VÁNCSA ISTVÁN
Kohn, a fiatal székely
A nemzetek felett nem globalizáció ível át, hanem a keresztény szeretet.
Óvnám az olvasót attól, hogy a fenti mondatban bármifajta értelmet keressen, az nincs neki. Ez a mondat nem szokványos környezetben hangzott el, hanem egy mély és komoly pillanatban, "...amelyre érvényes Hamvas Béla állítása: nem csak célja van, de mindenekelőtt értelme" - így mondta ezt a mély és komoly pillanat vezérszónoka, s ez a pillanatra nézvést felőlem akár még igaz is lehet, de azzal most inkább nem foglalkozom. Nem vagyok hivatott arra, hogy mély és komoly pillanatok értelmét vagy értelmének hiányát föltárjam, ez a feladat nálam mélyebb és komolyabb emberek reszortja lesz, én megmaradok a mondatoknál.
Azokban viszont először csakugyan az értelmet keresem. Ha ilyen nincs bennük, akkor a célt.
Hogy világos legyen: a szöveg, amelyből idézni fogok, az ellenzék politikai rendezvényén (a Fidesz XVII. kongresszusán) hangzott el, ennek megfelelően a hivatalban lévő kormányt nem annyira magasztalni, mint inkább gyepálni kívánja, ami helyénvaló. Engem nem is a beszéd politikai tartalma foglalkoztat, hanem a kontextus, amibe a szónok ezt a tartalmat drágakőként befoglalta, vagyis a keresztény szeretet.
"...szeretném, ha tudnátok, hogy ez év első negyedévében háromszáz, azaz háromszázmilliárd forinttal nőtt az államadósság, ennyi új hitelt vett fel a kormány, s ez azt jelenti, hogy minden egyes magyar ember, a csecsemőket és időseket is beleértve, az éve eleje óta harmincezer forinttal több adósságot kényszerül viselni. Ennyit a pénzhiányról. S minderről az embernek az a történet jut az eszébe, amikor a fiatal székely kétségbeesve rohan a paphoz, és azt mondja: "Atyám, amikor reggel kinyitottam a boltot, láttam, hogy a kasszából hiányzik kétszáz pengő. Mit tegyek?" - kérdezi. Mire a pap: "Tedd vissza, fiam!" Nos, ennyit hát a mai pénzhiányról."
Nyilván nincs szükség arra, hogy a föntiek értelmét lépésről lépésre haladva fejtsük föl, egy pillanat alatt belátható, miről van szó itten implicite: arról, hogy a kormány háromszázmilliárd forint közpénzt ellopott. E fölött elsiklunk, két okból. Részint, mert az ellenzék vezére az ellenzék politikai rendezvényén mégse mondhatja azt, hogy kormányunk önnön vérével táplálja népét, mint pelikán az ő fiókáit, részint meg azért, mert tudjuk, hogy ő (a szónok) tudja, hogy a hívei is tudják, hogy a kormány nem lopott el háromszázmilliárdot, mégis mondja, mert a hívek szeretik az ilyesmit hallani. Arisztotelész írja a Rétorikában: "A gnómák nagyon hasznosak a beszédben, először a hallgatóság műveletlensége miatt: örülnek ugyanis, ha a szónok általánosságokban beszélve olyan véleményekre utal, amit ők sajátjuknak tartanak."
Csak hát ebben az idézetben nemcsak az van, hogy a kormány háromszázmilliárd forintot lopott. Hanem benne van a fiatal székely is. Aki reggel a boltját kinyitja.
Ha nem volna világos, miről beszélek, jusson eszünkbe az az eset, amikor "az öreg Müncznét elvitték zsidónak Bábaszékre, negyven váltóforint fizetéssel, mivelhogy Bábaszéken nem volt zsidó, és okvetlenül keríteni kellett egyet" (Mikszáth: Szent Péter esernyője). Miért kellett zsidó Bábaszékre? Hogy legyen bolt. Üzlet. Ahol gyufát, ecetet, szöget lehet vásárolni. Magyar vagy székely ember boltot nem nyit. "Itt vannak a zsidók" - mondja az ispán Móricznál (Kivilágos-kivirradtig). "Ha egy faluban csak egy-két zsidócsalád van, az jó. Mer azok a mi kereskedőink. Mer azelőtt a görög volt a boltos, meg az örmény százéveken át, de a magyar soha."
Vagyis nem a fiatal székely nyitja ki a boltját, hanem Kohn, és nem a paphoz megy, hanem a rabbihoz. A szónok átírta Kohnt fiatal székelyre, abban a biztos tudatban, hogy hallgatói érteni fogják, miről van szó. Arról van szó, hogy a zsidó kormány háromszázmilliárd forintot lopott, és így "...minden egyes magyar ember, a csecsemőket és időseket is beleértve, az év eleje óta harmincezer forinttal több adósságot kényszerül viselni". Mint már tisztáztuk, a szónok is tudja és a hívek is tudják, hogy a kormány nem lopott el háromszázmilliárdot, továbbá tudja (tudják), hogy a kormány nem zsidó, továbbá a szónok azt is pontosan tudja, hogy nagyobb arányú lenyúlásokhoz nem kell zsidónak lenni, hajaj, de mennyire nem, mégis mondja, mert a hívek az ilyesmit borzasztóan szeretik. Még egy idézet: "...tisztelt Hölgyeim és Uraim, sokan vannak, akiknek a szabadság nyújtotta lehetőségek helyett csak problémák, nehézségek és terhek viselése jut osztályrészül még ma is. Ők, amikor a kormányt hallgatják, joggal érzik, úgy, mint amikor az egyszeri Mikulás elmegy az iskolába, kirakja az ajándékait, és azt mondja: "no, gyerekek, lehet vásárolni!"" Abszolút közismert vicc, bár nem az egyszeri Mikulásról, hanem a zsidó Mikulásról szól. A jelen kontextusban pedig arról szól, hogy a rendszerváltozás veszteseit sújtó összes bajnak van egy közös gyökere. De azt most nem mondjuk ki, vagy legalábbis nem egészen, ehelyett sokat tudóan összekacsintunk, mi, polgárok.
"A szónokok ékesszólásának irányítója mindenkor a hallgatóság ízlése volt. Hiszen mindazok, akik tetszést akarnak aratni, hallgatóik hajlamára fordítják figyelmüket, ahhoz és azok tetszéséhez, kénye-kedvéhez igazodnak, idomulnak" - mondja Cicero, és, ugyebár, mindenkinek olyan hallgatósága van, amilyen. Csak az a fontos, hogy a szónoknak ezen hallgatóság szellemi és erkölcsi színvonalát illetően ne legyenek illúziói, és, mint látjuk, az idézett szónoknak ilyesfajta illúziói nincsenek. Ő pontosan tudja, kik az ő emberei, és mi kell nekik.
Van erre egy jó székely viccem.
Egy fiatalember megkéri Kohn lányának a kezét. Kohn bólint, majd azt mondja, hogy nézze, én ültem néhány évet hamisításért, a feleségem megcsalt, a lányomnak van egy törvénytelen gyereke. Még ezek után is el akarja venni?
- Igen, el...
- Hát jó. Akkor most mondjon magáról valamit! Ki maga?
- Most mit akar hallani? - feleli a kérő. - Ha én ezek után is elveszem a lányát, képzelheti, hogy én ki vagyok.
Kohn, a fiatal székely
A nemzetek felett nem globalizáció ível át, hanem a keresztény szeretet.
Óvnám az olvasót attól, hogy a fenti mondatban bármifajta értelmet keressen, az nincs neki. Ez a mondat nem szokványos környezetben hangzott el, hanem egy mély és komoly pillanatban, "...amelyre érvényes Hamvas Béla állítása: nem csak célja van, de mindenekelőtt értelme" - így mondta ezt a mély és komoly pillanat vezérszónoka, s ez a pillanatra nézvést felőlem akár még igaz is lehet, de azzal most inkább nem foglalkozom. Nem vagyok hivatott arra, hogy mély és komoly pillanatok értelmét vagy értelmének hiányát föltárjam, ez a feladat nálam mélyebb és komolyabb emberek reszortja lesz, én megmaradok a mondatoknál.
Azokban viszont először csakugyan az értelmet keresem. Ha ilyen nincs bennük, akkor a célt.
Hogy világos legyen: a szöveg, amelyből idézni fogok, az ellenzék politikai rendezvényén (a Fidesz XVII. kongresszusán) hangzott el, ennek megfelelően a hivatalban lévő kormányt nem annyira magasztalni, mint inkább gyepálni kívánja, ami helyénvaló. Engem nem is a beszéd politikai tartalma foglalkoztat, hanem a kontextus, amibe a szónok ezt a tartalmat drágakőként befoglalta, vagyis a keresztény szeretet.
"...szeretném, ha tudnátok, hogy ez év első negyedévében háromszáz, azaz háromszázmilliárd forinttal nőtt az államadósság, ennyi új hitelt vett fel a kormány, s ez azt jelenti, hogy minden egyes magyar ember, a csecsemőket és időseket is beleértve, az éve eleje óta harmincezer forinttal több adósságot kényszerül viselni. Ennyit a pénzhiányról. S minderről az embernek az a történet jut az eszébe, amikor a fiatal székely kétségbeesve rohan a paphoz, és azt mondja: "Atyám, amikor reggel kinyitottam a boltot, láttam, hogy a kasszából hiányzik kétszáz pengő. Mit tegyek?" - kérdezi. Mire a pap: "Tedd vissza, fiam!" Nos, ennyit hát a mai pénzhiányról."
Nyilván nincs szükség arra, hogy a föntiek értelmét lépésről lépésre haladva fejtsük föl, egy pillanat alatt belátható, miről van szó itten implicite: arról, hogy a kormány háromszázmilliárd forint közpénzt ellopott. E fölött elsiklunk, két okból. Részint, mert az ellenzék vezére az ellenzék politikai rendezvényén mégse mondhatja azt, hogy kormányunk önnön vérével táplálja népét, mint pelikán az ő fiókáit, részint meg azért, mert tudjuk, hogy ő (a szónok) tudja, hogy a hívei is tudják, hogy a kormány nem lopott el háromszázmilliárdot, mégis mondja, mert a hívek szeretik az ilyesmit hallani. Arisztotelész írja a Rétorikában: "A gnómák nagyon hasznosak a beszédben, először a hallgatóság műveletlensége miatt: örülnek ugyanis, ha a szónok általánosságokban beszélve olyan véleményekre utal, amit ők sajátjuknak tartanak."
Csak hát ebben az idézetben nemcsak az van, hogy a kormány háromszázmilliárd forintot lopott. Hanem benne van a fiatal székely is. Aki reggel a boltját kinyitja.
Ha nem volna világos, miről beszélek, jusson eszünkbe az az eset, amikor "az öreg Müncznét elvitték zsidónak Bábaszékre, negyven váltóforint fizetéssel, mivelhogy Bábaszéken nem volt zsidó, és okvetlenül keríteni kellett egyet" (Mikszáth: Szent Péter esernyője). Miért kellett zsidó Bábaszékre? Hogy legyen bolt. Üzlet. Ahol gyufát, ecetet, szöget lehet vásárolni. Magyar vagy székely ember boltot nem nyit. "Itt vannak a zsidók" - mondja az ispán Móricznál (Kivilágos-kivirradtig). "Ha egy faluban csak egy-két zsidócsalád van, az jó. Mer azok a mi kereskedőink. Mer azelőtt a görög volt a boltos, meg az örmény százéveken át, de a magyar soha."
Vagyis nem a fiatal székely nyitja ki a boltját, hanem Kohn, és nem a paphoz megy, hanem a rabbihoz. A szónok átírta Kohnt fiatal székelyre, abban a biztos tudatban, hogy hallgatói érteni fogják, miről van szó. Arról van szó, hogy a zsidó kormány háromszázmilliárd forintot lopott, és így "...minden egyes magyar ember, a csecsemőket és időseket is beleértve, az év eleje óta harmincezer forinttal több adósságot kényszerül viselni". Mint már tisztáztuk, a szónok is tudja és a hívek is tudják, hogy a kormány nem lopott el háromszázmilliárdot, továbbá tudja (tudják), hogy a kormány nem zsidó, továbbá a szónok azt is pontosan tudja, hogy nagyobb arányú lenyúlásokhoz nem kell zsidónak lenni, hajaj, de mennyire nem, mégis mondja, mert a hívek az ilyesmit borzasztóan szeretik. Még egy idézet: "...tisztelt Hölgyeim és Uraim, sokan vannak, akiknek a szabadság nyújtotta lehetőségek helyett csak problémák, nehézségek és terhek viselése jut osztályrészül még ma is. Ők, amikor a kormányt hallgatják, joggal érzik, úgy, mint amikor az egyszeri Mikulás elmegy az iskolába, kirakja az ajándékait, és azt mondja: "no, gyerekek, lehet vásárolni!"" Abszolút közismert vicc, bár nem az egyszeri Mikulásról, hanem a zsidó Mikulásról szól. A jelen kontextusban pedig arról szól, hogy a rendszerváltozás veszteseit sújtó összes bajnak van egy közös gyökere. De azt most nem mondjuk ki, vagy legalábbis nem egészen, ehelyett sokat tudóan összekacsintunk, mi, polgárok.
"A szónokok ékesszólásának irányítója mindenkor a hallgatóság ízlése volt. Hiszen mindazok, akik tetszést akarnak aratni, hallgatóik hajlamára fordítják figyelmüket, ahhoz és azok tetszéséhez, kénye-kedvéhez igazodnak, idomulnak" - mondja Cicero, és, ugyebár, mindenkinek olyan hallgatósága van, amilyen. Csak az a fontos, hogy a szónoknak ezen hallgatóság szellemi és erkölcsi színvonalát illetően ne legyenek illúziói, és, mint látjuk, az idézett szónoknak ilyesfajta illúziói nincsenek. Ő pontosan tudja, kik az ő emberei, és mi kell nekik.
Van erre egy jó székely viccem.
Egy fiatalember megkéri Kohn lányának a kezét. Kohn bólint, majd azt mondja, hogy nézze, én ültem néhány évet hamisításért, a feleségem megcsalt, a lányomnak van egy törvénytelen gyereke. Még ezek után is el akarja venni?
- Igen, el...
- Hát jó. Akkor most mondjon magáról valamit! Ki maga?
- Most mit akar hallani? - feleli a kérő. - Ha én ezek után is elveszem a lányát, képzelheti, hogy én ki vagyok.
Hát pontosan erről van itt szó 
