gyertyák, fények.

elke témája a 'Fotó album' fórumban , 2009 Március 4.

  1. elke

    elke Vendég

    Sziasztok,

    Ezt a topikot a gyertyákról, fényekről nyitnám....képek....bármi....amit idevalónak tartotok....


    [​IMG]

    Mindazokért, kiket nem láttunk már régen,
    Akik velünk együtt ünnepelnek az égben,
    Kiknek őrizgetjük szellemét,
    Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

    Mindazokért, akik elzárkóznak a jótól,
    Akik nincsenek itt, s nem is értenének a szóból,
    Aki barát, de lehet még ellened is,
    Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

    Égig érjen a fény, és mi úgy szereténk,
    hogy sohase múljon el.
    Égig érjen a fény egész életünkön át,
    hogy nyithassa két szemét, ki mindig erre várt.

    Mindazokért, kik ma egyedül ülnek a járdán,
    Kikre család, gyermek, otthon rég nem vár már,
    És mindenkiért, aki nem lehet itt,
    Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

    Mindazokért, akik nem vették még észre,
    Örök bilincs kell minden fegyvert fogó kézre
    És mindenkiért, aki nem hiszi ezt,
    Mindenkiért egy-egy gyertya égjen.

    Köszönöm: Ibolya
     
  2. elke

    elke Vendég

    [​IMG]

    köszönöm:)
     
  3. fülesmaci93

    fülesmaci93 Vendég

    KELLEMES ESTÉT,SZÉP JÓ ÉJT MINDENKINEK!

    [​IMG]
     
  4. fülesmaci93

    fülesmaci93 Vendég

    [​IMG]

    [​IMG]

    NYUGOGALMAS JÓ ÉJT KIVÁNOK!

    [​IMG]
     
  5. elke

    elke Vendég

    [​IMG]

    [​IMG]

    [​IMG]

    Mindenkinek szép álmokat és jó éjszakát kívánok.
     
  6. fülesmaci93

    fülesmaci93 Vendég

  7. babaci72

    babaci72 Állandó Tag

    Szia elke, szép napot neked és szeretteidnek.

    Csodatévő gyertyaláng
    [​IMG]

    [​IMG]
    A vita utáni világvége hangulatot, a megmagyarázhatatlan rossz érzéseket egy apró praktikával megszüntethetjük.

    A gyertyát ezernyi dologra lehet használni: bevilágítja a környezetet, meghitt pillanatot varázsol a lakásba, vallási szertartásoknak fontos szereplője és a tisztítótűz szimbolikájának megfelelően elűzi a rossz szellemeket.
    Egy ezotériával foglakozó, szellemidézésben jártas ismerősöm szerint a gyertyák számtalan probléma megoldásában nyújthatnak segítséget. Ha például beköltözünk egy olyan lakásba, ahol már éltek előttünk, nem tudhatjuk, milyenek voltak és hogyan viszonyultak egymáshoz a lakók. A legjobb ilyenkor egy gyertyát keresni, és olyankor is, amikor vitatkozunk szeretteinkkel, vagy ha rossz érzés fog el a szobánkban, de nem tudjuk, mi lehet az oka.
    Ismerősöm megosztott velem egy egyszerű, mindenki számára könnyen elsajátítható módszert arra, hogyan lehet megszabadítani lakásunkat, irodánkat a negatív energiáktól.
    Végy egy hófehér gyertyát és gyújtsd meg. Lépj vele a szoba egyik sarkába, és óvatos mozdulatokkal mozgasd le-fel, majd oldal irányba. Abban az esetben ha nagyon kormol a láng, és fekete lesz tőle a viasz, a mozdulatokat lassítsd le. Így tegyél az összes többi sarokkal. Ha nem feketedik, csak enyhén szürkül a lefolyó viasz, akkor elég csak embermagasságban végezni a műveletet. Amikor viszont feketén csorog le, magasabban is végezzük el a gyertyás tisztítást!
     
  8. elke

    elke Vendég

    [​IMG]

    [​IMG]

    Mindenkinek köszönöm a szép képeket és információkat. kiss

    Szép estét és jó éjszakát kívánok.
     
  9. elke

    elke Vendég

  10. fülesmaci93

    fülesmaci93 Vendég

    Kellemes Szép Napot Kivánok Mindenkinek!

    [​IMG] [​IMG]

    [​IMG] Izlandi Sarki fények...


    [​IMG]
     
  11. aanne_36

    aanne_36 Állandó Tag

  12. k_kriszta31

    k_kriszta31 Állandó Tag

    Sziasztok,

    Nagyon szép képeket tettetek fel, mindenkinek köszönöm, hogy gyönyörködhettem bennük :)

    Csodás mosolygós napot kívánok Mindenkinek!
     
  13. HG3FCB BARBARA

    HG3FCB BARBARA Állandó Tag

    Gyertya lángja világít<?XML:NAMESPACE PREFIX = O /><O:p></O:p>

    Érzelmeket ellágyít<O:p></O:p>

    Szíveket felforrósít<O:p></O:p>

    Bánatot eltávolít

    [​IMG]

    <!-- / message --><!-- sig -->
     
  14. jekitucsi1003

    jekitucsi1003 Állandó Tag

  15. fülesmaci93

    fülesmaci93 Vendég

    KELLEMES SZÉP NAPOT MINDENKINEK!

    [​IMG]
     
  16. fülesmaci93

    fülesmaci93 Vendég

  17. fülesmaci93

    fülesmaci93 Vendég

    [​IMG]


    [​IMG]

    [​IMG]

    [​IMG]

    északai fény erőssége...

    [​IMG]

    Rendkívüli sarki fény....

    [​IMG]
     
  18. fülesmaci93

    fülesmaci93 Vendég

    [​IMG]
    [FONT=arial,helvetica,sans-serif]Ahmet Hromadzic - Lángocska[/FONT]

    [FONT=verdana,geneva]Lángocskának hívták. És jól illet rá a név, mert amikor éjszaka repdesett, senki sem gondolta volna, hogy madár, hanem hogy valami csillagocska szökkent le az ég boltozatáról. Amikor pedig leszállt pihenni valami bokorba, vagy fa lombjába, úgy tűnt, mintha ott valaki csodálatos lámpást gyújtott volna.[/FONT]

    Minden élőlény ─ madár, vad egyaránt ─ elmenekült a fényköréből a sűrű sötétbe, és Lángocska mindig egyedül maradt. Ezért nem volt társasága, barátja, és amikor ennek tudatára ébredt, elszomorodott.

    Hol született? Maga sem tudott felelni erre a kérdésre, mert a gyermekkorára nem emlékezett. Létezik talán valahol a világon hely, ahol lángmadarak élnek, ő azonban, szerencsétlenségére, egészen picike korában eltévedt, és idegen világba jutott.
    Talán a szelek sodorhatták el ismeretlen szülőföldjéről?
    Vajon létezik-e valóban az a szülőföld?
    Ha Lángocska nem tudott erre határozott választ adni, ugyan ki más tudott volna? Mégis hitte, hogy létezik. Vágyakozott szülőhazája után, és hegységről hegységre bolyongva kereste. Azt remélte, hogy találkozik majd a lángmadarakkal, nővéreivel, s előre örült az első beszélgetésnek. Száz folyón, rengeteg hegycsúcson repült át, elért a tenger partjára ─ de semmi! Hiába kérdezősködött. Hiába énekelt, várva, hogy hasonló dallam, a hasonló hang a többi rokon madarat odavonzza. Sóvárgó éneke beleveszett a térbe, és Lángocska mindinkább elveszítette reményét, hogy valaha fölleli, amit keres. Honvágya azonban nem szűnt meg.

    Amíg pihent, éjszaka, amikor minden elnéptelenedett, amikor a hegyekben hang sem hallattszott, nemegyszer álmodott arról, hogyan repül majd szülőföldjére. Elképzelte, milyen is lehet, és bizonyos volt benne, hogy ott örökké ragyog a nap, hogy a fáknak is tüzes a koronájuk, a vizek melegek és másfélék, mint amilyeneket eddig látott.
    Gyakran telt el ilyen álmodozással egész éjszakája. Nem is bánta. Miért is bánta volna, amikor ezek voltak élete legkellemesebb órái?

    Múltak az évek. Lángocska egyre csak bolyongott.
    Egyszer, tél közepén egy rengeteg erdőbe vetődött, amely fölött váratlanul oly sűrű és oly sötét fellegek gyülekeztek, hogy a nappal alig különbözött az éjszakától. Szüntelenül hullott a hó. A madarak nem tudtak elrepülni, mert mindenütt áthatolhatatlan felhők falába ütköztek. Eleségük sem volt már, a leggyengébbek pusztulni kezdtek az éhségtől, de az erősebbekre is előbb-utóbb ugyanez a sors várt.

    Ha itt nem hagyjuk ezt a hegységet, elpusztulunk ─ mondogatták egymásnak. De hogyan hagyjuk el, amikor minden út bezárult? Amikor fekete fellegek vannak mindenütt?
    Lángocska hallgatta őket és azt gondolta:
    "Talán segíthetnék rajtuk, kivezethetném őket innen."
    És elmondta ezt a madaraknak.
    Azok meglepődtek.
    Sokan kétkedéssel fogadták a szavait, de a legbátrabbak és a legokosabbak így szóltak:
    - Ha semmit sem próbálunk meg, elpusztulunk. Ha megpróbáljuk, van még remény. Vezzessen minket Lángocska!

    A hatalmas madársereg így kezdte meg az életveszélyes repülést a sűrű felhőkön át, a bizonytalanságba ─ mert nem tudták, meddig kell repülniük, és találnak-e vajon menekvést. Lángocska suhant az élen. Égő fáklyaként világította meg az utat, és nem volt szomorú; büszke volt és örült, hogy lángszínű tollazata van. Csak kitartson. Csak el ne fogyjon az ereje ─ mert ez volna a vég!

    Kezdetben könnyedén szárnyalt, később azonban mind nehezebben, mind lassabban. Sok madár hullott már el. Sokan utolsó erejükkel, szárnyuk utolsó lendítésével tartották fenn életüket.
    ─ Nem szabad lankadnod! ─ bátorította önmagát Lángocska. ─ Kitartani még egy kicsit. Ott valahol a felhők mögött ragyog a nap, a meleg nap, mint a szülőföldeden.

    Meddig tartott ez a repülés, pontosan senki nem tudná megmondani. Senki sem mérte az időt órával, a távolságot kilométerekkel. De a madarak számára oly hosszúnak tűnt, mint az örökkévalóság, és amikor már a legbátrabbak is kezdték elveszíteni a reménységet, Lángocska kivezette őket egy tágas, fényes, hómentes térségre.
    ─ Nap! ─ kiáltotta. ─ Megmenekültünk!
    Ez volt minden, amit mondani tudott. Ereje elhagyta, szárnya lelankadt. A földre hullott és nem kelt fel többé.

    A madarak igyekeztek segíteni rajta. Amikor azonban megbizonyosodtak róla, hogy minden hiábavaló, sírt ástak neki, és a testét a földbe helyezték. Nagy, különös, szomorú temetés volt ez. Sok-sok barátja volt már Lángocskának, ám nem látta, miképpen siratják őt, nem hallotta, miképpen beszélnek róla. Teste fölött lassan növekedett a hant. És ez a hant minden éjjel világított a sötétségben, mint Lángocska tollazata, Lángocskáé, akinek nagy lelke és bátor szíve volt.
     
  19. elke

    elke Vendég

  20. fülesmaci93

    fülesmaci93 Vendég

    KELLEMES NAPOT!

    [​IMG] A négy gyertya....

    Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya.
    Annyira nagy volt körülöttük a csend, hogy tisztán lehetett hallani amint beszélgetnek.
    Azt mondta az első:
    - Én vagyok a béke. De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem el fogok aludni...
    Néhány pillanat múlva már csak egy füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdanán fényesen tündöklő lángra.
    Azt mondta a második:
    - Én vagyok a hit. Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak, nincs értelme tovább égnem...
    A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.
    Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:
    - Én a szeretet vagyok! Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám...
    Ezzel ki is aludt.
    Hirtelen belépett egy gyerek és mikor meglátta a három kialudt gyertyát felkiáltott:
    - De hiszen nektek égnetek kéne mindörökké!
    Elkeseredésében sírva fakadt.
    Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:
    - Ne félj amíg nekem van lángom meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát.
    Én vagyok a REMÉNY!!!
    A gyermek szeme felragyogott! Megragadta a még égő gyertyát és lángjával életre keltette vele a többit
     

Megosztás