Emberi test, anyag, élet...
Vérző szívem lángot vet kezemben.
Mint pokolgép ha robbanni készül,
Ketyegve pulzál éretted.
Az égre nézve felemelem,
Feltépedt, véres mellkasom fölé.
Föl, föl a Mindenség Istenének...
bennem a szeretet a Mindenség.
Síromon orgona fa el nem mondhatja...
Őszintén szeretlek pillanattól fogva.
Fátyolos szemem könnytengerben úszik,
Égbe kell vinnem fájó titkomat.
Számon kérem az Égiektől
visszabeszélve mint bűnös rab;
Miért kaptam e szenvedést?
Miért Téged küldtek színpadomra?
Könyörtelen Teremtő Tudatnak,
Kísérleti alanyya vagyok én.
Titkos bánat, mit levegő sem hallhat,
Hogy nekem küldött a Könyörtelenség.
Aratni járok Energia mezőre,
Kis mosolyhoz erőt gyüjtök én.
Bár lehet, írott végzetem ez
s megváltás. Ha kínoz majd a Vég.
Mert szívemtől tó kiszárad.
Szikrájától levegő gyúl.
Lelkem érted ha Kozmoszba száll
Planéta robban! Váratlanul.
Lettél bennem Örök, s Mindenség.
Őrőlsz. Sebzel, léted felkavart.
Szeress csupán!
S ez nem kevés, hogy
tökéletesnek mutasd magad!
A mondva csinált Anyag-Idő
Hajnalban megálljon, öntsük szoborba.
Hogy egymásba fonódott szálló lelkünk,
Köszönthesse a túlvilági pirkadat.
Eskü II.
uj topicba athelyezve