink

kmtv.ca

kmtv.ca

Friss profil üzenetek

Hi! Does anyone here have the easy deutsch books by Jan richter in English?
hanna322 wrote on pöttyösdoboz's profile.
Szia! Érdeklődni szeretnék, hogy az Okosodj mozogva DVD anyagát el tudnád-e küldeni? Sajnos a data linkek már nem működnek. Nagyon köszönöm előre is a segítségedet! Üdv.: hanna322
katuskatus wrote on adabigel's profile.
Szia kedves Abigél! Neked sikerült letölteni Az egészség piramisa c. könyvet? Ha igen, elküldenéd nekem? Szép napot kívánok!
ametiszt99 wrote on boyocska's profile.
Szia,nem tudom,hogy megoldódott e a Bauer Barbara könyvvel kapcsolatban a problémád,de feltettem a könyvet ide:
Ne haragudj,de nem vettem észre hamarabb az üzenetedet:):)
ametiszt
Vasas István wrote on kukta's profile.
Kedves Árpád !

Nagyon boldog névnapot kívánok !

Áldott , boldog Húsvéti Ünnepet is kívánok !

Jó egészséget kívánva üdvözöl v.pisti .

Statisztikák

Témák
38,124
Üzenet
4,800,308
Tagok
615,644
Legújabb tagunk
boborján2
Oldal tetejére