Egy hónap elteltével is rejtély, hogyan kelhetett lába két értékes képnek a debreceni MODEM raktárából. A műtárgyakhoz ugyanis rendszerint még a múzeumok dolgozói sem férhetnek hozzá, a műkincsek szállítására pedig különösen szigorú szabályok vonatkoznak.
Április végén eltűnt két kép, Csontváry Kosztka Tivadar Éjszakai táj holdvilágnál alakokkal című festménye és Nemes Lampérth József Táj dombokkal című tusrajza a debreceni MODEM raktárából. A műtárgyak eltűnése a MODEM számára azért is különösen kellemetlen, mert nem a múzeum tulajdonában voltak, hanem egy milliárdos műgyűjtő, Antal Péter bízta az intézményre kincseit, amelyek az Antal–Lusztig-gyűjtemény részei. Az ügy azért is rejtélyes, mert a múzeum belső vizsgálata szerint nem történt betörés, a nyomozás ismeretlen tettes ellen folyik, és amíg nem zárul le, sem a múzeum, sem pedig a rendőrség nem adhat választ a hozzájuk intézett kérdésekre.
A debreceni MODEM, a Kölcsey Központ és a Hotel Lycium épületegyüttese – innen tűntek el a képek
Forrás: MTI/Oláh Tibor
A dolgozók sem nézegethetik csak úgy
Az eset sokakban felidézheti az 1983 novemberében történt nagy műkincsrablást, amely egy időre a kabarék népszerű témájává vált. Akkor egy éjjel a betörők Raffaello, Giorgione, Tintoretto és Tiepolo képeivel megrakodva távoztak a Szépművészeti Múzeumból. A tolvajok a tatarozás miatt felépített állványzaton, az ablaküveget kivágva jutottak be az épületbe, a képeket pedig egyszerűen leemelték a falról, a riasztóberendezés nem működött. Az alkotások értéke közel másfél milliárd forint volt, a rablókat azonban néhány napon belül elfogták.
Még ha a debreceni lopás nem is ekkora horderejű – a képek értéke összesen valamivel több mint százmillió forint –, így is kivételes eseménynek számít, tudtuk meg magyar múzeumoknál dolgozó forrásainktól.
A műtárgykezelésnek ugyanis roppant szigorú szabályai vannak, a raktárakba csak az arra felhatalmazott személyek léphetnek be, a biztonsági szolgálat emberei minden mozgást rögzítenek a nap 24 órájában, a műtárgyakat még a múzeum dolgozóinak sem lehet csak úgy kedvtelésből nézegetni.
„A biztonsági szolgálat nemcsak azt regisztrálja, hogy ki mikor lép be a raktárba és távozik onnan, de még a múzeum belsős munkatársait is csak indokolt esetben, engedéllyel eresztik be. Minden, a tárgyakkal történő eseményt írásban rögzítenek, szóval egyedül besétálni egy raktárba, és onnan elemelni egy műtárgyat szinte lehetetlen” – mondta az egyik nagy budapesti múzeum munkatársa, egy másiké pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy az egész múzeum „keresztül-kasul be van kamerázva”.
A nagyközönség persze jobbára csak a kiállítótérig jut el, amely a folyamatosan ki-be mászkáló emberek ellenére ugyanolyan biztonságos, mint a múzeum bármely más pontja. A kiállított műtárgyak nagy része érintésvédelemmel van felszerelve, ha pedig valami kicsi és mozdítható, azt gondosan rögzítik, és persze ott vannak még a teremőrök is.
Rablás az oslói Munch Múzeumban 2004-ben: fegyveres rablók ellopták Edvard Munch két képét, a Sikolyt és a Madonnát
Amikor a műtárgy útra kel
Előfordul, hogy a múzeumon belül kell áthelyezni egy tárgyat, vagy intézmények egy-egy időszaki kiállításra kölcsönkérnek egymástól valamit. Ilyenkor az ún. műtárgymozgató technikusoké a kulcsszerep, akik jobbára a múzeumok, olykor a szállítmányozó cégek alkalmazásában állnak. A műtárgymozgatás során sem elsősorban a lopás, hanem inkább a tárgyak sérülékenysége jelenti a rizikót. A szakembereknek nagyon szigorú műtárgyvédelmi és biztonsági előírásokat kell betartaniuk, ezért ritkán következik be káresemény, de ha mégis, akkor az UNIQA Biztosító tapasztalatai szerint legtöbbször restaurálható a sérülés.
Kölcsönzés esetén az általános gyakorlat szerint a járulékos költségeket a tárgyat kölcsönbe vevő intézmény fizeti, viszont a kölcsönadó határozhatja meg, hogy kivel akar szállíttatni. Ez pedig egy lényeges kérdés. Forrásaink szerint a múzeumok akkor járnak legjobban, ha profikra bízzák magukat. Magyarországon két-három nagy műtárgyszállítót szokás emlegetni, rendszerint velük kötnek szerződést a múzeumok.
Mint azt az egyik legnagyobb magyar műkincsszállításra specializálódott cég vezetőjétől megtudtuk, a járművek és a szállítások nyomon követhetők. Szállítás közben egy sor dolgot kell dokumentálniuk: látják a műkincs pozícióját, a raktér vagy láda hőmérséklet, páratartalmat – mondta Polgár Tibor, a Museum Complex ügyvezetője. Rendszerint egy múzeumi felügyelő is utazik a műtárggyal, majd a kicsomagolásakor ellenőrzi az állapotát.
A Museum Complex Kft. munkatársai leemelik Munkácsy Mihály Ballada című festményét a kamionról a szegedi Móra Ferenc Múzeum előtt
Forrás: MTI/Kelemen Zoltán Gergely
Na, de becsomagolják a műtárgyat, ládába rakják, és már mehet is? Nem ennyire egyszerű a helyzet, már csak a csomagolás miatt sem: nem mindegy, mibe csomagolnak például egy festményt, a műtárgyszállítási szakember szerint ugyanis egy savas vagy vegyszeres, netán gombával fertőzött csomagolóanyag használatából fakadó kár akár évekig is lappanghat, mire láthatóvá válik a műtárgyon. A helytelen csomagolásból eredő károkra ráadásul általában biztosítást sem lehet kötni. „Állandó hőmérséklet, megfelelő páratartalom, műtárgyvédelmi szempontból kifogástalan csomagolóanyagok, és ezeket megfelelően alkalmazó szakemberek szükségesek” – sorolja Polgár a sikeres műtárgyszállítás alapfeltételeit. És az sem mindegy, hogy milyen a szállító jármű műszaki állapota, futóműve és rugózása.
Szögtől szögig
„Szögtől szögig” – így emlegeti a szakzsargon a múzeumokra legjellemzőbb biztosítási formát. Ez annyit tesz, hogy az adott műtárgy attól kezdve biztosítva van, hogy leemelik a falról, egészen addig, amíg a kölcsönzést követően vissza nem teszik az eredeti helyére.
Minden műtárgymozgás tetemes adminisztrációval jár, számos engedélyt, pecsétet meg kell szerezni addig, amíg elhagyhatja a házat. A múzeumok rendszerint úgynevezett facility report-ot kérnek egymástól, amelyben részletesen fel vannak sorolva a kölcsönbe vevő intézmény épületének és kiállítótereinek technikai adottságai. Olykor előfordul, hogy a kölcsönbe adó múzeum nem tartja kielégítőnek a körülményeket, ilyenkor elképzelhető, hogy ugrik a kölcsönzés: még kölcsönzési díj ellenében, külföldi múzeumoknak sem feltétlenül adják oda kincseiket a nagyobb magyar múzeumok, ha úgy ítélik meg, hogy a műtárgy biztonságának és állagmegőrzésének feltételei nem megfelelőek.
Origo
Vincze Barbara
Április végén eltűnt két kép, Csontváry Kosztka Tivadar Éjszakai táj holdvilágnál alakokkal című festménye és Nemes Lampérth József Táj dombokkal című tusrajza a debreceni MODEM raktárából. A műtárgyak eltűnése a MODEM számára azért is különösen kellemetlen, mert nem a múzeum tulajdonában voltak, hanem egy milliárdos műgyűjtő, Antal Péter bízta az intézményre kincseit, amelyek az Antal–Lusztig-gyűjtemény részei. Az ügy azért is rejtélyes, mert a múzeum belső vizsgálata szerint nem történt betörés, a nyomozás ismeretlen tettes ellen folyik, és amíg nem zárul le, sem a múzeum, sem pedig a rendőrség nem adhat választ a hozzájuk intézett kérdésekre.
A debreceni MODEM, a Kölcsey Központ és a Hotel Lycium épületegyüttese – innen tűntek el a képek
Forrás: MTI/Oláh Tibor
A dolgozók sem nézegethetik csak úgy
Az eset sokakban felidézheti az 1983 novemberében történt nagy műkincsrablást, amely egy időre a kabarék népszerű témájává vált. Akkor egy éjjel a betörők Raffaello, Giorgione, Tintoretto és Tiepolo képeivel megrakodva távoztak a Szépművészeti Múzeumból. A tolvajok a tatarozás miatt felépített állványzaton, az ablaküveget kivágva jutottak be az épületbe, a képeket pedig egyszerűen leemelték a falról, a riasztóberendezés nem működött. Az alkotások értéke közel másfél milliárd forint volt, a rablókat azonban néhány napon belül elfogták.
Még ha a debreceni lopás nem is ekkora horderejű – a képek értéke összesen valamivel több mint százmillió forint –, így is kivételes eseménynek számít, tudtuk meg magyar múzeumoknál dolgozó forrásainktól.
A műtárgykezelésnek ugyanis roppant szigorú szabályai vannak, a raktárakba csak az arra felhatalmazott személyek léphetnek be, a biztonsági szolgálat emberei minden mozgást rögzítenek a nap 24 órájában, a műtárgyakat még a múzeum dolgozóinak sem lehet csak úgy kedvtelésből nézegetni.
„A biztonsági szolgálat nemcsak azt regisztrálja, hogy ki mikor lép be a raktárba és távozik onnan, de még a múzeum belsős munkatársait is csak indokolt esetben, engedéllyel eresztik be. Minden, a tárgyakkal történő eseményt írásban rögzítenek, szóval egyedül besétálni egy raktárba, és onnan elemelni egy műtárgyat szinte lehetetlen” – mondta az egyik nagy budapesti múzeum munkatársa, egy másiké pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy az egész múzeum „keresztül-kasul be van kamerázva”.
A nagyközönség persze jobbára csak a kiállítótérig jut el, amely a folyamatosan ki-be mászkáló emberek ellenére ugyanolyan biztonságos, mint a múzeum bármely más pontja. A kiállított műtárgyak nagy része érintésvédelemmel van felszerelve, ha pedig valami kicsi és mozdítható, azt gondosan rögzítik, és persze ott vannak még a teremőrök is.
Rablás az oslói Munch Múzeumban 2004-ben: fegyveres rablók ellopták Edvard Munch két képét, a Sikolyt és a Madonnát
Amikor a műtárgy útra kel
Előfordul, hogy a múzeumon belül kell áthelyezni egy tárgyat, vagy intézmények egy-egy időszaki kiállításra kölcsönkérnek egymástól valamit. Ilyenkor az ún. műtárgymozgató technikusoké a kulcsszerep, akik jobbára a múzeumok, olykor a szállítmányozó cégek alkalmazásában állnak. A műtárgymozgatás során sem elsősorban a lopás, hanem inkább a tárgyak sérülékenysége jelenti a rizikót. A szakembereknek nagyon szigorú műtárgyvédelmi és biztonsági előírásokat kell betartaniuk, ezért ritkán következik be káresemény, de ha mégis, akkor az UNIQA Biztosító tapasztalatai szerint legtöbbször restaurálható a sérülés.
Kölcsönzés esetén az általános gyakorlat szerint a járulékos költségeket a tárgyat kölcsönbe vevő intézmény fizeti, viszont a kölcsönadó határozhatja meg, hogy kivel akar szállíttatni. Ez pedig egy lényeges kérdés. Forrásaink szerint a múzeumok akkor járnak legjobban, ha profikra bízzák magukat. Magyarországon két-három nagy műtárgyszállítót szokás emlegetni, rendszerint velük kötnek szerződést a múzeumok.
Mint azt az egyik legnagyobb magyar műkincsszállításra specializálódott cég vezetőjétől megtudtuk, a járművek és a szállítások nyomon követhetők. Szállítás közben egy sor dolgot kell dokumentálniuk: látják a műkincs pozícióját, a raktér vagy láda hőmérséklet, páratartalmat – mondta Polgár Tibor, a Museum Complex ügyvezetője. Rendszerint egy múzeumi felügyelő is utazik a műtárggyal, majd a kicsomagolásakor ellenőrzi az állapotát.
A Museum Complex Kft. munkatársai leemelik Munkácsy Mihály Ballada című festményét a kamionról a szegedi Móra Ferenc Múzeum előtt
Forrás: MTI/Kelemen Zoltán Gergely
Na, de becsomagolják a műtárgyat, ládába rakják, és már mehet is? Nem ennyire egyszerű a helyzet, már csak a csomagolás miatt sem: nem mindegy, mibe csomagolnak például egy festményt, a műtárgyszállítási szakember szerint ugyanis egy savas vagy vegyszeres, netán gombával fertőzött csomagolóanyag használatából fakadó kár akár évekig is lappanghat, mire láthatóvá válik a műtárgyon. A helytelen csomagolásból eredő károkra ráadásul általában biztosítást sem lehet kötni. „Állandó hőmérséklet, megfelelő páratartalom, műtárgyvédelmi szempontból kifogástalan csomagolóanyagok, és ezeket megfelelően alkalmazó szakemberek szükségesek” – sorolja Polgár a sikeres műtárgyszállítás alapfeltételeit. És az sem mindegy, hogy milyen a szállító jármű műszaki állapota, futóműve és rugózása.
Szögtől szögig
„Szögtől szögig” – így emlegeti a szakzsargon a múzeumokra legjellemzőbb biztosítási formát. Ez annyit tesz, hogy az adott műtárgy attól kezdve biztosítva van, hogy leemelik a falról, egészen addig, amíg a kölcsönzést követően vissza nem teszik az eredeti helyére.
Minden műtárgymozgás tetemes adminisztrációval jár, számos engedélyt, pecsétet meg kell szerezni addig, amíg elhagyhatja a házat. A múzeumok rendszerint úgynevezett facility report-ot kérnek egymástól, amelyben részletesen fel vannak sorolva a kölcsönbe vevő intézmény épületének és kiállítótereinek technikai adottságai. Olykor előfordul, hogy a kölcsönbe adó múzeum nem tartja kielégítőnek a körülményeket, ilyenkor elképzelhető, hogy ugrik a kölcsönzés: még kölcsönzési díj ellenében, külföldi múzeumoknak sem feltétlenül adják oda kincseiket a nagyobb magyar múzeumok, ha úgy ítélik meg, hogy a műtárgy biztonságának és állagmegőrzésének feltételei nem megfelelőek.
Origo
Vincze Barbara
