Hétköznapi Furcsaságok, ...és Mindennapi Csodák.....
- Téma inditó bubamama
- Kezdés dátuma
Igen velem is gyakran elofordul. De gyakran az is megtortenik, hogy elore megalmodok egy kovetkezo nap torteneset es amikor az odott helyzetbe kerulok eszembejut, hogy tegnap vagy tegnap elott ezt almodtam de akkor jelentektelennek tunt az alom es nem is nagyon vettem figyelembe csak akkor amikor az adott szituacioban vagyok rajovok, hogy olyan dezsavu erzesen van.
és afca..
Hétvégén volt hasonló élményem, aztán arra fogtam, hogy lehet, ez csak egy rossz álom volt korábban. Egy olyan épületben jártam, ami elég nyomasztó volt, de mégis ismerős valahonnan, bár elvileg soha nem jártam ott azelőtt. Leginkább az töltött el ismerős borzadállyal, hogy a függőfolyosón nem kőlap vagy sima beton volt, hanem aszfalt.
Muszaly elmeseljem nektek mi tortent velem ma.
Reggel felebredtem egy jo oraval az elott, hogy fel kellett kelnem. Valami szorongato rossz erzesem volt azt gondoltam (biztos valami rosszat almodhattam) emlekezni nem emlekeztem ra, hogy almodtam volna barmirol is. Megneztem az orat lattam, hogy meg koran van nyugodtan aludhatok egy orat a hazban csend beke es nyugalom a gyerek meg alszik a fejrem mar elment a dolgara es bar nagyon vonzott egy jo meleg friss kave eldontottem visszafekszem es ha mar nem is alszom el meg pihenek egy kicsit. Bar ne tettem volna.
Letettem a fejem a parnara es mint egbol a villamcsapas a fejemru zuhant az agyunk felett levo fapolc. Ugy fejbevert, hogy az elso pillanatban azzal se voltam tisztaban fiu vagyok e vagy lany. Hozzateszem a polc evek ota all ott soha semmi baj nem volt vele, most csavarostol tiplistol egyszeruen kiszakadt a falbol. A fiam remulten rohat at, hogy mi volt ez a nagy puffanas.
Amikor meglatta, hogy az agyban ulok fejemen a polccal szegeny nem tudta eldonteni, hogy valami nagy baj tortent most vagy csak egyszeruen egy nevetseges helyzet kozepebe csoppent. Felig mosolyogva felig aggodva kirangatott a polc es a rola lepotyogott cd-kozul hogy megbizonyosodjek rendben vagyok-e.
Szegeny csak akkor nyugodott meg amikor latta, hogy en magam is kacagasban tortem ki akkor o is elnevette magat.
A baj csak az, hogy en azon kacagtam, hogyha tudom mit kene csinalnom per pillanat miert is nem hallgatok a belso hangra mert sosem akar nekem rosszat.
Ha hallgatok a megerzesemre most meguszhattam volna a hatalmas puklit a fejemen.
De nem hagy nyugodni, hogy mitol esett az le es miert pont most.
Reggel felebredtem egy jo oraval az elott, hogy fel kellett kelnem. Valami szorongato rossz erzesem volt azt gondoltam (biztos valami rosszat almodhattam) emlekezni nem emlekeztem ra, hogy almodtam volna barmirol is. Megneztem az orat lattam, hogy meg koran van nyugodtan aludhatok egy orat a hazban csend beke es nyugalom a gyerek meg alszik a fejrem mar elment a dolgara es bar nagyon vonzott egy jo meleg friss kave eldontottem visszafekszem es ha mar nem is alszom el meg pihenek egy kicsit. Bar ne tettem volna.
Letettem a fejem a parnara es mint egbol a villamcsapas a fejemru zuhant az agyunk felett levo fapolc. Ugy fejbevert, hogy az elso pillanatban azzal se voltam tisztaban fiu vagyok e vagy lany. Hozzateszem a polc evek ota all ott soha semmi baj nem volt vele, most csavarostol tiplistol egyszeruen kiszakadt a falbol. A fiam remulten rohat at, hogy mi volt ez a nagy puffanas.
Amikor meglatta, hogy az agyban ulok fejemen a polccal szegeny nem tudta eldonteni, hogy valami nagy baj tortent most vagy csak egyszeruen egy nevetseges helyzet kozepebe csoppent. Felig mosolyogva felig aggodva kirangatott a polc es a rola lepotyogott cd-kozul hogy megbizonyosodjek rendben vagyok-e.
Szegeny csak akkor nyugodott meg amikor latta, hogy en magam is kacagasban tortem ki akkor o is elnevette magat.
A baj csak az, hogy en azon kacagtam, hogyha tudom mit kene csinalnom per pillanat miert is nem hallgatok a belso hangra mert sosem akar nekem rosszat.
Ha hallgatok a megerzesemre most meguszhattam volna a hatalmas puklit a fejemen.
De nem hagy nyugodni, hogy mitol esett az le es miert pont most.
Csi, - nagymamám....
<O
</O
Gyerekkoromban, - olyan nagymama szerettem volna lenni, - amilyen a Chéchy nagymamám volt.
<O</O
Mi, : - Csimamának, hívtuk, - és ráadásul, nem is az igazi nagymamánk volt, - hanem az apai nagyanyám húga.
Azonban, - az igazi sem lehetett volna jobb, - mint amilyen ő volt.
<O</O
Mindkét oldalról, - minden nagyszülőnk meghalt, - nem ismertem őket, - csak Csi mamát
Belőle azonban, - „ kettőt” is.
A - ”régit”, - meg az „újat”.-
Egyik,: - a régi, - elegáns, finom, törékeny öreg hölgy volt , szürke ruhában, fátyolos kalappal, csipkegallérral, csipkekesztyűben, - ezüstfejű bottal, - ónémet bútorok, antik csipkék, és komor festmények között.
<O</O
Ilyen szerettem volna lenni, - legfőképpen, az ezüstfejű bot miatt -…. - ha majd nagy leszek, és nagymama leszek….-
Gyakran voltunk hivatalosak hozzá, Apámék, - meg a testvérei, és a családjuk, - : „Ozsonnára”,
Ott kellett lenni.
Merevek, - és szertartásosak voltak ezek a látogatások.
Anyámtól, - legalább tízféle előzetes figyelmeztetést hallgattunk végig ilyenkor, - …. azonkívül, hogy ne beszélj hangosan, ne ugrálj, … töröld le a cipődet,…töröld meg az orrodat, …a zsebkendőd meg van ?…szépen csókolj kezet nagymamának, . ne cuppanósan, … - és aztán, …: - hogy ezt nem szabad, …azt nem szabad, - azt meg aztán, - pláne nem….-
<O</O
Kisuvickolva mentünk, - szépen felöltözve, - ünneplő ruhában.
Arra is vigyázni kellett. –
<O</O
Az én zsebeim, - a látogató ruhámon, - össze voltak varrva.
Mivelhogy az asztal tele volt csuda dolgokkal, - én pedig a zsebeimet jól megtömve, - mentettem haza mindig , - mindenféle finomságot.
Miután, a zsebeimet összevarrta anyám, - a Papám zsebeit töltöttem meg, - és az sokkal nagyobb volt.
Apám, - sohasem szólt, otthon szépen kipakolt a polcomra.
Egyszer, - szerényen megjegyezte, - hogy : …-„ ha kérném, - akkor is adna Csi mama”. –
-„Az, nem olyan…”- mondtam én.
Nekem ugyanis, - ez éppen olyan volt, - hogy süteményt szedek az asztalról, és hazaviszem, - mintha a fáról szedtem volna cseresznyét, - amit, szintén hazavittem.
Én, - akartam szedni, - saját kezemmel, - nem, - kapni akartam.
Amikor ezt Anyámnak elmondtam, - röviden válaszolt,:
-„Lányom, …a cseresznyefa a miénk, - az asztal meg nem, …így az sem a miénk ami az asztalon van…..”-
Jó lenne hinni, hogy a helyzet ettől megváltozott, - de nem, - én továbbra is megtömtem Papa zsebét.
Több is volt.
<O</O
<O</O
A látogatások hosszúak voltak, - de nem csak nekem.
Anyám mesélte sokszor, - hogy neki is hosszúnak tűnt, - mert mindig frászban volt, a gyerekei, ….- és a megfelelési kényszer miatt.
Csimama, - nagyon szigorú volt.
<O</O
Kevés emlékem maradt ezekről az „ozsonnákról”., …- talán, 2-3 éves lehettem akkor.
Halványan rémlik a hatalmas asztal, sok ezüsttel, - gyönyörű porcelánokkal, - földig érő csipkés terítőkkel….-
Ez, -…. ez a földig érő csipkés abrosz, ….ez, nagyon izgalmas dolog volt, ..- el lehetett tűnni alatta…..-
Csak felkaptam a kuglófomat a tányérról, lecsúsztam a székről, - és be az asztal alá.
Ott aztán,….. megnéztem a lábakat, - néha, mintha össze lettek volna keverve - meg a cipőket,… emlékszem egyre, - egy térdig érő fekete cipő volt, …és az elejétől a térdéig, fehér porcelán ringli volt rajta, -…. arra volt tekerve a cipőfűző, - de az is porcelán gombokban végződött. Tetszett ez nekem.Meg akartam szerezni.
Élvezettel fűzögettem ki.
Teljesen.
Lehúzni nem tudtam a cipőt, - de próbáltam.
A cipő tulajdonosa, - valakinek az öreganyja - időnként rúgott egyet, - vagy be-be legyintett az asztal alá, - de sosem talált el.
A terítő alá behajolni, - vagy bemászni, - nem lehetett, - ….ahhoz, csak szegény Anyámnak volt bátorsága.
Ugyanúgy, csinálta, mint én, - hirtelen lecsúszott a székről, aztán végig a lábak előtt, majd a porcelános cipőnél, kihalászott, - hóna alá vágott engem, és rückvercben visszatért az asztalhoz.
Ott, alig történt valami, - hacsak az nem, hogy Csi szigorúan az asztalra koppintott a botjával.
Meglehet, - ez nekünk szólt.
<O</O
Mindenki tisztelte Őt, - mindenki tartott tőle, a család egy része, pedig, - ácsingózott a vagyona után.
Hogy szerették- e, - azt nem is tudom.
Apám, szerette, - az biztos, -….. Anyám meg „tartott tőle” - rettenetesen,…. - mindig félt, hogy valami hibát követ el, - amiért az orrára koppint.
<O</O
Ilyen akartam hát lenni, mint Csimama, - akit mindenki tisztelt, akitől mindenki tartott, - aki körül a család forgott, - akinek szép botja volt, és szép, - fátylas kalapja..
<O</O
Én is tiszteltem őt, - megfelelő távolságból. -
<O</O
Akit azonban szerettem is, - az a másik Csi mama volt, - ….„a szegény Csi”….- az, - …. akit, elütött a sorsa.
<O</O
Közvetlenül a háború előtt, férje, aki mulatós ember volt , - …elkártyázta, elitta, elszórakozta minden vagyonát, - súlyos adósságokat csinált, - majd, - nem kért segítséget senkitől, - egyszerűen főbelőtte magát.
<O</O
Ott maradt hát Csi mama.
Nem volt gyerekük, - így aztán férje halála után, - senkije, - és semmije nem maradt.
Még a ruhái, - és a botja sem.
Apám, - és testvérei, - anyjuknak vallották Csi - t, - mégis, egyiküktől sem fogadott el semmiféle támogatást, - de még az együttérzésüket is mereven visszautasította.
<O</O
Elveszett az egész addigi élete, -…. egyedül maradt, - és hiába hívták, - senkihez sem költözött oda, - pedig, - minden család jómódú volt, - mindenki szívesen látta volna.
<O</O
Csi, -felállt, - és újra kezdte az életét, - pedig, öregasszony volt.
<O</O
Egy idős zsidó ember hitelt adott neki, - és nem kért érte jótállást vagy kezest.
Elég volt a szava.
Mert a szavának, értéke, súlya, - hitele volt.
Csi szava volt a hitelfedezet, - és a becsülete, a tisztessége.
A hitelből, - megvett egy kis házat, - közvetlenül falu mellett, - az erdő alatt, - a Giligóban.
<O</O
Talán, nem is ház volt az, hanem ”kulipintyó”, - egyetlen, - vakolatlan, kőből épült, picike helyiségből állt, - ami fölé hatalmas tölgyfa tornyosodott, védőn beborítva azt.
A kulipintyó előtt, - egy tágas zöldre festett fatornác volt, - akörül pedig,…… -… a végtelen.
A Végtelen, -... …. ameddig a szem ellát.
Itt élt aztán, - majdnem a haláláig.
<O</O
Sírni, sosem láttuk, - nevetni, - mosolyogni igen.
<O</O
Összeszedte magát.
A nyomorúságos körülmények között is, - fel tudott állni, - és, emberi méltóságát, -függetlenségét megőrízve tovább tudott lépni, - és élni.
Soha nem panaszkodott.
Kicsi voltam még, - talán 5 éves lehettem, vagy még annyi se, - közel lakott, - hát gyakran látogattam.
Egyszer, - ebédidő körül értem oda hozzá, - és éppen palacsintát ebédelt.
1db palacsintája volt.
Rámeredtem, - mert nagyon szerettem a palacsintát.
Azonnal elém tette a tányért.
Még, megkérdeztem, hogy :…-„…mi van benne?…mi van benne, belül…”-
-„belül ? …”- hökkent meg Csi -…belül is palacsinta van benne…”-
-„akkor jó, …” - mondtam én, és elfogadtam Csi egyetlen palacsintáját.
Máig, - szégyenlem magamat miatta.
Csi ugyanis, - hozott egy marék csipkebogyót, és a magokat meg a szőrt kikaparva belőle, - azt kezdte rágcsálni.
Azt hiszem, - az volt az ebédje.
Otthon aztán, azonnal elmeséltem Édesanyámnak, hogy kaptam Csi-től palacsintát, - amiben belül is palacsinta volt.
Anyám pedig, azonnal tudta, hogy miről van szó.
Összepakolt egy nagy kosarat, minden féle ehető dologgal, - és felvitte Csi- hez.
<O</O
Máig csodálom őt, - a Csi-mamámat, aki - akkor is tudott adni, - amikor nem volt már semmije.
<O</O
<O</O
Nem szégyellte a munkát, - a kezét, talán szégyellhette, - dolgossá , törődötté, -.reszelőssé vált a keze, - és a kézcsókot elhárította, -…”piszkos vagyok picinyem…”.- mondta nekem.
Nem volt baj, - én olyankor elkaptam a nyakát, és tizet is adtam neki, máshova, - ahová éppen esett..
A kézcsókot ugyan, - elhárította, - de ha megöleltem, sosem tolt el magától.
Édesapámnak azonban, megengedte, hogy megcsókolja a kezét is. Mind a kettőt.
Sokszor láttam.
Kint ültek a „Kulipintyónál”, - a tölgyfa alatt, Csi, a rozzant bambusz székben ült, - ami össze-vissza volt drótozva, - apám pedig előtte, egy ici-pici sámlin.
Papának a könyöke, - a földig ért, térde, meg az orráig, - de ez, - nem zavarta, - Csi mindkét kezét a kezében tartva, - puszilgatta azokat.
Beszélgettek, meséltek, - egymástól kapkodva el a szót, - és nagyokat nevettek
Emlékeket idéztek.
Egyszer aztán elcsendesedtek.
-„…a kígyóra,…. a kígyóra picinyem, …emlékszel- e ?….nem volt otthon anyád, …meg apád se, …emlékszel?…mihozzánk futottál a konyhába ,…. a szakácsné meg kirohant amikor meglátott, …emlékszel?…-
Apám elkomorult, …-„…emlékszem, - mondta csendesen – Csi, …ha te akkor nem vagy ott, …én már rég alulról szagolnám az ibolyát,…persze, hogy emlékszem…-
Többet aztán nem mondtak, - csak emlékeztek.
<O</O
Otthon, megkérdeztem Anyámat, hogy, -„…. mi volt azzal a kígyóval ?…és a Csi, - mért nem engedte meg, hogy Papa alulról is megszagolja az ibolyát?…”-
<O</O
Anyám, - csak némi töprengés után válaszolt.
<O</O
-„ szóval, - apád, majdnem olyan rossz gyerek volt, - mint te vagy, -…. a pajtásaival, azzal szórakoztak, hogy siklókat dugtak az ingük alá, - mert a nyári forróságban hűsítette őket, -apád egy hatalmasat talált, - ….nem biztos, hogy sikló volt,… apád dereka köré tekeredett, és teljes erejéből szorította, - nem lehetett levenni, - a többi gyerek ijedtében elszaladt,… apád bevánszorgott Csi-ék konyhájába, - már majdnem megfulladt, …és akkor jött Csi, …meglátta apádat, felkapta az öregkést, elkapta a kígyó fejét, és levágta, utána még elvágott két tekercset rajta, …aztán elájult, ….- Anyám, egy kis szünet után, még hozzátette :…….azt tudnod kell, hogy Csi, …még egy földigilisztától is elfutott,…mindig,… -…már gyerekkorában is….-
<O</O
Elgondolkodtam Csi mamán, - meg a kígyón.
Az ibolyáró aztán, - el is feledkeztem.
<O</O
Nekem, Csi, - egy hős volt, - aki levágta a kígyó fejét.
<O</O
Aztán, - eltöprengtem, - hogy ha így félt a földigilisztától, - akkor, miért költözött pont a Giligóba?…hiszen az, - arról volt híres, hogy ott, - csak úgy hemzsegnek a kígyók. –
Felnőtt fejjel tudom, - hogy ezek, - erdei siklók lehettek, - ámbár, - ettől sem kedveltem meg jobban őket.
Gyerekkoromban, - nem féltem, és nem iszonyodtam tőlük, - mert azt hittem,hogy nagy vagyok és erős, - csak picinek látszom, - és van valamiféle hatalmam is, - amivel, mindig mindent meg tudok oldani, - még a kígyót is eltüntetem, -… ha akarom.
Azért, ….- nem próbáltam meg,… - elég volt, hogy, „elküldtem”. -
Toppantottam egyet-kettőt, - és kígyó, mindig elment.Volt-nincs.
Ez, - elég is volt.
De, - hogy hogyan mert nagymama a kígyók közelében élni, - a Giligóban ?...- arra én nem találtam magyarázatot.
Még, - később sem.
<O</O
Amikor Apámék beszélgettek, - nem mindig hallottam, - pláne, nem mindig értettem, - hogy mit beszéltek, - és ez nem is volt fontos.
Játszottam, - jól éreztem magamat a közelükben.
Amit azonban hallottam, - mégiscsak hallottam, - abból, - sokkal később állt össze a teljes kép, - és a teljes valóság a családomról.
<O</O
Csi, - Apámat is mindig, „picinyemnek” hívta, „kicsikémnek”, - meg „Kisfiamnak”, - én , ezen eltűnődtem, … - mivel, hogy Apám, …akkora, de akkora, nagy melák volt…., - Csi pedig, pici, - nagyon pici, - legfeljebb apám melléig ért., - vagy még addig se.–
<O</O
Anyám aztán elmondta, hogy Csi nevelte apámat és testvéreit, - „ lánykorában," - mert a nagymama nem volt otthon, - Csi apja meg özvegyember volt, így, - Csi volt az asszony a két háznál, - nagyapámnál, - meg dédapámnál.
Igaz, - jómódúak lévén, - segítsége, mindkét háznál - bőven volt.
<O</O
Hogy az igazi nagymama mért nem volt otthon, - arról, akkor, - nem esett szó.
Kicsinyenként raktam össze később, - Csi, meg az Apám beszélgetéseiből, - de csak felnőttként értettem meg.
Ők, ketten, mindig vidámak voltak, - összehajoltak, sustorogtak, - és jókat nevettek, -
<O</O
-„…..emlékszel Csi…? – kérdezte Apám - …az akkor volt, amikor Mutti, megszökött az órással,…-
-„…nem, ..nem,..rosszul emlékszel,…. az nem akkor volt, …hanem akkor, mikor a fiskálissal szökött meg, …-
<O</O
Megint összehajoltak, …. suttogva beszéltek, - aztán megint, hatalmasakat nevettek.
<O</O
Kérdeztem én anyámat erről a szökdösésről, - de nem beszélt.
<O</O
Már, - felnőtt voltam, amikor megtudtam, - hogy ez volt a család szégyene, - amit titkoltak, takargattak, szégyelltek.
Nagymamám, -„ világszép” asszony volt.
Ha csak „kikapós” lett volna, - azt még - simán elnézték volna neki.
De a nagymamám, - hiszékeny is volt, - és könnyelmű.
Ő, - állandóan új életet kezdett, - és az nagyon sokba került.
<O</O
-….állandóan elhitte, hogy most aztán, -… most az egyszer,……. és megint, - és újra-és-újra, - …. a várva-várt, - életreszóló - nagy - szerelem robbant az életébe, - :….ezért aztán, elment a postással, …az órással, ….a fiskálissal,… az alföldi csikóssal, …az osztrák üzletemberrel, - tőle, egyébként, - Bécsből, gyalog jött haza, - ….és, - csak az Isten tudja, hogy még, - ki mindenkivel ment el, - és kezdett a nagymamám új életet.
A család se tudott mindenkiről.
Nagyanyám, - nagyon gazdag asszony volt, - folyton új életet kezdeni azonban, - költséges dolog.
Minden új társ, - mindig kifosztotta.
Tönkrement, ….- teljesen elszórta az anyai örökségéből származó igen nagy vagyonát.
Apja pedig, - nem adott többé értéket a kezébe. –
Halála után lánya helyett, - veje lett az örököse, - aki jól kezelte, és adta tovább dédapám vagyonának ráeső részét.
Bűnbánó hazatérései után azonban, szó nélkül, - mindig visszafogadták nagyanyámat.
Az egész család.
Mert, - szerették.
Így is, szerették, - és így is hozzájuk tartozott.
<O</O
Visszafogadta a Nagyapám is, - újra-és újra, megbocsátva, elfelejtve neki mindent.
Mert, - ő is szerette.
Haláláig szerette.
<O</O
Azokban, az évekig tartó szünetekben, - amikor nagyanyám éppen új életet kezdett, - nagyapámnak, - apósa, - az én dédapám és családja, - Csi-mama segítettek a három gyerek nevelésében.
Csi mamát azonban, - akkor még, - nem így hívták, - rendes neve volt, mint másnak. -
Jolanda volt.
-Jolanda, - helyt állt akkor is, fiatal lányként, :- ….. anyjuk helyett nevelte és szerette a testvére gyerekeit. –
-Helytállt akkor is, amikor, egy snájdig, magasrangú katonatiszt felesége volt, - és nagy házat vittek.-
- …..és helytállt akkor is, amikor már nem Jolanda volt, - hanem csak egy egyszerű, vagyontalan öregasszony, - Csi mama.
<O</O
<O</O
Ő is kezdett egyszer új életet, - nem a házasságával, - mert akkor, - csak a régi, gondtalan, gazdag életét folytatta.
<O</O
Akkor kezdett új életet, - amikor fedelet teremtett a feje fölé, - és kenyeret keresett magának.
Megtanult dolgozni.
Mindennap járt az erdőre, - az tartotta el - növényeket, gyümölcsöket, gombát gyűjtött.
Amit lehetett, - frissen adott el, - ami megmaradt, - azt megszárította, - és szárítva adta el.
Az emberek, - szívesen megvették ezeket a dolgokat, - és Csi mama, - megélt belőle.
A hitelét is fizette rendesen, - mindig, amennyit csak bírt, - mert a „saját házában”, - szeretett volna élni, mielőbb.
<O</O
A tél, - nehezebb volt.
Ilyenkor az erdő, - a tüzelőn kívül, - nem igen adott mást-… de tudott varrni, és finoman kézimunkázni, -…. akkor, abból élt.
Abban az időben, - még, megstoppolták a lehelletfinom batiszt hálóinget, - de, a hernyóselyem harisnyát is.
Amikor pedig, - ez se volt, - meg az se volt, - Csi mama, -„pörgetét” csinált.
Ma, ezt úgy hívják, : - forgó.
Senki nem tudott olyan szép pörgetét csinálni, - mint Ő, - se azelőtt, - se azóta nem láttam olyat, - mint az övé volt.
A szára, - fehét, hántolt fűzfa volt, …és a forgója, ….-
A papírt, vízfestékkel festette meg., - és madarakat, szitakötőket, virágokat festett rá. Gyönyörű volt pl., - égkék háttérrel, -… a pillangós pörgete.
Amikor fújta a szél, - olyan volt, mintha röpködtek volna a különböző színű, apróbb, nagyobb lepkék.
Szoktam segíteni neki, - mindenfélét, - ha megengedte.
Nem nagyon messze lakott tőlünk, - és Édesanyám, - ha olyat főzött amit szeretett, - vagy ami elállt, akkor mindig küldött velem, Csi mamának.
Ilyenkor, - ottragadtam.
<O</O
Sok mindenfelé elvitt engem, - az erdőre is, - és megmutatta a növényeket, - elmondta róluk azt, amit ő tudott.
Sokszor kimentem vele a vasútállomásra is, - pörgetét árulni.
Amennyit meg tudott belőle csinálni, - annyit el is tudott adni.
Sokat dolgozott, - talán, mindig dolgozott, - de független volt, - és a saját életét élte.
<O</O
Csi - t azonban, - egyszer, szörnyű baleset érte, - eltörött a lába.
Anyám talált rá, amikor ennivalót vitt neki.
Azonnal hazarohant Apámért, aki ölbe hozta le a hegyről mihozzánk.
Orvos, - akkor, nem volt a faluban.
Egy ismerős hintóján vitték tovább a 27 km-re lévő kórházba., - apám, mindvégig az ölében tartotta, és ölben vitte be a kórházba.
Nem engedték haza.
Sokáig nem engedték haza.
<O</O
Minden rokona és ismerőse meglátogatta ott, - ő pedig, - megtanulta elfogadni a tisztelet és a szeretet különböző megnyilvánulásait.
Tudta, hogy ez neki szól, - …Jolandának, …az embernek.
Nem a társadalmi állásának, nem a gazdagságának.
Hol volt az már?..-
Neki szól, - az embernek.
Már, - nem utasította vissza.
<O</O
Amikor, - hosszú idő után, hazajöhetett a kórházból, - elfogadta a szüleim meghívását, és hozzánk költözött.
Mindenki örült ennek.
Apám is anyám is arra készültek, hogy hadakozni kell majd vele, - de nem, - az első szóra elfogadta a meghívást.
Mint ahogy elfogadott, minden mást is, - a szerető gondoskodást, a szép ruhát, és édesanyám apjának rég elárvult sétabotját.
Azzal tanult meg járni újra.
Amikor még a Giligóban lakott, ugyanezt a botot, - nem fogadta el, - pedig anyám, - akkor is felajánlotta.
A Giligóban, az a botja volt, amit apám, - neki, - sajátkezüleg faragott, - csiszolt, smirglizett, - és százszor is megpróbáltatta mamámmal, hogy a kezéhez igazíthassa.
<O</O
Szerette ezt könnyű, vékonyka botot, - fűnek-fának elmondta, hogy …-„ezt a botot a fiamtól kaptam, …ezt a botot a fiam faragta…énnekem, ….”-
Egyszer, - azt mondta apámnak, : -„…ezt a botot, … temesd majd el velem édes fiam, … mert.kimászom én abból a gödörből is, … szükségem lesz rá…”-
<O</O
Az, hogy hozzánk költözött, - nagy öröm volt nekünk, és neki is.
<O</O
Élt még pár évet köztünk, - de nem eleget , csendben, békességben, nyugalomban, szeretetben.
Egy reggel aztán, nem ébredt fel.
Be akartam menni a szobájába, - de a szüleim nem engedtek.
-„Elment, … - mondta Anyám csendesen, - …elment kislányom, …nagyanyád elment,…”-
Még a lélegzetem is elállt,
-„…engedtétek elmenni ? …..ti elengedtétek, … az én saját nagyanyámat ..?…”-
<O</O
Apámból akkor hirtelen, kitört a sírás.
Ráfeküdt a két karjára az ebédlőasztalon, - csak azt láttam, hogy rázkódik a válla.
-„Menj ki kislányom, …”- szólt anyám csendesen
Ritkán fordult elő, de szót fogadtam.
Bóklásztam egy kicsit, a ház mögött, a zuggónál.
Valahogy, - olyan nagy volt a csend.
Olyan furcsa volt minden.
<O</O
Amikor anyám kijött, egy kisbőröndöt hozott a kezében.
-„Elviszlek kislányom a nénédhez, ott maradsz pár napig, …majd jövök érted, amint lehet..”-
-„Ne vigyél el engem, - kértem ijedten - …ne vigyél el vendégségbe, …jó nekem itthon, …nem akarok vendégséget…”-
-„El kell menned kislányom, …- .nagymama, nem a Giligóba ment, -… hanem a menyországba,…el kell köszönnünk tőle…”-
-„ nem akarok elköszönni, …mért ment el ?…elengedtétek?…nem volt jó itt neki, minálunk?…”-
-„el kellett engedni, …lejárt az ideje, - …azért ment el, mert lejárt az ideje…”-
<O</O
Nem értettem én ezt,… - és még sokáig, - később sem.
<O</O
Nagymamával, - ahogy apám megígérte, - eltemették a faragott botját is.
A temetésen, mindenki ott volt, az egész falu, - az összes rokonság, - és aki élt még az ismerősei közül.
Én is ott voltam, - igaz, nem tudtam mi zajlik. –
Nem mondták meg nekem.,hogy abban a cifra dobozban a nagymama van, - mert biztosak voltak benne, - hogy cirkusz nélkül, - nem engedném letenni Őt, a gödörbe.
Sokkal később tudtam csak meg.
Mint ahogy azt is, - hogy ez a világ rendje, - élünk és meghalunk
S hogy ezt el kell fogadni.
S, hogy a világon, - csak ez az egyetlen valódi igazság létezik, - nincs több. –
Egyformán, - mindenkinek el kell mennie egyszer.–
<O</O
Mégis, amikor még nagyon friss volt a seb, - gondolkoztam rajta, hogy ki kellene ásni a nagymamát,…. hátha nem is egészen halt meg, …és Isten is,….- elvette, igen, - ….de hátha visszaadja, …minek kellene neki?…Isten teremteni is tud,- azt mondta a Mater Borbély -… minek kellene Istennek, - pont Csi, - a fájós lábával, … Ő annyi nagymamát csinálhat magának, amennyit csak akar,.. miért éppen Csi kellene neki ? … és minek kell pont az, aki az enyém ?.. …Ez, - nem igazság….-
<O</O
Szerettem Csi-mamát.
<O</O
Aztán, -… már dúlt a háború, … bombáztak,…sziréna szólt, …sztálingyertyák lógtak a levegőben, felettünk az égen, … - és, .. menekültünk.
Egyik pincéből a másikba, egyik házból a másikba, - de sehol sem volt jó.
Nem csak mi, - más is menekült.
<O</O
És akkor, - a Giligóban a kis ház, - a kulipintyó, - / - amelyet édesapám, a környező földekkel együtt, megörökölt, - s amit Csi a tudtunk nélkül a ház mellé vásárolt - / - a miénk lett.
Nem használtuk, de néha eljártunk oda, - megnézni.
<O</O
A háború alatt a kis ház, - sok ember menedékévé vált, - nem tudtuk kik voltak ott, - kik laktak benne, - de amikor apám, a tölgyfa alatt meghallotta az elfojtott gyereksírást, ami odabentről jött, - rádöbbent a valóságra.
Hazament, - és megbeszélte Anyámmal, - majd visszatért a házhoz este, - egy nagy kosár ennivalóval.
Aztán, - sokszor megtette még ezt az utat a háború alatt.
<O</O
Amikor már őt is elvitték, - akkor csak anyám járt fel a kosárkával.
Még később, - már teljesen elembertelenedtek az emberek, -…. amikor már mindenki, mindenkit figyelt, - már, csak én jártam fel oda.
Az üres kosarat, mindig kitették a ház mellé, - csak felvettem visszafelé.
Egyszer azonban, - amikor felvettem a kosarat, - volt benne valami.
Egy picire hajtogatott zsebkendő.
Amikor kibontottam, két gyűrű hullott ki belőle,- egy nagy, - meg egy kicsi.
Visszaraktam a zsebkendőbe, hazavittem, - és lelkesen elújságoltam anyámnak, hogy mit találtam a kosárban.
Anyám, - megnézte,a gyűrűket, és elsírta magát, - nem értettem, - és akkor kezében tartva a picike vékony karikagyűrűt,… - mintha hangosan gondolkodna, vagy mintha nagy lennék, -azt mondta:
-„…ez,… egy asszony gyűrűje, - valószínűleg, az utolsó kincse, …egy asszony, nem válik meg a karikagyűrűjétől soha, …legfeljebb, ha az élete múlik rajta, …vagy másnak az élete, -…az Isten vezérelje őket, …az Isten vezérelje őket, …”-
<O</O
Aztán, leült, - és rövid levelet írt, - pár sor volt csupán, egy kopertába tette az ékszerekkel együtt, - majd megint ennivalót csomagolt és visszaküldött a Giligóba.
A csomagot, letettem az ajtó elé.-
Pár nappal később, amikor mentem, - üres volt a kosár, felvettem hát, - a teli kosarat pedig, - megint az ajtó elé tettem.
<O</O
Sokszor mentem még, - egyszer azonban, - érintetlenül találtam az előző kosarat az ajtó előtt.
Megijedtem, hogy valami baj van, - benyitottam a házba, - üres volt, - de rend volt és tisztaság.
Talán, - nem volt baj.
Ott hagytam a kosarat az asztalon.
Hátha visszajönnek még.
<O</O
Aztán, - felperegtek az események, bombáztak, bújkáltunk, …menekültünk, - és egyszercsak, -… nem mehettem már többé.
Később pedig, -….. már nem volt mit vinni.
<O</O
Ez volt hát Csi és a kulipintyó története, - a kulipintyóé, - ahol mintha egy időre ottmaradt volna még Csi lelke, - hogy menedéket adjon azoknak, akiknek szükségük volt rá, -….
Menedéket, ott, abban a házban, - ahol valaha rég, - amikor elütötte a sorsa, - ő is menedéket talált.
<O</O
Csi….
<O</O
Így, ennyi év után is, szeretettel, és csodálattal gondolok vissza rá.
Fel tudott állni, - .....és öregasszony korában is fel tudta építeni az életét.
<O</O
Igaz, újrakezdeni, - csak azzal az emberi tartással lehet, amit Csi, - még a nyomorában sem vesztett el, - és azzal a tőkével, azzal az értékkel - amelyet önmagában hordozott, - a szavának hitelével, - a mondott szó értékével.
Ez volt a fedezete. Sőt, - ez volt a hitelének fedezete is
<O
</OGyerekkoromban, - olyan nagymama szerettem volna lenni, - amilyen a Chéchy nagymamám volt.
<O
</OMi, : - Csimamának, hívtuk, - és ráadásul, nem is az igazi nagymamánk volt, - hanem az apai nagyanyám húga.
Azonban, - az igazi sem lehetett volna jobb, - mint amilyen ő volt.
<O
</OMindkét oldalról, - minden nagyszülőnk meghalt, - nem ismertem őket, - csak Csi mamát
Belőle azonban, - „ kettőt” is.
A - ”régit”, - meg az „újat”.-
Egyik,: - a régi, - elegáns, finom, törékeny öreg hölgy volt , szürke ruhában, fátyolos kalappal, csipkegallérral, csipkekesztyűben, - ezüstfejű bottal, - ónémet bútorok, antik csipkék, és komor festmények között.
<O
</OIlyen szerettem volna lenni, - legfőképpen, az ezüstfejű bot miatt -…. - ha majd nagy leszek, és nagymama leszek….-
Gyakran voltunk hivatalosak hozzá, Apámék, - meg a testvérei, és a családjuk, - : „Ozsonnára”,
Ott kellett lenni.
Merevek, - és szertartásosak voltak ezek a látogatások.
Anyámtól, - legalább tízféle előzetes figyelmeztetést hallgattunk végig ilyenkor, - …. azonkívül, hogy ne beszélj hangosan, ne ugrálj, … töröld le a cipődet,…töröld meg az orrodat, …a zsebkendőd meg van ?…szépen csókolj kezet nagymamának, . ne cuppanósan, … - és aztán, …: - hogy ezt nem szabad, …azt nem szabad, - azt meg aztán, - pláne nem….-
<O
</OKisuvickolva mentünk, - szépen felöltözve, - ünneplő ruhában.
Arra is vigyázni kellett. –
<O
</OAz én zsebeim, - a látogató ruhámon, - össze voltak varrva.
Mivelhogy az asztal tele volt csuda dolgokkal, - én pedig a zsebeimet jól megtömve, - mentettem haza mindig , - mindenféle finomságot.
Miután, a zsebeimet összevarrta anyám, - a Papám zsebeit töltöttem meg, - és az sokkal nagyobb volt.
Apám, - sohasem szólt, otthon szépen kipakolt a polcomra.
Egyszer, - szerényen megjegyezte, - hogy : …-„ ha kérném, - akkor is adna Csi mama”. –
-„Az, nem olyan…”- mondtam én.
Nekem ugyanis, - ez éppen olyan volt, - hogy süteményt szedek az asztalról, és hazaviszem, - mintha a fáról szedtem volna cseresznyét, - amit, szintén hazavittem.
Én, - akartam szedni, - saját kezemmel, - nem, - kapni akartam.
Amikor ezt Anyámnak elmondtam, - röviden válaszolt,:
-„Lányom, …a cseresznyefa a miénk, - az asztal meg nem, …így az sem a miénk ami az asztalon van…..”-
Jó lenne hinni, hogy a helyzet ettől megváltozott, - de nem, - én továbbra is megtömtem Papa zsebét.
Több is volt.
<O
</O<O
</OA látogatások hosszúak voltak, - de nem csak nekem.
Anyám mesélte sokszor, - hogy neki is hosszúnak tűnt, - mert mindig frászban volt, a gyerekei, ….- és a megfelelési kényszer miatt.
Csimama, - nagyon szigorú volt.
<O
</OKevés emlékem maradt ezekről az „ozsonnákról”., …- talán, 2-3 éves lehettem akkor.
Halványan rémlik a hatalmas asztal, sok ezüsttel, - gyönyörű porcelánokkal, - földig érő csipkés terítőkkel….-
Ez, -…. ez a földig érő csipkés abrosz, ….ez, nagyon izgalmas dolog volt, ..- el lehetett tűnni alatta…..-
Csak felkaptam a kuglófomat a tányérról, lecsúsztam a székről, - és be az asztal alá.
Ott aztán,….. megnéztem a lábakat, - néha, mintha össze lettek volna keverve - meg a cipőket,… emlékszem egyre, - egy térdig érő fekete cipő volt, …és az elejétől a térdéig, fehér porcelán ringli volt rajta, -…. arra volt tekerve a cipőfűző, - de az is porcelán gombokban végződött. Tetszett ez nekem.Meg akartam szerezni.
Élvezettel fűzögettem ki.
Teljesen.
Lehúzni nem tudtam a cipőt, - de próbáltam.
A cipő tulajdonosa, - valakinek az öreganyja - időnként rúgott egyet, - vagy be-be legyintett az asztal alá, - de sosem talált el.
A terítő alá behajolni, - vagy bemászni, - nem lehetett, - ….ahhoz, csak szegény Anyámnak volt bátorsága.
Ugyanúgy, csinálta, mint én, - hirtelen lecsúszott a székről, aztán végig a lábak előtt, majd a porcelános cipőnél, kihalászott, - hóna alá vágott engem, és rückvercben visszatért az asztalhoz.
Ott, alig történt valami, - hacsak az nem, hogy Csi szigorúan az asztalra koppintott a botjával.
Meglehet, - ez nekünk szólt.
<O
</OMindenki tisztelte Őt, - mindenki tartott tőle, a család egy része, pedig, - ácsingózott a vagyona után.
Hogy szerették- e, - azt nem is tudom.
Apám, szerette, - az biztos, -….. Anyám meg „tartott tőle” - rettenetesen,…. - mindig félt, hogy valami hibát követ el, - amiért az orrára koppint.
<O
</OIlyen akartam hát lenni, mint Csimama, - akit mindenki tisztelt, akitől mindenki tartott, - aki körül a család forgott, - akinek szép botja volt, és szép, - fátylas kalapja..
<O
</OÉn is tiszteltem őt, - megfelelő távolságból. -
<O
</OAkit azonban szerettem is, - az a másik Csi mama volt, - ….„a szegény Csi”….- az, - …. akit, elütött a sorsa.
<O
</OKözvetlenül a háború előtt, férje, aki mulatós ember volt , - …elkártyázta, elitta, elszórakozta minden vagyonát, - súlyos adósságokat csinált, - majd, - nem kért segítséget senkitől, - egyszerűen főbelőtte magát.
<O
</OOtt maradt hát Csi mama.
Nem volt gyerekük, - így aztán férje halála után, - senkije, - és semmije nem maradt.
Még a ruhái, - és a botja sem.
Apám, - és testvérei, - anyjuknak vallották Csi - t, - mégis, egyiküktől sem fogadott el semmiféle támogatást, - de még az együttérzésüket is mereven visszautasította.
<O
</OElveszett az egész addigi élete, -…. egyedül maradt, - és hiába hívták, - senkihez sem költözött oda, - pedig, - minden család jómódú volt, - mindenki szívesen látta volna.
<O
</OCsi, -felállt, - és újra kezdte az életét, - pedig, öregasszony volt.
<O
</OEgy idős zsidó ember hitelt adott neki, - és nem kért érte jótállást vagy kezest.
Elég volt a szava.
Mert a szavának, értéke, súlya, - hitele volt.
Csi szava volt a hitelfedezet, - és a becsülete, a tisztessége.
A hitelből, - megvett egy kis házat, - közvetlenül falu mellett, - az erdő alatt, - a Giligóban.
<O
</OTalán, nem is ház volt az, hanem ”kulipintyó”, - egyetlen, - vakolatlan, kőből épült, picike helyiségből állt, - ami fölé hatalmas tölgyfa tornyosodott, védőn beborítva azt.
A kulipintyó előtt, - egy tágas zöldre festett fatornác volt, - akörül pedig,…… -… a végtelen.
A Végtelen, -... …. ameddig a szem ellát.
Itt élt aztán, - majdnem a haláláig.
<O
</OSírni, sosem láttuk, - nevetni, - mosolyogni igen.
<O
</OÖsszeszedte magát.
A nyomorúságos körülmények között is, - fel tudott állni, - és, emberi méltóságát, -függetlenségét megőrízve tovább tudott lépni, - és élni.
Soha nem panaszkodott.
Kicsi voltam még, - talán 5 éves lehettem, vagy még annyi se, - közel lakott, - hát gyakran látogattam.
Egyszer, - ebédidő körül értem oda hozzá, - és éppen palacsintát ebédelt.
1db palacsintája volt.
Rámeredtem, - mert nagyon szerettem a palacsintát.
Azonnal elém tette a tányért.
Még, megkérdeztem, hogy :…-„…mi van benne?…mi van benne, belül…”-
-„belül ? …”- hökkent meg Csi -…belül is palacsinta van benne…”-
-„akkor jó, …” - mondtam én, és elfogadtam Csi egyetlen palacsintáját.
Máig, - szégyenlem magamat miatta.
Csi ugyanis, - hozott egy marék csipkebogyót, és a magokat meg a szőrt kikaparva belőle, - azt kezdte rágcsálni.
Azt hiszem, - az volt az ebédje.
Otthon aztán, azonnal elmeséltem Édesanyámnak, hogy kaptam Csi-től palacsintát, - amiben belül is palacsinta volt.
Anyám pedig, azonnal tudta, hogy miről van szó.
Összepakolt egy nagy kosarat, minden féle ehető dologgal, - és felvitte Csi- hez.
<O
</OMáig csodálom őt, - a Csi-mamámat, aki - akkor is tudott adni, - amikor nem volt már semmije.
<O
</O<O
</ONem szégyellte a munkát, - a kezét, talán szégyellhette, - dolgossá , törődötté, -.reszelőssé vált a keze, - és a kézcsókot elhárította, -…”piszkos vagyok picinyem…”.- mondta nekem.
Nem volt baj, - én olyankor elkaptam a nyakát, és tizet is adtam neki, máshova, - ahová éppen esett..
A kézcsókot ugyan, - elhárította, - de ha megöleltem, sosem tolt el magától.
Édesapámnak azonban, megengedte, hogy megcsókolja a kezét is. Mind a kettőt.
Sokszor láttam.
Kint ültek a „Kulipintyónál”, - a tölgyfa alatt, Csi, a rozzant bambusz székben ült, - ami össze-vissza volt drótozva, - apám pedig előtte, egy ici-pici sámlin.
Papának a könyöke, - a földig ért, térde, meg az orráig, - de ez, - nem zavarta, - Csi mindkét kezét a kezében tartva, - puszilgatta azokat.
Beszélgettek, meséltek, - egymástól kapkodva el a szót, - és nagyokat nevettek
Emlékeket idéztek.
Egyszer aztán elcsendesedtek.
-„…a kígyóra,…. a kígyóra picinyem, …emlékszel- e ?….nem volt otthon anyád, …meg apád se, …emlékszel?…mihozzánk futottál a konyhába ,…. a szakácsné meg kirohant amikor meglátott, …emlékszel?…-
Apám elkomorult, …-„…emlékszem, - mondta csendesen – Csi, …ha te akkor nem vagy ott, …én már rég alulról szagolnám az ibolyát,…persze, hogy emlékszem…-
Többet aztán nem mondtak, - csak emlékeztek.
<O
</OOtthon, megkérdeztem Anyámat, hogy, -„…. mi volt azzal a kígyóval ?…és a Csi, - mért nem engedte meg, hogy Papa alulról is megszagolja az ibolyát?…”-
<O
</OAnyám, - csak némi töprengés után válaszolt.
<O
</O-„ szóval, - apád, majdnem olyan rossz gyerek volt, - mint te vagy, -…. a pajtásaival, azzal szórakoztak, hogy siklókat dugtak az ingük alá, - mert a nyári forróságban hűsítette őket, -apád egy hatalmasat talált, - ….nem biztos, hogy sikló volt,… apád dereka köré tekeredett, és teljes erejéből szorította, - nem lehetett levenni, - a többi gyerek ijedtében elszaladt,… apád bevánszorgott Csi-ék konyhájába, - már majdnem megfulladt, …és akkor jött Csi, …meglátta apádat, felkapta az öregkést, elkapta a kígyó fejét, és levágta, utána még elvágott két tekercset rajta, …aztán elájult, ….- Anyám, egy kis szünet után, még hozzátette :…….azt tudnod kell, hogy Csi, …még egy földigilisztától is elfutott,…mindig,… -…már gyerekkorában is….-
<O
</OElgondolkodtam Csi mamán, - meg a kígyón.
Az ibolyáró aztán, - el is feledkeztem.
<O
</ONekem, Csi, - egy hős volt, - aki levágta a kígyó fejét.
<O
</OAztán, - eltöprengtem, - hogy ha így félt a földigilisztától, - akkor, miért költözött pont a Giligóba?…hiszen az, - arról volt híres, hogy ott, - csak úgy hemzsegnek a kígyók. –
Felnőtt fejjel tudom, - hogy ezek, - erdei siklók lehettek, - ámbár, - ettől sem kedveltem meg jobban őket.
Gyerekkoromban, - nem féltem, és nem iszonyodtam tőlük, - mert azt hittem,hogy nagy vagyok és erős, - csak picinek látszom, - és van valamiféle hatalmam is, - amivel, mindig mindent meg tudok oldani, - még a kígyót is eltüntetem, -… ha akarom.
Azért, ….- nem próbáltam meg,… - elég volt, hogy, „elküldtem”. -
Toppantottam egyet-kettőt, - és kígyó, mindig elment.Volt-nincs.
Ez, - elég is volt.
De, - hogy hogyan mert nagymama a kígyók közelében élni, - a Giligóban ?...- arra én nem találtam magyarázatot.
Még, - később sem.
<O
</OAmikor Apámék beszélgettek, - nem mindig hallottam, - pláne, nem mindig értettem, - hogy mit beszéltek, - és ez nem is volt fontos.
Játszottam, - jól éreztem magamat a közelükben.
Amit azonban hallottam, - mégiscsak hallottam, - abból, - sokkal később állt össze a teljes kép, - és a teljes valóság a családomról.
<O
</OCsi, - Apámat is mindig, „picinyemnek” hívta, „kicsikémnek”, - meg „Kisfiamnak”, - én , ezen eltűnődtem, … - mivel, hogy Apám, …akkora, de akkora, nagy melák volt…., - Csi pedig, pici, - nagyon pici, - legfeljebb apám melléig ért., - vagy még addig se.–
<O
</OAnyám aztán elmondta, hogy Csi nevelte apámat és testvéreit, - „ lánykorában," - mert a nagymama nem volt otthon, - Csi apja meg özvegyember volt, így, - Csi volt az asszony a két háznál, - nagyapámnál, - meg dédapámnál.
Igaz, - jómódúak lévén, - segítsége, mindkét háznál - bőven volt.
<O
</OHogy az igazi nagymama mért nem volt otthon, - arról, akkor, - nem esett szó.
Kicsinyenként raktam össze később, - Csi, meg az Apám beszélgetéseiből, - de csak felnőttként értettem meg.
Ők, ketten, mindig vidámak voltak, - összehajoltak, sustorogtak, - és jókat nevettek, -
<O
</O-„…..emlékszel Csi…? – kérdezte Apám - …az akkor volt, amikor Mutti, megszökött az órással,…-
-„…nem, ..nem,..rosszul emlékszel,…. az nem akkor volt, …hanem akkor, mikor a fiskálissal szökött meg, …-
<O
</OMegint összehajoltak, …. suttogva beszéltek, - aztán megint, hatalmasakat nevettek.
<O
</OKérdeztem én anyámat erről a szökdösésről, - de nem beszélt.
<O
</OMár, - felnőtt voltam, amikor megtudtam, - hogy ez volt a család szégyene, - amit titkoltak, takargattak, szégyelltek.
Nagymamám, -„ világszép” asszony volt.
Ha csak „kikapós” lett volna, - azt még - simán elnézték volna neki.
De a nagymamám, - hiszékeny is volt, - és könnyelmű.
Ő, - állandóan új életet kezdett, - és az nagyon sokba került.
<O
</O-….állandóan elhitte, hogy most aztán, -… most az egyszer,……. és megint, - és újra-és-újra, - …. a várva-várt, - életreszóló - nagy - szerelem robbant az életébe, - :….ezért aztán, elment a postással, …az órással, ….a fiskálissal,… az alföldi csikóssal, …az osztrák üzletemberrel, - tőle, egyébként, - Bécsből, gyalog jött haza, - ….és, - csak az Isten tudja, hogy még, - ki mindenkivel ment el, - és kezdett a nagymamám új életet.
A család se tudott mindenkiről.
Nagyanyám, - nagyon gazdag asszony volt, - folyton új életet kezdeni azonban, - költséges dolog.
Minden új társ, - mindig kifosztotta.
Tönkrement, ….- teljesen elszórta az anyai örökségéből származó igen nagy vagyonát.
Apja pedig, - nem adott többé értéket a kezébe. –
Halála után lánya helyett, - veje lett az örököse, - aki jól kezelte, és adta tovább dédapám vagyonának ráeső részét.
Bűnbánó hazatérései után azonban, szó nélkül, - mindig visszafogadták nagyanyámat.
Az egész család.
Mert, - szerették.
Így is, szerették, - és így is hozzájuk tartozott.
<O
</OVisszafogadta a Nagyapám is, - újra-és újra, megbocsátva, elfelejtve neki mindent.
Mert, - ő is szerette.
Haláláig szerette.
<O
</OAzokban, az évekig tartó szünetekben, - amikor nagyanyám éppen új életet kezdett, - nagyapámnak, - apósa, - az én dédapám és családja, - Csi-mama segítettek a három gyerek nevelésében.
Csi mamát azonban, - akkor még, - nem így hívták, - rendes neve volt, mint másnak. -
Jolanda volt.
-Jolanda, - helyt állt akkor is, fiatal lányként, :- ….. anyjuk helyett nevelte és szerette a testvére gyerekeit. –
-Helytállt akkor is, amikor, egy snájdig, magasrangú katonatiszt felesége volt, - és nagy házat vittek.-
- …..és helytállt akkor is, amikor már nem Jolanda volt, - hanem csak egy egyszerű, vagyontalan öregasszony, - Csi mama.
<O
</O<O
</OŐ is kezdett egyszer új életet, - nem a házasságával, - mert akkor, - csak a régi, gondtalan, gazdag életét folytatta.
<O
</OAkkor kezdett új életet, - amikor fedelet teremtett a feje fölé, - és kenyeret keresett magának.
Megtanult dolgozni.
Mindennap járt az erdőre, - az tartotta el - növényeket, gyümölcsöket, gombát gyűjtött.
Amit lehetett, - frissen adott el, - ami megmaradt, - azt megszárította, - és szárítva adta el.
Az emberek, - szívesen megvették ezeket a dolgokat, - és Csi mama, - megélt belőle.
A hitelét is fizette rendesen, - mindig, amennyit csak bírt, - mert a „saját házában”, - szeretett volna élni, mielőbb.
<O
</OA tél, - nehezebb volt.
Ilyenkor az erdő, - a tüzelőn kívül, - nem igen adott mást-… de tudott varrni, és finoman kézimunkázni, -…. akkor, abból élt.
Abban az időben, - még, megstoppolták a lehelletfinom batiszt hálóinget, - de, a hernyóselyem harisnyát is.
Amikor pedig, - ez se volt, - meg az se volt, - Csi mama, -„pörgetét” csinált.
Ma, ezt úgy hívják, : - forgó.
Senki nem tudott olyan szép pörgetét csinálni, - mint Ő, - se azelőtt, - se azóta nem láttam olyat, - mint az övé volt.
A szára, - fehét, hántolt fűzfa volt, …és a forgója, ….-
A papírt, vízfestékkel festette meg., - és madarakat, szitakötőket, virágokat festett rá. Gyönyörű volt pl., - égkék háttérrel, -… a pillangós pörgete.
Amikor fújta a szél, - olyan volt, mintha röpködtek volna a különböző színű, apróbb, nagyobb lepkék.
Szoktam segíteni neki, - mindenfélét, - ha megengedte.
Nem nagyon messze lakott tőlünk, - és Édesanyám, - ha olyat főzött amit szeretett, - vagy ami elállt, akkor mindig küldött velem, Csi mamának.
Ilyenkor, - ottragadtam.
<O
</OSok mindenfelé elvitt engem, - az erdőre is, - és megmutatta a növényeket, - elmondta róluk azt, amit ő tudott.
Sokszor kimentem vele a vasútállomásra is, - pörgetét árulni.
Amennyit meg tudott belőle csinálni, - annyit el is tudott adni.
Sokat dolgozott, - talán, mindig dolgozott, - de független volt, - és a saját életét élte.
<O
</OCsi - t azonban, - egyszer, szörnyű baleset érte, - eltörött a lába.
Anyám talált rá, amikor ennivalót vitt neki.
Azonnal hazarohant Apámért, aki ölbe hozta le a hegyről mihozzánk.
Orvos, - akkor, nem volt a faluban.
Egy ismerős hintóján vitték tovább a 27 km-re lévő kórházba., - apám, mindvégig az ölében tartotta, és ölben vitte be a kórházba.
Nem engedték haza.
Sokáig nem engedték haza.
<O
</OMinden rokona és ismerőse meglátogatta ott, - ő pedig, - megtanulta elfogadni a tisztelet és a szeretet különböző megnyilvánulásait.
Tudta, hogy ez neki szól, - …Jolandának, …az embernek.
Nem a társadalmi állásának, nem a gazdagságának.
Hol volt az már?..-
Neki szól, - az embernek.
Már, - nem utasította vissza.
<O
</OAmikor, - hosszú idő után, hazajöhetett a kórházból, - elfogadta a szüleim meghívását, és hozzánk költözött.
Mindenki örült ennek.
Apám is anyám is arra készültek, hogy hadakozni kell majd vele, - de nem, - az első szóra elfogadta a meghívást.
Mint ahogy elfogadott, minden mást is, - a szerető gondoskodást, a szép ruhát, és édesanyám apjának rég elárvult sétabotját.
Azzal tanult meg járni újra.
Amikor még a Giligóban lakott, ugyanezt a botot, - nem fogadta el, - pedig anyám, - akkor is felajánlotta.
A Giligóban, az a botja volt, amit apám, - neki, - sajátkezüleg faragott, - csiszolt, smirglizett, - és százszor is megpróbáltatta mamámmal, hogy a kezéhez igazíthassa.
<O
</OSzerette ezt könnyű, vékonyka botot, - fűnek-fának elmondta, hogy …-„ezt a botot a fiamtól kaptam, …ezt a botot a fiam faragta…énnekem, ….”-
Egyszer, - azt mondta apámnak, : -„…ezt a botot, … temesd majd el velem édes fiam, … mert.kimászom én abból a gödörből is, … szükségem lesz rá…”-
<O
</OAz, hogy hozzánk költözött, - nagy öröm volt nekünk, és neki is.
<O
</OÉlt még pár évet köztünk, - de nem eleget , csendben, békességben, nyugalomban, szeretetben.
Egy reggel aztán, nem ébredt fel.
Be akartam menni a szobájába, - de a szüleim nem engedtek.
-„Elment, … - mondta Anyám csendesen, - …elment kislányom, …nagyanyád elment,…”-
Még a lélegzetem is elállt,
-„…engedtétek elmenni ? …..ti elengedtétek, … az én saját nagyanyámat ..?…”-
<O
</OApámból akkor hirtelen, kitört a sírás.
Ráfeküdt a két karjára az ebédlőasztalon, - csak azt láttam, hogy rázkódik a válla.
-„Menj ki kislányom, …”- szólt anyám csendesen
Ritkán fordult elő, de szót fogadtam.
Bóklásztam egy kicsit, a ház mögött, a zuggónál.
Valahogy, - olyan nagy volt a csend.
Olyan furcsa volt minden.
<O
</OAmikor anyám kijött, egy kisbőröndöt hozott a kezében.
-„Elviszlek kislányom a nénédhez, ott maradsz pár napig, …majd jövök érted, amint lehet..”-
-„Ne vigyél el engem, - kértem ijedten - …ne vigyél el vendégségbe, …jó nekem itthon, …nem akarok vendégséget…”-
-„El kell menned kislányom, …- .nagymama, nem a Giligóba ment, -… hanem a menyországba,…el kell köszönnünk tőle…”-
-„ nem akarok elköszönni, …mért ment el ?…elengedtétek?…nem volt jó itt neki, minálunk?…”-
-„el kellett engedni, …lejárt az ideje, - …azért ment el, mert lejárt az ideje…”-
<O
</ONem értettem én ezt,… - és még sokáig, - később sem.
<O
</ONagymamával, - ahogy apám megígérte, - eltemették a faragott botját is.
A temetésen, mindenki ott volt, az egész falu, - az összes rokonság, - és aki élt még az ismerősei közül.
Én is ott voltam, - igaz, nem tudtam mi zajlik. –
Nem mondták meg nekem.,hogy abban a cifra dobozban a nagymama van, - mert biztosak voltak benne, - hogy cirkusz nélkül, - nem engedném letenni Őt, a gödörbe.
Sokkal később tudtam csak meg.
Mint ahogy azt is, - hogy ez a világ rendje, - élünk és meghalunk
S hogy ezt el kell fogadni.
S, hogy a világon, - csak ez az egyetlen valódi igazság létezik, - nincs több. –
Egyformán, - mindenkinek el kell mennie egyszer.–
<O
</OMégis, amikor még nagyon friss volt a seb, - gondolkoztam rajta, hogy ki kellene ásni a nagymamát,…. hátha nem is egészen halt meg, …és Isten is,….- elvette, igen, - ….de hátha visszaadja, …minek kellene neki?…Isten teremteni is tud,- azt mondta a Mater Borbély -… minek kellene Istennek, - pont Csi, - a fájós lábával, … Ő annyi nagymamát csinálhat magának, amennyit csak akar,.. miért éppen Csi kellene neki ? … és minek kell pont az, aki az enyém ?.. …Ez, - nem igazság….-
<O
</OSzerettem Csi-mamát.
<O
</OAztán, -… már dúlt a háború, … bombáztak,…sziréna szólt, …sztálingyertyák lógtak a levegőben, felettünk az égen, … - és, .. menekültünk.
Egyik pincéből a másikba, egyik házból a másikba, - de sehol sem volt jó.
Nem csak mi, - más is menekült.
<O
</OÉs akkor, - a Giligóban a kis ház, - a kulipintyó, - / - amelyet édesapám, a környező földekkel együtt, megörökölt, - s amit Csi a tudtunk nélkül a ház mellé vásárolt - / - a miénk lett.
Nem használtuk, de néha eljártunk oda, - megnézni.
<O
</OA háború alatt a kis ház, - sok ember menedékévé vált, - nem tudtuk kik voltak ott, - kik laktak benne, - de amikor apám, a tölgyfa alatt meghallotta az elfojtott gyereksírást, ami odabentről jött, - rádöbbent a valóságra.
Hazament, - és megbeszélte Anyámmal, - majd visszatért a házhoz este, - egy nagy kosár ennivalóval.
Aztán, - sokszor megtette még ezt az utat a háború alatt.
<O
</OAmikor már őt is elvitték, - akkor csak anyám járt fel a kosárkával.
Még később, - már teljesen elembertelenedtek az emberek, -…. amikor már mindenki, mindenkit figyelt, - már, csak én jártam fel oda.
Az üres kosarat, mindig kitették a ház mellé, - csak felvettem visszafelé.
Egyszer azonban, - amikor felvettem a kosarat, - volt benne valami.
Egy picire hajtogatott zsebkendő.
Amikor kibontottam, két gyűrű hullott ki belőle,- egy nagy, - meg egy kicsi.
Visszaraktam a zsebkendőbe, hazavittem, - és lelkesen elújságoltam anyámnak, hogy mit találtam a kosárban.
Anyám, - megnézte,a gyűrűket, és elsírta magát, - nem értettem, - és akkor kezében tartva a picike vékony karikagyűrűt,… - mintha hangosan gondolkodna, vagy mintha nagy lennék, -azt mondta:
-„…ez,… egy asszony gyűrűje, - valószínűleg, az utolsó kincse, …egy asszony, nem válik meg a karikagyűrűjétől soha, …legfeljebb, ha az élete múlik rajta, …vagy másnak az élete, -…az Isten vezérelje őket, …az Isten vezérelje őket, …”-
<O
</OAztán, leült, - és rövid levelet írt, - pár sor volt csupán, egy kopertába tette az ékszerekkel együtt, - majd megint ennivalót csomagolt és visszaküldött a Giligóba.
A csomagot, letettem az ajtó elé.-
Pár nappal később, amikor mentem, - üres volt a kosár, felvettem hát, - a teli kosarat pedig, - megint az ajtó elé tettem.
<O
</OSokszor mentem még, - egyszer azonban, - érintetlenül találtam az előző kosarat az ajtó előtt.
Megijedtem, hogy valami baj van, - benyitottam a házba, - üres volt, - de rend volt és tisztaság.
Talán, - nem volt baj.
Ott hagytam a kosarat az asztalon.
Hátha visszajönnek még.
<O
</OAztán, - felperegtek az események, bombáztak, bújkáltunk, …menekültünk, - és egyszercsak, -… nem mehettem már többé.
Később pedig, -….. már nem volt mit vinni.
<O
</OEz volt hát Csi és a kulipintyó története, - a kulipintyóé, - ahol mintha egy időre ottmaradt volna még Csi lelke, - hogy menedéket adjon azoknak, akiknek szükségük volt rá, -….
Menedéket, ott, abban a házban, - ahol valaha rég, - amikor elütötte a sorsa, - ő is menedéket talált.
<O
</OCsi….
<O
</OÍgy, ennyi év után is, szeretettel, és csodálattal gondolok vissza rá.
Fel tudott állni, - .....és öregasszony korában is fel tudta építeni az életét.
<O
</OIgaz, újrakezdeni, - csak azzal az emberi tartással lehet, amit Csi, - még a nyomorában sem vesztett el, - és azzal a tőkével, azzal az értékkel - amelyet önmagában hordozott, - a szavának hitelével, - a mondott szó értékével.
Ez volt a fedezete. Sőt, - ez volt a hitelének fedezete is
Latom mar megint en vagyok az elso hozzaszolo.
Lehet, hogy meg nem volt rajtam kivul senkinek sem elolvasni bubamama ujjabb irasat.
En szinte lelegzetfojtva olvalstam vegig en nem birtam semmit sem csinalni ameddig a vegere nem ertem. Szerintem mindjart kezdem elorol mert ez is olyan mint a cseresznyefa sosem lehet betelni a termesevel.
Lehet, hogy meg nem volt rajtam kivul senkinek sem elolvasni bubamama ujjabb irasat.
En szinte lelegzetfojtva olvalstam vegig en nem birtam semmit sem csinalni ameddig a vegere nem ertem. Szerintem mindjart kezdem elorol mert ez is olyan mint a cseresznyefa sosem lehet betelni a termesevel.
Én most értem ide, és én is köszönöm. Meg sem tudok szólalni, csak kavarognak bennem a gondolatok.
Örülök, hogy nem abban a korban éltem. Én is hallgattam néhány történetet abból az időből , amikor nem volt mit enni, és jöttek az oroszok,elvittek mindent a házakból tyúkot, disznót, krumplit, szappant amit találtak, lőtték a domboldalt és a boros pincékbe bújtak el az emberek előlük. Ők voltak a felszabaditó sereg, koszosan, éhesen, tetvesen.
Aztán egy másik emlék merült még fel bennem. Dédnagymamám halála. Én olyan 6 éves lehettem.Emlékszem ahogy etették, ápolták és aztán engem is elvittek a másik nagymamámhoz. Mikor haza vittek, mondták, hogy ne menjek be a szobájába. A beszédből tudtam hogy meghalt és ott van a koporsó a szobában, akkor még háznál ravataloztak. Persze bementem, sötét volt a szobában és az asztalon és a földön is egy sötét tömeg volt, ez utóbbitól ijedtem meg és rántottam be a szobaajtót, de ez az emlék megmaradt bennem.HOgy hogy éltek és milyen sok megpróbáltatáson ment keresztül én is már csak felnőtt koromban tudtam meg.Nem volt könnyű életük.
Örülök, hogy nem abban a korban éltem. Én is hallgattam néhány történetet abból az időből , amikor nem volt mit enni, és jöttek az oroszok,elvittek mindent a házakból tyúkot, disznót, krumplit, szappant amit találtak, lőtték a domboldalt és a boros pincékbe bújtak el az emberek előlük. Ők voltak a felszabaditó sereg, koszosan, éhesen, tetvesen.
Aztán egy másik emlék merült még fel bennem. Dédnagymamám halála. Én olyan 6 éves lehettem.Emlékszem ahogy etették, ápolták és aztán engem is elvittek a másik nagymamámhoz. Mikor haza vittek, mondták, hogy ne menjek be a szobájába. A beszédből tudtam hogy meghalt és ott van a koporsó a szobában, akkor még háznál ravataloztak. Persze bementem, sötét volt a szobában és az asztalon és a földön is egy sötét tömeg volt, ez utóbbitól ijedtem meg és rántottam be a szobaajtót, de ez az emlék megmaradt bennem.HOgy hogy éltek és milyen sok megpróbáltatáson ment keresztül én is már csak felnőtt koromban tudtam meg.Nem volt könnyű életük.
....mielőtt megszületünk már megvan az élettervünk erre az életre...de mivel a szabad akarat bolygóján élünk, természetesen nem mindent csinálunk milliméterre ugy, ahogy a köztes létben elterveztük...
amikor az az érzésünk, hogy ez már megtörtént velünk, akkor egy pillanatra átlépünk az idődimenzión (idő csak itt a Földön létezik) és visszaemlékszünk arra képre, amit a köztes létben már láttunk, ezért nevezik ezt a dolgot "deja vu"- "már látott" élménynek
Hú, nem semmi! még jó hogy nem lett semmi bajod!
Nemsokára egy éve , hogy itt lakunk ebben a házban és előtte a költözésnél én magamra rántottam egy szekrényt-Felléptem az alsó polcra, hogy a felsőt elérjem, csak... közben a könyvek már le voltak pakolva róla..amire nem gondoltam, és csak dőlt a szekrény..egy pillanat alatt éreztem, hogy nem tudom megállitani hátráltam.. a szekrény jött. a hátam mögött egy 120 literes akvárium. előtte zuhanyt le a szekrény, de a bal oldalom végig több helyen sérült, többek között a homlokom. Na ekkor gondolkodtam el rajta én is hogy ezt miért kaptam! Bal oldal a jövőt jelzi, de azóta sem jöttem rá!
Kedves Bubamama es tobbiek!
Bar mar viszonylag reg latogatom a Canadahun oldalait eddig meg sosem ereztem kesztetes hogy irjak is valamilyen temaban. Az is igaz, hogy nem is latogattam ide gyakrabban mint hetente egyszer es akkor sem idoztem tul sok idot. De amikor ezt a topikot kinyitottam es bar csak bubamama kedves invitalasa volt meg fenn dontottem ugy, hogy most talaltam meg talan azt a helyet ahova en tartozhatok valahogyan.
Latogatasaim egyre surubbek lettek manapsag naponta 2-3 alkalommal is belepek mert olyan mintha haza jonnek es furdal a kivancsisag, hogy mit irtatok. Mintha beleptem volna egy nagy csaladba ahol mindig mindent mindenkivel meg lehet beszelni. Varnak ram es en is varlak benneteket.
Egyszoval csak meg szeretnem koszonni, hogy itt lehetek veletek
Erika
Bar mar viszonylag reg latogatom a Canadahun oldalait eddig meg sosem ereztem kesztetes hogy irjak is valamilyen temaban. Az is igaz, hogy nem is latogattam ide gyakrabban mint hetente egyszer es akkor sem idoztem tul sok idot. De amikor ezt a topikot kinyitottam es bar csak bubamama kedves invitalasa volt meg fenn dontottem ugy, hogy most talaltam meg talan azt a helyet ahova en tartozhatok valahogyan.
Latogatasaim egyre surubbek lettek manapsag naponta 2-3 alkalommal is belepek mert olyan mintha haza jonnek es furdal a kivancsisag, hogy mit irtatok. Mintha beleptem volna egy nagy csaladba ahol mindig mindent mindenkivel meg lehet beszelni. Varnak ram es en is varlak benneteket.
Egyszoval csak meg szeretnem koszonni, hogy itt lehetek veletek
Erika
Kedves Radvanya
A leginkabb az volt a furcsa az egeszben, hogy mintha valaki figyelmeztetni szeretett volna a bajra es en gyakorlatilag ezt szamba se vettem. Ugyhogy kenytelen voltam elkonyvelni, hogy ez az en halando butasagom es megprobalok tanulni belolle.
Egyebkent megusztam egy enyhe agyrazkodassal tudtam meg mert a ferjem amikor hazajott rogton elcipelt egy orvoshoz,hogy biztos legyen benne nincs semmi komoly bajom
A kerdesemre pedig valoszinuleg sose kapok valaszt de jo tanulsag lessz.
mi köszönjük ezt a csodaszép visszaemlékezést....
Engem is hasonlo dolog fogott meg, mekkora emberi erteket kepviselnek ezek a csodalatos nagymamak!
Biztosan olvastatok tegnap reggel, hogy a fejemre zuhant egy fapolc amit egy kulonos erzes elozott meg es feltettem a kerdest valyon miert pont most es miert az en fejemre.
Nos ugy gondoltam ezzel le is zarul a veletlenek sora (jelzem nem igazan hiszek a veletlenekben mindig minden tortenesnek van valami oka).
Az este folyaman ugy repkedtek korulottem a dolgok, hogy a csaladom mar kacagogorcsot kapott amikor lattak, hogy pottyan valami.
Leugrott a hutomagnas a hutorol kb 1 m es tavolsagban voltam az agyban ultem lerepult a ceruzatarto az asztalrol, konyv a polcrol es amikor mar a legkondi is recsegni ropogni kezdett a fejem folott mar eros tulzasnak tartottam hogy ennyi veletlen tortenjen a kozelemben egy nap. Mostmar igazan szeretnem tudni a miertjet. Mintha valaki valamit szeretne csak nem beszeljuk ugyanazt a nyelvet. Fura egy erzes mit ne mondjak. Tud errol valaki valami kozelebbit mondani nekem?
Nos ugy gondoltam ezzel le is zarul a veletlenek sora (jelzem nem igazan hiszek a veletlenekben mindig minden tortenesnek van valami oka).
Az este folyaman ugy repkedtek korulottem a dolgok, hogy a csaladom mar kacagogorcsot kapott amikor lattak, hogy pottyan valami.
Leugrott a hutomagnas a hutorol kb 1 m es tavolsagban voltam az agyban ultem lerepult a ceruzatarto az asztalrol, konyv a polcrol es amikor mar a legkondi is recsegni ropogni kezdett a fejem folott mar eros tulzasnak tartottam hogy ennyi veletlen tortenjen a kozelemben egy nap. Mostmar igazan szeretnem tudni a miertjet. Mintha valaki valamit szeretne csak nem beszeljuk ugyanazt a nyelvet. Fura egy erzes mit ne mondjak. Tud errol valaki valami kozelebbit mondani nekem?
Jó reggelt!
NEkem az volt az első gondolatom, hogy nem szellem van a házban és üzenni szeretne? Egyébként szerencsére nekem még ilyen tapasztalatom nem volt. Olyan igen, hogy furcsa megmagyarázhatatlan "szagokat" éreztünk.De erről vannak itt a topikon akik többet tudhatnak.
NEkem az volt az első gondolatom, hogy nem szellem van a házban és üzenni szeretne? Egyébként szerencsére nekem még ilyen tapasztalatom nem volt. Olyan igen, hogy furcsa megmagyarázhatatlan "szagokat" éreztünk.De erről vannak itt a topikon akik többet tudhatnak.
Hasonló témák
