A mai erőszakos reklámok iránti ellenszenv sugallta a topik indítását.
A villogó neon reklámok kora is lassan "lecseng", de elfoglalták a helyüket a rikító, izléstelen reklám képek.
Egyik szörnyűbb, mint a másik.
A városok útcái, főleg a sétálóútcái átláthatatlan bazári hangulatot idéznek....
Cégérek...
Ma már múzeumok féltett kincsei azok az ódon és hajdan mindennapi cégérek, melyek egy-egy üzletet, csapszéket, patikát, vendégfogadót jeleztek: a veres sün, az aranyszarvas, a zöld papagáj meg a rézbagoly.
Egyik-másikról utcát is elneveztek.
Többek között a két mórról, az öt pacsirtáról, a fehér hajóról meg az aranykézről.
Néhány maradt csak közismert és manapság is használatos közülük: a borbélytányér, az antikváriumok bejárata felett ékeskedő bagoly, meg a patikák kunkorgó kígyója.
A cégér hajdan reklám volt, de annál sokkal több is.
Nemcsak arra hívta fel a csellengő figyelmét, hogy itt ilyen vagy olyan üzlet található, de annak hitelét is tanúsította.
Cégért ugyanis csak az tehetett ki, aki tagja volt az illető céhnek.
Aki tehát letette a mestervizsgát, és felkészültségét ezáltal maga a közösség garantálta.
Másrészt neki is illett magas színvonalon végeznie munkáját, nehogy szégyent hozzon a “tisztes iparra”.
Fából vagy fémből készültek kezdetben a cégérek.
Voltak aztán kőbe domborítottak (és tarkára kifestettek) is, melyek a ház falán vagy a kapu zárókövén hirdették, hogy itt kézművesek dolgoznak.
Egy-egy öreg házon, megkopva és alig észrevehetően, ma is láthatók a kőművesek vakolókanalának, a tímárok vödrének, a kőfaragók mérővesszejének, a kádárok vagy épp a serfőzők hordójának nyomai.
Egy francia historikus tízféle eredetet tulajdonít a cégéreknek.
Szerinte azok lehetnek: vallási természetűek (angyal, bárány, nap, három király), hazafias jellegűek (sas, korona), heraldikusak (rózsa, griff, oroszlán), vadászati tárgyúak (szarvas, medve, róka), a lovas világgal kapcsolatosak (lovag, kocsi, csikó), költői jellegűek (hárs, hattyú, zöld ág), a közlekedésre emlékeztetők (kerék), az ivás lehetőségére figyelmeztetők (kancsó, kupa, hordó, kehely), egzotikumokkal meghökkentők (vadember, szerecsen) és végül egy-egy mesterség jelképeit hordozók.
A reformkorig főként csak a fővárosban találhatók, később már országszerte rohamosan terjednek a “cégéres” fogadók és kocsmák.
Leggyakoribbak, tehát legdivatosabbak: az angyal, az arany meg a fehér bárány, a magyar korona meg a ló, főként a fehér. De sok a bika, az ökör, piros, fehér és arany színváltozatban.
Az oroszlán többnyire arany, néha fekete, ahogy a sas is e két szín valamelyikében pompázik.
Akadnak azonban országszerte “eredeti” cégérek is, Cinkotán a “Nagy itce”, Debrecenben a Koplaló(!), Egerben a Rontó Pál, Sopronban a Rókalyuk, Keszthelyen az Amazon, Temesváron pedig a Hét Sváb.
Cégérek, cégtáblákk...kedves jelenségek, nem tolakodóak, de felhívják az arra tévedő figyelmét, amire kell.
/már ahol még fellelhető, és nem szorították ki a förtelmes, villógó reklámok/
Ezeket szeretném "csokorba" gyűjteni.
Lehet egy kis történettel fűszerezni a talált képeket.
Azt viszont megkérem, hogy "csak" képeket ne tegyetek fel !
Nagyon jó lenne ha saját városotokból, vagy az utazátaisok során megörökített képek is kerülnének fel.
Természetesen más országok cégtábláit is örömmel látjuk.
A kép mellé -ha többet nem is annyi kérek, hogy a - helyet, ahol látható írjátok be.