...
És mind magamba lenge lelkedet
(fejed fölött, mint lampion lebeg),
magamba mind, mohón, elégitetlen,
ha húsevő virág lehetne testem.
– De így? Mi van még? Nem nyugszom sosem.
Szeretsz, szeretlek. Mily reménytelen.
Nemes Nagy Ágnes: A szomj
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
Hát csak írni, mindég írni
A manó se tudja, mit?
Nosza, már a közönség is
Lásson egyszer valamit!”
Nem akarok több izgalmat:
Mert – betegnek – izgalom,
Ha olvassák itt is, ott is,
S bírálgatják új dalom.
(...)
És mind magamba lenge lelkedet
(fejed fölött, mint lampion lebeg),
magamba mind, mohón, elégitetlen,
ha húsevő virág lehetne testem.
– De így? Mi van még? Nem nyugszom sosem.
Szeretsz, szeretlek. Mily reménytelen.
Nemes Nagy Ágnes: A szomj
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
Hát csak írni, mindég írni
A manó se tudja, mit?
Nosza, már a közönség is
Lásson egyszer valamit!”
Nem akarok több izgalmat:
Mert – betegnek – izgalom,
Ha olvassák itt is, ott is,
S bírálgatják új dalom.
(...)