Horanyi Ferenc

Vártalak...

Üres volt a napom, mert nem láttalak
Egész nap a neten is vártalak
Ha nem látom arcod, de rossz nekem
Bár mit csinálok, nincsen helyem

Hallom beteg lettél, -gyógyulj hamar
Ami Neked fáj, -szívembe mar
Telefonon hangod kicsit idegen
Egészséged engem nem hagy hidegen.

Várom a napot, ha itten Leszel
Boldoggá engem újra teszel
Ha arcodat kezembe bele teszem
Meglelem újra emitten helyem.

Szemed...


Aranyos tincsekből kibukkan a szemed
Ha nálam Vagy elvesztem eszem
Nézem az arcodat, lelkem virul
Mondom Te gyönyörű, -arcod pirul


Nekem, mint leányom, -oly fiatal
És ha megkaphatnám, -lenne ám diadal !
De csak álom marad, ébren álmodom
Nem mondom Neki, mert menést ráhozom.

Öregkor...


Gondolatban felidézem amint itten voltál
Ha mondtam valamit, Te kedvesen szóltál
Hiányzol már nagyon, elég hogyha látlak
Tudom nem tudsz jönni, de epedve várlak.
Várom a hívásod, -sokszor bíz' hiába
Lehet, hogy elküldesz engem a csudába
Egyoldalu lehet a vonzódás Feléd
Nem értem miért is szerettem én beléd
Gyermekem lehetnél, nem is illünk össze
De azért várom én, elküldesz vagy jössz e?

Horányi Ferenc

Dec.6. Mikulás
Már nem emlékszem, hány éves lehetett a kislányom Ágika, de ovis volt. Az időben egy első emeleti lakásban laktunk, - és december eleje volt, Mikulás napja. Kislányom sokat beszélt a Mikulásról és az oviban mondta Neki sok gyerek, hogy olyan nincs is, mert a szülők teszik oda az ajándékokat. Mi próbáltuk ezt cáfolni, mert a régi, -mi időnkből emlékeztünk, míly jó volt amíg nem tudtuk hogyan.
Családunk a konyhában tevékenykedett Ágikával együtt. Én valami okkal elmentem. A házmester nénivel, aki nagyon kedves, segítőkész volt, már előre kiterveltük az akciót. Én létrán felmásztam az ablakunkhoz, -persze előre kinyitottam, hogy pakolni lehessen-- és tele raktam mindenféle jóval. Visszamentem lakásunkba és kis idő múlva kérdeztem Ágikát, jött e már a Mikulás? Ő bement és visítva jött mondta jött a Mikulás. Az oviban is elmesélte és a többi gyerek újra kezdett hinni.
Ily módon oldottuk meg a Jézuskát is, csak akkor az ablakon bemászva ment a dolog, kicsit nehezebben. Még 1-2 évig így oldottuk meg az ajándékozást, -nagyobb örömöt szerezve gyermekünknek.
-mindezt Bátyám emlékkönyvéből idéztem,sumi-

Szia Horányi Ferenc!

Olvasgattam itt a verseid, az életből , az érzelmeidből fakadó gondolatokat. Mióta foglalkozol versírással?? Mi volt az, ami inspirált?