Hiába hozták tető alá – többéves küzdelem árán – az EU és Kanada közötti szabad kereskedelmi megállapodást, a görögök most azzal fenyegetőznek, hogy megvétózzák a sokmilliárd dolláros egyezményt. Az ok igen prózai: a feta sajt.
– Ez gyakorlatilag nulla védelem –háborgott egy athéni kormányforrás az AFP hírügynökségnek. Azt kifogásolta, hogy az Európai Unió és Kanada közötti szabad kereskedelemről szóló egyezségbe végül az került be: a kanadai piacon 2013. októbere előtt forgalomba hozott feta sajtok megtarthatják ezt az elnevezést, és csak a később megjelent termékeket kötelező „fetaszerűnek” vagy „feta stílusúnak” hívni. Egyszóval, a görög nemzeti büszkeségnek számító feta – amelynek az EU-ban sikerült a vetélytársakat kiütnie – Kanadában alulmaradt a helyi utánzatokkal szemben.
A valódi feta íze és állaga is szorosan összefügg a természetes görög környezettel
Nevetségesnek tűnhet egy sajt jövőjéhez kötni a felettébb bonyolult, rengeteg gazdasági érdeket összehangoló megállapodást, de valójában két lényeges dologról van szó: pénzről és elvekről. Pénzről, mert a fetagyártáshoz becslések szerint 300 ezer munkahely kötődik Görögországban, ez az egyik legfontosabb exportcikk, és ráadásul növekszik iránta a kereslet. Elvekről, mert a védett eredetű európai ételek-italok sorsa amúgy is az egyik legkényesebb kérdés az Európa és Észak-Amerika közötti kereskedelmi tárgyalásokon. Görögország éppen azért harcol elszántan a kanadai egyezség ellen,mert nem akarja, hogy ugyanez a „malőr” megismétlődjön az EU–USA (egyelőre kidolgozás alatt álló) megállapodásánál. „Tájékoztattuk az Európai Bizottságot a híres feta sajt sok-sok hamisítójáról a kanadai piacon” –írták görög diplomaták az uniós gazdasági miniszterek múlt heti találkozóját előkészítő feljegyzésben.Mindjárt hozzátették, hogy így „rendkívül nehéz, ha nem lehetetlen” lesz számukra az EU–kanadai egyezmény jóváhagyása.
A lehető legrosszabbkor jön a görög keménykedés fetaügyben. Egyébként is hónapok óta tart a kötélhúzás az Európai Unió és a januárban hatalomra került Sziriza-kormány között: utóbbi elérte ugyan, hogy június végéig meghosszabbítsák az EU/IMF-mentőprogramot, de – a pénzügyi támogatásért cserébe – a mai napig nem tudott meggyőző reformötletekkel előállni. Az uniós kormányok ezek után igen türelmetlenül hallgatják az athéni tiltakozást. Persze a görögöket is meg lehet érteni. A gazdasági válság és az EU/IMF páros által rájuk erőltetett megszorítások alaposan megtépázták a nemzeti önérzetüket, és aligha örülnének, ha még a feta kapcsán is „lenyomnák” őket.
Csakhogy a kanadai – és az amerikai – gyártók sem adják könnyen magukat. Azzal érvelnek, hogy a feta általános elnevezés, mint például a camembert, indokolatlan tehát védett márkanévvé nyilvánítani. S valóban, Feta nevű települést vagy régiót hiába is keresnénk a térképen. Görögország két évtizedes jogi csatározás után mégis elérte, hogy az európai üzletekből kitiltsák a tehéntejből gyártott (főként német és dán) utánzatokat. Az Európai Bíróság úgy ítélkezett, hogy a feta íze, színe és állaga szorosan összefügg a természetes görög környezettel, a helyi kultúrával.
Ha Magyarországon – vagy bárhol az EU-ban – ma valaki fetát vesz, teljesen biztos lehet benne, hogy juhtejből (vagy juhtej és kecsketej keverékéből), sajátos gyártási eljárással, Görögországban előállított terméket kap. A kanadaiak már csak azért is „felvizezték” az eredeti tilalmat,mert nemcsak a feta név használatától tiltaná el őket, hanem azt is kizárná, hogy a csomagoláson görög betűket vagy görög jelképeket tüntessenek fel. Például csinos korinthoszi oszlopokat, amelyek a tehéntejből készült álfeta kanadai vásárlóit is görög hangulatba ringatják.
Pócs Balázs
– Ez gyakorlatilag nulla védelem –háborgott egy athéni kormányforrás az AFP hírügynökségnek. Azt kifogásolta, hogy az Európai Unió és Kanada közötti szabad kereskedelemről szóló egyezségbe végül az került be: a kanadai piacon 2013. októbere előtt forgalomba hozott feta sajtok megtarthatják ezt az elnevezést, és csak a később megjelent termékeket kötelező „fetaszerűnek” vagy „feta stílusúnak” hívni. Egyszóval, a görög nemzeti büszkeségnek számító feta – amelynek az EU-ban sikerült a vetélytársakat kiütnie – Kanadában alulmaradt a helyi utánzatokkal szemben.
A valódi feta íze és állaga is szorosan összefügg a természetes görög környezettel
Nevetségesnek tűnhet egy sajt jövőjéhez kötni a felettébb bonyolult, rengeteg gazdasági érdeket összehangoló megállapodást, de valójában két lényeges dologról van szó: pénzről és elvekről. Pénzről, mert a fetagyártáshoz becslések szerint 300 ezer munkahely kötődik Görögországban, ez az egyik legfontosabb exportcikk, és ráadásul növekszik iránta a kereslet. Elvekről, mert a védett eredetű európai ételek-italok sorsa amúgy is az egyik legkényesebb kérdés az Európa és Észak-Amerika közötti kereskedelmi tárgyalásokon. Görögország éppen azért harcol elszántan a kanadai egyezség ellen,mert nem akarja, hogy ugyanez a „malőr” megismétlődjön az EU–USA (egyelőre kidolgozás alatt álló) megállapodásánál. „Tájékoztattuk az Európai Bizottságot a híres feta sajt sok-sok hamisítójáról a kanadai piacon” –írták görög diplomaták az uniós gazdasági miniszterek múlt heti találkozóját előkészítő feljegyzésben.Mindjárt hozzátették, hogy így „rendkívül nehéz, ha nem lehetetlen” lesz számukra az EU–kanadai egyezmény jóváhagyása.
A lehető legrosszabbkor jön a görög keménykedés fetaügyben. Egyébként is hónapok óta tart a kötélhúzás az Európai Unió és a januárban hatalomra került Sziriza-kormány között: utóbbi elérte ugyan, hogy június végéig meghosszabbítsák az EU/IMF-mentőprogramot, de – a pénzügyi támogatásért cserébe – a mai napig nem tudott meggyőző reformötletekkel előállni. Az uniós kormányok ezek után igen türelmetlenül hallgatják az athéni tiltakozást. Persze a görögöket is meg lehet érteni. A gazdasági válság és az EU/IMF páros által rájuk erőltetett megszorítások alaposan megtépázták a nemzeti önérzetüket, és aligha örülnének, ha még a feta kapcsán is „lenyomnák” őket.
Csakhogy a kanadai – és az amerikai – gyártók sem adják könnyen magukat. Azzal érvelnek, hogy a feta általános elnevezés, mint például a camembert, indokolatlan tehát védett márkanévvé nyilvánítani. S valóban, Feta nevű települést vagy régiót hiába is keresnénk a térképen. Görögország két évtizedes jogi csatározás után mégis elérte, hogy az európai üzletekből kitiltsák a tehéntejből gyártott (főként német és dán) utánzatokat. Az Európai Bíróság úgy ítélkezett, hogy a feta íze, színe és állaga szorosan összefügg a természetes görög környezettel, a helyi kultúrával.
Ha Magyarországon – vagy bárhol az EU-ban – ma valaki fetát vesz, teljesen biztos lehet benne, hogy juhtejből (vagy juhtej és kecsketej keverékéből), sajátos gyártási eljárással, Görögországban előállított terméket kap. A kanadaiak már csak azért is „felvizezték” az eredeti tilalmat,mert nemcsak a feta név használatától tiltaná el őket, hanem azt is kizárná, hogy a csomagoláson görög betűket vagy görög jelképeket tüntessenek fel. Például csinos korinthoszi oszlopokat, amelyek a tehéntejből készült álfeta kanadai vásárlóit is görög hangulatba ringatják.
Pócs Balázs
