Hétköznapi Furcsaságok, ...és Mindennapi Csodák.....

TipeTupa

Állandó Tag
Állandó Tag
Még jó, hogy megúsztad a polcot... nem lehetett kellemes érzés, és főleg, amikor az ember nem is várja, de úgy tűnik, h valami hatásosat akartak, mert lehet, ha a hüttőmágnessel kezdik, akkor nem figyelsz fel a dolgokra eléggé... :mrgreen:
Az ilyen megnyilvánulásokra bizonyos szellemtipusokat szoktak "felkérni" (jó kérdés hogy ki, gondolom a te esetedben, olyan lények, akik szeretnék felhivni arra a figyelmedet, h létezik egy másik világ is, valami más létformával, akik azért átjárhatnak hozzánk, üzenhetnek, tanithatnak stb.). Ezek ilyen mozgatós, nyitogatós, nyikorgós, kopogós szellemek, akik igy meg tudnak nyilvánulni, és felhivják a figyelmet, de ők csak ártalmatlan eszközök és a háttérben sokkal nagyobb erő(k) van(nak), aki(k) az egészet irányitjá(k).
Lehetne erről még mesélni, a "tanit a szellemvilág" témába még érdemes benézned és Karsay Istvánnal is kicsit elbeszélgetned. Abban a bizonyos témában, Swensonnal mi is irtunk pár érdekes dolgot (Istvánról nem is beszélve), nem akarom ide is irni, hiszen ez már más téma... :D A lényeg, h igyekezz derűsen és türelemmel viszonyulni az esethez, de azért szólhatsz, hogy értettél annyit a dologból, hogy több nehéz tárgyat nem kell megmozgatni. Az biztos, h nagy teljesitmény volt az "illető" részéről az a súly...
 

violazsuzsi

Új tag
Sziasztok:)

Új tag vagyok, Magyarországon élek, a véletlen hozott az oldalatokra és itt ragadtam. Számítógép mellett töltöm a nap nagy részét, amennyiben bármi gondotok lenne szöveg, kép szerkesztésében,másolásában, nagyon szívesen segítek:) Én a magam kárán tanultam meg sok mindent,sok elrontott, eltűnt munkám sínylette ezt meg, de erre nincs szükség,minek kínlódjon bárki,ha tudok segíteni esetleg. Most tanulom a honlap készítést is, így kénytelen voltam átolvasni sok mindent. Amikor valahová szöveget szeretnék betenni, legyen az saját írás, bemásolt újságcikk, azt előbb egy új word lapra másolom, írom, ott rendezem és amikor már elégedett vagyok az eredménnyel,elmentem és akkor másolom be arra a helyre, ahol közzé szeretném tenni. Ez többek között azért is jó, mert a word több szerkesztési segédlettel rendelkezik, mutatósabb lehet az írásom.
Egy egész szöveget egyszerűen úgy tudok másolni, ha a kívánt szöveg első karaktere elé állok a kurzorral és a bal shift+Ctrl + End gombokat egyszerre megnyomom, akkor biztosan kijelölődik az egész szöveg. Azután a balkezem marad a shift+ctrl gombokon és megnyomom a c gombot. Ekkor az egész vágólapra került és egész egyszerűen odamegyek arra a helyre, ahová be szeretném illeszteni és ahol a kurzor épp áll a ctrl+v gombbal beillesztem. Ez leírva hosszú, de ha már többször elvégezted, rutinná válik. Képet és videót is elég egyszerű a szövegbe tenni, ha kell azt is szívesen leírom,de azt hiszem ennek kéne nyitni inkább egy másik topikot.
Az álmokhoz is szívesen mondanék néhány szót:) Gyermekkoromban voltak visszatérő rémálmaim, de ezek elmúltak később. Felnőtt koromban már komplett történeteket álmodtam és amikor felébredtem hirtelen nem is tudtam hol vagyok. Azt mondják, hogy az álmomban a nappal történteket dolgozom fel, de a történeteimben nem volt semmi, ami bármire is utalt volna a körülöttem történtekből. Na ezt elég bonyolultan írtam le:) Szóval a lényeg az, hogy olyan volt,mintha éjjel egy egész más életet éltem volna. Érdekes volt, és mindig komplett, kerek történet. Sajnos már elmúlt, mostanában nem álmodok, vagy hamar elfelejtem őket, még az ébredés időszakában. A másik téma, pedig a dejavu érzés. Elég gyakran érzem, hogy ez már megtörtént egyszer, vagy már találkoztam valakivel, akit állítólag először látok. Ránézek az utcán valakire és még a szituáció és a mondatok is eszembe jutnak,de ő nem emlékszik arra,hogy valaha is látott volna,vagy arra járt volna amerre én. Emlékszem olyanra is, amikor egy babakocsiban ültem és édesanyám beszélgetett valakivel a házunk kapujában. Anyukám pedig azt mondta, hogy lehetetlen, hogy emlékezzek rá, hiszen akkor túl kicsi voltam, mert a babakocsi és a kabát ami rajtam volt már egy éves korom után nem volt meg és akivel beszélgetett az is meghalt. Fényképező gépünk még nem volt, viszont pontosan leírtam a személyt, a kabátot és a babakocsit is.
 

b.p.

Állandó Tag
Állandó Tag
:) Szia Violazsuzsi! Örülök, hogy idetaláltál! Érezd jól magad köztünk! Érdemes más topikokat is böngészni, de erre majd rájössz menet közben.
 

violazsuzsi

Új tag
Köszönöm a szíves fogadtatást:)

Már tegnap óta olvasgatok,tényleg sok, számomra érdekes témát találtam:)
Az ezoterika számomra nagyon érdekes téma, mindent elolvasok ami elém kerül, érteni,érezni szeretném a lényegét. Sok mindenre nem találok magyarázatot és addig úgysem nyugszom, míg a helyükre nem kerülnek a dolgok. Meggyőződésem, hogy sokkal több minden történik velünk, körülöttünk, mint amire tudományos magyarázat van. Az ember sokkal több mindenre képes, mint amiről tud. Sokkal összetettebb teremtmény,mint amire a biológia képes magyarázatot adni.
 

shanti

Állandó Tag
Állandó Tag
Hello Mindenki!
<o></o>
Tegnap a kislányom (5 éves –Kincső a neve) azt mondta nekem:


<!--[if !supportLists]--> -<!--[endif]-->Apa tudod mi rímel arra, hogy Kincső?


<!--[if !supportLists]--> -<!--[endif]-->Nem tudom kislányom – feleltem ( a kancsót nem akartam mondani mer azér mégis)


<!--[if !supportLists]--> -<!--[endif]-->Hát az, hogy Fény ..volt a válasz.:)
<o></o>
Nos ennyi, ebben maradtunk. Ez a kis párbeszéd zajlott közöttünk.
<o></o>
üdv:shanti
 

b.p.

Állandó Tag
Állandó Tag
Elmesélem a gyűrűm történetét nektek.
Azt kell tudni, hogy szegény édesanyámmal állandó harcban álltunk. Sehogysem tudtam a kedvére tenni bármivel próbálkoztam. Hosszú időn keresztül abból állt az életem, hogy az ő igényeinek, elvárásainak próbáltam megfelelni, az életem is fals sínre került emiatt. Hosszú, nagyon hosszú időbe telt, mire függetleníteni tudtam magam a véleményétől. A függés elengedésének kulcsmondata: Én mindent megpróbálok, hogy kedvedre tegyek. Ha mindent megpróbáltam és mégsem sikerült, akkor úgy csinálom, ahogy nekem jó. Lássatok csodát! Utána sem kaptam több korholást, mint előtte, viszont lazább lélekkel tudtam a saját normáim szerint élni. Nem tartozik a történethez, de halála előtt talán két hónappal egyszercsak megszólalt: Lehet, hogy neked van igazad, téged szeretnek az emberek. Azt hiszem, ez volt az utolsó lecke az életében, amit meg kellett tanulnia, hamarosan megkapta a hazahívást.

Azt megtanultam, hogy senki véleményétől, normáitól nem hagyom már befolyásolni magam, de az elszenvedett keservekért talán még mindíg nem sikerült maradéktalanul megbocsátanom. Anyukám meghalt, és halála után nagyon sokat egyezkedtünk, simítottuk kettőnk viszonyát álmomban. Volt olyan álom, amire emlékeztem, volt olyan, hogy csak arra a tényre emlékeztem, hogy anyukámmal egyezkedtünk. Ez éveken keresztül így folyt, és valahogy mindíg tudtam, hogy álmodtam, vagy tényleg vele beszéltem. Egy alkalommal azzal búcsúzott, hogy nem jön többet, amit tudtunk, elintéztük. Búcsúzóul kapok tőle egy ajándékot. Felébredvén elbizonytalanodtam, ez tényleg nem álom lett volna? Egyedüli gyerekük lévén, a világon minden tulajdona, a gyűrűje, a színházi ruhája, a lyukas lábosa és szakadt plédje hozzám került, akkor már nem volt egy táskazug sem, amibe ne néztem volna bele. Mit tud még ajándékozni nekem?

Történt, hogy elszakadt a nyakláncom. Kedves darab, mentem a faluba az ékszerészhez, mondjon véleményt, éredemes-e javítani. Kis időt kért. Majd telefonált, hogy ha egy kis arannyal kipótolná a kopott szemeket, érdemes lenne megjavítani. Hozok aranyat, vagy kifizetem amit beledolgoz?
Egyből eszembe jutott a Corinfáros doboz. Ebbe a nevezetes orvosságos fiolába gyűjtötte anyukám az utcán talált kincseket. Nyaklánc darabok, fél fülbevalók, medálkák, szóval kincsek, amiket valaki elveszített, ő megtalálta, felvette és eltette. Addig mindíg szkeptikusan viszonyultam ezekhez az amúgy elég rosszkinézetű kincsekhez, kizárólag a kegyelet érzése akadályozott meg, hogy a kukában landoljon a Corinfáros fiola. Ime, az igazság pillanata! Beballagtam a boltba és kiszórtam a fiola tartalmát a pultra. Ha esetleg ezek között... Az ékszerész szépen elkezdett szortírozni, három kupacka lett, az egyikre azt mondta, ezek nem aranyak, a nagyobbikra azt mondta, ezek aranyak, és volt egy harmadik. Két rusnya, horpadt, fél pár fülbevaló. Ez gyémant - mondta. Jojózott a szemem. No persze nem tökéletes, nem igazán tiszta, kicsi, de gyémánt. Lemérte az aranyat, levette belőle a lánchoz szükséges mennyiséget, majd a maradékra rámutatva közölte: ebből, meg a gyémántokból egy gyűrűt lehetne csinálni. Sosem szerettem gyűrűt viselni. Ahogy az ékszerész kimondta a verdiktjét, eszembe jutott anyukám búcsúja. Ajándékot kapsz tőlem.
Azóta csak fizikai munkához veszem le az anyukám gyűrűjét, éjjel-nappal viselem.
 

bubamama

Állandó Tag
Állandó Tag
Elmesélem a gyűrűm történetét nektek.
Azt kell tudni, hogy szegény édesanyámmal állandó harcban álltunk. Sehogysem tudtam a kedvére tenni bármivel próbálkoztam. Hosszú időn keresztül abból állt az életem, hogy az ő igényeinek, elvárásainak próbáltam megfelelni, az életem is fals sínre került emiatt. Hosszú, nagyon hosszú időbe telt, mire függetleníteni tudtam magam a véleményétől. A függés elengedésének kulcsmondata: Én mindent megpróbálok, hogy kedvedre tegyek. Ha mindent megpróbáltam és mégsem sikerült, akkor úgy csinálom, ahogy nekem jó. Lássatok csodát! Utána sem kaptam több korholást, mint előtte, viszont lazább lélekkel tudtam a saját normáim szerint élni. Nem tartozik a történethez, de halála előtt talán két hónappal egyszercsak megszólalt: Lehet, hogy neked van igazad, téged szeretnek az emberek. Azt hiszem, ez volt az utolsó lecke az életében, amit meg kellett tanulnia, hamarosan megkapta a hazahívást.

Azt megtanultam, hogy senki véleményétől, normáitól nem hagyom már befolyásolni magam, de az elszenvedett keservekért talán még mindíg nem sikerült maradéktalanul megbocsátanom. Anyukám meghalt, és halála után nagyon sokat egyezkedtünk, simítottuk kettőnk viszonyát álmomban. Volt olyan álom, amire emlékeztem, volt olyan, hogy csak arra a tényre emlékeztem, hogy anyukámmal egyezkedtünk. Ez éveken keresztül így folyt, és valahogy mindíg tudtam, hogy álmodtam, vagy tényleg vele beszéltem. Egy alkalommal azzal búcsúzott, hogy nem jön többet, amit tudtunk, elintéztük. Búcsúzóul kapok tőle egy ajándékot. Felébredvén elbizonytalanodtam, ez tényleg nem álom lett volna? Egyedüli gyerekük lévén, a világon minden tulajdona, a gyűrűje, a színházi ruhája, a lyukas lábosa és szakadt plédje hozzám került, akkor már nem volt egy táskazug sem, amibe ne néztem volna bele. Mit tud még ajándékozni nekem?

Történt, hogy elszakadt a nyakláncom. Kedves darab, mentem a faluba az ékszerészhez, mondjon véleményt, éredemes-e javítani. Kis időt kért. Majd telefonált, hogy ha egy kis arannyal kipótolná a kopott szemeket, érdemes lenne megjavítani. Hozok aranyat, vagy kifizetem amit beledolgoz?
Egyből eszembe jutott a Corinfáros doboz. Ebbe a nevezetes orvosságos fiolába gyűjtötte anyukám az utcán talált kincseket. Nyaklánc darabok, fél fülbevalók, medálkák, szóval kincsek, amiket valaki elveszített, ő megtalálta, felvette és eltette. Addig mindíg szkeptikusan viszonyultam ezekhez az amúgy elég rosszkinézetű kincsekhez, kizárólag a kegyelet érzése akadályozott meg, hogy a kukában landoljon a Corinfáros fiola. Ime, az igazság pillanata! Beballagtam a boltba és kiszórtam a fiola tartalmát a pultra. Ha esetleg ezek között... Az ékszerész szépen elkezdett szortírozni, három kupacka lett, az egyikre azt mondta, ezek nem aranyak, a nagyobbikra azt mondta, ezek aranyak, és volt egy harmadik. Két rusnya, horpadt, fél pár fülbevaló. Ez gyémant - mondta. Jojózott a szemem. No persze nem tökéletes, nem igazán tiszta, kicsi, de gyémánt. Lemérte az aranyat, levette belőle a lánchoz szükséges mennyiséget, majd a maradékra rámutatva közölte: ebből, meg a gyémántokból egy gyűrűt lehetne csinálni. Sosem szerettem gyűrűt viselni. Ahogy az ékszerész kimondta a verdiktjét, eszembe jutott anyukám búcsúja. Ajándékot kapsz tőlem.
Azóta csak fizikai munkához veszem le az anyukám gyűrűjét, éjjel-nappal viselem.

Drága B.P. !

Tulajdonképpen, - azt gondolom, - hogy minden gyermek "hadakozik", ....- hiszen, - akik még emlékszünk erre, - általában, mindannyian, "nagynak", - "felnőttnek" éreztük magunkat, - talán, nagyobbnak, meg "okosabbnak", - a körülöttünk élő felnőtteknél is, gyerekkorunkban.-
Határozott véleménnyel, saját akarattal jövünk át ide, nyilvánvalóan, - határozott célllal is,- ebbe a földi életünkbe.
Aztán, az események, és a körülmények, - meggyötörnek, megváltoztatnak bennünket, - megtörik a saját akaratunkat.
És, - változunk.

Drága B.P., - szerintem a Te Édesanyád is, - mindenáron, bármi áron - bármilyen eszköz felhasználásával is, - csak jót akart Neked, - kizárólag jót, - nem megtörni, és megalázni akart azzal, - hogy rádkényszerítette a saját akaratát, saját véleményét
Arra, hogy Te életed a Tiéd, - minden történésével, minden eseményével együtt, - ő pedig nem képes megóvni semmitől !... - nyilván, az Édesanyád, - csak később jöhetett rá, .-...és hosszú időbe telt, amíg "elengedett", - elfogadta a döntéseidet,- ....de végül, - elfogadta, - és jóváhagyta azt.
Ez volt az Ő utolsó leckéje :...-"Neked van igazad, téged szeretnek..."-
De, ...lecke volt ez Neked is, - ....hiszen, - rá kellett döbbenned arra, hogy Édesanyád, a hosszú időn keresztül történteket, - mérlegre tette, - megvizsgálta, átértékelte, - és Neked adott igazat.
Hallgathatott volna erről, de volt ereje bevallani, - saját magának, - és Neked is.
Nem mentegette magát. -
Téged mentett, - Téged óvott továbbra is.
Neked van igazad, - jó úton jársz.
Ez az egyetlen mondata, - útravaló is a további évekre,.... benne van : - helyesen élsz, - így menj tovább.
Emlékeztetőül pedig, - itthagyta az ajándékát, - a gyűrűt.

Úgy hisszük ugye, - sokan, - hogy mielőtt az új életünk megszületik a földön, - van választási lehetőségünk, - ismerjük azt amit vállalunk....-
Ha így van, - Te is elfogadtad, - és magad választottad.
El kell hát fogadnod azt is, - amit előbb-vagy-utóbb, - mindannyian elfogadunk, - hogy :....."minden történésnek, - a földi élet szűk kis látókörébe, be nem illeszthető, magasabb rendeltetése van..."-

Bármi történt is Veled, ....változtatott rajtad, ...nyomot hagyott Benned, - még az Édesanyád tévedései is.
Fogadd el.
Így vagy jó, ...így vagy teljes, ...így vagy tökéletes.
Így vagy ma olyan, és az, - aki vagy.
Bármekkora árat fizettél is érte, - ...megérte.

A "kavicsokat nem köszörülik, - a gyémántot igen...."....-


Drága B.P !...
Szeretettel ölellek: Márta
 

TipeTupa

Állandó Tag
Állandó Tag
"- mindenáron, bármi áron - bármilyen eszköz felhasználásával is, - csak jót akart Neked, - kizárólag jót, - nem megtörni, és megalázni akart azzal, - hogy rádkényszerítette a saját akaratát, saját véleményét"

Mi az hogy jó? És kinek jó???
- Amikor a szülő a saját be nem teljesitett vágyát szeretné a gyerekére kényszeriteni?
- A "szeretet nevében" zsarol, és önzően a saját elképzeléseit akarja ráerőszakolni, ez jó?
- Amikor nem az a lényeg, h a gyerekének hogy jó , hanem hogy ő hogyan gondolja, hogy a gyerekének hogy jó? Megkérdezte tőle egyáltalán??? Ha igen, megpróbálta megérteni? Netán tiszteletben tartani...?!
- Vagy amikor a saját gyerekkori sérüléseit (ön)tudatlanul tovább súlykolja a gyerekébe?
Soroljam még?
Egy élet nem lenne elég arra, h ezt egy pszichológus kibogozza...

A gyűrű története csodás. És teljesen felkavart. Mintha saját vesződésemet látnám... Már azt is megkaptam, hogy furcsa vagyok, és szomorúsággal tölt el, amikor látom anyám szemében, hogy mintha teljesen más nyelvet beszélnék... Nem érti..., nem érti.

Ilyenkor a nagy nagy türelem és szereteten kivűl nem tudom, hogy mit lehet tenni. Valahogy egy belső konoksággal és kitartással pottyantottak a világra, és már az elejétől - gyerekkorom óta - tudtam, éreztem, hogy mindig úgy kell tennem, "ahogy nekem jó". Mert ha nekem jó, akkor azt a jót tovább tudom adni, és akkor másnak is jó lesz (vagy lehet, ha akarja). Azt hiszem, ez az egyedüli járható út. (Szóljatok kérlek, ha találtatok ennél jobb utat.)

Ti, anyák, akik ezt a fórumot olvassátok, lehet, hogy már előfutárok vagytok, ti értitek ezt a nyelvet, amit mi itt beszélünk, de hogyan lehet erre a nyelvre megtanitani a többi, még meg nem érett lelket?

Amikor már nagyon elkeseredek, akkor eszembe szokott jutni, amit Bubamama, Te is irsz:
"Úgy hisszük ugye, - sokan, - hogy mielőtt az új életünk megszületik a földön, - van választási lehetőségünk, - ismerjük azt amit vállalunk....-
Ha így van, - Te is elfogadtad, - és magad választottad."

Ha igy fogjuk fel, akkor már több megértés van a dologban. És végül rájövök, h nekem is csak annyi a bajom, h én is szeretném, hogy Neki jó legyen... Szóval én is azt hiszem, hogy tudom, hogy neki mi a jó...
Fura játék ez, már jól bele is gabalyodtam... :mrgreen:
 

Totu Erika

Állandó Tag
Állandó Tag
Elmesélem a gyűrűm történetét nektek.
Azt kell tudni, hogy szegény édesanyámmal állandó harcban álltunk. Sehogysem tudtam a kedvére tenni bármivel próbálkoztam. Hosszú időn keresztül abból állt az életem, hogy az ő igényeinek, elvárásainak próbáltam megfelelni, az életem is fals sínre került emiatt.

Keves b.p.

Naggyabol vagy inkabb teljesen igy erzek en is. Es bar mar onallo eletet elek csaladom van gyermekem megis allandoan probalok megfelelni edesanyamnak. Pontosan tudom, hogy jot akar, hogy jo szandek vezerli de barmit teszek sosem tolti el megelegedessel. Lassan ra kellett jonnom, hogy ezt szeretettel tudomasul veszem es teszem a dolgom a nagyvilagban hiszen en mar felelos vagyok egy masik eletert is. Es mivel tudom, hogy nem sok eselyem van arra, hogy megertsen engem szemeben mindig is egy csodabogar leszek es nem birok szerinte normalis eletet elni kenytelen vagyok elfogadni ot igy ahogy van es kulonvalasztani a sajat valosagomtol.
Meghallgatom tudomasul veszem amit mond ez szamara egy bizonyos foku megnyugvast jelent, es ez szamomra nagyon fontos de az eletem elem ugy ahogy nekem az jo legyen.
Es legfokeppen megprobalom a fiam ugy nevelni, hogy megtanulja az en szeretetemnek nincsenek hatarai szeretni fogom akkor is ha nem lessz belolle az az ember amire pont en vagynek bar vagyamnak tudok hatarokat szabni es finoman megprobalom iranyinyitgatni, hogy merre ne induljon es megtalalja az utat a sajat boldogsaga es lelki nyugalma fele. Es ha sikerrel jarok akkor lesz egy boldog elete amit ugy elhet, hogy neki jo legyen es tudja van valaki a hata mogott akire barmikor barmiben szamithat.
torteneted nagyon szep nagyon megfogott es remelem megtalalad te is az egyensulyt es a lelki nyugalmat.

Szeretettel kiss

Erika
 

apolika

Állandó Tag
Állandó Tag
Édesanyámról szeretnék írni, aki a maga csendes módján három gyermekén, s annak családjainak mindíg segített , ahogy tudott.
Emlékszem, az ötvenes évek végén kiadta a kisebbik szobát színészeknek, hogy kicsit több pénzünk legyen. 3szobás lakásunk volt, de nem a mienk, hanem a gyáré, ahol édesapám dolgozott. Van 1 bátyám, s van 1 hugom, s abban az időben,miről írok,velünk laktak az apai nagyszülők is.

Akkor már nagypapám fekő beteg volt, agyvérzéses. Anyukám gondozta őt is, mert nagymamám bizony nemsokat törődött vele, utazgatott Ausztriában élő fiához,...hónapokra
.Még szerencse, hogy a gyár, ahol édesapám dolgozott, szemben volt velünk, s amikor tisztába rakta nagypapát, csak átfutottunk érte, s jött segíteni....Ez így ment éveken át, míg nagypapám meghalt.
Aztán anyai nagyszülők költöztek a közelünkbe, akiket Csallóközből űztek el. Ők a nagybátyáméknál laktak, de reggel átjöttek, s csak estére mentek "haza".....
Aztán ott volt apai nagyanyám fiú testvére, aki a Mátrában lakott, gondnok volt 1 üdülőnél. Agglegény.

Azt tartotta, minek neki asszony, ha másnak van felesége? ....Így valószínű, hogy van soha meg nem ismert rokonom is az ő részéről....
Anyai nagypapám szépen halt meg, elaludt. De a felesége annál többet szenvedett, különféle betegségekben...őt is édesanyám ápolta, s már én is tudtam segíteni neki...az ő halála után az utazgatós nagyim is beteg lett, s mivel cukros volt, bizony nagyon nehéz, gyötrelmes, hosszú halála volt....őt is édesanyám ápolta....
Mivel még mindíg nem vetett fel a pénz bennünket, elment dolgozni. Persze, 40 éves már elmúlt, s csak segédmunkásnak vették fel, raktárba...láttam, sokat sírt, nehéz volt, bár előttünk próbálta eltitkolni....
Emlékszem, mikor este lefeküdtnk édesanyám vasalt, smikor felébredtem, még mindíg....

jajj, Istenem, nem is tudom, miért írom, lehet senkit sem érdekel, csak büszke vagyok Édesanyámra...sokat tudnék írni róla...
 

Totu Erika

Állandó Tag
Állandó Tag
Édesanyámról szeretnék írni, aki a maga csendes módján három gyermekén, s annak családjainak mindíg segített , ahogy tudott.
Emlékszem, az ötvenes évek végén kiadta a kisebbik szobát színészeknek, hogy kicsit több pénzünk legyen. 3szobás lakásunk volt, de nem a mienk, hanem a gyáré, ahol édesapám dolgozott. Van 1 bátyám, s van 1 hugom, s abban az időben,miről írok,velünk laktak az apai nagyszülők is.
Akkor már nagypapám fekő beteg volt, agyvérzéses. Anyukám gondozta őt is, mert nagymamám bizony nemsokat törődött vele, utazgatott Ausztriában élő fiához,...hónapokra
.Még szerencse, hogy a gyár, ahol édesapám dolgozott, szemben volt velünk, s amikor tisztába rakta nagypapát, csak átfutottunk érte, s jött segíteni....Ez így ment éveken át, míg nagypapám meghalt.
Aztán anyai nagyszülők költöztek a közelünkbe, akiket Csallóközből űztek el. Ők a nagybátyáméknál laktak, de reggel átjöttek, s csak estére mentek "haza".....
Aztán ott volt apai nagyanyám fiú testvére, aki a Mátrában lakott, gondnok volt 1 üdülőnél. Agglegény.
Azt tartotta, minek neki asszony, ha másnak van felesége? ....Így valószínű, hogy van soha meg nem ismert rokonom is az ő részéről....
Anyai nagypapám szépen halt meg, elaludt. De a felesége annál többet szenvedett, különféle betegségekben...őt is édesanyám ápolta, s már én is tudtam segíteni neki...az ő halála után az utazgatós nagyim is beteg lett, s mivel cukros volt, bizony nagyon nehéz, gyötrelmes, hosszú halála volt....őt is édesanyám ápolta....
Mivel még mindíg nem vetett fel a pénz bennünket, elment dolgozni. Persze, 40 éves már elmúlt, s csak segédmunkásnak vették fel, raktárba...láttam, sokat sírt, nehéz volt, bár előttünk próbálta eltitkolni....
Emlékszem, mikor este lefeküdtnk édesanyám vasalt, smikor felébredtem, még mindíg....
jajj, Istenem, nem is tudom, miért írom, lehet senkit sem érdekel, csak büszke vagyok Édesanyámra...sokat tudnék írni róla...

Kedves apolika

Nyugodtan ird mindenki el fogja olvasni. Torteneted nagyon szep es jo latni, hogyha valakinek a hattere annyira bekes es szep mint a tied a megprobaltatasok ellenere is. Biztos vagyok benne, hogy edesanyad megadta mint testileg mint lelkileg mindazt amire szuksegetek volt es megerdemli azt a tiszteletet, hogy elmond rola mennyire becsulod.

szeretettek Erika
 

b.p.

Állandó Tag
Állandó Tag
Köszönöm mindnyájatoknak a rámrezdülést, együttrezdülést és az együttgondolkodást! Persze, ma már én is másképp látom a régi történeteket, látom édesanyám életét az ő édesanyjának az életébe beágyazva. Látom az ő keserveit, amiken nem tudott túljutni késő öregségére sem. Látom azt is, hogy feltehetőleg nálam fiatalabb lélek volt, a saját ismereteit tudásnak vélte és ebben alig hagyta magát megingatni. Ő az Igazság Birtokosa volt. Ezzel arra tanított, hogy nézzek körül, mielőtt azt képzelem, már mindent tudok. (nem mindíg sikerül, de többnyire igen :mrgreen: ) Nagyon sokminden a javamra vált az életemben, amit kaptam tőle, még olyan dolgok is, amiket erőszakkal tukmált rám. Szégyelem, de tény, hogy még nem tudtam teljesen elfelejteni a bántásait. A világon egyedül ő volt képes olyan nagyon megbántani... hiszen ő tudta, egyedül ő tudta pontosan, hogy vannak a lelkemben olyan részek, amikhez csak hozzá kell érni és iszonyatosan fájnak. De remélem, hogy az idő meg a következő tapasztalataim meghozzák a teljes megbocsátást. Ha még magamat is sikerül kimosnom azokból a bántásokból, amiket nem mindíg tudatosan, de elkövettem ellene, akkor itt lesz a boldogságos harmónia ideje!

Tudom, látom, nem vagyok egyedül ezzel a teherrel. Együttérzek a harcotokkal. Nagyon nehéz úgy megvívni, hogy senki ne sérüljön közben. Nekem nem sikerült. Kívánom, hogy nektek sikerüljön. :)
 

stee

Állandó Tag
Állandó Tag
Köszönöm mindnyájatoknak a rámrezdülést, együttrezdülést és az együttgondolkodást! .....

Tudom, látom, nem vagyok egyedül ezzel a teherrel. Együttérzek a harcotokkal. Nagyon nehéz úgy megvívni, hogy senki ne sérüljön közben. Nekem nem sikerült. Kívánom, hogy nektek sikerüljön. :)

Nagyon meghatottak a soraid. Anyukámmal nem jó a kapcsolatom, azaz valahogy semmilyen, mintha idegen lenne. Bubamamához idézett soraimban korábban már írtam, hogy kicsikoromban úgy éreztem én is, hogy nem ők az "igazi családom". Ez valahogy később sem változott, bár amíg nagyon-nagyon messze éltem tőle, mindig, ha baj volt, akkor magamban sírtam, hogy "haza akarok menni az anyukámhoz", de mikor közel költöztem hozzá, nem volt jó...és azóta még rosszabb. (Ő fiatalon szült és még ma is fiatal - 54 éves) Elgondolkodtatnak mindig az itteni beírások, lehet, hogy tehetnék valamit, hogy jobb legyen? (Ő szeret engem, de nem szereti, a mostani életemet, mert nem ő írányít). De én nem tudom úgy szeretni, ahogy az édesanyját szereti az ember. Én a nemrég meghalt nagymamámat szerettem úgy. Az én hibám? Mit tehetnék?
Köszönöm mindenkinek, aki megosztja itt a tapasztalatait, nekem minden sor segít.
 

Totu Erika

Állandó Tag
Állandó Tag
Nagyon meghatottak a soraid. Anyukámmal nem jó a kapcsolatom, azaz valahogy semmilyen, mintha idegen lenne. Bubamamához idézett soraimban korábban már írtam, hogy kicsikoromban úgy éreztem én is, hogy nem ők az "igazi családom". Ez valahogy később sem változott, bár amíg nagyon-nagyon messze éltem tőle, mindig, ha baj volt, akkor magamban sírtam, hogy "haza akarok menni az anyukámhoz", de mikor közel költöztem hozzá, nem volt jó...és azóta még rosszabb. (Ő fiatalon szült és még ma is fiatal - 54 éves) Elgondolkodtatnak mindig az itteni beírások, lehet, hogy tehetnék valamit, hogy jobb legyen? (Ő szeret engem, de nem szereti, a mostani életemet, mert nem ő írányít). De én nem tudom úgy szeretni, ahogy az édesanyját szereti az ember. Én a nemrég meghalt nagymamámat szerettem úgy. Az én hibám? Mit tehetnék?
Köszönöm mindenkinek, aki megosztja itt a tapasztalatait, nekem minden sor segít.


Teljesen megertelek nekem is a nagymamam volt inkabb az anyukam. O mindig meghallgatott es finoman probalt iranyitani a jo ut fele de mindig meghagyta a valasztas lehetoseget. Ededesanyam viszont mindig mindent iranyitani akart es akar szerinte mindig csak az a helyes ut amit o elkepzel nem fontos, hogy mas mit erez es mit gondol.
Probald szeretni es tisztelni ot ugy ahogy van de az eleted mindig ugy alakits ahogy neked jo. Hiszen te kell benne elj nem mas te kell jol erezd magad a sajat borodben nem mas.
Sok kitartast kivanok neked es turelmet mert ez az ut sajnos nagyon rogos.
 

bubamama

Állandó Tag
Állandó Tag
Nem is tudom....

Mélyen átéreztem, ...mélyen megrendültem, ...és elgondolkodtam a bejegyzéseiteken.
Gyönyörű, - és szívszorító, - a gyűrű története, ...erre, - az első, ezzel kapcsolatos gondolataimat írtam le válaszul, - és most is ezt mondanám, - ...de, Tipe-Tupa válasza is elgondolkodtatott, megérintett,... - aztán Apolika....:jó volt olvasni ezeket a szeretettel teli, - megkérdőjelezhetetlenül szép emlékeket....-
A soraidban, benne van a hála is, azért, -.... hogy ilyen volt az Édesanyád.
És, Erika, - kívánom, hogy mindig így maradjon, minden sikerüljön, - és sose legyen olyan gondod, hogy egyetlen rossz döntéstől, - bármi megváltozhat.
De megváltozhat, - és kezelhetetlenné válhat a helyzet. - A magam tapasztalatából írom ezt.
Ezért hát, - légy éber.
Mert a pakliban, - az is benne van,... : - egy rosszul megválasztott társ pl.,....de sok minden más is.-
Ha ellenzed, ...- megzuhan a népszerűséged, -... ha elfogadod, - minden felborulhat.-
Én, - elfogadtam, -... és belerokkant az életünk, - éppen ezért, az unokáim, nevelésébe, - nem igen engedek beleszólást.
Anyaoroszlánként védem, olyan befolyástól, - és olyan hatásoktól, - amit én, nem fogadok el.- Már, - nem vagyok engedékeny.
Az a mérce, amit én adok, - nem pedig az, - amit ők szeretnének, , - vagy amit másnál látnak.A határokat kijelöltem, - és mindegy, hogy erről ők mit gondolnak.
Szeretem őket, de szigorú vagyok.

Igazában azonban, - nincs arra recept, hogy hogyan legyen az ember jó szülő, - mert ha lenne, - feliratnánk magunknak.
Én is.
Mindannyian mások vagyunk, mindannyian más körülmények között élünk, a gyerekeinket hát, - már ebből kiindulva is, - más hatások érik.
Csakhogy, - minden gyerek is más, - és nincs hozzájuk mellékelve az egyéniségüknek megfelelő, - kezelési utasítás.

Csakis olyan tanácsot ad az ember, és olyat követel, - a saját tapasztalatait alapul véve, - amivel, - használhat a gyerekének.
Nincs az a szülő, - aki ártani akarna.

Mégis, - nem biztos, hogy a szülő, - képes megfelelni a gyerekei elvárásának, - és ez sajnos, sokszor csak utólag derül ki.

Én, - engedékeny szülő voltam, - és jó barát is, azt hiszem, - ...csak egy sóhajtás, - és mindent megkapott, - bármit, - lestem, hogy mit tehetnék érte.
Egy sóhaj volt csak, hogy Anya,Berlinben, van egy kiállítás, a See-Museumban, szeretném megnézni, - 2 órával később a Berlin fele tartó repülőgépen ültünk, -...vagy Anya, ...Bécsben szeretnék tanulni, nem itthon. - Megoldottam, - sikerült, ..egy fél év mulva hazajött, ...utána, Münchenben szeretett volna tanulni, - 3 évig bírta, aztán hazajött, -...aztán, itthon folytatta szintén 3 évig, - akkor végleg abbahagyta, - mert jött a Tamás.
Addig, - minden körülmény dacára, jó és bizalmas, szeretetteljes kapcsolat volt köztünk.
Minden hülyeségét elfogadtam,mentegettem, - magamnak is megmagyaráztam, - ...azt akartam, legyen boldog, ... legyen boldog - ...az a legfontosabb. - ...Minden Ő érte van, - még én is.
Akárhogyan éri is el, - saját kedve, saját elképzelései szerint, - legyen boldog, - ...legyen boldog,... bármi áron,... - én támogatom.
A szerelem aztán, mindent megváltoztatott.Felborult az életünk
Lányom azt mondta, "..el fogom előle a napot "...-
Nem kellett kétszer mondani, - ...a saját életemet éltem tovább, - Őt pedig - elengedtem.
Ha baj volt, - visszaszivárgott.
Pár év után, amikor szóba került, - a párválasztása, - akkor, - nekem tett szemrehányást, ..-"..látod, Anya, ...ezt, nem kellett volna engedni..."-
Szóval?...hogyan legyen az ember jó szülő...?-
Nincs rá recept.

Ami azt illeti, - egy megfigyelésem, - egy tapasztalatom azért van.
A háború után, mindenkinek felborult az élete, - minden megváltozott, az anyukák dolgozni mentek, mert muszáj volt, - belekerültek egy mókuskerékbe, amelyből nem lehetett kiszállni, - halálrahajszolták magukat, - mert azt is muszáj volt. -
Nem maradt már idő, - és energia, - sem a gyerekre, sem a családra.
Esténként, az ember, szinte, belerogyott az ágyába.

Eltűnt, - a régi családmodell, megszünt a védettséget nyújtó otthon, - amit, nem lehetett helyettesíteni semmivel.
Elvesztette jelentőségét az Apa szerepe is a családban, - megszűnt a tisztelet, és talán a fegyelem is, - nem voltak többé kijelölt határok.-
A helyzet, ma sem jobb.
Nincs idő, ..nincs idő...-
Ma sem lehet kiszállni, - és ma is fáradtak vagyunk.
Kérdés, -....hibáztunk, sokszor, és sokat, ...fogunk is még.. de megtettük azt amit lehetett, -...ugyan,. mit mond majd rólunk, - hogy emlékszik ránk majd a következő nemzedék ?...-...és Rólatok?...-

Szeretettel ölellek Benneteket . Márta
 

Totu Erika

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Marta

Nagyon orvendtem, hogy valaszoltal nekunk es szavaidban rengeteg igazsagot talaltam. A tisztelet nagyon fontos egy csalad eleteben de sajnos ezt manapsag mar nem igazan veszik szamba.
De a tiszteletnek es a szeretetnek is meg lehet talalni egy kozeputjat az egyensulyt ami mindenkinek megfelel es jo es termeszetesen ez meg nem garancia semmire az eletben.

Mindig szerettem a szuleimet de edesanyam valahogy sosem volt az edesanyam ezt a szerepet az en eletemben az apai nagymamam toltotte be.

Edesanyam mar 40 eves volt amikor megszulettem. Addigra felemesztett harom ferjet gyermekre pedig nem volt nem tudom miert pontosan azt is, hogy mar voltak elozo hazassagai 16 eves koromban tudtam meg amikor nagyanyam elszolta magat veletlenul. Amikor otthon rakerdeztem edesanyam csak annyit mondott nem voltak meltoak arra, hogy veluk eljek es neked errol tobbet nem kell tudnod.
Ezt en a mai napig tiszteletben is tartottam biztosan megvan az oka amiert nem szeretne errol beszelni talan egyszerr majd megbizik bennem annyira, hogy elmeseli a tortenetet.

Engem a korhazbol egyenesen nagymamahoz vitt neki vissza kellett menni dolgozni (sosem ertettem miert, volt egy ketszobas lakasuk edesapam nem keresett rosszul es mindig is vagyott arra, hogy o legyen a csaladfenntarto) nagymama vagy ahogy en neveztem Mutti a vilag legboldogabb nagymamaja volt attol a perctol kezdve. En voltam az egyetlen unokaja es halalaig megvolt kozottunk az az osszetarto ero ami szerintem anya es gyermeke kapcsolatban lenne termeszetes.
Minden nap meglatogattak de valahogy anyutol sosem kaptam olyan kozvetlen szeretet mint Muttitol. Amikor beszelni kezdtem meg is haragudott nagyon mert az elso szavam az apa utan a Mutti volt ot pedig csak a kereszteven emlegettem mint egy idegent.

Szerettem hozzajuk jarni volt furdoszoba nagy kaddal ket szoba ahol lehetett jatszani de ritkan vittek magukhoz csak ha Muttinak el kellett utaznia.Akkor nagy baj volt engem minden nap haza kellett vinni es sirva kerestem az en nagymamamat. Beneztem a szekrenyekbe az agy ala es este mindig keseredesen hajtottam a fejem alomra mert feltem, hogy sose jon majd haza hozzam. De mindig sietett es mindig azt hozott nekem amirol tudta, hogy nagyon vagyom ra. Igy kaptam rendorautot hintalovat.


Amikor 5 eves lettem edesanyam ugy dontott nem jo nekem megsem az ha a nagyi mellett novok fel spiritiszta talalkozokat latok es annyira termeszetesek nekem a szellemek, angyalok mint masnak a csokolade ezert Budapestre koltoztunk.Volt nagy siras rivas amikor elindult velem a vonat nagyi futott a vonat utan en pedig kiabaltam le akarok szallni.

Mindenem meg volt azert dolgoztak, hogy barmikor barmit szeretnek megvehessek nekem persze ha ez edesanyam elvarasainak is megfelelt.
Emlekszem egyszer megszamolta a babaimat 53 db volt belolluk a kicsitol az oriasig de farmer nadragot nem akart venni nekem mert uri kislanyok nem jarnak ilyen ruhaban tehat tovabbra is a varrononel csinaltattuk nekem a szebbnel szebb ruhakat de en csak egy farmerra vagytam mindenkinek volt mar csak nekem nem.
Egy ket evvel kesobb aztan apukam es nagymamam titokban vettek egyet nekem karacsonyra es en voltam tole a legboldogabb gyermek.

Pesten nagyon maganyos voltam anyunak sosem felelt meg egyetlen ismeros gyermek sem igy azt sem engedte, hogy baratkozzak veluk tulsagosan. Nem jarhattam szuletesnapi zsurokra nem johettek at az osztalytarsaim jatszani mindig egyedul vagy legjobb esetben apuval jattszottam. Anyu dolgozott, hogy legyen meg mindenem es tiszteltem is erte mert tudtam ertem teszi faradtan jon haza ott is dolgozik meg a kulon szeretetre neki nincs ideje,ereje. Es en betartottam minden szabalyt amit o szabott, csak lassam meg van elegedve velem. Maganyom megoldasara nagyon szerettem volna egy allatot kiskutyat ha lehet de anyu nem engedte a kutya nem volt lakasba valo es kertunk nem volt. Megigertunk mi mindent apuval gondoskodunk mi ketten rola nem lesz gondja ra de hajthatatlan volt.... Evekkel kesobb berepult egy zebrapinty az ablakunkon apukam megfogta vett neki kalitkat es tarsat keszitett feszket nekik, hogy csaladot alapitsanak anyu az elkoltozesem utan megtartotta oket nem egedte, hogy magammal vigyem a pintyeket azt mondta ennyi maradjon neki is ha mar en elhagyom.....


Az elso nagyobb gondunk akkor volt egymassal amikor 8. osztalyban el kellett donteni hova tanulunk tovabb. Nem tudtam pontosan mi szeretnek lenni de azt tudtam, hogy nagyon szeretem az embereket es barmit is valasztok annak osszefuggesben kell lennie a tudas es a szeretet atadasaval. Szerettem volna ovono lenni azt mondta anyu keveset keres, szerettem volna apolono lenni, az se volt jo annak ejszakaznia kell.
A vegen ugy dontott Kozgazdasagi szakra kell mennem. Nem tiltakoztam tudtam nekem akar jot, hogy konnyu legyen az eletem.
Az uj iskolaban talaltam egy baratnot nem tetszett anyunak de mar eleg nagy voltam ahoz, hogy kialljak az igazamert legalabb ilyen aprosagokban.Akkortajt mar nem nagyon kuldott Muttihoz mert ugy gondolta mar eleg nagy vagyok, hogy otthon toltsem a nyarat nem kell vigyazni ram. Azon a nyaron megis aztan ugy dontott mennem kell mert tul sok baratra tettem szert nem tudott szemmel tartani mit csinalok ameddig nincs otthon. De en ettol mindig nagyon boldog voltam ott volt rengeteg baratom akikrol anyu nem tudott akkor jottek amikor csak akartak maradhattak uzsonnara ebedre de meg vacsorara is. Sot meg ottalvos bulit is rendezett nagyi nekunk de mindig rettegett, hogyha anyu egyszer erre rajon tobbett nem fog engedni hozza a nyari szunetekben sem.

15 evesen amikor elmentem nagymamahoz megismerkedtem egy fiuval szerelmes lettem eletemben elosszor addig nem is mertem ilyenre gondolni. Nem is ismertem az erzest nekem nem volt ovodas szerelmen de meg az alltalanos iskolaban sem engedhettem ezt meg magamnak mert ezt vartak el tolem.
Szegeny nagymamam rettegett mit fog szolni anyam ha rajon mekkora nagy baj tortent en szerelmes lettem.
De en nagyon boldog voltam es ott akkor dontottem el, hogy lassan a sarkamra kell allnom.
Elvegeztem az iskolat kozben a fiu is elvegezte az egyetemet es eldontottuk, hogy osszekoltozunk. Kerestunk munkat magunknak ( sosem dolgoztam mint konyvelo barmikor barmilyen munkat elvallaltam ami emberekkel kapcsolatos volt) az elso fizetesnel kerestunk egy pici alberletet es elkoltoztem otthonrol. Nem mondta, hogy ne tegyem de mindig rosszallasat fejezte ki amikor szoba kerult. De en tudtam nekem ez jo. Meglessz a szabadsagom is es vigyazni fog ram szeretettel gondoskodassal. Akkor is amikor alig volt penzunk boldogultunk egyedul ha kevesbbol is anyu hiaba ajalkozott segit ad penzt nem fogadtuk el soha. Mindig ugy ereztem ne kelljen dolgoznia oregsegere ertem hisz lassan inkabb nekem kell segitenem neki.

2 ev mulva osszehazasodtunk es ra egy evre megszuletett a gyermekunk. Kozben vettunk egy kerteshazat, autot. Es bar anyukam ebbe is mindenaron bele szeretett volna szolni en ekkor mar teljesen fuggetlen eletet eltem.
Anyukam es a ferjem igazan sosem ertettek meg egymast de meg a mai napig sem.A ferjem szerint anyam a jo indulataval oli meg a szeretetet. Sose bantana meg igazan tiszteli azt, hogy en tisztelem az edesanyamat. Anyukam szerint a mai napig nagy hibat kovettem el, hogy ferjhezmentem hozza mert bar egyetemet vegzett ember megis a zenebol ell es nem keres maganak valami rendes tisztesseges munkat. Anyukam mar nagyon idos megis a mai napig dolgozik, mert hagynia kell valamit az unokajara.

Mi azota elkoltoztunk Bukarestbe es ez annyit valtoztatott a kapcsolatunkon, hogy mar nem probal zsarolni a gondoskodasaval es mivel ritkan lat akkor megprobal o is szeretet adni nekem nekunk. Minden nap beszelgetek vele msn-en megtanulta a kedvemert kezelni a szamitogepet igy tudunk mindennapi kapcsolatban lenni. Mindig elmeselem neki mi tortent velunk es meghallgatom a velemenyet de mindig ugy cselekszem ahogy azt nekem, nekunk a legjobbnak erzem de sosem mondok ellent neki nyiltan mert tudom, hogy ezzel melyen megbantanam.


Egyebkent nem lett igaza amikor azt mondta ne menjek ferjhez mert elfogok valni es az meg csak a jobbik eset lesz ha egyedul maradok de maradni fog egy arva gyermek is. 18 eve elek boldog hazassagban.
A fiamnak megtanitottam mi az a tisztelet de azt is, hogy mindenek felett mi a legjobban ot szeretjuk.
Megszokta, hogy a problemait mindig megbeszeljuk es megprobaljuk megoldani ugy, hogy neki az a legmegfelelobb legyen de bizonyos korlatok kozott maradjon. Arra is megtanitottam, hogy a penzert mindig meg kell dolgozni de nem minden a penz mert sokan vannak akiknek negyed ennyi sincsen megis boldog becsuletes eletet tudnak elni. Azt is megtanulta, hogy a betegeknek elveszetteknek ha tudunk mindig segitunk ebbol kifolyolag allandoan tele van a haz kulonbozo allatokkal akiket hazacipel meggyogyittatjuk oket vagy csak egyszeruen egy elhagyott allatrol van szo (aki mar jart erre tudja rengeteg az utcan az elhagyott allat) keresunk neki gazdit de addig is mi gondoskodunk roluk ha mar egyszer hazahoztuk oket felelosek vagyunk ertuk es nemcsak etelt es itak igenyelnek ok sem hanem szeretetet is.

Es nagyon remelem ezeket ha kilep a nagybetus eletbe hasznositani, kamatoztatni fogja de ha megis elteved en ott fogok allni mellette, hogy megmutassam vagy inkabb segitsem, hogy megtalalja a helyes utat.
De barhogyan is alakul en mindig szeretni fogom ot es nem tudom elmondani egy nap annyiszor neki mint ahanyszor szeretnem de ezt neki ereznie kell, akkor is amikor nincs a kozelemben es nem tudom kimondani vagy ereztetni vele.



szeretettel puszillak benneteket Erika
 

Radványa

Állandó Tag
Állandó Tag
Nagyon meghatottak az alábbi történetek, és én is kicsit magamra ismerek a történetekben.Szerintem mindenki életéből egy komplett folytatásos regényt lehetne irni.
Én mintha búra alatt nőttem volna fel, megkaptam mindent ,de határok között,buliba nem mehettem, mindenért engedélyt kellett kérnem.szigorúan meg voltak húzva a határok, bár ezt akkor nem éreztem.Szintén anyukám döntött arról hová menjek továbbtanulni. Aztán mikor 18 éves koromban elkerültem otthonról, bár minden hétvégén otthon voltam,és a nyarakat is szigorúan otthon kellett töltenem, kicsit megizleltem a szabadságot.Aztán már elintézte a munkahelyet is a falunkban ahol dolgozhattam volna, és itt jöttek a bajok gondok, sirások, mert én ezt már nem akartam. Nem réginen mesélte nagymamám, hogy akkor anyukám is napokig sirt, hogy mit tegyen. Szerette volna ha ott tarthat maga mellett, nem akart elengedni,de én menni akartam. úgy lett ahogy én akartam. Onnantól kezdve nagyon sokat megbántottam őket, mert másképp csináltam mint ahogy ők elgondolták nekem. Nem tetszett a fiú akit választottam, én még sok minden más sem. Azért vettek nekem egy lakást , hogy ne kelljen albérletbe tengődnöm, de ők döntöttek ők választottak, mondjuk még akkor nem sok választási lehetőség volt, de ez egy másik történet.Aztán beletörődni látszottak a dolgokba, bár a mai napig az orromalá dörgölik a választásomat. Most 20 év távlatából ,most már én is úgy érzem hogy jobb lenne közelebb lakni, többet látni őket, segiteni de erre mondják, hogy késő bánat.Sok mindent megbántam én is amivel megbántottam, tudom hogy szeretetből tette, ahogy ők látták jónak és amit ők tanultak a nagyszüleinktől.
A döntés annak idején szintén nem az anyukám kezében volt. Mesélte, hogy akkor 10 hónapos korig lehettek otthon az anyukák. Neki dolgozni kellett. A 800 ft-os fizetéséből 300-at a szomszédnéninek adott aki vigyázott rám./Egyébként imádtam mindig, ő volt a kicsimamám/ Aztán egyszer mikor hazament, közölte vele a dédnagymamám, hogy beiratott az ovodába... igy lettem ovodás még 3 éves korom előtt. Akkor vezették be ezeket az intézményeket és verbuválták a gyerekeket, a szülők idegenkedtek még tőle, de mivel sokan dolgoztak igy vitték a gyerekeket az oviba.
Mára ezek a nézeteltérések elsimultak, csak a szeretet és az adás maradt. most ad mindig, naponta beszélünk, de mindig az van bennem, hogy nem tudok annyit adni neki,mint amit kaptam tőle.Az események számomra is más megvilágitásba kerültek.Ő is megjárta a saját önnálósodási útját és még mindig ,mert nagymamám még mindig dirigálni szeretne.
Eddig tartott a gondolatom,mert korán kelő a kislányom ma reggel!
 

Remka

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok!

Szomorúan, és meghatottam olvastam történeteiteket az édesanyátokkal kapcsolatban. Nekem jó a kapcsolatom anyukámmal, igaz nem vagyunk barátnők, de azért mindent meg tudok vele beszélni. Volt idő, amikor én is engedtem kisebb fajta érzelmi zsarolásnak, de mostanra már úgy érzem, hogy teljesen a saját életemet élem. Gyakran találkozunk, de nem szól bele az életünkbe, ha kérem, segit bármiben.
Nem tudom, olvasta-e valaki Susan Forward: Mérgező szülők c. könyvét?
Nagyon jó könyv, mindenkinek ajánlom, aki úgy érzi, hogy még felnőttként sem tud szüleitől független életet élni, akit manipulálnak, érzelmileg zsarolnak a szülei. Rengeteg esettanulmány van a könyvben, és tanácsokat is ad, hogy miképpen tudunk változtatni kapcsolatunkon.
Rám nagyon nagy hatással volt, még el is sirtam magam néhány résznél, amikor pl. elmesélték, hogyan bántalmazták őket gyerekkorukban a szüleik, sőt még durvább dolgok is voltak benne (szexuális zaklatás, stb).
Érdekes az is, amikor arról ir, hogy sokan még akkor sem tudnak megszabadulni a szülők zsarnokoskodásától, amikor azok már nem is élnek. Még utána is képes az ember az ő elvárásaiknak megfelelően, és nem a saját normáik szerint élni.
 
Oldal tetejére