Hogy mely bolygón adott körülmények között milyen élet lehet, nem tudjuk. Mint ahogyan azt sem, hogy mi az élet. Ezáltal azt sem, hogy az életnek hány arca van. Elképzelni sem tudjuk.
Éppen ezért érdekes minden vélemény, amely az ember által "provokált" események hatására fogalmazódik meg.
Egyik ilyen "provokált" esemény a Mars Phobosz nevű holdjának vizsgálata, mely folyamatba valaki beleavatkozott.....
102 hozzászólás
2012-03-22–08:30
tiboru
Phobosz-összeesküvés (rövidposzt)
Nem kell ahhoz konteósnak lennünk, hogy tudjuk: az emberiség ősidők óta figyelemmel kíséri az égitesteket, s részünkről mindig is kiemelt érdeklődés övezte a Naprendszer bolygóit. A római panteon szereplőnek nevét viselő bolygók között is különleges szerepe volt/van a mitológiai hadiistenről elnevezett Vörös Bolygónak, s valami miatt a Marsra a scifi-szerzők és ufó-hívők is előszeretettel hivatkoznak, amikor az idegenek feltételezett származási vagy lakhelyéről értekeznek (gondoljunk itt a magyar „marslakó” kifejezésre, s most távolról sem a közszolgálati tévé legfrissebb, orbitális pofáraesésére akarok célozni).
A fenti bevezető után joggal értetlenkedhettek: oké, Mars-konteó rendben, de hogy jön ide a
Phobosz?
Nos, az alig 1877-ben felfedezett Phobosz (a továbbiakban: Ph.) a Mars egyik holdja, s ahogyan azt látni fogjuk, a vele kapcsolatos találgatások bizony közvetlenül összefüggnek anyabolygója titokzatos hátterével.
Mai főszereplőnk nevét
Mars görög megfelelője,
Árész egyik fiáról, a nem mellesleg „iszonyatot”, „rettegést” jelentő Phoboszról kapta. A „fóbia” szavunk is innen ered.
1.) Adatok
Képzeljünk el egy körülbelül 25 x 20 x 18 kilométeres, meglehetősen szabálytalan alakú krumplit, s máris megvan vizuálisan. Sokkal, de sokkal kisebb, mint a mi Holdunk (kábé százötven-kétszázszor,
ha a lineáris paramétereket vesszük), és alig 5700 kilométeres távolság választja el a Mars felszínétől (a Föld-Hold távolság 380 ezer kilométer), úgyhogy csillagászati értelemben súrolja a bolygót.
Több számszerű adattal nem is fárasztanálak benneteket, hiszen így is érzékeli mindenki, hogy a Ph. (Asimov mestertől lopva) tényleg csak egy
kavics az égben…
2.) Honnan jött?
Érdekes, hogy a tudósok már abban sem értenek egyet egymással, hogy honnan származik a Ph. Van, akik szerint a Mars ütközhetett egy másik égitesttel, s a Ph. akkor „tört le” róla, mások esküsznek arra, hogy eredetileg egy aszteroida volt,
amelyet a Mars gravitációja elkapott és foglyul ejtett, egy harmadik csoport meg abból az elméletből írt össze egy könyvtárnyit, hogy egyidősek a Marssal, s egymással párhuzamosan, nagyjából egy időben alakultak ki.
És persze vannak páran, akik szerint a Ph. nem más, mint egy óriási űrhajó. Közéjük tartozik például
dr. Fred
Singer, aki (túl azon, hogy ő a kitalálója az Amerikai Meteorológiai Szolgálat műholdas előrejelzési rendszerének) nem kisebb embernek volt az űrfejlesztési szaktanácsadója, mint Eisenhower elnöknek.
3.) Kiegészítő információk, röviden
Amikor először sikerült megmérni, a kis hold sűrűsége meglepte a tudósokat, tudniillik a tömege nagyon nem állt pariban a méreteivel. Magyarán: a Ph. sokkal könnyebb, mint amennyire a nagysága alapján számítottak. Ennek (ha a mérések eredménye helyes) elvileg két természettudományos magyarázata lehet: az anyaga vagy szivacsos jellegű (tehát nem tömör, hanem porózus), vagy üreges a belseje.
A Ph. átlagos sűrűsége a Földének az egyharmada, a Holdénak az 56%-a.
A másik érdekesség: a Ph. (társához, a Mars másik holdjához, a
Deimoszhoz hasonlóan) szinte pontosan az anyabolygó egyenlítője fölött kering – mintha megtervezték volna. És mindig ugyanazon oldalát fordítja a Mars felé, ahogyan ez a Hold-Föld esetében is van.
Egyes Ph-rajongók esküsznek arra, hogy egy titokzatos, mesterségesnek tűnő monolit (mások szerint meg egy tökéletes piramis) található a kis hold felszínén.
4.) A Fobosz-program
A szovjetek 1988-ban gyors egymásutánban két űrszondát is indítottak a Mars, illetve a Ph. felé, azzal a (nagyon általánosan megfogalmazott) céllal, hogy tanulmányozzák a két égitestet. A feladat végrehajtása előtt/közben mindkét űrszondával megszakadt a kapcsolat. A gyanakvóbb szakértőket már az is elgondolkoztatta, hogy a két (ember nélküli, gyakorlatilag azonos feladattal megbízott) szondát alig öt napos különbséggel lőtték fel, mintha eleve számítottak volna arra, hogy az egyikükkel baj lehet.
4.1.) Fobosz–1
1988. július 7-én lőtték fel Bajkonurból, s két hónap elteltével (még útközben) megszakadt vele a kapcsolat. A szovjetek azt a magyarázatot adták, hogy a
programozók egyetlen (!) karakter hibát ejtettek abban a szoftverben, amely felelős volt a napelemek megfelelő irányba történő fordításáért, s így a Fobosz-1 akksijai lemerültek.
4.2.) Fobosz–2
1988. július 12-én küldik fel, ugyancsak Bajkonurból. Eleinte minden jól ment, egészen addig, amíg a műhold (1989. január 29-én) 50 méterre (!) meg nem közelítette
a Phobosz felszínét és arra készült, hogy egy felderítő alműholdat (vagy micsodát) küld a holdacskára. A kapcsolat ekkor szakadt meg és soha többé nem állt helyre.
Eddig a pillanatig a Fobosz-2 negyvenöt fotót továbbított a Földre, amelyek részben a Mars, részben a Ph. felületét ábrázolták. A legutolsó fotó okozta a legnagyobb meglepetést: mintegy 3 másodperccel a kapcsolat megszakadása előtt a Fobosz-2 egy olyan képet készített,
amelyen a Mars felszíne látható, rajta egy óriási, megmagyarázhatatlan árnyékkal: mintha egy hatalmas, több kilométeres tárgy pont akkor haladt volna el a Nap és a Mars között… A bolygó két holdját (azok pillanatnyi pozíciójából adódóan) eleve ki lehetett zárni, akárcsak magát a műholdat. És azt is el kell mondani, hogy az ezt megelőző 44 fotó egyikén még csak hasonlót sem lehet látni.
A hivatalos magyarázat: a korszak (szovjet-európai kooperációban elkészült) legfejlettebb, legdrágább és minden szempontból legjobban bebiztosított műholdjának fedélzeti számítógépe meghibásodott. Bocs.
Több visszaemlékezés szerint a Fobosz-2 ügyét még az 1989 decemberi, Máltán megtartott Gorbacsov-Bush csúcstalálkozón is megtárgyalták, de a sajtó erről egy csipetnyi konkrét infót sem kapott.
4.3.) Fobosz-Grunt
2011. november 9-én bocsátották útjára a legújabb Phobosz-célpontú űrszondát, amely (hivatalosan) az anyagminta-beszerző kategóriába tartozott; innen kikövetkeztethető a fő feladata is: a tervek szerint mintegy negyedkilónyi talajmintát hozott volna a
Ph-ról. Volt még egy másik cél is: földi mikroorganizmusokat vitt magával, amelyeket (az űrutazást követően) a tudósok megvizsgáltak volna, hogy milyen hatással volt rájuk a világűr.
A Fobosz-Grunt még pechesebb volt, mint az elődei: már a földkörüli pályát sem tudta elhagyni, 2012. január 15-én visszazuhant; részben elégett, s részben az óceánba zuhant.
A Phobos-incidens, 1. rész
A Phobos-incidens, 2. rész
A hivatalos orosz közlés szerint a kudarc oka… na mi volt? Hát persze: szoftverhiba, ami miatt a hajtómű be sem indult.
Számos találgatás kapott lábra ezzel kapcsolatban is: belső szabotázs, irányított és szándékos amerikai radarsugárzás, természetvédők (akik a Föld élővilágát féltették a visszatérő, vélelmezhetően génmódosult baktériumoktól), stb. De most nem a Mars-projektek kudarcaival foglalkozunk, noha azokról is lehetne csevegni (1992 szeptembere: Mars Observer, 1996 novembere: Mars-96, stb.).
5.) Marina Lavrentyievna Popovics
A legendás berepülőpilóta(nő), a Szovjet Légierő ezredese közel
ötven repülőgép-típust tesztelt, s
ő volt a Fobosz-2 program főmérnöke. Nos, Marina hozta nyilvánosságra a hírhedt/híres utolsó fotót, s az ufó-elmélet élharcosaként több könyvet is megjelentetett a szovjet idők ufó-észleléseiről, illetve bizonyítékairól (többek között a
Tunguzka-eseményről). Szerinte a szovjet/orosz titkosszolgálatok és a hadsereg legalább öt konkrét ufó-katasztrófa tárgyi bizonyítékaival rendelkezik – többek között a Fobosz-2 tönkremenetelének valódi okával is.
Mai rövid posztunk végére érkeztünk. Ha van véleményed a Phobosz-konteóról, a szokásos módon (a lenti linkre kattintással) szavazva hangot adhatsz neki, nem is beszélve a hozzászólások által biztosított lehetőségről."
http://konteo.blogrepublik.eu/2012/03/22/rovidposzt-2-0-a-phobosz-osszeeskuves/
És azt is jól tudod, hogy tudományos kérdésekben hamisított képekről készült jutyubos videók nem tekinthetők bizonyítéknak. Azt viszont kétlem, hogy meg tudnád ítélni, mivel világít a szemetekbe a jelenlegi tudomány, hiszen azt láthatóan nem ismered, csak az áltudományos irodalomból van halvány (és többnyire téves) fogalmad róla. Van Flandernről is szépen ide másoltad a wikipedia cikkének egy részletét, de ha konkrétan utána néztél volna az általa támadott, és a szerinte azok helyébe állítandó elképzelések utóéletének is, láthattad volna, hogy míg az előbbiek mellett azóta is folyamatosan gyűltek és gyűlnek a bizonyítékok, addig az utóbbiak mellett jobb esetben nem, rosszabb esetben pedig az újabb megfigyelések egyenesen cáfolják azokat, mint pl. a marsi "arcot", az "állandó állapot" kozmológiát, vagy a Le Sage félegravitáció-elméletet. Ennek ismeretében pedig látható, hogy Van Flandern idézett szövege csak paranoid vádaskodás, és nevetséges szerecsenmosdatás.
