Emberi mentalitás

Progressor témája a 'Pszichológia' fórumban , 2011 Január 30.

  1. most

    most Állandó Tag

    az élet folyamat pontosabban szólva folyamatos változás.. amíg ez megy, nincs gondunk ..
    mihelyt megcsontosodunk- ragaszkodunk -kapaszkodunk
    ( sokan hiszik h a tudást! így őrzik meg, illetve h ettől lesznek felnőttek) felgyülemlenek az energiák és a folyamat hordaléka kellemetlenségeket okoz ...
    -' ekkor mindenki ! tudja h változásra van szüksége ... s van aki változik ... és van aki még jobban kapaszkodik és várja h a környezet változzon..
    (ami mellesleg eddig is változott) egyszóval mindenki bizonyos tudatossággal él ... de nem önrendelkezéssel


    amúgy egyre többet foglalkoztat h tudnom kéne mi az ami a földi létemből mi az állati létből és mi ami
    az emberi létből fakad...
    pl h nem szeretünk az ajtónak bejáratnak háttal ülni .. az az állati lét sajátsága

    a megtévesztés elleni védekezés szintén ... ahogyan a tündérmadár kódot gondolt ki az azonosításra a kakukkfióka ellen... ... morzsák ezek ... rengeteg dolgot nem tudunk
     
  2. most

    most Állandó Tag


    ne felejtsük el a közbiztonságot sem... juttatás- zsarolás ... eleve "szervezettebbek" kifelé
    és azt sem h nincs munka .. aki fizetni tud annak az emberiség negyede elég arra amit el akar végeztetni

    mentalitás... sok konkrétabban mi a szitu ...
    minden konfliktus eltérő motivációt takar ami a jobb élet elérését hivatott elő segíteni...
    nézzük csak közelebbről részleteiben

    munka
    két érdek találkozik itt, erősítik is egymást.. nem csak nem akarnak ..
    mi sem szívesen akarunk velük dolgozni...
    vagy bízzuk rájuk vállalkozásunk eszközeit forrásait...

    pénz
    a pénz elvesztette a valósághoz kötődő realitását .. a munka értéke, mivel pénzben mérjük szintén, nem is beszélve az áruk értékéről
    a pénz eredetileg munka és vagy árú ígérvény ... azonos értékűnek nyilvánított későbbi cserére ... ez valamennyiünk közös problémája
    ezt a problémát mindig feszegették.... de mégis inkább a mi hibánk... lásd pénzpiac értékpapír kibocsátás .. virtuális tőzsde, hitel manipulációk

    megélhetés mentalitás
    ők nem azért élnek h dolgozzanak ...( mondjuk mi sem...)
    de mi hajlandóak lennénk ... vagyunk dolgozni h jobban éljünk na itt más a motiváció
    a mi problémánk lényege sztem az h valamikor volt egytársadalmi közmegegyezés a pénzre támaszkodva vki dolgozik... jobban él...
    ma nem él jobban vki ha dolgozik... ez tőlük független probléma ... lásd fentebb ... s a pénzel kapcsolatos

    a jobban élni.. mentalitás
    nem pénz de egy csomó más dolog kérdése is pl saját idő...
    ami viszont nekik mindig fontosabb volt... ezért is nem akarnak dolgozni amíg más módon is kreatívan megélnek ..
    s ha mégsem élnek jobban azt "jobban viselik "mint mi...
    ma látják is, nálunk is jobban.... h nem élnének jobban ha dolgoznának



    melyik motiváció a jó ? az élet nem ismeri a jó kategóriát .. csak a minimális befektetéssel sok mindent megvalósítást...
    kutatások szerint az ősember anno afrikában kb 2-3 órás gyűjtögetéssel megszerezte a napi betevőjét
    ezután maradt ideje társadalmi életet élni, művészkedni rajzolni mesélni hagyományt őrizni gyereket nevelni , illetve előkészülni az időjárás változásra,
    és edzeni ... gyakorolni a vadászatot ... ez a jobban élni ... (ugyan ez a gond a négerekkel) pedig egyszerűen máshol van a prioritás

    az ember egyre "lehetetlenebb" tájakat népesített be .... annál többet kellet a megélhetésért dolgozni ...
    pl a németek szerint mi nem akarunk dolgozni ... csak úgy teszünk.... (ők még északabbra élnek)
    -mindenkinek ott kellene élni ami neki munkában is megfelelő.... talán...
    de az emberiség nagyon hamar határokat saját földeket jelölt ki
    pedig sosem volt a föld a miénk mi voltunk a földé ... ahogyan az indiánok mondják
    a még-több munka akkor köszöntöt be a közösségekbe, amikor úgymond magasabb vezetőkre tettek szert ....
    ezen földek védőjeként
    de semmilyen valóságos kapcsolatban nem álltak azokkal akik szervezetten neki dolgoztak...

    a pénz érték mérő szerepét vagy rendbe tesszük, vagy fizetni fogunk h dolgozhassunk a munka eredeti formájában...
    s ezzel nem globalizáció jön létre... hanem valóságosan kettészakad az emberiség szervezett civilizáltakra és folyton születő túlélőkre
    ami jelentősen csökkenteni fogja a populációt.... és a maradék számára sem lesz nevezhető az emberiség szempontjából jobb életnek


    sok dolog a körmünkre égett .. rengeteg a kollektív problémánk globális de emberi! változásokkal kellene válaszolni ,
    nagyon nagy szükségünk van hozzálássunk dimenzióváltására
    de nagy a tét is mert vagy kihalunk vagy a "túlnépesedésöl" is előnyt leszünk képesek kovácsolni
    a társadalom lassan egyénekre szakad - az egyének nem ismerik magukat, képességeiket.. de talán képesek vagyunk együtt
    mert ... lám itt az internet amit emberi elmék! globális tudataként működik... s használjuk formáljuk... s vissza hat
    az én és te részekre szakadás után mi ez ha nem az új dimenzió... megtanuljuk e jól használni? mert megbeszélni már tudjuk a kollektív gondjainkat...
     
  3. Frank-FHI

    Frank-FHI Kormányos Kormányos

    „Elájultam az utcán, senki nem segített, magamnak hívtam mentőt”

    "Szóval, egy verőfényes nyári reggelen, azaz ma, elindultam dolgozni. Barbinál aludtam, úgy döntöttem, az lesz a legrövidebb út, ha villamossal a Keletiig, majd onnan busz.Vártam a villamost, felhívtam anyukámat, majd éreztem, valami nem oké. Nagyon nem. A végtagjaimból kezdett távozni a vitalitás, a kép egyre inkább homályosodott. Nem igazán tudtam, mi történik, mert eddigi életem során mindössze egyszer ájultam el, de éreztem, baj van. A túloldalon megláttam egy korlátot és egy fát. Arra még volt időm, hogy gyorsan végigpörgessem: vágódjak el a betonra hirtelen, vagy próbáljak meg elkúszni a fáig, aztán majd lesz valami. Elindultam, bár nem sok mindenre emlékszem.
    Arra ébredtem, hogy ülök a korlátnak támaszkodva, a fa alatt, a táskámat menet közben elhagytam, a buszra és a villamosra várakozók meg mind engem bámulnak. Körbenéztem, bámultam az embereket, ők meg engem. Ha lett volna erőm, kiabálni kezdek, hogy valaki segítsen már és mit néz mindenki, komolyan. De nem jött hang a torkomon, így vártam.
    Senki, de SENKI nem jött oda segíteni. Nem azt vártam volna, hogy egy izmos úriember kapjon az ölébe és szaladjon velem üvöltözve a kórházig, mint a filmekben, de legalább a szándék megcsillantása jól esett volna. Így fogtam magam, elkúsztam a táskámig, amit menet közben elhagytam. Kutatni kezdtem, megvannak-e a cuccaim. Szerencsém volt, mert egyrészt menet közben nem csapott el egy kocsi, és nem is raboltak ki. Megkerestem hát a telefonomat és kihívtam saját magamra a mentőket.
    Mikor megérkezett a szirénázó kocsi, elsírtam magam tehetetlenségemben. A mentős srác – aki amúgy jó arc volt – megkérdezte mi a baj. Mondom semmi, csak örülök, hogy itt vannak, mert mindenki bámul, de senki nem jött segíteni. Erre ő: – Ezektől az emberektől ne is várja."
    Túl sokan látták
    Márki Gabriella pszichológus szerint a legkevesebb segítségre éppen hogy a nyílt utcán számíthatunk, ahol sokan vannak. Miért? Nem azért, mert érzéketlenek lennénk, ahogy az a kommentek között is gyakran felmerült. Pontosabban nem csak azért, hanem mert ahol sok ember van, a felelősség is többfelé oszlik. Vagyis minél többen voltak a bámészkodók és a buszra várakozók, a bloggernek annál kisebb esélye volt arra, hogy valaki segítsen neki. Ha csak egy ember állt volna a megállóban, ő valószínűleg odament volna a lányhoz.
    Ez egyszerű pszichológia. Ahogy az is, hogy mielőtt másra hárítjuk a felelősséget azzal, hogy „menjenek ők”, „valaki már biztos hívta a mentőket”, „én nem is tudok neki segíteni, mert sietek”, tudat alatt felmérjük a segítségre szorulót. Számít a neme, a kora (az öregeknek többen segítenek a koruk és egészségi állapotuk miatt), a ruházata (a kevésbé jól szituáltakhoz sem mernek sokan odamenni), és még sok más is, amire nem is gondolnánk.
    A pszichológus szerint sokat jelent egy segítsélykiáltás vagy egy határozott kérés is. Ez ugyanis a szakember szerint motiválja a segítő szándékú embereket arra, hogy vegyék a bátorságot és menjenek közelebb.
    Egyébként nem merünk. Márki Gabriella szerint azért, mert több dologtól is félünk ilyen helyzetben. Például attól, hogy netán elrontunk valamit, vagy attól, hogy nem vagyunk elég képzettek ahhoz, hogy segítsünk (pedig a mentő hívásához nem kell szakképzettség). Sokan tartanak attól, hogy az, akihez odamennek, valamilyen tudatmódosító szer hatása alatt áll, és durva vagy agresszív lehet."
    /forrás: hír24/


    Amit én nem értek a történetben, hogy miért félnek az emberek annyira a másiktól, hogy már segíteni sem mernek?
    A - "jogom van beperelni a kávézót, ha a kávé megégeti a számat...." - mentalitás ide vezetett?
     
    cat34 és Melitta kedveli ezt.
  4. Progressor

    Progressor Állandó Tag

    Szia barátom!

    Elolvastam a hozzászólásodat és megdöbbentett amit írtál!
    Tudod először az emberek ilyenkor azt hiszik hogy alkoholistával van dolguk és inkább kimaradnak a dologból, viszont ha egy-két ember lett volna csak ott, akkor az egyik biztosan odament volna megkérdezni hogy van-e valamilyen probléma. Mivel egyre csak gyűlt a tömeg és mindenki figyelte a dolgot, így valószínűleg mindenkiben átfutott az a gondolat hogy lehet valamilyen problémáról lehet szó és így hirtelen mindenki beijedt és a másiktól várta volna el hogy ha már sokan vagyunk, valaki menjen már oda és érdeklődje már meg hogy mi a gond, de ilyenkor az ember fél, mert olyan a szitu mintha hirtelen valami közszereplésről lenne szó, ezért inkább menekül még a helyszínről is.
    Sajnos ilyenek az emberek, leblokkolnak ha valami szokatlan helyzetről van szó, de később végül is megbánják.
    A másik, hogy mivel az ember időre van beosztva, így félnek a +felelősségvállalástól.

    Még nem olvastam végig a hozzászólásodat úgy válaszoltam, de végigolvasva ugyanazt írtad le te is. :)

    Remélem minden rendben van nálatok, üdv.: Csaba
     
    cat34 és Frank-FHI kedveli ezt.
  5. Frank-FHI

    Frank-FHI Kormányos Kormányos

    Szia Csaba!

    Értem én! Csak arra lennék kíváncsi, hogy miért? Miért nem merünk odamenni egy részeghez...? Mert lehet, hogy agresszív? Azért? Szerintem nem. Hanem azért, mert ha agresszív és "helyreteszed" téged jelentenek fel...

    Régen, ha egy gyerek csinált valami hülyeséget, a legközelebbi felnőtt verte nyakon.... az apja meg megköszönte. Ma meg rá sem lehet szólni az utcán egy gyerekre, mert lehet, hogy jogvédő szervezetek fognak rólad cikkezni....

    Ha egy nő rosszul lesz, megáll a légzése... vigyázni kell az újraélesztéssel, mert a mesterséges lélegeztetésért és a szívmasszázsért lehet hogy börtönben végzed, mint szexuális zaklató.

    Férfi ember tesitanárnak ne jelentkezzen, mert vagy pedofilt, vagy fiatalokat megrontó elvetemült szex-őrült lesz belőle a médiákban.

    Nagymamáknak, most amikor már az oroszlán is bottal piszkálná meg őket... most jut eszükbe, hogy bezzeg a pap az megfogta a vállát amikor 14 éves volt. Na csináljunk ebből egy kis nyugdíj-kiegészítést....

    Szóval, az ügyvédek marha jól keresnek, mi meg nyugodtan megdögölhetünk a nyílt utcán negyven ember társaságában, mert a társadalom reakciója a teljes közöny.

    Nincs itt valami nagyon elszúrva?
     
    Kicsi Fecske és cat34 kedveli ezt.
  6. iprunner

    iprunner Állandó Tag

    Talán a törvények, nevelés a családokban és a viselkedési normák tehetnek ezekről leginkább. Részben azt látjuk, hogy ha az ember segíteni akar, (pl. tanúskodni egy másik embertársa érdekében), sokszor őt alázzák meg, alapvető védelmet, segítséget nem adnak meg az embernek. Ugyan ez sok más esetben.
    Másrészről az van elterjedőben, hogy nézz el mindent másoknak, azt csinálnak amit akarnak, ne szólj bele, az nem a te életed, mi közöd hozzá.
     
    Kicsi Fecske és Frank-FHI kedveli ezt.
  7. natasha09

    natasha09 Kitiltott (BANned)

    Tárgy: Egyenlöség

    Egy okos Amerikai közgazdasági professzor egyszer kijelentette, hogy Ő
    soha nem buktatott meg egy hallgatót sem , de a közel múltban
    megbuktatott egy egész osztályt .

    Miért? Azért mert az osztály kitartott amellett, hogy az "Obama care"
    szociális program nagyon is jól működik. Nem lesz tovább szegény , sem
    gazdag , sőt mindenki egyenlő alapon fog élni és fogja érezni majd
    magát.

    A professzor azt mondta , OK , próbáljuk ki a tervet és majd meglátjuk
    kinek lesz igaza. Mától fogva mindenkinek az osztályzatát csak
    összeadjuk és egy átlag osztályzatot fog kapni mindenki a végén. Jó?
    Így majd meglátjuk kinek lesz igaza a végén. Mindenki az osztályban
    bele egyezett. A legjobb az 5-ös és a legrosszabb az 1-es osztályzat
    lesz.


    Az első teszt után mindenki 4-est kapott. Így azok akik tudtak ,mert
    sokat tanultak , reklamáltak, viszont aki kevesebbet tanult az meg örült
    az osztályzatnak.

    A második teszt alkalmával a hallgatók akik az első esetben keveset
    tanultak , még kevesebbet tanultak , és akik először sokat tanultak ,úgy
    gondolták hogy akkor ők minek igyekezzenek es Ők is kevesebbet
    tanultak. Így a második teszt eredménye csak egy elégséges 2-es lett.

    A harmadik teszt után mindenki elégedetlen volt, mert mindenki kevesebbet
    tanult és mindegyik a másikakat okolta az alacsony eredményekért . Tehát
    senki nem volt megelégedve és mindenki megbukott.


    Ekkor a professzor azt mondta nekik, hogy a szocializmus ugyan ilyen
    módon alapszik és azért fog az is megbukni . Mert ha a jutalom elég nagy,
    a szorgalom is nagyobb, hogy valaki sikeres legyen. De ha egy kormány
    elveszi a jutalmat az igyekvőktől , hogy a lusta is jól járjon, senki nem
    fogja törni magát , ha Ő azért kevesebbet kap.

    Itt van még 5 nagyon tanulságos mondat:

    1. Nem lehet a szegényeket sikeressé tenni azzal, hogy a gazdagabbakat
    kifosztod.

    2. Ha kapsz valamit amiért neked nem kellett dolgoznod, azért egész
    biztos valaki másnak kellett megdolgozni.

    3. A kormány nem tud adni senkinek semmit, addig amíg azt valaki mástól
    el nem veszi először.

    4. Semmit nem tudsz megsokszorosítani úgy, hogy először elosztod.

    5. Mikor a nép fele úgy gondolja, hogy nekik nem kell dolgozni mert a
    másik fele úgyis eltartja. És mikor a másik fél rájön arra, hogy
    akármennyit dolgozik, a kormány a fizetésük felét arra költi állandóan
    aki nem csinál semmit. Ez a kezdete annak, hogy az a nemzet a bukás felé
    halad.

    Tudsz egy érvet az ellenkezőjére?
     
  8. Progressor

    Progressor Állandó Tag

    Pszichikus Szindróma, avagy életünk soráni beletörödöttségünk magába az életbe és annak negatív kihatása:

    Az ember teljes kibontakozása és annak előnyei ami ehet önbizalomszerzés is egyben, csak a társadalom felé való megnyilvánulásunk által nyilvánulhat meg. Az az ember akinek élete során valamilyen módon társadalmi szinten nincs kikhez megnyívánulnia, esetleges módon vagy család, azok az emberek mind lélektani, mind fizikai módon elszigetelvé válnak nem csak önmaguk, hanem a világ számára is. Ezek az emberek később olyannyira önmagukba zárkóznak és befordúlttá vállnak, hogy egy idő után érzik hogy kezdik elveszíteni öngagukat, a saját önbizalmukat és nem találva a kiutat önmagukat jelentéktelenné tekintik mások számára (ennek az ellenszere a megfelelő kikapcsolódás, akár ismerős, akár család álltal).
    Visszatérve, ezek az emberek az idők folyamán ezzel a bezárkózódottsággal csak stresszt stressz hátán élnek meg, amit nem tudnak megfelelően kezelni illetve levezetni (sőtt jelentősen romlik maga az önkontroll is). Az idők múlásával pedig annyira begyökösödötté vállnak és már elfogadott helyzetként kezelik a dolgot (és most az idős emberekről beszélek), hogy jelentősen megváltozik a világszemléletük, (szószoros értelemben mgfordul a felállásuk) hogy már a saját családtagjait sem tartja igazán fontosnak és innentől kezdve csak saját magát veszi figyelembe, mivel erre a meglátásra vezette őt az élet.
    Sok esetben fordul az elő, hogy az ember végelkeseredettségében egy olyan szellemi világot épít saját maga köré, amiben ő jól érzi magát, egyszóval olyan személyeket képzel el, akikkel ő megérti saját magát és innentől kezdve nem érdekli őt sem a családja, sem bárki más, csak az ő álltal igaznak hitt elképzelt személy, személyek jelenléte. Egyszóval, az ilyen személy később átesik a ló túloldalára és idősebb korában pont egy olyan lélekszellemi világban próbál megoldást és békességet találni, ami nála évtizedek óta kiesett.

    Na ezt a lelkiállapotot neveztem el, Pszichikus Szindróma-nak.

    Hogy erre van-e valamilyen tényleges megoldás, mert végülis ez évtizedek álltali felgyüemlett probléma és stressz, azt nem tudom, de a megoldása éreztetése számomra a következő szólásmondás.: "Edd amit megfőztél!"
    Lehet hogy ez egy kicsit mellbevágós, de ha valaki képes sokmindent feláldozni az életében, az meg is érdemli.
     
    natasha09 kedveli ezt.
  9. cat34

    cat34 Állandó Tag

    Kedves Frank!

    Szerintem nem csupán ebben rejlik a segítőkészség elmaradása-elmulasztása. Mint annyi más esetben, itt is a félelem irányítja az embert/embereket: mégpedig a tudatlanságtól való félelem.
    Hasonló szituációban már voltam én is...mondjuk én kihívtam a mentőt. Történt ugyanis, hogy éppen a munkahelyemre mentem, amikor egy idős néni a villamosmegállóban hirtelen összeesett. Szerencsére egy középkorú nő is ott volt vele, így el tudta mondani, hogy akkor végeztek egy hosszú vizsgálatsorozattal, egyébként pedig szívbeteg a néni. Gyorsan tárcsáztam a mentőt, ebben még nem volt hiba. De csupán a szerencsén múlt, hogy nem kellett újraéleszteni, mert akkor sajnos meghalt volna....ugyanis én nem tudok elsősegélyt nyújtani. Az volt még a szerencsém, hogy a megállóban ott volt még egy mentős orvos is, aki gyors "feltérképezés" után látta, hogy nem kell szívmasszázs és társai. A mentős mondta az instrukciókat én meg tolmácsoltam a telefonba - munkamegosztás. Sajnos - és hozzá kell tennem: szégyen -, de a mai (magyar?) ember csupán (esetleg) ennyire képes és nem tud hathatós segítséget nyújtani.

    Kedves Progressor!

    Ahogy ezt elolvastam egyből az a kép ugrott be, amikor a vadász becserkészni készül a zsákmányt, a balga zsákmányok pedig csak bámulnak, mint borjú az újkapura ahelyett, hogy megmozdítanák a feneküket :)
     
    Kicsi Fecske és Progressor kedveli ezt.
  10. Melitta

    Melitta Adminisztrátor Fórumvezető

    Kedves Tagjaink!

    Határtalan lelkesedésünk kapcsán a CanadaHun vezetőse elhatározta, hogy benevez az év honlapja versenybe.
    Amennyiben osztjátok a lelkesedésünket (és reméljük osztjátok) - kérjük, hogy támogassatok minket a versenyben.
    Szavazni a szervezők facebook oldalán keresztül tudtok, ahová a legegyszerűbben a Szavazok gombra kattintva lehet eljutni. Ott csak követni kell az utasításokat.
    Támogató szavazataitokat előre is köszönjük.
     
    Kis Sarkcsillag és Progressor kedveli ezt.
  11. Progressor

    Progressor Állandó Tag

    Szia Melitta!

    Még szép hogy a CanadaHun-ra szavaztam, én voltam a 183-ik!
    ;)
     
  12. most

    most Állandó Tag

    többet is !
    de egyet azért erre a propaganda izü szövegre mégis...
    az iskola azért van h megtanitson tanulni... s ara is h magadnak tanulsz nem a jegyért, hanem a tudásért....
    az iskola jutatása az egyenlő! tanítás vagyis a tudás megszerzésének lehetősége!

    ez a szösszenet erős csúsztatás... a folgalom!(tudás) összemosása a jelzővel ! ( jegy)
    szal egyenlő ( tanítás kontra -jegy) vagyis a jutttatás félre magyarázása...

    bizonyára érzelmi inditatásból elkövetett szándékos félrevezetés
    :p ugye h mit lehettenni szavakkal...
    magyarul itt a jegy juttatásként! való beállitása kb olyan mint az ha vki az étlapot akarja megenni ...
    vagyis h nem mondanám erre az oktatóra h okos... de manipulálni azt tud
     
    Utoljára módosítva: 2013 December 26
    natasha09 kedveli ezt.
  13. Zoli_USA

    Zoli_USA Állandó Tag


    Na ez a lényege az egésznek amit meghagytam idézetként a te beírásodból. Arról van szó ugyanis egyszerűen, hogy a fenti gondolatod/vélekedésed szimplán nem igaz, egy ORDAS NAGY HAZUGSÁG!

    Ugyanis egy bizonyos anyagi szint alatt egyszerűen lehetetlen boldog és kielégítő életet élni. Ez tényleg ilyen egyszerű. Lehet hogy a túl sok pénz nem boldogít, olyan értelemben hogy nincs egyenes arányosság a pénz mennyisége és a boldogság közt. De az is biztos hogy van a szegénységnek egy szintje, ami alatt ugrálhatsz ahogy akarsz, próbálhatsz meditálni, agykontrollkodni, megváltoztatni önmagadat, pozitívnak lenni vagy bármit, akkor is nyomorult és BOLDOGTALAN ürge maradsz. Vagyis az oké hogy nem érdemes minden erőnket a pénzhajhászásra fordítani, ha már megengedhetjük magunknak ezt, de egy bizonyos minimális pénzmennyiség igenis kell, kell ahhoz hogy boldog légy!

    Tudom, mert átéltem. Évekig munkanélküliség, nyomor, amikor mégis van munka akkor váltott műszak amit nem bír az idegrendszerem, de emellett még a kertet is meg kell művelni másképp éhen döglünk. Állandóan kialvatlan voltam emiatt, felborult a bioritmusom, depressziós voltam amire rengeteg gyógyszert szedtem, amiknek persze mindenféle mellékhatásaik voltak, ideges voltam, kiabáltam a feleségemmel, összevesztem minden szomszédommal, és állandóan öngyilkossági gondolataim voltak, de nem tréfálok volt hogy már a nejem szedte ki a kést a kezemből.

    Most itt vagyok az USA-ban, és bár itt egy utolsó nyomorult senkinek számítok az itteni életszínvonal szerint, tényleg egy szerencsétlen éhenkórász gyüttmentnek, ennek ellenére mégis az a helyzet hogy nagyjából feleannyi munkával mint odahaza, megkeresem az ottani fizetésem mintegy kétszeresét. Így már könnyű "pozitív gondolkodásúnak" lennem, ugye... Mert nincs jobb antidepresszáns, mint egy jól fizetett állás! Nem kell 3 műszakba járnom, azaz újra normális a bioritmusom. Nincs sok aggódás a jövőért, nincs hiányos táplálkozás (nem írom le, néha miken éltem odahaza...), mindezek miatt nem vagyok depressziós, nem is kell semmiféle gyógyszereket se szednem, emiatt nincsenek ezek okozta mellékhatások sem...

    Van fogalmatok róla, akár csak az milyen sokat jelent, hogy nem kell aggódnom a rezsi miatt?! Otthon az ment hogy állandóan számolgatni kellett, hetente hányszor fürödhetek, mert drága még a hidegvíz is, nemhogy a meleg! Meg ha elmentem hazulról, egy idő után jött az aggódás, jaj leoltottam-e a villanyt mert ha nem, az milyen sokba fog kerülni! S más ilyesmik.

    Itt most ez mind NINCS. Olyan helyen lakom, ami ugyan bérelt, de fix összegű a bérleti díj, benne van a rezsi is, teljesen mindegy mennyi villanyt vagy melegvizet használok, ugyanannyit fizetek. Még az internet is benne van. Élek is a lehetőséggel, ritka hogy ne fürödjek naponta kétszer, de az bezzeg nem ritka hogy négyszer is.

    Nekem aztán ezek után beszélhet bárki misztikus tökfej, hogy nem a világot kell megváltoztatni hanem önmagunkat! Én megváltoztattam a magam körüli világot, mert elmentem vagy 10 ezer kilométerrel távolabbra, a világ másik részébe, kb egy új világba.

    Néha olyan érzésem van hogy ezt a kapitális baromságot hogy egy minimális anyagi szint alatt is lehet boldogan élni, ezt azok terjesztik akiknek nagyonis jól megy, azért hogy a sok hülye balek nyugodjon bele a szegénységébe s abba hogy az okosok kihasználják őket.
     
    Kicsi Fecske és 1958 kedveli ezt.
  14. phoenyx

    phoenyx Állandó Tag

    Nos, a külvilágod megváltoztatva bizonyos ideig-óráig tartó változást tudsz elérni. A felsorolt problémák, mint az aggodalmaskodás, hogy leoltottad-e a villanyt, stb., a depresszió, a veszekedős hajlamod, az öngyilkossági gondolataid nem az anyagi helyzeteddel magyarázható, az tette számodra egyre nyilvánvalóbbá, tégy már valamit magadért.
    A problémáid hátterében meghúzódó és feltáratlan lelki okok, gátak, blokkok a nehéz anyagi helyzettel társulva tettre sarkallnak. Hogy mit választasz, az a te döntésed, szabad akarattal rendelkezel, mint mindenki.
    De: a feltáratlan háttér ettől, hogy elköltöztél, azzal továbbra sem szűnt meg, ha úgy tetszik, veled költözött, és lehet, más jellegűen, de újabb, vagy hasonló problémákat generálhat, mert szőnyeg alá söpört fájdalmaid, aggályaid megoldásra várnak lelked mélyén!

    A szegénységbe pedig nem kell belenyugodni; de csak a belsődből kiinduló változás az, ami kedvezően hat a testi-lelki-szellemi egészségedre is, és elkezdi megváltoztatni a külvilágod is: úgy mint párkapcsolat, baráti-szomszédi-munkatársi kapcsolatok, anyagi helyzet, nagyobb munka lehetőség kínálat, kedvezőbb juttatásokkal... és mindenre igaz, amit csak szeretnél elérni! És a belsőd feltárásához, lelki háttered felismeréséhez kérhetsz segítséget, szabad választásod szerint bárkitől, akit megtisztelsz bizalmaddal, és megfelelőnek találod erre a célra, ahhoz hogy belső változtatásaid megtehesd céljaid elérése érdekében. Tartósan csak így tudsz változtatni. De, ne hidd el nekem, járj utána...

     
  15. Zoli_USA

    Zoli_USA Állandó Tag

    Tömény baromság már bocs.

    Ez kb olyasmi, mintha azt mondanád hogy amely nőt megerőszakolnak, az ezt magának akarta. Ha egy kisgyerek éhen hal a Száhel-övezetben, az is maga tehet róla. És persze igen, nyilván én is magam tehetek róla hogy nem volt munka. Persze, tök normális lett volna a részemről, hogy ha a nagyon pici villanyszámlát is alig tudom kifizetni, akkor ne kezdjek el aggódni amiatt, hogy hátha feleslegesen ég a lámpa amíg nem vagyok otthon. Na ja.

    Ez a részedről olyasmi, mint a partvonalon kívülről bekiabálás.

    Ismerem az efféle, a fenomenológia meg a New Age körébe tartozó okoskodásokat alaposan. Semmi újat nem mondtál. A baj az hogy igazat se. Tudom, szerinted meg ezen félnótás álmodozók szerint csak a tudat van, minden annak terméke, minden tőlünk függ... Oké, eszerint ha azt mondom neked eredj a francba, nem szabad megsértődnöd mert te is a tudatom terméke vagy csak, és így magamnak mondtam csúnyákat! Te nem is létezel, te csak egy gondolatom vagy!

    Na ez hülyeség. Más emberek ugyanannyira léteznek mint én, ha tehát igaz volna is hogy minden csak a gondolatok terméke, akkor is az van hogy nem minden az én gondolataimtól függ, mert mások is gondolnak mindenfélét, s amit ők gondolnak nem biztos hogy jó lesz nekem.

    Ez ilyen egyszerű.

    Egyáltalán, ha komolyan hiszel abban hogy minden a te tudatod terméke, akkor eszerint én is csak a te tudatod terméke vagyok, valójában nem létezem mint entitás, s ezesetben felszólítalak rá hogy változtas meg engem, de nem úgy hogy írásban akarsz meggyőzni, hanem a távolból, a gondolataid erejével!
     
    Utoljára módosítva: 2014 Január 3
    Kicsi Fecske kedveli ezt.
  16. phoenyx

    phoenyx Állandó Tag

    Kedves Zoli_USA!

    Először is, nem tartalmazom azok közé, akik a levegőből, meg a könyvekből, elméletből, lexikális ismereteikből nyomják a sódert...
    A magam tapasztalatából beszélek, én is bizonytalankodtam sokféleképpen annak idején, mielőtt elkezdtem megváltoztatni az életem. De, felvállaltam magamért a felelősséget, tudomásul vettem, hogy magam vagyok életem/szerencsém kovácsa, nem mást kell felszólítanom arra, hogy változtassa meg az életem, hanem bizony nekem kell..
    Én sem fogom a tied megváltoztatni, akkor sem, ha önkényesen felszólítasz rá! Ha én felismertem, hogy magamért kell tennem, és ez bizony időnként nehéz, akkor te is megtudod magadért és a boldogulásodért tenni!
    És, nincs szándékomban meggyőzni téged, ezért írtam az előző szövegelésem végére: ne hidd el nekem, járj utána.
    De, valóban, minden a mentalitásodtól függ. Csak 1 példa: egy fél literes sörös korsóban 2,5 dl sör van. Te milyennek látod: félig tele van, vagy félig üres?
    A gondolataid tesznek félénkké, tartanak kétségek között, és ez ráadásul ördögi kör...
    Akkor most egy szelet abból, amin magam változtatok: gépészeti szakközépiskolai végzettséggel rendelkezem, de, 1 német tulajdonú magyar cég csak betanított munkásként alkalmaz 9 (!)éve, annak ellenére, hogy 5 éve, a cég szervezésében még elvégeztem 1 minőségirányítási képzést, sikerrel.. tudod, van gépészet a cégen belül, de az üzemvezető kijelentette, nőt nem alkalmaz, akkor sem, ha szakképzett.
    Egyedülálló szülőként, 2 gyerekkel költöztem abba az albérletbe, ahol 6,5 éve lakunk; betanított munkásként alkalmazva gondolhatod mennyit szán a cég a bérre.. Sok betegségből kilábaltam már, van ami még folyamatban van, ennek ellenére nem voltam hosszabb táppénzen egyszer sem. És, tudod, nekem az a legnagyobb segítség a gyógyulásomban, hogy megkeresem a betegségeim hátterét, és képes vagyok elfogadni, megérteni, hogy a magam félelmei vezettek abba az adott állapotba. Ezután, ha már megszületett a megértés, mi vezetett oda, elindul a gyógyulás, hála Istennek. Nem szedek antibiotikumot, nekem a háttér ismerete annál hasznosabb... Sőt, már ismerősök, munkatársak keresnek meg: "te, ebből hogy lehet kilábalni? szerinted miért van ez így az életemben" és, még mindenkinek tudtam számára építő jellegű választ adni, mert olyan esetek, amin én már keresztül mentem, tapasztalatból beszélek; látják, tudják, mosolyogva, megnyugodva távoznak tőlem!
    Szóval, szállj le a magas lóról, és hiába szólítasz fel engem, legfeljebb megkérhetsz, arra hogy segítsek, ha úgy találod, megtisztelsz bizalmaddal. Vagy fordulj bárkihez, aki neked megfelelőbb, de tartós nyugalmat és megelégedettséget csak akkor fogsz érezni, ha érteni fogod magad, és hajlandó leszel a mélyére nyúlni a lelkednek, és változtatni annak megfelelően...
     
    Kicsi Fecske kedveli ezt.
  17. Zoli_USA

    Zoli_USA Állandó Tag

    A magas lovon nem én vagyok hanem te. Te nyomod itt a sódert hogy de biztos bennem van a hiba.

    Frászt. Annyi igaz hogy mindenkinek van felelőssége az életével kapcsolatban, persze hogy van, az is igaz hogy tennünk kell magunkért mert a sült galamb nem repül majd a szánkba. De az is igaz hogy van az néha úgy, hogy egyszerűen ott ahol vagyunk, olyanok a körülmények hogy ott már nem lehet emberi módon létezni tovább. Akkor el kell onnan menni. Az elmenés is cselekvés, ez ilyen egyszerű.

    Valójában épp az egy önbizalomhiányos életfelfogás amit te propagálsz: Hogy a hiba okvetlenül abban van aki szenved. Azt sugallod a nyomorultnak: „Változz meg bameg, mert így nem szeretünk!” Azt mondod neki: Nem segítünk a fizikai körülményeiden, törődj bele hogy így élsz, próbálj arra gondolni hogy nem is olyan szar neked mert mások még sokkal szarabbul élnek, s akkor mindjárt rájössz hogy neked nem is olyan rossz! És még azt se merészeld hogy másokat okolj ha kicsesznek veled, igenis te vagy a hibás mindenbe, te Te, TE!

    Ez valójában a lélektani elnyomás egyik legrohadtabb formája. Nyilván persze egy csomó baját az ember önmagának köszönheti tényleg, ezt én se vitatom. De MINDENT?!

    A véleményem az hogy te is sültbolond vagy ha ott maradtál annál a cégnél ahol ekkora a nemi diszkrimináció. És még van bőr a képeden ezt a nyusziságot követendő példaként beállítani?! Ember, a helyedben beszereztem volna egy könnyen elrejthető riportermagnót, beszélgetést kezdeményeztem volna a főnökömmel, kiprovokálandó hogy kimondja újra hogy nőt nem alkalmaz akkor se ha szakképzett, aztán ezzel a felvétellel a zsebemben felkerestem volna egy jó ügyvédet és bepereltem volna azt az ocsmány szexista barmot de úgy, hogy a szaros gatyáját is elveszítse. És ha nem ismersz olyan ügyvédet aki ezt vállalja, megkereshetted volna valamelyik nőszervezetet, boldogan segítettek volna. És ha Magyarországon mégse, elmehettél volna az üggyel egészen az EU-ig, manapság Európában tudod nem igazán divatos dolog a szexizmus.

    De te inkább azt mantrázod hogy ugye mindig az áldozat a hibás. Tudod ez mi a részedről öregem?! Önbizalomhiány a köbön, semmi más.
     
  18. phoenyx

    phoenyx Állandó Tag

    Kedves Zoli_USA!

    Tévedsz!
    Egy szót se láttál arról az írásomban, hogy „Változz meg bameg, mert így nem szeretünk!”, magad nem szereted, mert dolgozik benned az összes magaddal hurcolt tüskéd. Épp hogy szeretettel nyújtom kezem bárkinek, aki hív...
    A lélektani elnyomással kapcsolatban is félreértelmezel:
    Ebben is tévedésben vagy, én szeretnék Magyarországon maradni, itt a helyem! Az én hozzáállásom egyáltalán nem követendő példa, sokan másképp döntenek, az is helyes, ha költözik bárki, de a lelke mélyére azért még benézhetne, és rendet rakhatna, hogy kint könnyebben állja meg a helyét. De, ez is csak 1 opció, nem kötelező, ahhoz, hogy egész emberként élhessen valaki, test-lélek-szellem egészeként, nem árt..
    Az áldozat szerepedről pedig:
    Nem tartom magam áldozatnak! Tudod, én kértem, hogy itt élhessek! Itt kell segítenem olyanokon, akik többek között önbizalom hiányosak, meg depressziósak, mert vannak jó néhányan, ismerősi és munkatársi kapcsolataimban is! Voltam valamikor önbizalom hiányos, amikor úgy hadakoztam mint te, de kigyógyítottam magam, és itt állok élő példának, minden mentális- és lelki betegségből ki lehet mászni, ha valaki tényleg akarja, és segítséget is hajlandó elfogadni! Itt van dolgom! És van mindehhez elég önbizalmam is, mert a második változtatásom pont ez: ezzel fogok hivatásszerűen foglalkozni! És nem elméletből, mint sokan mások, hanem saját tapasztalatból, ami sokkal inkább támasz bárkinek, mintha elismételnél a bajba jutottnak egy olvasott könyv tippjeit!
     
    most és cortes kedveli ezt.
  19. Zoli_USA

    Zoli_USA Állandó Tag

    Hát édes öregem, lehet hogy te gyógyultnak tartod magadat, mindössze amiatt mert nem izgat már téged hogy kizárólag a női mivoltod miatt nem engedik kibontakozni a szakmai tehetségedet és kreativitásodat, hogy ezáltal megaláznak téged, visszahúznak a karrierben, s gondolom mindez azzal is jár hogy sokkal kevesebb a fizetésed mint amit megszerezhetnél ennyi évesen s ilyen munkatapasztalattal. Lehet hogy tényleg elérted hogy ez nem izgat téged már. De tudod ez a szememben nem ám annak a jele hogy meggyógyultál, hanem épp ellenkezőleg: hogy SOKKAL BETEGEBB vagy mint voltál, mert mások (például a szexista főnököd) sikeresen presszionált téged arra, hogy belenyugodjál a veled szemben folytatott méltatlan bánásmódba, hogy csicska legyél, afféle modern Hamupipőke!

    Ebbe te beletörődtél, s amikor e beletörődést gyógyulásnak nevezed, akkor a szükségből kovácsolsz erényt magadnak, az opportunizmusodat fényezed.

    Sajnállak, komolyan mondom.
     
  20. phoenyx

    phoenyx Állandó Tag

    Tudod, kedves Zoli_USA, te leragadtál a munkahelyen átélt dolgaimnál. Nem a munkahelyemen uralkodó állapotok kapcsán tartom magam gyógyultnak, hanem általános jelleggel, egy folyamat eredményeképp következett be a gyógyulás. Az a gond, összességében sem látod át, amiről beszélek, és részleteiben sem értesz.
    Én még mindig nyugodtan és békésen tudom olvasni a te soraid, amit teleszórsz mindenféle váddal, személyeskedéssel, erre egy kevésbé békés ember másképp reagálna... És még mindig nem értesz! Tudod, miért? Mert a saját meggyőződéseiből tud mindenki a másik emberről is gondolkodni: a tudatod szintje határozza meg a hozzáállásod, a mentalitásod!

    Az idegen szavak szótárát idézem: opportunizmus: elvtelenség, megalkuvás; megalkuvó, elvtelen alkalmazkodás. Ezt utolsó mondatodba szúrtad bele...
    Több mint 500 hozzám hasonló betanított munkás dolgozik a cégnél, ennek háromnegyede nő. Mindegyik egy sajátos, egyéni történettel, amit egy részük már megosztott velem, mert elég megbízhatónak tart hozzá, és tudja, nem adom ki senkinek! Egy egész tanulmányt írhatnék belőle, emberi sorsokból/mentalitásból, amire mindannyian tanítanak, akarva-akaratlanul, amíg köztük vagyok, és megkeresnek... Szükség van rám... és én jó szívvel vagyok velük, köztük amíg kell! Ha ezt te opportunizmusnak nevezed, tedd, engem nem zavar az sem!
    Kedves Zoli_USA!

    Én magadra hagylak, veszekedj továbbra is magaddal, ha neked ennyire megfelel.

    Segítsen téged a JÓISTEN, és szeretteid is, választott Új Hazádban, Amerikában, hogy mindaz, amit szeretnél elérni, minden reményed beteljesülhessen!
     
    Kicsi Fecske kedveli ezt.

Megosztás