Hegyek, fák, füvek...
- Téma inditó Tpapa
- Kezdés dátuma
Tpapa
Kitiltott (BANned)
Saját vers - Emlékszel-még?
Emlékszel-még?
Mi csorog alá
a nagy időn
szüntelenül?
a hideg prágai reggelre, az indiánokra, a végtelen
sok ürömpohárra,
a buta Szent-Anna tavi napra, a legyekre egy mezőn
Bukarest után,
a lázra Ó-Tátrafüreden, a vízesésre, a halászhajók-
ra,amint befutnak
az Északi-tengerről, a sós tengerre, a sós tenger-
szagra, a Temzére
alul-fölül nézetből, az izzadt párizsi taxira, a drága
bécsi taxira,
a francos kínkeserves utakra, a különböző repülőte-
rekre,
a vonatra Velence felé, a gyűrött alvásokra,az őszi
Lídóra, a forró
egymásnak okozott és így fokozhatatlan örömre,az
esti sétákra,
a hóra, arra a kandallóra egy régi kertben, a meleg-
re, a szemek csillanására, az érintésekre
Hiába volt.
Tűnhetetlen tűnhető.
A lineáris időben moccanatlan állunk.
a kórházi ágyra, az „első” sírásra, az ember-féleségre,
a doh-ette pince éjszakákra, az eksztatikus köhögés-
empátiára,
a lélek-pőreségre,
a lókúti országútra, a hídon túli Komáromra,a mo-
gyorós csokira,
a „finom és egészséges”-re, a hajnali pályaudvarok-
ra,
a magas fűre a hegyen, a félelemre, a halálra, a sze-
relemre
A kín az mi indázón bolyong
a szárnyas időben,
mint kísértetjárta ház
recsegő
lépcső-során
az idegen.
a bizalomra, a bele-símulásra, a segítségre, a hozzá-
tartozásra,
a köd-farkasokra, a dongás-pofákra, a por-csontvázaira,
az elszaladásokra, az ütközetekre, a síkos kagyló-
tapadásra,
a malter és fenyő és cserép izzadtság szagára, a sú-
roló oldalfényekre,
a megadásra, a símogatásra, a rajnai tájra, a kanyar-
gó víz oldalán
szőlő-parcellákra, a hitre nem Krisztus után szaba-
don
Emlékszel-még?
Mire?
Erre a homályra?
a szív készültségre, a faluban ott a sárra, a dalokra,
a mesékre,
a „botra”, a jókedvre, a boldogságra ami úgy maradt
mint bogár
a borostyán-cseppbe hányva, a szemtelen szélre amint
hajad cibálja, a meleg esőre mikor vigyorogtunk megázva, a lélek-
re ami volt,
a lélekre ami egy-volt, a lázmérőre lerázva,
a falhoz vágott lecsóra, a csodákra
Marad-e valóság,
vagy csak lét-értelmezés
rissz-rossz teóriákba zárva?
Emlékszel-még?
Mi csorog alá
a nagy időn
szüntelenül?
a hideg prágai reggelre, az indiánokra, a végtelen
sok ürömpohárra,
a buta Szent-Anna tavi napra, a legyekre egy mezőn
Bukarest után,
a lázra Ó-Tátrafüreden, a vízesésre, a halászhajók-
ra,amint befutnak
az Északi-tengerről, a sós tengerre, a sós tenger-
szagra, a Temzére
alul-fölül nézetből, az izzadt párizsi taxira, a drága
bécsi taxira,
a francos kínkeserves utakra, a különböző repülőte-
rekre,
a vonatra Velence felé, a gyűrött alvásokra,az őszi
Lídóra, a forró
egymásnak okozott és így fokozhatatlan örömre,az
esti sétákra,
a hóra, arra a kandallóra egy régi kertben, a meleg-
re, a szemek csillanására, az érintésekre
Hiába volt.
Tűnhetetlen tűnhető.
A lineáris időben moccanatlan állunk.
a kórházi ágyra, az „első” sírásra, az ember-féleségre,
a doh-ette pince éjszakákra, az eksztatikus köhögés-
empátiára,
a lélek-pőreségre,
a lókúti országútra, a hídon túli Komáromra,a mo-
gyorós csokira,
a „finom és egészséges”-re, a hajnali pályaudvarok-
ra,
a magas fűre a hegyen, a félelemre, a halálra, a sze-
relemre
A kín az mi indázón bolyong
a szárnyas időben,
mint kísértetjárta ház
recsegő
lépcső-során
az idegen.
a bizalomra, a bele-símulásra, a segítségre, a hozzá-
tartozásra,
a köd-farkasokra, a dongás-pofákra, a por-csontvázaira,
az elszaladásokra, az ütközetekre, a síkos kagyló-
tapadásra,
a malter és fenyő és cserép izzadtság szagára, a sú-
roló oldalfényekre,
a megadásra, a símogatásra, a rajnai tájra, a kanyar-
gó víz oldalán
szőlő-parcellákra, a hitre nem Krisztus után szaba-
don
Emlékszel-még?
Mire?
Erre a homályra?
a szív készültségre, a faluban ott a sárra, a dalokra,
a mesékre,
a „botra”, a jókedvre, a boldogságra ami úgy maradt
mint bogár
a borostyán-cseppbe hányva, a szemtelen szélre amint
hajad cibálja, a meleg esőre mikor vigyorogtunk megázva, a lélek-
re ami volt,
a lélekre ami egy-volt, a lázmérőre lerázva,
a falhoz vágott lecsóra, a csodákra
Marad-e valóság,
vagy csak lét-értelmezés
rissz-rossz teóriákba zárva?
Tpapa
Kitiltott (BANned)
Tpapa
Kitiltott (BANned)
Szőcs Kálmán - Istenem telefonálj...
Talán 72-73-ban volt a Kálmán itt. Felolvasott nálunk, a Jóskában, az Adrienéknél. Úgy tünt -a barátnőjével volt- nagyon jó költö lesz.
Még azév öszén -telén jött le az Utunk-ban, hogy tragikus hrtttt...
Nekem adott egy dedikált Töklámpást. Ma is szeretem. Ez 1 próba:
Szőcs Kálmán:
ISTENEM, TELEFONÁLJ!
Napok óta vagyok némaságban,
nem beszélek senkivel, hát senki
sem beszél velem,
motorzúgás és benzin a világ,
némán égnek lelkem pattanásai
esténként, a piros petúniák.
Gyűlöltem azokat ott kint, és mégis
bánt, hogy nincsen hírem róluk,
elbújtam, de lesem, hogy csenget-e
valaki. Magány van és alku van,
nem teszem ki a tejesüveget, hogy a hölgy
rám kopogjon reggel: "Bocsánat, uram."
Emberhang kellene, az kellene,
amit utálok. Amire példa nincs, s mire
már nem lesz mentség. Kiáltanom kell,
tornyomban nincsen már harang,
várom hát, hogy a kagylóban, ott az
ajtó mellett, szelíd csengetés után
megszólal a hang.
Talán 72-73-ban volt a Kálmán itt. Felolvasott nálunk, a Jóskában, az Adrienéknél. Úgy tünt -a barátnőjével volt- nagyon jó költö lesz.
Még azév öszén -telén jött le az Utunk-ban, hogy tragikus hrtttt...
Nekem adott egy dedikált Töklámpást. Ma is szeretem. Ez 1 próba:
Szőcs Kálmán:
ISTENEM, TELEFONÁLJ!
Napok óta vagyok némaságban,
nem beszélek senkivel, hát senki
sem beszél velem,
motorzúgás és benzin a világ,
némán égnek lelkem pattanásai
esténként, a piros petúniák.
Gyűlöltem azokat ott kint, és mégis
bánt, hogy nincsen hírem róluk,
elbújtam, de lesem, hogy csenget-e
valaki. Magány van és alku van,
nem teszem ki a tejesüveget, hogy a hölgy
rám kopogjon reggel: "Bocsánat, uram."
Emberhang kellene, az kellene,
amit utálok. Amire példa nincs, s mire
már nem lesz mentség. Kiáltanom kell,
tornyomban nincsen már harang,
várom hát, hogy a kagylóban, ott az
ajtó mellett, szelíd csengetés után
megszólal a hang.
Tpapa
Kitiltott (BANned)
Edgar Lee Masters
Spoon River Anthology - The Hill
Where are Elmer, Herman, Bert, Tom and Charley,
The weak of will, the strong of arm, the clown, the boozer, the fighter?
All, all are sleeping on the hill.
One passed in a fever,
One was burned in a mine,
One was killed in a brawl,
One died in a jail,
One fell from a bridge toiling for children and wife—
All, all are sleeping, sleeping, sleeping on the hill.
Where are Ella, Kate, Mag, Lizzie and Edith,
The tender heart, the simple soul, the loud, the proud, the happy one?—
All, all are sleeping on the hill.
One died in shameful child-birth,
One of a thwarted love,
One at the hands of a brute in a brothel,
One of a broken pride, in the search for heart’s desire;
One after life in far-away London and Paris
Was brought to her little space by Ella and Kate and Mag—
All, all are sleeping, sleeping, sleeping on the hill.
Where are Uncle Isaac and Aunt Emily,
And old Towny Kincaid and Sevigne Houghton,
And Major Walker who had talked
With venerable men of the revolution?—
All, all are sleeping on the hill.
They brought them dead sons from the war,
And daughters whom life had crushed,
And their children fatherless, crying—
All, all are sleeping, sleeping, sleeping on the hill.
Where is Old Fiddler Jones
Who played with life all his ninety years,
Braving the sleet with bared breast,
Drinking, rioting, thinking neither of wife nor kin,
Nor gold, nor love, nor heaven?
Lo! he babbles of the fish-frys of long ago,
Of the horse-races of long ago at Clary’s Grove,
Of what Abe Lincoln said
One time at Springfield.
A Spoon River-i holtak - A domb
Hol van Elmer, Herman, Bert, Tom és Charley,
a nyúlszívű, a vasgyúró, a málé, a szeszkazán, a bajnok?
Mind, mind alusznak a dombon.
Ezt elvitte a láz,
ez a tárnában égett,
ezt többen holtraverték,
ezt megette a börtön,
ez leesett a hídról, míg pénzt várt a család –
mind, mind, alusznak, alusznak, alusznak a dombon.
Hol van Ella, Kate, Mag, Lizzie és Edith,
az irgalmas, az együgyű, a lármás, a büszke, a boldog?
Mind, mind alusznak a dombon.
Ez eltitkolt szülésbe pusztult,
ez romlott szerelemtől,
ez bordélyban egy barom keze közt,
ez szétvert büszkeséggel a vágyai nyomában,
ez messze járt, Párizsig, Londonig
onnét hozta e csöppnyi térbe Ella és Kate és Mag –
mind, mind alusznak, alusznak, alusznak a dombon.
Hol van Isaac bácsi és Emily néni,
az öreg Towny Kincaid és Sevigne Houghton?
Hát Walker őrnagy, aki látta még
a forradalom nagy öregjeit?
Mind, mind alusznak a dombon.
Halott fiakat nyertek a háborúból,
lányaikon keresztülment az élet
apátlan vinnyogó gyerekekkel –
mind, mind, alusznak, alusznak, alusznak a dombon.
Hol van az öreg Jones, a hegedűs,
ki eljátszott kilencven évet,
csupasz mellel kiállt a jégesőbe,
ivott, lármázott, nem izgatta se asszony se család,
se pénz, se szerelem, se túlvilág?
Jaj, egy régenvolt sülthalról motyog,
egy régi lóversenyről a körgát alatt,
meg hogy mit mondott Abe Lincoln
Springfieldben, egykoron.
Gergely Ágnes fordítása
Spoon River Anthology - The Hill
Where are Elmer, Herman, Bert, Tom and Charley,
The weak of will, the strong of arm, the clown, the boozer, the fighter?
All, all are sleeping on the hill.
One passed in a fever,
One was burned in a mine,
One was killed in a brawl,
One died in a jail,
One fell from a bridge toiling for children and wife—
All, all are sleeping, sleeping, sleeping on the hill.
Where are Ella, Kate, Mag, Lizzie and Edith,
The tender heart, the simple soul, the loud, the proud, the happy one?—
All, all are sleeping on the hill.
One died in shameful child-birth,
One of a thwarted love,
One at the hands of a brute in a brothel,
One of a broken pride, in the search for heart’s desire;
One after life in far-away London and Paris
Was brought to her little space by Ella and Kate and Mag—
All, all are sleeping, sleeping, sleeping on the hill.
Where are Uncle Isaac and Aunt Emily,
And old Towny Kincaid and Sevigne Houghton,
And Major Walker who had talked
With venerable men of the revolution?—
All, all are sleeping on the hill.
They brought them dead sons from the war,
And daughters whom life had crushed,
And their children fatherless, crying—
All, all are sleeping, sleeping, sleeping on the hill.
Where is Old Fiddler Jones
Who played with life all his ninety years,
Braving the sleet with bared breast,
Drinking, rioting, thinking neither of wife nor kin,
Nor gold, nor love, nor heaven?
Lo! he babbles of the fish-frys of long ago,
Of the horse-races of long ago at Clary’s Grove,
Of what Abe Lincoln said
One time at Springfield.
A Spoon River-i holtak - A domb
Hol van Elmer, Herman, Bert, Tom és Charley,
a nyúlszívű, a vasgyúró, a málé, a szeszkazán, a bajnok?
Mind, mind alusznak a dombon.
Ezt elvitte a láz,
ez a tárnában égett,
ezt többen holtraverték,
ezt megette a börtön,
ez leesett a hídról, míg pénzt várt a család –
mind, mind, alusznak, alusznak, alusznak a dombon.
Hol van Ella, Kate, Mag, Lizzie és Edith,
az irgalmas, az együgyű, a lármás, a büszke, a boldog?
Mind, mind alusznak a dombon.
Ez eltitkolt szülésbe pusztult,
ez romlott szerelemtől,
ez bordélyban egy barom keze közt,
ez szétvert büszkeséggel a vágyai nyomában,
ez messze járt, Párizsig, Londonig
onnét hozta e csöppnyi térbe Ella és Kate és Mag –
mind, mind alusznak, alusznak, alusznak a dombon.
Hol van Isaac bácsi és Emily néni,
az öreg Towny Kincaid és Sevigne Houghton?
Hát Walker őrnagy, aki látta még
a forradalom nagy öregjeit?
Mind, mind alusznak a dombon.
Halott fiakat nyertek a háborúból,
lányaikon keresztülment az élet
apátlan vinnyogó gyerekekkel –
mind, mind, alusznak, alusznak, alusznak a dombon.
Hol van az öreg Jones, a hegedűs,
ki eljátszott kilencven évet,
csupasz mellel kiállt a jégesőbe,
ivott, lármázott, nem izgatta se asszony se család,
se pénz, se szerelem, se túlvilág?
Jaj, egy régenvolt sülthalról motyog,
egy régi lóversenyről a körgát alatt,
meg hogy mit mondott Abe Lincoln
Springfieldben, egykoron.
Gergely Ágnes fordítása
Csatolások
-
E.L. Masters.jpg
Hasonló témák
