Az emberiség hajnala óta fontos részét képezi a zene a mindennapjainknak, egyes dallamok lenyugtatnak, míg mások feltüzelnek minket. Vannak olyan emberek azonban, akik teljesen közömbösek a zene iránt. A betegséget zenei anhedóniának hívják.
A zene és a ritmus már az ősidők óta fontos szerepet tölt be az emberi társadalomban: a tűz köré gyűlt emberek énekléssel szórakoztatták egymást, a vendéglátósok muzsikaszóval csalogatták be az arra járókat, de a harctéren is hangszerek öntöttek bátorságot a katonák szívébe. Bár a legtöbb ember szinte minden nap hallgat a hangulatához és ízléséhez illő dalokat, vannak olyanok is, akiket egyszerűen hidegen hagy a zene. Ezt a betegséget zenei anhedóniának hívják. Több kutatás során lassan fényt derítenek ennek okára is. Hogy miért alakul ki, és mit is jelent, arról a Fidelio írt részletesebben.
Az anhedónia a depresszió egyik fő tünete, alatta örömtelenségérzetet - az öröm érzésének hiányát - kell érteni. Jelentkezésekor elveszti a szerepét minden olyan örömforrás, amely az érintettek korábbi életszakaszaiban fontos volt. Kialakulásáról, veszélyeiről és a kezelés lehetőségeiről az alábbi cikkünkben írtunk részletesebben!
Nyitottabbak az új dolgok iránt a zenerajongók
A világ népességének durván 3-5 százaléka teljes apátiát érez a zenével szemben. Ez az anhedóniának, vagyis annak a betegségnek a speciális válfaja, amely az öröm képességének hiányát jelenti, és gyakran a depresszió velejárója. Bár az anhedónia a depresszió egyik fő tünete, zenei változata nem függ össze a lelki betegséggel, és tulajdonképpen semmilyen negatív velejárója nincs azt leszámítva, hogy immúnissá tesz a zene okozta érzelmi töltet ellen.
Egy korábbi felmérés kimutatta, hogy a zeneélvezők nagy többségének bőrfelszínén és szívfrekvenciájában a zene hatására elektromos növekedés mutatható ki. A zenei anhedonisták ugyanakkor semmilyen fizikai elváltozást nem produkálnak zene hallatán. Ezt vette alapul a Proceedings of the National Academy of Sciences neurológiai kutatása, amelyben azt vizsgálták, hogy milyen reakciókat váltanak ki a dallamok a zeneőrültekből, illetve a muzsika iránt közömbös személyekből.
Kiderült, hogy a zeneélvezők agyi hallás- és jutalomközpontja közel helyezkedik el egymáshoz, és összekapcsolódik. De a zenei anhedonisták esetében kiderült, hogy az agy e két területe egyáltalán nem lép interakcióba zenehallgatás közben.
A kutatás részeként észlelték, hogy az emberek, akik hajlamosabbak lúdbőrözni a zenétől, új tapasztalatokra is nyitottabbak másoknál. Közöttük nagyobb számban fordulnak elő olyanok, akik hangszeren játszanak, rendszeres koncertlátogatók, szélesebb a zenei érdeklődésük, és gyakrabban hallgatnak szokatlanabb stílusú zenéket. Vagyis többet tudnak hasznosítani maguk számára a zenéből.
A zene és a ritmus már az ősidők óta fontos szerepet tölt be az emberi társadalomban: a tűz köré gyűlt emberek énekléssel szórakoztatták egymást, a vendéglátósok muzsikaszóval csalogatták be az arra járókat, de a harctéren is hangszerek öntöttek bátorságot a katonák szívébe. Bár a legtöbb ember szinte minden nap hallgat a hangulatához és ízléséhez illő dalokat, vannak olyanok is, akiket egyszerűen hidegen hagy a zene. Ezt a betegséget zenei anhedóniának hívják. Több kutatás során lassan fényt derítenek ennek okára is. Hogy miért alakul ki, és mit is jelent, arról a Fidelio írt részletesebben.
Az anhedónia a depresszió egyik fő tünete, alatta örömtelenségérzetet - az öröm érzésének hiányát - kell érteni. Jelentkezésekor elveszti a szerepét minden olyan örömforrás, amely az érintettek korábbi életszakaszaiban fontos volt. Kialakulásáról, veszélyeiről és a kezelés lehetőségeiről az alábbi cikkünkben írtunk részletesebben!
Nyitottabbak az új dolgok iránt a zenerajongók
A világ népességének durván 3-5 százaléka teljes apátiát érez a zenével szemben. Ez az anhedóniának, vagyis annak a betegségnek a speciális válfaja, amely az öröm képességének hiányát jelenti, és gyakran a depresszió velejárója. Bár az anhedónia a depresszió egyik fő tünete, zenei változata nem függ össze a lelki betegséggel, és tulajdonképpen semmilyen negatív velejárója nincs azt leszámítva, hogy immúnissá tesz a zene okozta érzelmi töltet ellen.
Egy korábbi felmérés kimutatta, hogy a zeneélvezők nagy többségének bőrfelszínén és szívfrekvenciájában a zene hatására elektromos növekedés mutatható ki. A zenei anhedonisták ugyanakkor semmilyen fizikai elváltozást nem produkálnak zene hallatán. Ezt vette alapul a Proceedings of the National Academy of Sciences neurológiai kutatása, amelyben azt vizsgálták, hogy milyen reakciókat váltanak ki a dallamok a zeneőrültekből, illetve a muzsika iránt közömbös személyekből.
Kiderült, hogy a zeneélvezők agyi hallás- és jutalomközpontja közel helyezkedik el egymáshoz, és összekapcsolódik. De a zenei anhedonisták esetében kiderült, hogy az agy e két területe egyáltalán nem lép interakcióba zenehallgatás közben.
A kutatás részeként észlelték, hogy az emberek, akik hajlamosabbak lúdbőrözni a zenétől, új tapasztalatokra is nyitottabbak másoknál. Közöttük nagyobb számban fordulnak elő olyanok, akik hangszeren játszanak, rendszeres koncertlátogatók, szélesebb a zenei érdeklődésük, és gyakrabban hallgatnak szokatlanabb stílusú zenéket. Vagyis többet tudnak hasznosítani maguk számára a zenéből.
