Hóman Bálintnak, szobrot?

Ille István (HaR) témája a 'Kritikus szemmel' fórumban , 2015 December 12.

  1. Ille István (HaR)

    Ille István (HaR) Állandó Tag

    Hóman Bálint szobrával kapcsolatban folyik a mérlegelés.

    homan_balint.jpg

    Merthogy a mű kész, az alkotó pihen, így aztán jut idő a mérlegre tenni a dolgokat.
    Egyrészt a szobor modelljét, másrészt a szélesfehérvári önkormányzatot és most már a kormányt is.
    Hóman Bálint antiszemita, nyilasbarát politikus volt, magas állami tisztségek betöltője, az átlagosnál mrssze tájékozottabb politikus.
    Nem mondhatta, hogy nem tudott arról 1944 végén, hogy mi folyik körülötte, hiszen a háború végének őrületében már mindenki láthatta a budapesti gettót, tudhatott a vidéki zsidóság sorsáról, a nyilasok eszement gyilkosságairól, a teljesen értelmetlen ellenállásról, Budapest lerombolásáról.
    Mégis elment Szálasival parlamentesdit játszani, pedig történészként is tudnia kellett volna, hogy megbocsáthatatlan bűnök pártolója.

    Okos ember volt, nagy tudású történész, de gyenge jellem, aki képtelen volt szembenézni a valósággal, aki tevékenyen járult hozzá az ország szétszakításához, a zsidók legyilkolásának szellemi előkészítéséhez, a magyarság tragédiájához. Tette ezt nacionalista jelszavakat hirdetve, úgy állítva be a dolgokat, mint a magyar nép érdekeinek érvényre juttatását.
    A nyilas keretlegénynek, aki a Dunaparton meghúzta géppisztolya elsütőbillentyűjét, kisebb a felelőssége, mint neki, a tanult, művelt embernek a szakembernek, akinek inkább figyelmeztetnie kellett volna népét a veszélyekre, mint belehajszolni a megbocsáthatatlanba.
    Hóman Bálint szélsőjobboldali nyilas volt, még akkor is, ha formálisan talán nem is volt a Nyilaskeresztes Párt tagja, olyan ember, aki embert ember ellen fordított, aki személyes tekintélyének latbavetésével emberek sokaságát győzte meg arról, hogy az antiszemitizmus és a nácizmus elfogadható, a kereszténységgel és a humanizmussal összeegyeztethető elvek.

    A háború után elítélték háborús bűnösként, kizárták a Tudományos Akadémiáról és életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték.
    Öt év alatt fogyott el az élete.
    Ebben az évben a Fővárosi Törvényszék felmentette őt - bűncselekmény hiányában.
    Majd hetven év telt el büntetése kiszabása óta, akik akkor elítélték, szerintem jobban tudták értékelni cselekedeteit, mint azok, akik ma súlyos szereptévesztésbe esve bíróként a történelmet akarják átírni.

    Teszik ezt abban az országban, melyben a német megszállás ellen harcolók hősét megalázták, elvették utcáit, széttörték emléktábláját.
    Igen, Ságvári Endréről van szó.
    Szerintem Bajcsy-Zsilinszky Endrének is csak azért maradt meg az útja, mert enyhítő körülményként vették figyelembe, hogy részt vett a parasztvezér Áchim András meggyilkolásában.
    Érdekes a történelem, Bajcsy-Zsilinszky jobboldali elkötelezettsége dacára tudott helyes választ adni, mikor a történelem állásfoglalásra kényszerítette, Hóman Bálint meg megbukott az emberség vizsgáján.
    És most a kormány mérlegel, hogy lehet-e neki szobra Székesfehérváron, merthogy ő a példakép, akire fel kell néznünk.

    Szánalmas dolgok ezek, a suttyók keresgélik a példaképeket a jobboldalon, de nem találnak senkit.
    Legfeljebb a csóvás geszti bolondot, az úrnak, magyarnak egyként rongy Tiszát, meg Hómant.
    Meg a bicskával gyilkoló Tóth Ilonát, és a többi fékezett habzású hőst.
    A kormány vacillál, ami érthető is, hiszen parlamentje egyre inkább közelít a nyilas idők parlamentjéhez, a poshadt eszmék vagy ostoba, vagy végrtelenül cinikus és pénzhajhász képviselői úgyis rábólintanak mindenre, mint elődeik Szálasi parlamentjében tették.
    És mérlegelnek, miközben nem veszik észre, hogy a történelem már őket is odacsapta mérlegére, mint egy kiló állott, kissé már stiches libamellet.

    Éppen mérik őket is.
    És nekik is ki van írva az ítélet, mint hajdan Bél-sar-uszur babiloni királynak, aki lakomát rendezett elöljáróinak, melyen előhozatta az elődje, II. Nabú-kudurri-uszur által a jeruzsálemi templomból elrabolt szent edényeket, és melyből bort ittak, megszentségtelenítve azokat. Ivászat közben „dicsérék az arany-, ezüst-, ércz-, vas-, fa- és kőisteneket”.
    Ekkor egy test nélküli emberi kézfej jelent meg, amely a következő feliratot írta a palota falára: מנא ,מנא, תקל, ופרסין (mene, mene, tekel, ufarszin). Senki nem tudta megfejteni a jelentését, mígnem Dániel prófétához fordultak, aki így adta meg a megfejtést: „És ez az írás, a mely feljegyeztetett: Mene, Mene, Tekel, Ufarszin!
    Ez pedig e szavaknak az értelme: Mene, azaz számba vette Isten a te országlásodat és véget vet annak. Tekel, azaz megmérettél a mérlegen és híjával találtattál.
    Peresz, azaz elosztatott a te országod és adatott a médeknek és persáknak.

    A mi Bélsarunk is láthatja a feliratot stadionjai falain.
    Manapság úgy szoktuk fordítani: megmérettél és könnyűnek találtattál.

    Tinnyei István
     
  2. Melitta

    Melitta Adminisztrátor Fórumvezető

  3. xinof

    xinof Kitiltott (BANned)

    Hóman és a szekfű



    A szópárosítás ismerős, de nem egészen úgy, ahogy a címben szerepel. A könyvespolcokon megbecsült helye van a „Hóman-Szekfű” köteteinek, Hóman Bálint és Szekfű Gyula Magyar történetének. A két konzervatív szerző útja később ketté vált. Amikor Szekfű 1941-ben a Népszava híres karácsonyi számába írt a nácizmus ellen, Hóman, mint miniszter és képviselő a zsidótörvényeket szavazgatta meg a parlamentben. Nem tudok róla, hogy Szekfűnek szobra lenne. Fehérváron sem, ahol született. De Hómannak akartak. Kormánypénzen. A polgármester csak pénteken hátrált ki, de úgy megy, mintha jönne. A „méltatlan támadásokra”, „nyomásgyakorlásra” hivatkozva "kérte" a Hóman Alapítványt, „gondolják át” a dolgot, vagy adják vissza a közpénzt, amit éppen tőle és az államtól kaptak a szoborra. Amiben továbbra sem lát kivetnivalót, csak hát – mint mondja – „az idealizmussal szembejött a világ valósága”.

    És itt jön Hóman és a szekfű problémája, immár kis betűvel. Mert az „idealista” polgármester továbbra is a tiltakozókat kárhozhatja. Máshol is olvastam, hogy ebben az ügyben a „szekfűs” és a nem szekfűs baloldalnak is kuss. Az Alfahír még csak gúnyolódott: „Hóman szobra miatt hisztizik a baloldal”. A Hunhír már átkozódással reagált Márton Roland fehérvári szocialista elnök és számos civil szervezet tiltakozására: „Eljön az idő, remélhetően nemsokára, amikor majd éppen az efféle tiltakozók fognak haladéktalanul kámforrá válni”. Még jó, hogy nem azt mondta, füstté, bár az jobban illene a témához.

    A Jobbik szerint „a balliberálisok zsidókérdést igyekeznek kreálni egy szoborállításból”, ez „szellemi kútmérgezés”. De nem a Jobbik az érdekes, hanem a Fidesz. A szobor tervét az igazságügyi tárca 15 milliója mellett a fideszes fehérvári önkormányzat is megdobta 2 milliócskával, és közterületen adott volna helyet neki. A Bartók Béla téren, amit Márton Roland joggal nevezett „politikai aberrációnak”. Hiszen Bartók 1938-ban Kodállyal, Móriczcal együtt ott volt a szellemi élet 59 kiválósága között, akik aláírták a Hóman által támogatott és forszírozott zsidótörvény elleni tiltakozást. De az is a közéleti pornográfia műfajába tartozik, hogy a szobor a Vörösmartyról elnevezett könyvtár árkádjai alá került volna. Vörösmarty dolgozatot írt a zsidók emancipációjáért szót emelve. Írni írt a zsidókról Hóman is, 1944-ben, amikor három hónappal az auschwitzi vonatok elindulás előtt kitelepítésüket követelte. Nagyobb sikere volt, mint Vörösmartynak. Fehérvárról kétezer embert hurcoltak el.

    Ne nagyon emlegessük a zsidókat, mert az is kiderült, nekik pláne nem szabad ugrálniuk (a szélsőjobb gyönyörű terminusával „ajvékolniuk”) a szobor ügyében. Legjobb a tiszta forráshoz, a Kurucinfóhoz fordulnunk: „Újabban szinte minden napra jut egy zsidó megnyilatkozás Hóman-ügyben, hogy a magyarok nem állíthatnak szobrot kiváló tudósoknak csak azért, mert az sérti a galíciai migránsok érzékenységét”. Külön felhívnám a figyelmet a „galíciai migránsok” stílusbravúrjára, amely kreatívan kapcsolja össze az utálat különböző tárgyait: a zsidókat és a migránsokat.

    De nem félfasiszta házi oltárról volt szó, hanem hivatalos köztéri szoborról. Ez nem Cser-Palkovics magánügye. Hóman, noha ennek a körzetnek volt a képviselője, azért csak kitette a lábát innen, amikor miniszteri rendeletben egészítette ki az e tekintetben nem elég alapos zsidótörvényeket a zsidó középiskolások számának limitálásáról, vagy faji alapon elkülönített osztályok indításáról. Vagy amikor Teleki Pál miniszterelnöknek javasolta, hogy fogadja el „Hitler és Mussolini faji gondolatát”, és „az eddigi kompromisszumokkal szakítva” terjesszen be újabb „faji alapú törvényeket”. Amikor Szálasi nyilas parlamentjével Sopronba ment, már nemigen volt visszaútja. Előzőleg még Horthy körén belül is a jobbszélhez tartozott – ezért becézték „Nyilas Pufinak” -, tagja volt a kiugrást megakadályozni akaró parlamenti csoportnak.

    Hóman valóban sok fejlesztést indított el a városban. Csakhogy nem lehet fél szobrot állítani, fél fejjel, fél kézzel, fél lábbal, mondván, hogy az csak Hóman egyik fele előtt tiszteleg. A szobor a teljes embert teszi példaképpé. Akit ugyan jogilag rehabilitáltak, érvénytelenítve a kizárólag a háborúba lépés megszavazásával foglalkozó népbírósági ítéletet. Ez valóban nem rajta múlt, de mégiscsak volt „háborús bűne”. A Szépírók Társasága jogosan nevezi bűnösnek „faji polgárháborúban”.

    A kormány kínban volt. Egyfelől nem akart náci-szimpatizáns hírbe keveredni épp most, amikor Orbán európai vezető szerepre tör. Másfelől óvakodott összeveszni a Hóman-szobor mellé felsorakozó híveivel. Ezért úgy tett, mintha semmi köze nem lenne az „önkormányzati ügyhöz”. Pedig a szoborra állami pénzt kapó Hóman Alapítvány egyébként sem számít a mostohagyerekének. Noha kuratóriumi elnöke korábban jobbikos volt és zavaros off-shore hátterű pénzbehajtó cége van, az igazságügyi tárca mellett már a Magyar Művészeti Akadémia és a civilek támogatására szolgáló alap is milliókat adott neki. Hóman kultusza alkalmas légyfogónak látszott a jobbszél odavonzására. Csakhogy a botrány túl nagy lett, a tiltakozók győzni látszanak..

    Nézegetem az alapítvány honlapját. Az áll rajta: „Feltöltés alatt”. Attól félek, a fejünk is. Ezt a szobrot talán feladták, de a történelmi agymosás folyik tovább.

    Lendvai Ildikó volt országgyűlési képviselő
     
  4. Melitta

    Melitta Adminisztrátor Fórumvezető

    Mindig probalom keresni a menthetot hatha belattak ,hogy csak nem kene ez a szobor sehogy se.
    Pontosan en is arra gondoltam, hogy kulon fricska, hogy a Bartok teren kivanjak felallitani aki tiltakozott ellene.
    Minap kaptam egy levelet hogy en lejaratom a magyarsagot, hat......kell ennel nagyobb lejaratasa az orszagnak a vilagba? Itt uzenem nem csak en hanem mindenki fel van haborodva.

    Az arkangyalos szobor kiverte a biztositekot mindenhol, csak azert is csinaljak hogy lam lam Mo nem tagadja meg a naci szimpatizalasat sot tamogatasat az ilyen "kultur" naci vonalon.
    Nincs media legalabbis aminek van olvaso kozonsege, hogy ne hozta volna le a szekesfehervari naci szobor ugyet.
    Aki nem tudott errol a varosrol valamelyik foldreszen ,az most megtanulta, hogy milyen buszkek nacijukra.
    Sajnos a varos nem megy ki es tiltakozik nagyletszamba, egy emberkent es keri ki maganak hogy nacinak ne legyen szobra, amirol beszamolhatna a nemzetkozi media.:(
    Azert megkerdeznem a nagy okosokat mire is szamitanak? Melyik orszag fog valami szoros egyutt mukodest kialakitani akinek ez a naci(k) akik milliok halalat okozo sotet tortenelembe beosztasa dontese volt ,pelda erteku mutogatni valo es akire emlekezni kene.
    Megsugom nem lesz ilyen orszag. Nem csak Eu-bol fogjak kiirni Mo-t hanem lehetetlenne teszik Mo letezeset ezek a vezetok akik ma porondon vannak.
    Mintha senki nem tanult volna tortenelmet, meg a keleti nyitas inditas pillanataba mar zsak utca, mert az oroszok se szimpatizalnak egy nacival se.
    Erdemes lenne a dontes hozoknak feleleveniteni a tortenelmi tankonyvben tanultakat.
     
    setni és Beka Holt kedveli ezt.
  5. xinof

    xinof Kitiltott (BANned)

    ha kiallnal a fehervari utcara es kozvelemenykutatast vegeznel akkor jol meglepodnel ,
    hogy a megkerdezettekbol hany tudna egyaltalan ,hogy MIT IS KERDEZEL ki is az a Hóman Bálint?
     
  6. FLAMINGO

    FLAMINGO moderátor Fórumvezető Kormányos

    Nem jó!
    Ha egy fél évvel ezelőtt kiállsz és… Na így jó.

    Egyébként én eldöntöttem magamban. Azt a személy, aki legalább 150 éve nem halott, politikailag meg sem próbálom megítélni, mert egy csomó honi és külhoni elvtársból pillanatok alatt ádáz nemzetrontót kellett volna magamban átképezni ( S. Endre, K. János, Sz. Joszip L Vlagyimir…) és egy csomó rossz emberből meg a haza megmentőjét (na ide direkt nem írok neveket).
    Úgy döntöttem, hogy ehhez nem vagyok elég érett és nem vagyok elég képzett (főleg, hogy nincsenek - számomra egyértelmű - bizonyítékok egyik oldalhoz tartozásra sem).
    Lehet, hogy így néhány érzelemmel szegényebb leszek, de valahogy majd csak kibírom.
    Vagyis nem teljesen. Mert az én radikális álláspontom szerint addig nem lehet dícsőíteni egy népjóléti/egészségügyi/... minisztert, amíg éhező gyerekek vannak az országban. Addig nem lehet "agyondícsérni" egy oktatási/művelődési/kultusz… minisztert, amíg csak egy analfabéta is létezik (nem is szólva a fél analfabéták tömegeiről).
    Ezeket a vezetőket azért választották/tuk, hogy előre mozdítsák az országot a kezükbe adott területeken. Ha a munkájukat jól végzik, még azért sem jár semmi extra, hisz (elven) a legodaillőbbként végzik azt, amiért nem mellesleg jól meg is fizetik őket.
    Tehát amíg a falusi tanító nem kap szobrot a kiváló oktatói tevékenységéért, addig miért is kellene a miniszternek adni? (még posztumusz sem)
     
    Utoljára módosítva: 2015 December 13
  7. Ille István (HaR)

    Ille István (HaR) Állandó Tag

    most a nagyokosok Lukácsot állítják szembe Hómannal - ügyes trükk, megint másra mutogatnak, bezzeg alapon - mert hogy a világszerte ismert marxista filozófus az őszirózsás forradalom idején (mint arra illetékes) kivégzéseket rendelt el, tehát milyen alapon is állítottak neki szobrot? következtetés: szobrot Hómannak!
    nos, akad egy cseppnyi különbség. Lukács nem ettől lett híres világszerte, Hómant pedig határainkon kívül a kutya sem ismeri, de a gazságait itt követte el, méghozzá real time.
    van más is. a szobor költségvetése kb. 17 millióról szólt. ehhez járult hozzá a kormányzat 15 millióval. mikor is történt ez? biza, Navracsicska idejében (aki azóta nem éppen szeretett személy Orbánéknál, mivel EU parlamenti képviselőként egy cseppet kritikus hangvételt üt meg - a franc az ilyenbe, képes önállóan gondolkodni - Orbánékkal szemben). most meg a Nagy Népgyámolító rájött, hogy talán nem teljesen kóser a szobor (senki ne gondolja, hogy Lázár, Balog, Cser-Palkovics és a többi mentális stróman Orbán jóváhagyása nélkül nyilatkozott volna elitélőleg), így megpróbál arcvesztés nélkül kihátrálni, mert hát, nagy a nyomás. ráadásul Szfehérvár polgija is arra szólította fel a civil kezdeményezőket, hogy gondolják át a szoborállítást, ellenkező esetben...na, itt nyitva hagyta a kérdést. annyi gerinc nem volt benne, hogy bekeményítsen.
    csakhogy, azt a pénzt már átutalták. tán majd vissza fogják utalni, ha letiltják a szobrot? Orbanisztánban? ugyan, kérem...
     
  8. Chalamade

    Chalamade Vendég

    Az egységsugarú ostoba választó hasonlóan ostoba vezetőt választ. (A mi fiunk). Így ostobaság az ostoba vezetők ostoba intézkedéseit az ostoba választókon számonkérni, megkapták, amire vágytak. Kevésbé ostobáknak így ostobaság maradni ebben a leírt, gyorsuló ütemben a régmúlt nyomorába menetelő, a világ által leírt ostoba országban.
    Vezető(i)nk fejében uralkodó káoszt erőnek erejével beviszik a mindennapi életünkbe. És mindig lesznek elegen, akik a magukat politikusnak gondoló bármelyik bohócnak lelkesen csápolni és túllihegni fognak. A következő tákolmány módosításban immár nyugodtan Zártosztályra lehet módosítani az állam megnevezést.
     
  9. qmpp

    qmpp Kitiltott (BANned)

    Aztán jöhet Szálasi is. Na jó, ő nem fog. Mindenesetre jól játszik Orbán, meg kell hagyni.
     
  10. Ille István (HaR)

    Ille István (HaR) Állandó Tag

    pávatánc. ha nem jön be neki valami, hát széttárja faroktollait: ezt nézzétek, milyen cifra!
     
  11. Melitta

    Melitta Adminisztrátor Fórumvezető

  12. Ille István (HaR)

    Ille István (HaR) Állandó Tag

    nana! azért a polgi nem volt annyira bátor, hogy nyíltan megtagadja.
     
  13. Melitta

    Melitta Adminisztrátor Fórumvezető

    MEg felmerik a helyzetet, hogy csitul-e a vilagba a felhaborodas, ha nem akkor eltoljak mas alkalomra mas idopontra.
    Amennyibn nem adjak onkent dalolva vissza a tamogatasra adott milliokat , akkor valoszinu lesz szobor csak nem az iden, hanem egy ket ev mulva.
     
  14. Aczél Gábor

    Aczél Gábor Új tag

    Keresem az anyagom. A nevem mögött a címét felleltem: "Viadalom a halottak élén", de ha ráklikkelek ez jelenik meg:
    CanadaHun - Kanadai Magyarok Fóruma - Hiba




    Mit tegyek?
     
  15. most

    most Állandó Tag

    ..Sakir Fakili, a Török Köztársaság budapesti nagykövete hangsúlyozta: a közös erőből végzett kutatás a magyar-török történelem és kulturális örökség fontos időszakát tárja fel. Kiemelte: az 1520 és 1566 között uralkodott szultán türbéje utáni kutatás mellett először sikerült egy török alapítású magyarországi település maradványait feltárni. Mint emlékeztetett, 2016 I. Szulejmán és Zrínyi Miklós halálának 450. évfordulója lesz, melyre számos megemlékezést terveznek. Ezek a programok a már egyébként is közel álló török és magyar népet még közelebb fogják hozni egymáshoz - fejezte ki reményét a nagykövet.

    Mahmut Cevik, a TIKA balkáni és kelet-európai osztályának vezetője közölte: 2010 óta végeznek a közös történelem szempontjából fontos kutatásokat. "A mostani projektet mindkét ország kormánya támogatta, a magyar és a török oldalon is megvolt a kellő érzékenység új dolgok értékelésére" - tette hozzá.
    mult kor .hu
     
    Utoljára módosítva: 2015 December 21
  16. Érdekes hely ez a Fehérvár! A tervezett Hóman-szobor mellett a mai napig is van Prohászka Ottokár utca , sőt egy kis szobor is a városban. Véletlen??? Aligha...
     
  17. www.sissy

    www.sissy Vendég

    Összeült a Magyar Tudományos Akadémia Hóman Bálint "világrengető" ügyében.

    Kőkemény odavágásokkal csatáztak a történészek


    Be sem fértek a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kijelölt termébe csütörtökön azok az érdeklődők, akik a nemrég rehabilitált Hóman Bálint egykori oktatási és kultuszminiszter személye kapcsán folyó történészvitára érkeztek, soraikban az MSZP budapesti elnökével, Kunhalmi Ágnessel és Vágó István DK-s kvízmesterrel.
    A kerekasztalnak két főbb vitapontja volt, hogy Hómannak, akinek ügyében még Obama isfelszólalt, és aki végül nem kapott szobrot, mekkora szerepe volt hazánk háborúba sodródásában – ami alapján korábban a Népbíróság elítélte – és mekkora a holokausztban.

    Elsősorban történészek csaptak össze, Zinner Tibor és Ujváry Gábor, a Veritas Kutatóintézet kutatói keltek birokra Ungváry Krisztiánnal, az Országos Széchenyi Könyvtár 1956-os osztályának munkatársával, de a nemzetközi jogász, akadémikus Hoffmann Tamás és kollégája, Hollán Miklós is részt vett az eseményen, amelyet a szintén jogász Jakab András moderált. Ujváry volt egyébként az, aki szakértőként részt vett Hóman rehabilitációs eljárásában, és aki egyetért azzal, hogy az egykori kultuszminiszter akadémiai tagságát is vissza kellene adni, hogy – mint mondta –

    „a XX. század egyik legnagyobb magyar historikusát visszavegyék a testületbe”.

    Ungváry Krisztián a vita elején és végén is összefoglalta, hogy végtére is miben van konszenzus:

    • Hóman nem volt a holokauszt véreskezű gyilkosa, hanem szelektív antiszemita, aki
    • zsidóellenes intézkedések elősegítésével, illetve támogatásával mégis csak emberiesség elleni bűncselekményekben vett részt.
    • Magánemberként ugyanakkor joviális volt, számos zsidó származású polgárt megmentett a vészkorszak alatt.
    Hóman-vita
    A Magyar Nemzet Hétvégi Magazinjának háromrészes vitasorozata Hóman Bálintról:

    • Ujváry Gábor: Hómant még a népbíróság sem illette olyan súlyos vádakkal, mint mai bírálói
    • Kovács M. Mária: Magyar-e a nagypapa?
    • Ujváry Gábor: Hóman és az antiszemitizmus

    Ugyanakkor – reagálva a rehabilitáció körülményeire – Ungváry elmondta: a holokauszt nem a haláltáborba hurcolással kezdődött, és aki például a zsidótörvények kapcsán nem foglalkozik azzal, hogy mi lesz a következménye a diszkriminatív törvénykezésnek, az a holokausztban is tettesnek tekinthető. Egyébként – mint mondta – Hómannál nem sikerült kimutatni, hogy valaha érdekelte volna, hogy mit is jelent maga a deportálás, de még 1944 februárjában is szigorúbb zsidóellenes intézkedéseket szorgalmazott.

    Nem gondolom, hogy súlyosabb ítéletet kellett volna kapnia annál, mint amit kapott – mondta a történész, hozzátéve: azért,

    „amiért igazán el lehetett volna ítélni, nem ítélték el, amiért meg elítélték, abban ártatlan volt”.

    Szerinte Hóman tragikus figura, aki viszont épp e miatt a tragédia miatt nem alkalmas arra, hogy egy közösség vonatkoztatási pontja legyen. Ungváry álnaivitásnak nevezte azt a gondolatot, hogy a történész nem ítélkezhet, csak a bíróság, és az is egyfajta ítélet, ha valaki szobrot kap.

    Csak csepp a tengerben
    A történelmi felelősség kimondása a történelemtudományra tartozik, a büntetőjogi felelősségé pedig egy büntetőeljárás keretében történik, annak normái szerint – reagált Zinner Tibor. A Hóman-ügy jól megjeleníti a ki nem beszélt történelmünket – mondta, felidézve Major Ákos: Népbíráskodás – forradalmi törvényesség című könyvét abból a korszakból, amikor nyoma sem volt törvényességnek, hiszen az előző rendszer sértettjei hozták a jogszabályokat. Mint Zinner elmondta, 1991-ben felvetette a népbírósági ítéletek felülvizsgálatát, de ezt végül orosz kérésre érkező amerikai nyomásra leállították. 1994-ben viszont az Alkotmánybíróság utólagos normakontroll keretében alkotmányellenességük miatt „kilőtt” az 1945-ös VII. törvénybe foglalt bűncselekmények közül kilenc, zömében „népellenes” bűncselekménypontot, és állást foglalt, hogy az ilyen esetekben meg kell állapítani a semmisséget. Ez alapján került sor mintegy 500 ügy felülvizsgálatára és az ítéletek megsemmisítésére, de ez csak csepp a tengerben.

    Csekély százalék volt igazi bűnös
    Mint Zinner hangsúlyozta, két éve a Veritasban személyről személyre elkezdték átnézni a fővárosi Népügyészség és Népbíróság aktáit. Ennek során arra jutottak, hogy az elmarasztaltak 20 százalékának ítéletét a ’94-es döntés alapján eleve meg kellene semmisíteni, de ez még mindig csak a jéghegy csúcsa – mondta. A 90 ezer népbírósági perbe fogott emberből 30 ezer ügyét vissza kellett adni pótnyomozásra – azaz az erőszakos vallatások ellenére az iratanyag alkalmatlan volt vádemelésre. A maradék 60 ezer ügyből csak 27 ezerben születtek elmarasztaló ítéletek, ezek 80 százalékában pedig – dacára a törvény szerinti 5 éves minimumnak – általában 1 éves, vagy ennél kisebb szabadságvesztést hirdettek ki, zömében annyit, amennyit előzetesben már úgyis eltöltöttek – ami ismét a gyenge lábakon álló vádakra utalhat.

    „A számonkérés egyébként is egy politikai leszámolás része volt, azaz nem a valódi bűnök és valódi bűnösök voltak az igazán fontosak”

    – hangsúlyozta Zinner.

    Hollán Miklós a rehabilitáció jogi problémáira hívta fel a figyelmet. Tulajdonképpen arról beszélt, hogy az ügyben nem perújításra, hanem felülvizsgálatra lett volna szükség, mert így csak azt vizsgálta a bíróság, hogy vajon szándékosan követett-e el háborús bűncselekményeket Hóman, vagy gondatlanságból, de a tényálláson nem változtattak, azaz nem vizsgálták, hogy vajon elkövette-e azokat. A tényállás egyébként sem állt volna fenn, hiszen a fő vádpont, „a háborúba való belesodródás elősegítése” körében kirótt büntetéseket az AB 1994-es határozata semmissé nyilvánította, ma ez nem is büntetőjogi kategória. Ehelyett csak Hóman szándékosságát vizsgálták ebben, de még azt sem, hogy miután a kormányzó döntött a szovjet támadások után a hadiállapotról, az, hogy ezt Hóman is konstatálta, az is a háborúba sodródás elősegítésének számít vagy sem – tette fel a kérdést a jogász.

    A bombázás kevés egy hadüzenethez
    Hoffmann Tamás nemzetközi jogász máshonnan közelítette meg a dolgot, mondván: korábban a háborúskodás minden állam szuverén joga volt, de a második világháború idejére már nemzetközi egyezmények is tiltották. A nürnbergi és később a tokiói törvényszék is a „béke elleni bűncselekmények” kategóriáját tartotta a legfontosabbnak, ez a hazai jogrendbe pedig a népbíróságokról szóló jogszabályokkal került be.

    Így ami Hóman kapcsán kérdés – mondta Hoffmann –, hogy vajon Magyarország ténylegesen hadba lépett-e Moszkvával, vagy már a korábbi fegyveres támadás miatt beállt a hadiállapot, és valóban csak ennek beállását konstatálták. Előbbi esetben a hadüzenet már önmagában támadó háború indításának, azaz nemzetközi bűncselekménynek tekinthető, utóbbinál viszont nem. A jogász szerint az előzmények – Kassa bombázása és egy vonat megtámadása – kapcsán meg kellene vizsgálni, hogy a korabeli nemzetközi jog szerint ezek önmagukban lehetővé tették-e a hadiállapot beálltát – fejtegette, hozzátéve: szerinte nem. És hogy mi lehet még emberiesség elleni bűncselekmény? – tette fel a kérdést. Az emberölés, deportálás vagy alapvető jogfosztás is az, utóbbiban pedig Hóman részt vett, így szerinte leszögezhetjük, igenis emberiesség elleni bűncselekményeket követett el.

    Ujváry: Budapest csak visszavágott
    Ujváry Gábor válaszában kifejtette: a hadiállapot bejelentését megelőző incidensek elég komolyak voltak: 1941. június 26-án Kassára 30 bombát dobtak, és egy magyar személyvonatot meg repülőről géppuskával soroztak meg. Azaz a Szovjetunió támadta meg Magyarországot, Budapest lépése csak válaszlépés volt, kérdés, mennyire bölcs – tette hozzá. Ezután a hadügyminiszter és a vezérkari főnök felkereste Horthyt, és rövid megbeszélés után a kormányzó – egyben legfelsőbb hadúr – jelezte, hogy hadiállapotban lévőnek tekintjük magunkat a Szovjetunióval. Ezután egy órával összehívtak egy rendkívüli minisztertanácsot, amiről nincsen hiteles jegyzőkönyv, de a Horthy döntéséről minden bizonnyal tudó miniszterek valószínűleg jóváhagyták a hadba lépést. Ujváry emlékeztetett: mindeddig a magyar kormányok – a katonai vezetéssel ellentétben – ki akartak maradni a háborúból, holott ekkorra már Bulgária kivételével minden német-szövetséges ország hadban állt Moszkvával, így legfeljebb néhány napig vagy hétig lehetett volna elkerülni a hadba lépést.

    Mint mondta, szerinte az alapvető vita a holokauszt kezdőpontjának megítélésében van, és hangsúlyozta:

    „»zsidótörvények ide vagy oda«, a magyar zsidóság helyzete 1944. március 19-ig, azaz a német megszállásig a földrészen a legjobbak közé tartozott, nem véletlenül panaszkodott korábbi országjárása után Edmund Veesenmayer náci diplomata, hogy a magyarok nem antiszemiták”.

    Hozzátette: a holokauszt tehát nem a belső magyar fejlődés, hanem a német megszállás következtében történt. A zsidótörvények pedig – amelyek bár durván sértették a magyar állampolgárok egy csoportjának a jogait – hozzájárultak ahhoz, hogy a német megszállásig ez a népcsoport anyagi bázisától részben megfosztva, de épségben átvészelje a háborút.

    Nem Hóman miatt, hanem Hóman ellenében
    Ungváry így válaszolt: Hóman felelőssége szerinte sem a hadba lépésben, hanem éppen a holokausztban mutatható ki. Szerinte csak korlátozottan igaz, hogy Magyarországon lettek volna a legjobb helyzetben a zsidók, és hogy nem hurcolták el őket, az sem a száz zsidóellenes jogszabálynak köszönhető, hanem annak, hogy Hómannál mérsékeltebb politikusok – Kállay Miklós vagy épp Horthy – voltak hatalmon. Ha Hómanon múlik, már korábban megindult volna a deportálás, hiszen ő nem hitt a haláltáborokban, az Auschwitz-jegyzőkönyvet pedig propagandának minősítette. A látványos „nemtudása” viszont nem menti fel őt – hangsúlyozta Ungváry.

    „A történész szerint egyértelműen a diszkriminatív zsidótörvények és a jogfosztás következménye a deportálás és a holokauszt.”

    A kitelepítés nem ekkor kezdődött – vágott vissza ezúttal Zinner –, még jóval azelőtt, az 1943. decemberi teheráni konferencián Churchill és Roosevelt szabad kezet adtak Sztálinnak a tekintetben, hogy az elfoglalt területek lakosságával azt csinál, amit akar, emiatt következett be a svábok és magyarok későbbi kitelepítése. Amikor politikai elitek felelősségéről beszélünk, ez is beletartozik, nem lehet leszűkíteni a történetet arra, hogy ki élte túl és ki nem – hangsúlyozta a történész, aki rámutatott a párhuzamra Chamberlainék Hitlerrel és Chrurchillék Sztálinnal szembeni engedékenysége között. A nagyhatalmi játszmák lényege, hogy kis népeket úgy tüntetünk el, ahogy akarunk, köztük a zsidóságot is – tette hozzá.

    Egyik bűn nem menti a másikat – vetette közbe Ungváry, majd feltette a kérdést: mi köze van a zsidótörvényeknek Churchillhez?

    Akkor még nem volt bűncselekmény
    Hómant olyasmi miatt ítélték el, ami az elkövetése pillanatában nem volt bűncselekmény – most mégsem vizsgálja senki, hogy mi volt az akkor hatályos büntetőjog – szólalt fel Gellért Ádám nemzetközi jogász a közönség soraiból. Hollán válaszolt: a Népbíróságok Országos Tanácsa (NOT) irányadó gyakorlata szerint az első fokon még különálló cselekményeket egybegyűjtötte, a legsúlyosabbakat kipécézte és ezek alapján folytatta le az eljárásokat – így a perújításkor is ezt vették alapul. Hoffmann és Hollán kitért rá, hogy mind Nürnbergben, mind a Népbíróságokon a háború kirobbantása kapcsán fogalmazták meg a fő vádpontokat, ehhez az emberiesség elleni bűncselekmények csak később kapcsolódtak, ezért is maradhatott ki Hóman anyagából.
    Erre már Ujváry válaszolt: szerinte a zsidótörvények megszavazása és az a három kiragadott memorandum, amely alapján Hómant antiszemitának kiáltották ki, elenyésző töredéke az egyébként kiváló történész-politikus hagyatékának, Hóman egyébként másodrendűnek tekintette a zsidókérdést. Ráadásul – húzta alá Ujváry – ’44. március 19. után a szabadlábon levő magyar politikusok közül csak ő tiltakozott kemény hangú levélben Veesenmayernél a német megszállás ellen; segített elmozdítani egy antiszemita főispánt, és a korabeli sajtóból is tudható, hogy enyhíteni próbálta a második zsidótörvényt, a német megszállás után rengeteg zsidó tudós és művész életét megmentette, baloldaliakét is, nem véletlenül tanúskodtak sokan mellette a Népbíróságon.

    Egy politikus, akinek egy emberi jogi kérdés másodrangú a történelmi kutatásokhoz képest, az menthetetlen – replikázott Ungváry, hozzátéve: Hóman egyébként ’44-ben még keményebb zsidóellenes intézkedéseket sürgetett.

    Hóman valóban németbarát volt külpolitikájában, de azért, hogy megóvja az ország belpolitikai önállóságát a német és szovjet birodalom között – vágott vissza Ujváry.

    Kunhalmi hátrakacsint
    Kovács M. Mária történész a közönség soraiból szólt hozzá. Szerinte a holokauszt hazai támogatottságát jelzi, hogy a németek a megszállás után alig 100-150 fővel tudták ellenőrizni a deportálásokat, mert a magyar társadalmat a zsidótörvények érzelmileg már felkészítették. Hóman pedig megszavazta ezeket a törvényeket, sőt 1941 decemberében be is terjesztette a zsidó felekezet visszaminősítéséről szóló törvényt. (Azaz, miután sok parlamenti támadást elszenvedett, Hóman megvont 230 ezer pengőnyi támogatást a zsidó felekezettől – vetette közbe Ujváry.)

    A történész asszony folytatta: igaz ugyan, hogy Kamenyec-Podolszk és a munkaszolgálat kivételével a zsidók fizikai biztonságban voltak, ugyanakkor Hóman 29 képviselőtársával 1941 februárjában memorandumban követelte a háború utáni kitelepítésükhöz szükséges előkészületek megkezdését. (Ez láthatóan meglepte Ujváryt, itt egyébként Kunhalmi Ágnes budapesti MSZP-elnök hátrafordult, és mosolyogva mondta a mögötte ülőnek a történészre utalva: „ezt elfelejtette”.) Azaz, ha a deportálásokban nem is, az oda vezető folyamatokban Hóman mindenképp felelős – zárta Kovács.

    Nem tíz e-mail alapján kellene ítélkezni
    Ezt követően Ujváry újra felhozta Veesenmayer panaszát a magyar antiszemitizmus hiányáról, mire Ungváry azzal vágott vissza, hogy a birodalmi diplomata ezzel győzködhette főnökeit hazánk megszállásáról. Hóman intézkedéseinek egy része épp ezt akarta elhárítani – replikázott Ujváry, példának hozva a numerus clausus szigorítását.

    A szintén a közönség soraiban ülő Gellért Ádám nemzetközi jogász – odaszúrva Kovács M. Máriának, megemlítve hogy csak a kivonatát olvasta fel a 11 oldalas memorandumnak – átfogóbb vizsgálatot kért, hiszen most csak pár memorandum alapján ítélkeznek Hóman fölött a zsidókérdésben. „Ha tíz e-mailem alapján akarnák megmondani, milyen ember is vagyok, biztosan tudnék tíz másikat mutatni, amiből az ellenkezője derül ki” – szemléltette Ujváry egyetértése közepette.

    Egyetértettek abban, hogy nem értenek egyet
    A vita zárásaképpen Ungváry még egyszer elmondta: senki nem állítja, hogy Hóman a történelem ördöge lenne, voltak sokkal problémásabb alakok, de nyilvános szobor állítása, vagy az akadémiai tagság visszaállítása ilyen terhelt kontextusban most problémát jelentene. Erre – miután Jakab András jelezte, hogy az akadémiai tagság visszaállítása nincs napirenden, még Ujváry is letette a garast.

    Azt mondta: „Az egyik legnagyobb magyar középkor-történész esetében a tudományos rehabilitáció sokkal fontosabb, mint a jogi. Az akadémiai tagságot nem politikai, hanem tudományos értékek alapján szokták meghatározni, így ha Hómannal ez a baj, akkor el kellene gondolkodni az 1945–1965 között politikai okokból felvett tagokon is, akik történészként harmincadát nem teljesítették, politikusként viszont kártékonyabbak voltak Hómannál”.

    szb20160204_.jpg szb20160204_25.jpg
     
    sirion01 kedveli ezt.

Megosztás