Berzéky

ÚJ MESE

A vártoronyban szűzi csend,
A pergő rokka elpihent.
Áll az idő, s nincs benne óra.
Királyfi! Átkozott kezed
A rózsákra miért teszed?

Száz évig nőtt e lángsövény
Mögötte nem volt könny, vágy, remény.
Semmi, csak a boldog álom.
A gonosz tündér jót akart,
Királyfi! Ezt az álmot ne zavard!

A lány alszik, talán rólad álmodik.
Királyfi! Van bátorságod itt
Álmához mérni múlandó, rongy magad?
Az élet vagy, te átkozott,
A bűnt, a bajt, a jajt hozod.

De ha vágynál mégis itt törni át,
Találj szemben ezer halált.
Szívedbe száz tüske törjön.
Vérezve szakítsd a rózsa falat,
És halva maradj a vár alatt.

Te csak aludj, szép Csipkerózsa.
Az idő áll és nincs benne óra.
Az álmod szent,
A rokka elpihent.
Tudod, a sorsod nem mostoha,
Aludj. Aludj, és ne ébredj fel soha!