Ferenc pápa szerint a verés belefér a gyereknevelésbe

Meglepő kijelentést tett Ferenc pápa, aki amúgy komoly népszerűségnek örvend. Ha tiszteletben tartjuk a gyermekeink emberi méltóságát, akkor rendben lévő őket elverni, nyilatkozta az e heti audenciáján.

"Egyszer házaspárokkal találkoztam és egy apa azt mondta: 'Néha meg kell kicsit vernem a gyerekeimet, de soha nem az arcukon, nehogy megalázzam őket'." "Milyen szép, tudja, hogy a méltóság érték. Meg kell büntetnie, de ezt igazságosan teszi és nem tartja a haragot" – értékelte mindezt a katolikus egyházfő.

Amúgy az audiencia fő témája az apák családban betöltött szerepe volt. Ferenc pápa szerint az a jó apa, aki megbocsát, aki a hibákat bizonyossággal korrigálja, anélkül, hogy közben elbátortalanítaná a gyermeket.

A magunk részéről sajnálattal és némileg csalódottan olvastuk a veréssel kapcsolatos nyilatkozatát.

Érdekes. A gyerek megalázva érzi magát ha kap egy pofont. Hát jó, lehet. Ha a fenekét ütik akkor semmi baj csak ne sokáig mert kezdödik a film a TV-ben.
Az általános iskolát a IX ker. Balázs Béla utcában jártam ki. Már akkor sem volt szabad a tanároknak verni a gyerekeket de ezt nem vette komolyan senki. A magyar tanárunk egy kemény izmos ötvenes férfi volt. Váratlanul és hirtelen olyan pofonokat tudott adni, hogy csoda volt, hogy a fejünk a helyén maradt. Szerencse volt, hogy egy két pofonnal elégedett volt. A történelem tanárunk kinyújtatta a kezünket és utána akkorát csapott a kézfejünkre, mind a kettöre egyszerre, amekkorát birt. Itt is az adag két-három volt. Akkor volt tanárnö aki minden rendszer nélkül tenyérrel ütött vágott ahol ért. Szóval ilyen iskolába jártam ha ha ha.
Na most ezt eskü alatt vallom, hogy a magyar tanár pofonja semmivel nem voltak megalázóbbak mint a történelem tanár kézfejre ütése vagy a fizika tanárnö eszeveszett össze-vissza csapkodása.
Ezt azt hiszem el kellene küldeni a Vatikánba is.

Az atheisták ujra fellélegezhetnek, a szent nagypapának vélt Pápa folytatja tovább az egyház önrombolását. En nem találom a Pápa kijelentését meglepönek.
-
Már néhány héttel ezelött nyilatkozott a 78 esztendös Pontifex az ököljoghoz valo viszonyárol, és biztositott bennünket, hogy ö bizony fejbevágná azt aki az édesanyját megsértené.
-
A vallásoknak is van tekintélye aminek a megvédése ugyanilyen keménységre jogosit, volt az Istenfiának a véleménye a Párizsi terrorral kapcsolatban.
-
-
Körülbelül 40 országban tilos a gyerekverés minden formája, beleértve a családon belelülit is ahol a leggyakrabban megesik. Ezekhez az országokhoz tartozik Német- és Schwéd-ország Dél-Szudán és Türkmenország (Talán Magyarország is nem tudom) Szlovákiában, az USA-ban szabad a szülöknek verni a gyereket amig "bizonyos keretek között" marad.
-
19 US-Amerikai államban (biblia-övezet) még az iskola-személyzete is verheti a gyerekeket (gondolom ez érvényes a Sunday school-ra is). A tanárok evezölapátra emlékeztetö fakanalakkal vannak felszerelve. Mivel a ruhafözést leváltotta a mosogép a tanárok kénytelenek a szerszámot a szabadidelyükben odahaza kifaragni. Sok deszka többhelyütt átvan furva, hogy a légellenállás kisebb legyen.
-

-
"En mindig különösen nagy segitségnek tartom, nevelési ötletet és szexuális tanácsadást kapni egy gyermektelen, szexuális önmagtartoztatásban élö aggastyántol" mondja Luigi B. a Szent-Péter téren Romában.
-
A Vatikán ahoz a néhány államhoz tartozik aki a mai napig elveti az emberi jogokrol szolo UNO chartát, azzal a magyarázattal, hogy az emberi jogok az isteninek vannak alárendelve.
-
Most már tudjuk, hogy a nyakleves, az eröszak ha isten nevében gyakoroljuk megengedhetö.
-

blober írta:

Érdekes. A gyerek megalázva érzi magát ha kap egy pofont. Hát jó, lehet. Ha a fenekét ütik akkor semmi baj csak ne sokáig mert kezdödik a film a TV-ben.
Az általános iskolát a IX ker. Balázs Béla utcában jártam ki. Már akkor sem volt szabad a tanároknak verni a gyerekeket de ezt nem vette komolyan senki. A magyar tanárunk egy kemény izmos ötvenes férfi volt. Váratlanul és hirtelen olyan pofonokat tudott adni, hogy csoda volt, hogy a fejünk a helyén maradt. Szerencse volt, hogy egy két pofonnal elégedett volt. A történelem tanárunk kinyújtatta a kezünket és utána akkorát csapott a kézfejünkre, mind a kettöre egyszerre, amekkorát birt. Itt is az adag két-három volt. Akkor volt tanárnö aki minden rendszer nélkül tenyérrel ütött vágott ahol ért. Szóval ilyen iskolába jártam ha ha ha.
Na most ezt eskü alatt vallom, hogy a magyar tanár pofonja semmivel nem voltak megalázóbbak mint a történelem tanár kézfejre ütése vagy a fizika tanárnö eszeveszett össze-vissza csapkodása.
Ezt azt hiszem el kellene küldeni a Vatikánba is.

Kattints a kibontásához...

En azt találom tragikusnak, hogy még az egyházi iskolában is azon diskuráltak a gyerekek "melyik paptanár adja a legkeményebb pofont". A vélemények megoszlottak.
-
Egy gyerek fejében sem fordult meg, hogy a tanárok helytelenül viselkedtek. Világos, ha az isten néhány emberre valo haragjában az összes uszni nem tudo élölényt vizbefolythatja (vizözön) akkor egy Paptanár hatáskörét nem szükithetjük le a nullára. (gondoltuk akkor félrevezetve)

En nagyon megalazonak talalom, es nem is hagynam hogy verjek a gyerekem. Biztos falajanlottam volna egy kemeny elfenekelest akarmelyik paptanarnak,valami jo kis vesszovel vagy sajat nadragszijaval.
Mintha a szeretetrol papolnanak, es nem az agresszivitast a megalazast kene gyakorolniuk.

Kíváncsi lennék ezügyben mit mondana Böjte Csaba. Abban biztos vagyok, hpgy ő maga nem alkalmaz semmilyen testi fenyítést. De jó lenne hallani, mit szól a pápa kijelentéséhez. Egyébként én itt valami félreértést gyanítok.

Számomra ennek a mondatnak a két része teljesen antagonisztikus és összeegyeztethetetlen: "Ha tiszteletben tartjuk a gyermekeink emberi méltóságát, akkor rendben lévő őket elverni,"
Akinek tiszteletben tartom az emberi méltóságát, azt nem ütöm meg.
Vagy rosszul értek valamit?

itt nagyon keverednek a fogalmak..lehetseges, hogy forditasi hibak miatt.

1 dolog az un. testi fenyites (pl. elfenekeles) es egy masik az elveres.
mas ha a szulo ad a sajat gyermeke fenekere es mas ha egy idegen. legyen az akar tanar, akar mas.

Emberek ezrei ha nem milliói nőttek fel úgy hogy néha kaptak testi fenyítést. Természetesen nem az ész nélküli dühlevezető gyermekbántalmazásra gondolok. Mégis egészséges sikeres felnőtteké váltak. Persze ha csak lehetséges el kell kerülni a testi fenyítést, mert nem mindig megoldás. De a mai "fiatalságot" tekintve lehet, hogy egyeseknek igen is el kellene egy kis fenekelés. Lehet, a mai világban szélsőségesnek számít a véleményem, de akkor is ezt gondolom.

Teljesen egyertértek vvicával.
Egy tény ami az igazsághoz tartozik. Igaz ott a Balázs Bélában több verekedös tanár volt de ok nélkül soha egy sem ütött. Tehát benne volt a tudatomban, hogy amit kaptam azt magamnak köszönhettem.
Nem értek egyet a gyerekek bántalmazásával de azért többször láttam, hogy voltak akiknél, hogy úgy mondjam más út nem volt.
A testi fenyités, legyen elfenekelés többek között nem lehet csak úgy véletlenségböl olyan, hogy az elfenekeltnek egy darabig az ülés is fáj? Ez egy érdekes megállapitás. A szülö szeretettel adja a pofont a tanár bosszúból az elrontott élete miatt? Szerintem a pofon pofon a különbség csak annyi, hogy jobbról csattan vagy balról.

Nem értem, miért a nagy indulat a gyerekek verése témájában. Ha a szülő ver, az többnyire nem okoz maradandó fájdalmat, a megalázás a lényeg. Az a lényege, hogy kifejezésre juttassa a gyerek alávetettségét. Ha a gyerek átlépett egy határt és a szülő képtelen érvekkel bizonyítani, hogy hol a határ, és miért tilos átlépni azt, akkor jön a pofon, a fenekelés.
Miért nem értem a nagy indulatokat? Mert ugyanezt a hatást szavakkal is el lehet érni, és sok szülő meg is teszi. Mi a különbség aközött, hogy fakanállal a fenekére ver, vagy kellő alapossággal és indulattal kifejti, hogy ostoba és semmire sem alkalmas a gyerek? Azt gondolom, a fakanál kevesebb nyomot hagy a gyerekben, mint a szóbeli megfelelője.

Nem értem, hogy az egyház küzd a megnemszületett gyerekek védelméért (épp most kaptam Mo.-rol egy tömeg-e-mailt, amiben egy petitio aláirására kérnek engem vallásos ismerösök) ugyanakkor a meglevö gyerekeknek az élete és fizikai integritása (right to life and physical integrity) egy bagatel a számukra.
-
Ha egy háztulajdonos korán reggel nem sepri el a havat a háza elöl és valaki kicsuszik rajta, megüti magát, akkor megbüntetik mert a viselkedése hozzájárult ahoz, hogy a szomszédot egy fájdalom érte.
-
Az elfenekelés mögött, ahogy sok tanulmány mutatja, beteges erotikus hajlamok lapulnak. Micsoda felhajtás egy gyereket bedülésre kényszeriteni, hogy hozzáférjen a "nevelö" a seggéhez? Ezt nem lehet erös indulattal elkövetett testi sértésként kezelni.
-
Alltalános iskolában - annak ellenére, hogy a kommunisták elsö lépése volt, hogy betiltották a gyerekverést ami miatt a vallásos rokonok megvoltak rökönyödve ugy mind a koedukált osztályok láttán - az volt a szokás, aki csunyán irt annak a tanitonéni egy vonalzoval "kiosztott egy körmöst". Fájo ujjal nem lesz jobb az eredmény, enyit tudhatott volna a pedagogus.
-
A Kis-Latyi, Latabár Kálmán ugyancsak egyházi internátusban nevelkedett zsido létére a kommunizmusban (valoszinü mert a papája a "Hova, akasszam? Hova akasszam?" gag közben egy Rákosi képet tartott a kezében és emiatt hüvösre lett téve.)
-

-
Az egyik tanárja mesélte, hogy a Latyi nem hagyta magát veréssel megfenyiteni, mindig elszaladt. Egyszer egy "homoru-domborut", (hip flask) egy zsebben hordhato fém whisky-palackot talált nálla a Pap tanár, a Latyi önvédelemböl felmászott a szekrény tetejére, onnan egy portalanito toll-septüvel lezavarta a tanár, mireföl a Latyi állando nevetés közben elbujt az asztal alá. Ezt követte egy hajtovadászat a kerekasztal körül, a családtol jolismert grimaszok kiséretében.
-
Végül a tanár feladta az üldözést nevetés miatt (nem kapott levegöt) kénytelen volt egy kortyot inni a "homoru-domborubol" amit a szinészcsalád tagja az ajton valo menekülésre használt ki.
-
Ha jol emlékszem, a "lapos-üveg" a tanár birtokában maradt élete végéig és néha megmutatta az anekdota hitelességének az igazolására.

blober írta:

Teljesen egyertértek vvicával.
Egy tény ami az igazsághoz tartozik. Igaz ott a Balázs Bélában több verekedös tanár volt de ok nélkül soha egy sem ütött. Tehát benne volt a tudatomban, hogy amit kaptam azt magamnak köszönhettem.
Nem értek egyet a gyerekek bántalmazásával de azért többször láttam, hogy voltak akiknél, hogy úgy mondjam más út nem volt.
A testi fenyités, legyen elfenekelés többek között nem lehet csak úgy véletlenségböl olyan, hogy az elfenekeltnek egy darabig az ülés is fáj? Ez egy érdekes megállapitás. A szülö szeretettel adja a pofont a tanár bosszúból az elrontott élete miatt? Szerintem a pofon pofon a különbség csak annyi, hogy jobbról csattan vagy balról.

Kattints a kibontásához...

Tanárnő volt közöttük?

Én a mai fiatalok szüleit fenekelném el!

Úgy gondolom a gyermek méltóságát akkor tartjuk tiszteletben, ha akként kezeljük Őt ami. Leendő felnőttként, aki még nem ismeri a szabályokat. Példamutatással, magyarázattal, megokolással tanítva meg neki hogyan kell helyesen viselkedni. Ez baromi fárasztó mert rengeteg türelmet, odafigyelést és szájtépést igényel, de úgy tartom ez is a szülő feladatai közé tartozik nem csak a fizikai szükségleteinek kielégítése.
Mindemellett szerintem vannak olyan helyzetek is, amikor a gyerek érdekét szolgálja egy váratlan fájdalomokozás. (kézre vagy fenékre csapás) De ez is csak akkor vezet célra ha rendhagyó és a gyerek magyarázatot kap rá, hogy biztosan az adott helytelen viselkedéssel kapcsolja össze az agyacskájában.
Ellenkező esetben, nem vagyok biztos benne, hogy „Büdös Kölök” egy-egy verés után azt jegyezné meg miért csinált valamit rosszul és hogyan kéne helyesen. Valószínűbbnek látom, hogy inkább elbizonytalanodik és a maga kútfőjéből próbálja összerakni hogyan viselkedjen, hogy legközelebb megússza vagy ha az nem megy legalább kompenzálja valahogy. Egy-két remek ötlet erre az esetre: hazugság ; tagadás ; másra mutogatás ; gyengébbek megfélemlítése megverése stb.

Szomorú, de én úgy látom, hogy sokszor a felnőttek világában is az utóbb felsorol ötletek gyakorlati alkalmazása a siker kulcsa.
Ha pedig ez a generáció neveli ki az újat…

Ha valaki verekedik, az mindig saját idegállapotát és érzéseit fejezi ki, nem azét, aki kapja a pofonokat. Aki nyugodt, ura önmagának, képtelen arra, hogy egy védtelen személyt, vagy akár egy huncutkodó állatot is megüssön. És nincs olyan, hogy kicsit ütöm, vagy nagyon...

Ha mégis, a hiba a saját készülékben van......

Félreértésről pedig a Katolikus egyház esetében nem beszélhetünk. Pl.: Magdolna-mosodák.....

Annyit még hozzá tennék a hozzászólásomhoz, hogyha más merészelne kezet emelni a gyermekemre, példamutatóan eltörném a kezét.

Nem akarom itt az erkölcs-csösz szerepét játszani de akár milyen mélyen is gondolok vissza az életembe, felneveltem két huncut fiut de egy pillanatra nem emlékszem, hogy a verés mind optio megfordult volna a fejembe.
-
"Papa te engem sose itéltél szobafogságra." papaszkodott egyszer a felnövekvöben levö fiam. Akkor éreztem, hogy a gyerekeimnek hányzott az, hogy kijátszanak. Ma biztos vagyok benne, hogy a szobafogságot egy briliálns szökéssel az ablakon keresztül feloldották volna de nem kaptak soha lehetöséget hozzá. (bármikor világgá mehettek volna.)
-
Borzaszto nagy problémát jelentett a számomra, hogy a kisebb gyerek soha nem akart hátul üllni az autoban. Elinduláskor néha sikerült konzekvesnek maradnom, "Jo akkor itthon maradsz, nélküled megyek." Ezt hamar felfogta és átmenetileg beleegyezett mert tudta, hogy hazafelé nálla lesznek az erösebb aduk, csak nem hagyjuk az utcán egyedül.

Fiatal tanár koromban ,bizony előfordúlt , hogy"eljárt" a kezem, (ma is szégyenlem)Szerintem a felnőttek tehetetlenségükben folyamodnak a veréshez.Az a meglátásom, hogy a pápa véleményét ,nagy- nagy tulzással értelmezik az emberek,Szerintem :csak annyit akart mondani ,hogy néha jól jön és nem árt egy -egy "atyai" legyintés, ha nevelő szándékkal és nem dühtől vezérelve adatik.A hatékonyságáról nem vagyok meggyőződve!

Gyerekkoromban elöfordult, hogy irigyeltem az osztálytársaimat akik egy-két szülöi pofonnal meguszták a cigarettázást. Engem nem vertek a szüleim de napokig mosták a fejemet "lelkiztek", érveltek a dohányzás ellen. A különbbség az azonnali fejlövés és a kinhalál közötti különbbségre hasonlitott. Mit érdekel egy gyereket az, hogy tovább lehet nagypapa ha nem dohányzik? Ma hálás vagyok a szüleimnek.
-
Sokan találgatják honann jön olyan hirtelen a fekete cipöt hordo Pápábol ez az eröszak utáni vonzalom, egyszer az édesanyja méltosága melett, most a gyerekek kárára.
-
A keresztény hivök számára eddig az volt érvényes, hogy az egyik orcánk után a másikat kell odatartani ha ütnek bennünket. Lehet, hogy a Vatikáni Pontifex nem akarja átengedni az eröszak monopolját a konkurenc vallásnak?
-

-
"A jo Pap holtig tanul" "Szabad e egy Pápát arcul csapni ha a nevelése ezt megköveteli?" - olvasom a jogos kérdést egy blogban.

Sajnos, egyelőre még csak kibic vagyok a témában - mármint saját gyerekeket tekintve, hiszen tanárként azért van tapasztalatom -, de biztos vagyok benne, hogy amikor majd lesznek gyerekeim, eszembe sem jut olyan megoldás, hogy meg kéne ütnöm bármelyiket is. Vagy ha eszembe is jutna adott helyzetben, hogy na most szülői kötelességem lenne fenyítést alkalmazni, és tényleg úgy érezném, hogy a gyerek érdekében fontos lenne a fizikai fenyítés, akkor se tudnám megtenni. Persze nem is akarnám. Sokféle módszer működhet, nekem az angol laissez faire a szimpatikus, és úgy látom, hogy az is működik, felnevelődnek a gyerekek, és legalább olyan arányban lesznek "rendes felnőttek", mint a keményebb nevelési kultúrájú népeknél. Sőt.
Az lenne a cél ugyebár, hogy önértékké váljon a gyerekben a helyes viselkedés - ezt csak példaadással, magyarázattal, érzékeltetéssel lehet elérni, más kérdés, hogy megértem azokat, akik azt mondják, hogy legalább ahhoz kell néha egy pofon, hogy olyasmit megtanuljon az eleven gyerek, hogy ne szaladjon ki az úttestre, hogy megtanulja elkerülni a rá veszélyes dolgokat. Nagyon remélem, hogy ilyesmire is rá tudom szorítani óvó odafigyeléssel, magyarázattal, példaadással.
Néha nyilván bűnösnek, szülői kötelességet elmulasztónak fogom érezni magam, de nem leszek képes büntetni a gyereket (sem). Nagyon remélem, hogy így is meg tudom oldani, amit kell.
Felemásan úgy gondolom, hogy a szülőnek sincs joga a gyerek testi fenyítéséhez, s bár adódnak olyan helyzetek, amikor mégiscsak kötelessége lehet, én nem leszek képes rá.