Gondolat

NET kapcsolat

Órákig lógok fent,
naponta a NET-en!
Várom, mikor jelenik meg
nicked majd a chaten.
Ezerszer is megnézem
az emaileimet,
lesem, vajon kapok-e
Tőled üzenetet...
MSN-em ajtaját
szélesre kitárom;
bejelentkezésedet,
H.Bandi, így várom.
Monitorom alján
ha felugrik a neved,
szívem nagyot dobban,
s az egér hozzád vezet.
Dőlt, zöld betűd mondatai
mikor elém tárulnak,
könnyes szemem pupillái
merengve kitágulnak.
Olvasok és gépelek;
megremeg a kezem...
Közben nézem képedet,
s hiszem itt vagy velem!

Bencs Gizi.

Furcsa érzelem

Furcsa érzelem, mit érzek!
- nem is kéne tán! -
Hisz bolond szívem, Néked
játékszer csupán.
Ha kedved tartja, játszol vele;
ha meg unod , leteszed!...
Talán nem is veszed észre,
amikor tönkre teszed...
E játékszív, most mégis, Érted
egyre hevesebben dobog.
Bár szerelmét sosem kérted,
benne, vad tűz lobog...
Forró vágyam, Feléd űzi
- nappalon és éjszakán -,
erős szállal hozzád fűzi
érzelmemet, Bandikám!

Bencs Gizi

Miért?

Miért van az, hogy nem láttalak,
mégis hozzád vágyom?...
Valahányszor Rád gondolok,
miért kerül az álom?...
Miért szeretném annyira,
hogy itt legyél velem?
S a boldogság kékmadarát,
miért nálad keresem?...
Ki vagyTe? És honnan jöttél?
Miért fájdítod szívemet?
- ha nem akarod letörölni,
szememből a könnyeket...
Miért kínoz a gondolat?
- hogy nem lehetsz enyém...
Miért fáj úgy?- mikor miattad,
elhagy a remény...
A sok miértre, nincsen válasz...
- meg sem hallod tán -.
Sosem tudod meg, hogy Érted
mennyit szenvedek, Bandikám!

Bencs Gizi

Honvágy

Erdély ország felől
fújdogál a szél...
Régi szép hazánkról
suttogva regél.
Kárpát fenyvesének
hozza illatát -
s a tárogató hangját,
mely betölti Hargitát.

Régi magyarságtól
hozott üzenet:
Székelyek himnusza,
sajdítja szívemet...
Ősi hazánk szép tájai
hová lettetek?
Feljajdul fájdalmában,
lelkem értetek!

Bencs Gizi

Az előző verset kicsit átformáztam, mert ma ahogy visszaolvastam,nem igazán voltam magammal megelégedve. Ezért az új változatot is közreadom szeretettel!

Honvágy

Erdély ország felől
fújdogál a szél.
Régi szép hazánkról,
suttogva regél.
Kárpát fenyvesének
hozza illatát,-
mely lágyan betölti,
egész Hargitát.

Magas hegyek ormán,
tárogató szól;
lentről a négy folyó
zúgva válaszol...
Ősi magyarságtól
hozott üzenet:
Székelyek Himnusza
marja szívemet.

Hazám szép tájai,
hová lettetek?
feljajdul zokogva,
lelkem értetek!
Szétszórt Magyar Nemzet,
Honát nem lelé;
könnyezve vágyódik,
Székelyföld felé!

Bencs Gizi

REJTELMES ÉRZELEM


Már nem kérlek, hogy írj!
Nem várok üzenetet.
Az sem kell, hogy hívj;
hisz nem hiányzok Neked…

Számodra játék volt csupán,
- hóbortos NET – szerelem –
mely unalmas, hosszú éjszakán,
elszórakoztatott velem…

Nekem, mást jelentett
a rejtelmes érzelem!
Mély sebet hagyott bent,
Törékeny szívemen…

Óh, mennyire akartam,
vágytam, hogy légy enyém!
S csalódott maradtam -
megcsalt a vak remény!

Könnyű illúzió rabolt el,
hatalmas szárnyára kapott;
szállt velem, magasra fel,
s aztán a mélybe dobott…

Most a magány, újra
átkarol csendesen;
szorosan mellém bújva,
becézget kedvesen.

Lassan elfelejtem,
Ki voltál nekem…
Nem álmodom azt sem,
hogy itt vagy velem…

Sárgult őszi levelek,
ahogy a fákról lehullnak,
szívemből az emlékek,
talán, majd elmúlnak!...

Bencs Gizi

SZEPTEMBERI GONDOLAT

Ilyenkor szeptemberben,
- ha vége a nyárnak -
a legkisebb sebek is
oly sajgón fájnak...

Sokan megfestették már
és írtak róla verset,
mikor halvány őszirózsa
borítja a kertet.

Aranysárga levél
susog már a fákon,
még a madárdal is
szomorúbb az ágon.

Szelíd lett a napfény
- nem perzsel,nem éget -
Sötét felhő takarja
az égen a kéket...

Már csak emlékeinkben él
a tarka kikelet ;
most a fájó elmúlás,
gyötri a szíveket...

Emlékeztet arra,
hogy minden szép mulandó;
csak az ördögi körforgás,
az ami állandó.

Bencs Gizi

FANTOM

Nem tudhatom meg már soh’sem,
Ki rejlett a sorok mögött…
Ki napfényt csillantott fel nekem,
borús, zord felhők között.

Álomvilágban jártam vele
hosszú éjszakákon át. –
S bolond szívem, vakon követte
A csalóka vágy sugallatát.

Felkapott, s vitt egyre messzebb –
képzelet könnyed szárnyain.
Elrabolta tőlem a legszebb,
féltve őrzött álmaim…

S most véget ért egy álom! –
Nincs már több éjszakám.
Szerelmed hiába vágyom;
Te „fantom” vagy csak Bandikám!

Bencs Gizi

SZÖKÖTT LÉLEK

Elszökött a „Talált lélek”
Nincs itt velem már, ha félek.
S napjaimból elvitte a színeket…

Az égen, felhők szürkülnek már –
nem hívhatom, oly messze jár;
Magára hagyta, sajgó szívemet!

Ahogy a szél elém sodorta,
utamból, úgy el is rabolta.
Nem nekem szánta Őt, az Istenem!

Mégis arra kellett járnom,
„hol már nem az én világom”…
Arcát, ezért nem mutatta meg nekem!

S, hogy e lelket nem találom,
nem kísért többé az álom!...
Hét lakatra zárom, üres szívemet.

Bencs Gizi

KÜLÖNBSÉG

Neked vagyonod nagy –
Nekem szerető szívem mindenem.
Neked sok pénzed van –
Nekem kincsem, az érzelem!

Te, járod a világot –
Én álmokat kergetek.
Te éled a világod –
Én könnyezve nevetek.

Neked játék az élet –
Nekem, végtelen szeretet.
Fény s csillogás vonz Téged –
Engem lelkem mécsese vezet.

Neked könnyű kaland,
Mi nekem nagy szerelem!
Benned emlék sem marad –
Bennem mély nyom a szívemen.

Te, míg a hódító erődtől
leszel mind boldogabb,
én a kitartó hűségtől! –
Vajon, melyikünk gazdagabb?

Bencs Gizi

MÚLÓ ÉRZELEM

Kialudt szívemben
a fellobbanó tűz.
Elégett a titkos szál,
mi Veled összefűz.
Nem száll feléd sóhajom…
Már elmúlt a varázs.
Kiégett vágy hamva alatt,
Szunnyad a parázs.

Bencs Gizi

NYÁR VÉGE

Elmúlt a nyár,
s vele együtt múlt el
egy forró szerelem…

Itt van az ősz,
mely aranysárga színben,
a bús magányt hozta el nekem.

Nyomában már
kullogva jár,
a néma, zord-hideg tél…

Emlék ma már,
hogy nem is oly rég
Te is még szerettél…

Hogy elszállt
az a röpke kis idő,
míg együtt voltunk boldogok!...

Azóta már
csak a szívem fáj,
ha néha Rád gondolok.

Bencs Gizi

HA MAJD ELHAGYSZ


Ha egyszer majd elhagysz,
Tovább már nem élek…
bár testem még vegetál,
de megölt lelkem már
poklokon is túl jár…

Ma még itt vagy velem;
érzem közelséged…
De már attól félek
mikor majd elhagysz! –
Én csak addig élek…

Bencs Gizi

Ha lennél még…

Ha lennél még nekem,
és nem hagytad volna
magányos gyászban
a hervadó életem ;
nagyon szeretnélek !

Ha lennél még nekem
és ajkad hozzám szólna,
kezed, felém nyúlna,
felcsillanna szemem ;
mindíg ölelnélek!

Ha lennél még nekem,
és szíved még dobogna,
arcod rám mosolyogna,
megfognád a kezem ;
el nem engednélek !

Ha lennél még nekem,
bús fejem válladra
hajtanám zokogva...-
mit ér az életem ? -
nélküled úgy félek !...

Ha lennél még nekem,
félelmem elmúlna,
lelkem megnyugodna...
csak itt lennél velem ;
sosem felednélek !

És Te, vagy is nekem!
Tested, hűs sírodban pihen,
virággal díszes hant alatt.
Lelked, angyal fenn az égben.
- őrzi létem s álmomat -
Velem leszel, míg élek!

Bencs Gizi

MIT SZERESSEK?



Nem szeretem éjjel a holdat nézni;
csábít, vonz, hívogat.
Nem szeretem nappal a napot nézni;
vakít, hevít, pirongat.

Nem szeretem augusztusban a csillagokat;
közülük oly sokan lehullanak.
Nem szeretem a gyönyörű perceket, órákat;
Mert mind elmúlanak.

Mi van még számomra, mit szerethetek?
Semmi? Már semmi talán?!...
Minden elvész!... Körülöttem
csend, nyugalom, magány.

Bencs Gizi

EMLÉKEZZ


Nem kérem Tőled, hogy szeress,
azt sem, hogy gondolj rám…
Csak azt szeretném, emlékezz! –
Volt egyszer egy lány,
Ki nagyon szeretett.

Mikor gyengéd ölelésben pihensz
valaki szerető karján,
csak azt szeretném, emlékezz! –
Volt egyszer egy lány,
Ki érted epedett.

Mikor lágyan simogatsz egy arcot,
a vágytól elcsuklik a hangod,
csak azt szeretném, emlékezz! –
Volt egyszer egy lány,
Ki Téged könnyezett.

Mikor boldogan ébredsz reggel,
s szíved még teli szerelemmel,
csak azt szeretném, emlékezz! –
Volt egyszer egy lány,
Ki Tiéd nem lehetett.

Mikor Rád ragyog a napsugár,
s kedvesed forró csókkal vár,
csak azt szeretném, emlékezz! –
Volt egyszer egy lány,
Ki miattad szenvedett.

S ha mégis megcsal az élet,
Már senki nem szeret Téged,
Csak azt szeretném, emlékezz! –
Valahol van egy lány,
Ki még nem feledett!

Bencs Gizi

HALOTTAIMÉRT

Értetek gyújtok ma gyertyát,
kik már nem lehettek itt velem.
Anyám, Apám, Férj, Rokonok,
s mind, ki kedves volt nekem.

Asztalomon, ősz virága
bokrétába kötve;
mécseseknek sápadt lángja,
pislákol körötte…

Merengek a gyertyafényben,
- csak magam elé nézek -
és a titkos félhomályban,
megjelennek a képek…

Újra magam előtt látom
az eltűnt arcokat;
elfojtott lélegzettel várom
az ismerős hangokat…

Egy szót, csak egyetlen szót!
- mit felfoghat értelem -
Csak azt az egyetlen szót,
hogy itt vagytok velem!...

De Ti, némán, fagyos arccal
mosolyogtok rám;
Nem értitek, mit akarok.
Nem szóltok hozzám…

Halvány fényben, virágárnyak
Imbolyognak csendesen. –
Így virrasztok Értetek ma,
Mindenszentek éjjelen.

Bencs Gizi

HA KÉTDEZNÉL


Ha most megkérdeznéd
tőlem, hogy vagyok,
Kacagva válaszolnék;
„Kösz’ telnek a napok”.
S elfordulnék csendesen,
ne lásd, hogy könnyezem.

Ha azt kérdeznéd,
mit érzek szívemen,
szólni nem tudnék –
mert fojt az érzelem;
csak bámulnék a semmibe,
ne lássa könnyem senki se.

S ha azt kérdeznéd
Mi bántja lelkemet,
Feléd fordulnék –
lásd, könnyes szememet!
Tükrében ott ül lelkem,
siratja épp’ a szerelmem.

Bencs Gizi

Ha lennél még…

Ha lennél még nekem,
és nem hagytad volna
magányos gyászban
a hervadó életem ;
nagyon szeretnélek !

Ha lennél még nekem
és ajkad hozzám szólna,
kezed, felém nyúlna,
felcsillanna szemem ;
mindíg ölelnélek!

Ha lennél még nekem,
és szíved még dobogna,
arcod rám mosolyogna,
megfognád a kezem ;
el nem engednélek !

Ha lennél még nekem,
bús fejem válladra
hajtanám zokogva...-
mit ér az életem ? -
nélküled úgy félek !...

Ha lennél még nekem,
félelmem elmúlna,
lelkem megnyugodna...
csak itt lennél velem ;
sosem felednélek !

És Te, vagy is nekem!
Tested, hűs sírodban pihen,
virággal díszes hant alatt.
Lelked, angyal fenn az égben.
- őrzi létem s álmomat -
Velem leszel, míg élek!

Bencs Gizi

MÚLÓ ÉLET

Ahogy fogynak egymás után,
a kedves szép napok;
egyre – jobban érzem már,
hogy egyszer meghalok…
Minden nap elmúltával,
életem kevesebb;
a sötét semmiség,
egyre közelebb…

Vége lesz majd egyszer
e küzdelmes életnek…
Elfelednek mindazok,
akik most szeretnek. -
Ám, létünknek ez a rendje:
születünk, s meghalunk…
A Világmindenségben,
csak porszemek vagyunk!

Bencs Gizi