Idézek - de honnan, miből? Csak magyar szerzőktől!!!

Szép Ernő: Gyermekjáték

????

"Kiket szeretsz s akik szeretnek,
Ha bántanak, ha megsebeznek;
Ne haragudj rájuk sokáig!
Boccsáss meg! hidd, enyhedre válik.
De öntsd ki szíved, ha letörléd
A fájdalom kicsordult könnyét.

Oh, egymást hányszor félreértjük,
Szeretteinket hányszor sértjük.
Bár szívünk éppen nem akarja,
De büszkeségünk be nem vallja.
Mi is talán vérzünk a sebben,
Nekünk is fáj még élesebben."

Gyulai Pál: Tanács

???

"Szerda délelőtt volt. Homolayéknál ma még a szokottnál is korábban keltek. A Tabánban fekvő csöndes, kis Zerge-utcában mindenki tudta, hogy a szerdai napokon nagyon fontos események szoktak lejátszódni a Homolay-házban. Ilyenkor volt ugyanis a kis földszintes, sárga épületben a heti nagytakarítás.
— Homolayékiiáj takarítanak, — mondták ilyenkor a szomszédok s mert a Budán fekvő Tabánban nem folyik az élet olyan lázas lüktetéssel, mint a Duna másik partján, Pesten, a szomszédok találgatni kezdték, hogy ugyan mire való lehet minden héten ez a népvándorlásbeli mozgalmakhoz hasonlatos felfordulás, melyet a Homolay házban nagytakarításnak neveztek? A bútorok, miket ilyenkor a széles ambitusra kihordtak, olyan fényesek voltak, hogy akár tükör helyett használhatja őket, aki kíváncsi a saját ábrázatára..."

Dánielné Lengyel Laura: Az idegen leány

??????



"Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett és
hol van már az a felelet –
leolvasztotta a nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett."

Csukás István: Ülj ide mellém (ez gyönyörű vers, köszönöm )

???

"Reggel óta áradt hozzánk a távirat, virág és ajándék. Apa akkor vármegyei tiszti főügyész volt, és úgy látszott, hogy főispán lesz, mindenki igyekezett, ahogy ilyenkor szokás.
Utálok tele gyomorral asztalnál ülni. Végre felálltunk, végtelen idő után. Egy kis feketével összeszedtem magam, és együtt lehettem a fiatalokkal, megtaláltam a macskámat, amit úgy sajnáltam itt hagyni, de János nem engedte, hogy az új lakásba magammal vigyem."

Polcz Alaine:Asszony a fronton


????????????????


"A kereskedő felesége reggeli áhítatra indult a templomba. Ahogy kilépett a kapun, megbotlott egy kőben és teljes hosszában elvágódott. Várandós volt, terhességének harmadik hónapjában.

Sikoltására kiszaladtak a cselédek, felemelték az úrnőt, bevitték és lefektették.
– Hívjátok az uramat... – suttogta az asszony, de alig mozdultak a szolgálók, már sietve jött a házigazda is."

Tóth-Máthé Miklós: Mi lett volna ha...?

???


"A harmadik nap alkonyán pedig kilépett a bolt keskeny kapuján, és csendesen megindult az úton. Két oldalt füstölögtek a romok. Lent a kiszáradt árok fenekén találta az elsőt azok közül, akik Pilátus háza előtt kiáltozták Barabbás nevét. Elfeketült nyelvvel vonított a vörös felhők felé."

Bálint György: Megújhodás

???


"Ezeknek az épületeknek a belső falaira bekeretezett, festett vásznakat erősítettek – tájképeket és Föld-lakók képeit. És itt már látható, hogy a Föld-lakók két csoportba tartoztak: akiknek az arcszíne erősen pigmentált –füstösek –, és akiknek az arca alig színezett – a nem füstös változat. Ez pontosan megfelel elképzelésünknek.Talán itt említeném meg, hogy a képek néhány százaléka a Föld-lakóknak egy harmadik ágát mutatja be. Ennek az ágnak egy pár szárnya is van, és nyilvánvalóan mindegyikük a kevésbé pigmentált változathoz tartozott, Az eddig megvizsgált nagyszámú csontváz közül szemmel láthatóan egyik sem tartozott a szárnyas csoporthoz, ezért arra a következtetésre jutottam, hogy egy kihalt változat képeivel állunk itt szemben. Hogy ez az elképzelésem helyes, ahhoz már nem is férhet kétség, mert megállapítottuk, hogy a szárnyas formák sokkal gyakrabban jelentkeznek a régebbi festményeken, mint az újabbakon."

[h=1]<h1>Szilárd Leó - Jelentés a Centrál pályaudvarról</h1>???[/h]"Ancsi egészen odáig volt a jegesmedvéktől, holott a budapesti állatkertben eddig nem érdeklődött irántuk. Lina a kabátja alatt megérezte Nicholas karját. A férfi keze a derekát melegítette, és Lina fején átfutott a gondolat: kilépett az életéből, és belépett egy másik életbe. Lehet, hogy csak ideiglenesen, de kilépett. Néhány napja még vadidegen volt ez a férfi, jóformán nem is tudta, hogy létezik, most pedig jólesik, hogy a keze a derekán nyugszik, miközben a férjétől született kislányának a Central Park Zoo állatait mutogatják."

Karinthy Ferenc - Baracklekvár és más történetek

???

"Nagy idő múlt a nagy harc óta! - Húsz év. - Egy század ötöde: egy ifjúkor.
Új sarjadék képezi az emberiség tavaszkorát, mely minden találkozásnál tudatja velünk, amit oly nehezen akarunk elhinni, hogy már megvénültünk.
A budai Várkertben buja zöldben nő a fű - s a zöld füvön, az arany verőfényen fehér báránykával játszik mosolygó arcú kisgyermek - s kék és fehér mezővirágokból koszorút fon a fehér bárányka nyakába...
...Jó az Isten! - Zöld füvet ád a harcáztatta földnek, fehér bárányt a zöld fűnek, ártatlan, szelíd angyalkát játszótársul a báránynak - feledés írját a mély sebnek - jobb idők reményét a szegény magyar nemzetnek. "

dubyzia írta:

Karinthy Ferenc - Baracklekvár és más történetek

???

"Nagy idő múlt a nagy harc óta! - Húsz év. - Egy század ötöde: egy ifjúkor.
Új sarjadék képezi az emberiség tavaszkorát, mely minden találkozásnál tudatja velünk, amit oly nehezen akarunk elhinni, hogy már megvénültünk.
A budai Várkertben buja zöldben nő a fű - s a zöld füvön, az arany verőfényen fehér báránykával játszik mosolygó arcú kisgyermek - s kék és fehér mezővirágokból koszorút fon a fehér bárányka nyakába...
...Jó az Isten! - Zöld füvet ád a harcáztatta földnek, fehér bárányt a zöld fűnek, ártatlan, szelíd angyalkát játszótársul a báránynak - feledés írját a mély sebnek - jobb idők reményét a szegény magyar nemzetnek. "

Kattints a kibontásához...

Jókai Mór: A kőszívű ember fiai

??????

"Közben az éles, áprilisi szelek megcsendesedtek. A cibált ágak, melyek eddig haragosan jajgattak bele az éjszakába, zöld rügyeiket ingatva himbálóztak a tovarebbenő madarak apró rúgásaitól. A törökszegfűt megint kiültették az ablak alá, a kis kertbe, s a kút körül a tócsák mélyén, melyekben eddig siető felhők vágtattak, nyugodtan tükrözte magát néhány lustálkodó, pufók felhőgomoly."

Faresz84 írta:

Jókai Mór: A kőszívű ember fiai

??????

"Közben az éles, áprilisi szelek megcsendesedtek. A cibált ágak, melyek eddig haragosan jajgattak bele az éjszakába, zöld rügyeiket ingatva himbálóztak a tovarebbenő madarak apró rúgásaitól. A törökszegfűt megint kiültették az ablak alá, a kis kertbe, s a kút körül a tócsák mélyén, melyekben eddig siető felhők vágtattak, nyugodtan tükrözte magát néhány lustálkodó, pufók felhőgomoly."

Kattints a kibontásához...

Németh László: Gyász
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

???

"Láttuk a csendesen hortyogó alak körvonalait az ágyon, s hogy lármát ne csapjon, rádobtuk a két nehéz szőnyeget. Ketten lefogták - ezt a kettőt sorshúzás útján jelöltük ki -, a másik kettő pedig püfölni kezdte.
Mikor jól elpüföltük, kisurrantunk az ajtón s belopóztunk a saját szobánkba - s ott mit látunk? Régi ágyában alszik vígan Müller.
Felráncigáltuk.
- Te bitang - kiáltott Merezsényi -, hát mi nem téged vertünk meg?
- Miért akartatok engem megverni? - kérdezte ártatlanul Müller.
- Ki aludt a te ágyadban hátul?
- Anzelm - felelte Müller sunyin.
Szóval az inas ő lordságát vertük meg. Azonnal nekiültünk, terjedelmes búcsú- és hálalevelet írtunk a báró úrnak és bocsánatot kértünk, hogy halaszthatatlan okok miatt már az éjszakai vonattal el kell utaznunk.
Csöndben összecsomagoltunk és kilopóztunk a kastélyból, amelyben olyan izgalmas és szép és különös vakációt töltöttünk el. De bármilyen hálásak voltunk a báróéknak, nem óhajtottunk még egyszer az életben Anzelm szeme elé kerülni.
Izgatottan siettünk az állomás felé és vártuk a vonatot. Egyszerre beállított a fiatal báró, bőrönddel a kezében és kijelentette, hogy a papája megengedte, hogy velünk utazzék és Pesten folytassuk a Felfedezéseket - együtt.
- De honnan tudtad, hogy mi már éjjel elutazunk?! - kérdeztük egyszerre.
Anzelm panaszt tett papának, hogy ismeretlen tettesek az ágyában megverték. Erre a papa azt mondta nekem: fiam, ha velük akarsz menni, siess, mert ezek nem várják meg a reggelt.
Ilyen okos ember a báró úr."

ASZLÁNYI KÁROLY: KALANDOS VAKÁCIÓ


????

Férfi maradhat nőtlen: a férfi hatvan éves korában is fiatal, ha a járása legényes.
De még azontul is, ameddig csak félrecsapja a kalapját, mindig fiatal.
A nő azonban hiába jár fiatalosan, hiába tűzi félfülre a kalapját, ha már az arcán elmúlt a tavasz.
Jaj azok a ráncok!...
Jaj én igen tisztelem a vénleányokat - már hát a komolyakat, akik se nem pingálnak, se nem cifráznak, sepedig a cipős boltban nem mondják, hogy:
- Nincs magasabb sarkú?
A férfiak is tisztelik a szimpla ruhában járó, komoly és alacsonysarkú és templomos vénleányokat.
De mégishát... olyanféle tisztelet az, mint a klasszikus írók tisztelete: diszhelylyel tisztelik meg őket, de nem olvassák......

Fejes Endre: Jó estét nyár, jó estét szerelem

???

A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.

Kabaiedit írta:

Fejes Endre: Jó estét nyár, jó estét szerelem

???

A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.

Kattints a kibontásához...

Radnóti Miklós: Tétova óda

Új feladvány:
Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,
Csak a szivébe láthassak be néha.

Ha vad viharban átkozódva állunk:
Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.

Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:
Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.

Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:
Boruljon rám és óvjon átkarolva.

Ady Endre: Az én menyasszonyom

"Menj, szabad vagy! Soha többet nem fogom azt gondolni, hogy szeretek valakit, ha rabbá teszem önmagammal, ha lehúzom, mint valami kolonc. A szeretet röpít. Ha valakit szeretek, annak szárnyakat kell adnom. Magamtól nem tudtam, hogy így van, de időközben megtanítottak rá."

(Szabó Magda: Álarcosbál)