Folytasd tovább!

[FONT=verdana,geneva]Hozd, ó hozd vissza szép szemed világát:[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Úgy térjen az meg, mint elszállt madár,[/FONT] [FONT=verdana,geneva]
Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát,[/FONT]

Maradj közöttünk ifju szemeiddel,
Barátod arcán hozd fel a derűt:
Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,
Ne adj helyette bánatot, könyűt.
/Vörösmarty Mihály: A merengőhöz/

ovineni írta:

Maradj közöttünk ifju szemeiddel,
Barátod arcán hozd fel a derűt:
Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,
Ne adj helyette bánatot, könyűt.
/Vörösmarty Mihály: A merengőhöz/

Kattints a kibontásához...

Te fejezted be, légyszí, kezdj egy újabbikat...kiss

Bocs! egy ideje nem voltam a közelben.

Balatonparton
a nádi világban
megbújtam egyszer,
s csodaszépet láttam:

bóbitás nádon
nádi veréb fészket
sás bokor alján
kis vízicsibéket.

Vadruca moccant,
topogott a vízre,
barna liléit
vízi útra vitte.
Senki se látta,
csak magam csodáltam,
ott a víz partján
még sokáig álltam.

Játszott a nádas
széllel és derűvel
s hazaindultam
nádi hegedűvel.
(Nagy László: Balatonparton)

Egy újabbik vers:

[FONT=Georgia, Times New Roman, Times, serif]Mikor az elsõ csókot adtad:
már az õsz osont a fák alatt,
Kapirgáló szelek kutattak
avar-homályban árnyakat;[/FONT]

A fákra ráhajolt az este,
s az est meséje régi volt...
csókunkat fák közül kileste,
és kacagott a régi hold;

[FONT=Georgia, Times New Roman, Times, serif]Felettünk fényes csillag égett,
s két csillag volt a két szemed...
beléje néztem: vissza-vissza nézett...
és bíztatott és kérdezett...[/FONT]

Szellõt üzent az esti távol,
és azt üzente: Csend legyen...
S a hervadás-erezte fákról
lekacagott a szerelem.

( Vass Albert: Dal )

Tél, tél zúg a szél,
havat kavar kinn a szél.

Viktor1981 írta:

Tél, tél zúg a szél,
havat kavar kinn a szél.

Kattints a kibontásához...

éjek éjjén, erdõk mélyén
õzike tib-láb,
jaj, de fél

Ágak durrognak,
vad árnyékok forognak

Holdas hegyélen
Farkas üvölt kevélyen
(Csanádi:Farkas üvölt)

Vadat űzni feljövének
Hős fiai szép Enéhnek:
Hunor s Magyar, két dalia,
Két egytestvér, Ménrót fia.

Ötven-ötven jó leventétKiszemeltek, hogy követnék;Mint valamely véres hadra,Fegyverkeztek könnyü vadra.

Vad előttük vérbe fekszik,
Őz vagy szarvas nem menekszik;
Elejtették már a hímet ,
Üldözik a szarvas-gímet.

Gím után ők egyre törnek
Puszta martján sós tengernek,
Hol a farkas, hol a medve
Sohasem járt, eltévedne.

De a párducz, vad oroszlán
Végig üvölt a nagy pusztán,
Sárga tigris ott kölykezik,
Fiát eszi ha éhezik.