Pásztor! (És köszönés nélkül...) Tudnivaló, hogy vannak vallások (sőt az ősiek pont ilyenek), amelyek a szexualitást szakrálisan fogják föl, ilyen pl. a katolicizmus, mely szerint a házasság (az elhált házasság) szentség. Ilyenek a hindu vallások (többeset azért mondok, mert e vallásban sokféle hit, pontosabban sokféle kultusz megfér egymás mellett). A Shakti-kultusz hívei a Shakti istennőnek tartott papnővel közösülnek, s eközben olyan csodás élményt élnek át, amely a mai deszakralizált világunkban szinte már elképzelhetetlen: az Istennel való misztikus egyesülés élményét. Ilyen a hierosz gammosz. Sok vallásban ábrázoltatik a nemiség, a nemi szimbólumok (vulva- és fallosz-jejképek), a nemi aktus (lásd hindu vallási kultuszok jó része). Ezen vallásokban azonban e jelképek szentek, s nem profának, s főként nem ocsmány, alpári, ízléstelen "vicc" tárgyai. Tudtommal az antropológia sem tud olyan primitív népcsoportról, ahol a szexualitás és a vallás együttese ízléstelen humor tárgya lenne (vagy akár csak lehetne). Aki ilyesmit tesz, az távol áll Istentől.
A mi keresztény hitünk viszonylag prűd (akár az izraelia, akár a mohamedán hit). Ezt lehet kritika alá vonni (miért is ne?), de a keresztény Isten nevében sohasem lehet ocsmány nemi vicceket megengendi, undorító képeket küldözgetni. Te nem vagy keresztény, sőt nem vagy vallásos, nem vagy Isten-hívő! Sajnálom, hogy egykoron kérdeztem tőled valamit. Ezt a hibát többé nem követem el.
Azért csak most írok, mert napokba tellett, míg magamhoz tértem képeid láttán, s egy ideg titkon reméltem, hogy valaki csak visszaélt a neveddel. Most már tudom, hogy nem így van: te vagy te. Ismerlek téged. És ez most kivételesen komoly.
Mondok én tenéken valami különöset: Igenis úgy szerette Isten a világot... Tudd meg! S erre mit lépsz? Ne velem pörölj, hanem Vele! Ha mersz.