Horváth Magdi

Horváth Magdi

Kitiltott (BANned)
TÜZES MEDITÁCIÓ
AVAGY
Lakástűz A Dunyov utcában

Meditáció, relaxáció. Napjainkban divatos fogalmak. Mindkettő az öngyógyítás, lelki fejlődés alapja. Mindkettő fizikai ellazulást és úgynevezett Alfa tudatállapotot igényel, illetve hoz létre, elűzi a stressz ártalmait, kreatívvá tesz, harmonizál. Kicsit olyan, mint egy nagyon elmélyült imádkozás, szellemileg megtisztulunk, betegségből meggyógyulunk, de közben el is aludhatunk, ha „ágyban párnák közt” gyakoroljuk. Különösen, amikor nagyon kimerülten kezdünk bele. Éppen ezért azt ajánlom, előtte szigorúan zárjuk el a gázcsapot, nehogy úgy járjunk, mint egy barátom felesége, aki minden bizonnyal a tűzoltókat is meglepné, mint a tűz újmódi csiholója…
Rozika igyekszik jó feleség lenni, de hol buzgó igyekezetében, hol lustaságában, hol betegségében vagy szórakozottságában a földreszállt angyaloknak inkább csak paródiája.
Barátom, a mozigépész, mint minden szegény alkalmazott halálra dolgozza magát, éjfél után jár haza a munkahelyéről, akár ünnep van, akár nem. Kimerültségében étlen-szomjan zuhanna ágyba, ha felesége nem macerálná frissen főzött vacsorával. No de macerálja, hiszen számára akkor van vacsoraidő, és akkor van ünnep, amikor a férj otthon van. Ráadásul az anyós is ráparancsolt Rozikára, hogy hizlalja meg ezt a szegény sovány fiút, akit ő 25 év alatt sem tudott meghizlalni. Mert ugye hogy néz az ki, hogy a családfőt elfújja a szél, bizonyára éhezteti a felség, aki bezzeg kövér, mint egy disznó – vélekedik az anyós.
A gyerekek tanulnak, dolgoznak, udvarolnak, szórakoznak (ez hányszor 8 óra?) – Rozikának mindenkit ki kell szolgálnia, betegségből kikúrálnia, holott ő sem csupán háziasszony, nem csupán édesanya, hanem tisztességes magyar robot, aki éhbérért is kénytelen dolgozni, este hazafelé vásárolni, otthon főzni, mosogatni, ágyazni s még mennyi minden, hiszen nincs bejárónője. Őt nem szolgálja ki senki, ha ágynak esik, nincs kitől reméljen egy pohár vizet.
Rozika testi ereje romokban hever, a lelkivilága nemkülönben, s nem bízik már az orvosokban, mert nem csak nincs rávalója, de elvileg gyűlöli ezt a rabló hálapénzes rendszert, amikor a szegényektől mindenki elvárja a nem kicsi összeget, míg a szegény nem kap sehonnan!

Rászokott hát Rozika az öngyógyításra, agykontrollra, imádkozásra, meditálásra.
Történt egyszer, hogy az emeletes panelház pici konyhájában, késő éjszakai órán, küszködve fáradtsággal, álmossággal, várta haza férjét, a hizlalandó mozigépészt. Először a vacsorát tette a gáztűzhelyre főni, eközben megfürdött, majd anyaszült meztelenül belehuppant egy fotelba egy agykontrollos meditációra. Néhány mély lélegzetet vett, s aléltan mondogatta a mantrákat, mígnem félúton a tudata kikapcsolt, s ő súlytalanul lebegett egy másik dimenzióban.
Pontban éjjel egykor – férje érkezésének idején – megszólalt a lakáscsengő! A hortyogva alvó nő hirtelen talpra szökkent, s jól beidegződött ösztönökkel, mint egy aktív részeg, úgy, ahogy volt: tök meztelenül odairamodott a bejárathoz…..
Az ajtóban álló fentebbi szomszéd bizonyára megszédült egy pillanatra, hát még ha a riadtan becsapódó ajtó is orrbanyomta. Ő mégis állt ott kívül rendületlenül, s hogy „Nincs-e lakástűz?” – azt tudakolta, mivel már nagy füst van az egész házban – mondta.
Az „égből pottyant” meztelen hájpacni először félnótás betolakodónak vélte a férfit, aztán kelletlenül, csipásan körülnézett, s azonnal fölébredt…
Lángokban állt a tűzhely, lángolt a fazék, szénné égett a vacsora! Percek múlva ismét megszólalt az iménti férfihang:

-Bocsánat, asszonyom, igazán nem akarnék tolakodni, de nincs maguknál lakástűz? Valóban?
-Ó, neem, nem, niincs….azazhogy….már eloltottam – válaszolt dadogva Rozika, s mint a kocsonya, egész testében remegett, tetőtől, talpig, kívül és belül, egyre jobban és jobban…..
Barátom, a mozigépész azóta a filmvásznon ott is rémeket lát, ahol nem kéne, a vetítőgépek monoton zajában azt mantrázza magában: Biztonság, Biztonság, Biztonság! Éjjel egykor hazafelé folyton izgul: vajon áll-e még a házuk, és időnként felveti magának a kérdést:
-Mért is nem a Karó Julit vettem feleségül; ő főzni sem tud, vacsoraidőben sminkel, tízkor lefekszik, hogy éjfélre hazaérjen….
 

Horváth Magdi

Kitiltott (BANned)
Horváth Magdi írta:
TÜZES MEDITÁCIÓ
AVAGY
Lakástűz A Dunyov utcában

Meditáció, relaxáció. Napjainkban divatos fogalmak. Mindkettő az öngyógyítás, lelki fejlődés alapja. Mindkettő fizikai ellazulást és úgynevezett Alfa tudatállapotot igényel, illetve hoz létre, elűzi a stressz ártalmait, kreatívvá tesz, harmonizál. Kicsit olyan, mint egy nagyon elmélyült imádkozás, szellemileg megtisztulunk, betegségből meggyógyulunk, de közben el is aludhatunk, ha „ágyban párnák közt” gyakoroljuk. Különösen, amikor nagyon kimerülten kezdünk bele. Éppen ezért azt ajánlom, előtte szigorúan zárjuk el a gázcsapot, nehogy úgy járjunk, mint egy barátom felesége, aki minden bizonnyal a tűzoltókat is meglepné, mint a tűz újmódi csiholója…
Rozika igyekszik jó feleség lenni, de hol buzgó igyekezetében, hol lustaságában, hol betegségében vagy szórakozottságában a földreszállt angyaloknak inkább csak paródiája.
Barátom, a mozigépész, mint minden szegény alkalmazott halálra dolgozza magát, éjfél után jár haza a munkahelyéről, akár ünnep van, akár nem. Kimerültségében étlen-szomjan zuhanna ágyba, ha felesége nem macerálná frissen főzött vacsorával. No de macerálja, hiszen számára akkor van vacsoraidő, és akkor van ünnep, amikor a férj otthon van. Ráadásul az anyós is ráparancsolt Rozikára, hogy hizlalja meg ezt a szegény sovány fiút, akit ő 25 év alatt sem tudott meghizlalni. Mert ugye hogy néz az ki, hogy a családfőt elfújja a szél, bizonyára éhezteti a felség, aki bezzeg kövér, mint egy disznó – vélekedik az anyós.
Rozika testi ereje romokban hever, a lelkivilága nemkülönben, s nem bízik már az orvosokban, mert nem csak nincs rávalója, de elvileg gyűlöli ezt a rabló hálapénzes rendszert, amikor a szegényektől mindenki elvárja a nem kicsi összeget, míg a szegény nem kap sehonnan!

Rászokott hát Rozika az öngyógyításra, agykontrollra, imádkozásra, meditálásra.
Történt egyszer, hogy az emeletes panelház pici konyhájában, késő éjszakai órán, küszködve fáradtsággal, álmossággal, várta haza férjét, a hizlalandó mozigépészt. Először a vacsorát tette a gáztűzhelyre főni, eközben megfürdött, majd anyaszült meztelenül belehuppant egy fotelba egy agykontrollos meditációra. Néhány mély lélegzetet vett, s aléltan mondogatta a mantrákat, mígnem félúton a tudata kikapcsolt, s ő súlytalanul lebegett egy másik dimenzióban.
Pontban éjjel egykor – férje érkezésének idején – megszólalt a lakáscsengő! A hortyogva alvó nő hirtelen talpra szökkent, s jól beidegződött ösztönökkel, mint egy aktív részeg, úgy, ahogy volt: tök meztelenül odairamodott a bejárathoz…..
Az ajtóban álló fentebbi szomszéd bizonyára megszédült egy pillanatra, hát még ha a riadtan becsapódó ajtó is orrbanyomta. Ő mégis állt ott kívül rendületlenül, s hogy „Nincs-e lakástűz?” – azt tudakolta, mivel már nagy füst van az egész házban – mondta.
Az „égből pottyant” meztelen hájpacni először félnótás betolakodónak vélte a férfit, aztán kelletlenül, csipásan körülnézett, s azonnal fölébredt…
Lángokban állt a tűzhely, lángolt a fazék, szénné égett a vacsora! Percek múlva ismét megszólalt az iménti férfihang:

-Bocsánat, asszonyom, igazán nem akarnék tolakodni, de nincs maguknál lakástűz? Valóban?
-Ó, neem, nem, niincs….azazhogy….már eloltottam – válaszolt dadogva Rozika, s mint a kocsonya, egész testében remegett, tetőtől, talpig, kívül és belül, egyre jobban és jobban…..
Barátom, a mozigépész azóta a filmvásznon ott is rémeket lát, ahol nem kéne, a vetítőgépek monoton zajában azt mantrázza magában: Biztonság, Biztonság, Biztonság! Éjjel egykor hazafelé folyton izgul: vajon áll-e még a házuk, és időnként felveti magának a kérdést:
-Mért is nem a Karó Julit vettem feleségül; ő főzni sem tud, vacsoraidőben sminkel, tízkor lefekszik, hogy éjfélre hazaérjen….

/HMagdi javította/
 
Oldal tetejére