Idézek - de honnan, miből? Csak NEM MAGYAR szerzőktől!!! - kérésre
Sci-fi ? ..... a változatosság üdítő, köszönöm - kedvelem.
------------------------------------------
Leveszem elõttük széles kalapom,
Theodore Sturgeon - Butélia Drogéria
------------------------------------------
"Amikor az asztalhoz ülök verset írni,
Vagy kóborlok az utakon s az ösvényeken,
Gondolkodva költeményeket rovok egy bensõ papírra,
S pásztorbotot érzek a kezemben,
Látom szavaimat, mint újságkivágásokat,
Megjelenni egy dombtetõn,
Elnézem a nyájamat, és látom a gondolataimat,
Elnézem a gondolataimat és látom a nyájamat,
Tétován mosolygok, mint aki nem érti, amit néki mondanak,
És mégis úgy tesz, mintha értené.
Üdvözlöm mindenik olvasómat,
Alighogy föltûnik postakocsijuk a domb tetején,
Én a kapuban állván
Vagy kóborlok az utakon s az ösvényeken,
Gondolkodva költeményeket rovok egy bensõ papírra,
S pásztorbotot érzek a kezemben,
Látom szavaimat, mint újságkivágásokat,
Megjelenni egy dombtetõn,
Elnézem a nyájamat, és látom a gondolataimat,
Elnézem a gondolataimat és látom a nyájamat,
Tétován mosolygok, mint aki nem érti, amit néki mondanak,
És mégis úgy tesz, mintha értené.
Üdvözlöm mindenik olvasómat,
Alighogy föltûnik postakocsijuk a domb tetején,
Én a kapuban állván
Leveszem elõttük széles kalapom,
Üdvözlöm õket, kívánok éltetõ napocskát
És esõt, amikor nagyon elkélne már,
Kívánom, hogy a házukban
A nyitott ablak mellett
Egy kedvenc székük mindig legyen,
Ahová verset olvasni leülnek…
S közben arról meditálnak,
Hogy a vegetáció olyan természetes része vagyok,
Akár az az öreg fa,
Melynek árnyékába gyerekkorukban
Játéktól elcsigázva lehuppantak,
És forró homlokukról a verítéket
Csíkos játszóruhájuk ujjába törölték."
És esõt, amikor nagyon elkélne már,
Kívánom, hogy a házukban
A nyitott ablak mellett
Egy kedvenc székük mindig legyen,
Ahová verset olvasni leülnek…
S közben arról meditálnak,
Hogy a vegetáció olyan természetes része vagyok,
Akár az az öreg fa,
Melynek árnyékába gyerekkorukban
Játéktól elcsigázva lehuppantak,
És forró homlokukról a verítéket
Csíkos játszóruhájuk ujjába törölték."
1914.
Alberto Caeiro: Eu nunca guardei rebanhos Döbrentei Kornél fordítása
Azaz: Én soha nem õriztem nyájakat
Off
1- A NET Szelleme vagy, valami megette hozzászólásomat ENNEK szól a
2- Talán nem is SciFi...Ahogy a 3 nyakú palack titka, 21 rémes történet, 22 detektív történet, A kút és a zinga...stb. sem az.
ON
EZ Sci-Fi!
Nem messze innét, a fehér nap alatt, a méregzöld csillagon túl éltek az acélkák, boldogan és bátran, mert semmitől sem féltek;
Azaz: Én soha nem õriztem nyájakat
Off
1- A NET Szelleme vagy, valami megette hozzászólásomat ENNEK szól a
2- Talán nem is SciFi...Ahogy a 3 nyakú palack titka, 21 rémes történet, 22 detektív történet, A kút és a zinga...stb. sem az.
ON
EZ Sci-Fi!
Nem messze innét, a fehér nap alatt, a méregzöld csillagon túl éltek az acélkák, boldogan és bátran, mert semmitől sem féltek;
se hamis elvektől,
se a rossz nyelvektől,
se fekete búbánattól,
se a fehér éjszakától,
se anyagtól, se antianyagtól,
mert övék volt a gépek gépe,
a cifra pitykés, átviteles,
minden módon tökéletes;
benne laktak és rajta és alatta és fölötte, mert rajta kívül semmijük sem volt - először az atomokat totojgatták, aztán az egészet szépen összerakták, amelyik nem illett a helyére, átalakították - és remekül ment a dolguk. se a rossz nyelvektől,
se fekete búbánattól,
se a fehér éjszakától,
se anyagtól, se antianyagtól,
mert övék volt a gépek gépe,
a cifra pitykés, átviteles,
minden módon tökéletes;
"Talán nem is SciFi"... láttad a kérdőjelet !
Stanislaw Lem: Kiberiáda
Újabb pótutazás avagy Trurl mint szaktanácsadó
------------------------------
OFF Kedvenc íróm mondása :
"Apám azt mondta:Ha nem vagy biztos a dolgodban sáncolj"....
----------------------
On: egy örök klasszikus.....könnyű!
Hogy mit énekeltek szirének, és milyen nevet vett föl
Akhilleusz, mikor elrejtőzött a nők között, fogas kérdés,
de nem megoldhatatlan.
Sir Thomas Browne
Azok a szellemi tulajdonságok, amelyeket elemzőnek szoktak nevezni, önmagukban véve nehezen elemezhetők. Igazában csak hatásukban tudjuk értékelni őket. Többek közt azzal is tisztában vagyunk, hogy akikben megvan ez a képesség, ha az rendkívüli, nagy örömüket lelik benne. Amint az erős ember is szereti kifejteni testi képességeit, és élvezi a testmozgást, amint izmait gyakorolja, úgy lelkesíti az "elemző" lelket a megfejtés lelki feladata. A leghétköznapibb időtöltésben is örömét leli, ha az működésbe hozza e képességét. Szereti a rejtvényeket, a szójátékot, a titkosírást - és megoldásai olyan sziporkázók és ötletesek, hogy az egyszerű ember szinte természetfeletti csodát lát bennük. Az elért eredmények, amelyekhez szigorú módszeresség és következtetés útján jutott, a valóságban pusztán az intuíció szülötteinek látszanak.
Az ilyen megfejtőkészséget valószínűleg élénkítik a matematikai tanulmányok, különösen a magasabb matematika, amelyet helytelenül, és pusztán regresszív műveletei miatt neveztek el par excellence</I> "analízis"-nek, holott a számolás önmagában véve még nem elemzés. Például a sakkjátékos műveli az egyiket, anélkül, hogy a másikra ügyelne! Éppen ez az oka annak, hogy a sakkjátéknak az észre gyakorolt hatását nagymértékben tévesen ítélik meg.
Stanislaw Lem: Kiberiáda
Újabb pótutazás avagy Trurl mint szaktanácsadó
------------------------------
OFF
Kedvenc íróm mondása : "Apám azt mondta:Ha nem vagy biztos a dolgodban sáncolj"....
----------------------
On: egy örök klasszikus.....könnyű!
Hogy mit énekeltek szirének, és milyen nevet vett föl
Akhilleusz, mikor elrejtőzött a nők között, fogas kérdés,
de nem megoldhatatlan.
Sir Thomas Browne
Azok a szellemi tulajdonságok, amelyeket elemzőnek szoktak nevezni, önmagukban véve nehezen elemezhetők. Igazában csak hatásukban tudjuk értékelni őket. Többek közt azzal is tisztában vagyunk, hogy akikben megvan ez a képesség, ha az rendkívüli, nagy örömüket lelik benne. Amint az erős ember is szereti kifejteni testi képességeit, és élvezi a testmozgást, amint izmait gyakorolja, úgy lelkesíti az "elemző" lelket a megfejtés lelki feladata. A leghétköznapibb időtöltésben is örömét leli, ha az működésbe hozza e képességét. Szereti a rejtvényeket, a szójátékot, a titkosírást - és megoldásai olyan sziporkázók és ötletesek, hogy az egyszerű ember szinte természetfeletti csodát lát bennük. Az elért eredmények, amelyekhez szigorú módszeresség és következtetés útján jutott, a valóságban pusztán az intuíció szülötteinek látszanak.
Az ilyen megfejtőkészséget valószínűleg élénkítik a matematikai tanulmányok, különösen a magasabb matematika, amelyet helytelenül, és pusztán regresszív műveletei miatt neveztek el par excellence</I> "analízis"-nek, holott a számolás önmagában véve még nem elemzés. Például a sakkjátékos műveli az egyiket, anélkül, hogy a másikra ügyelne! Éppen ez az oka annak, hogy a sakkjátéknak az észre gyakorolt hatását nagymértékben tévesen ítélik meg.
Guillaume Apollinaire - Saint Merry muzsikusa
Hány angyal képes leülni
egyetlen tű hegyére? – Nos,
félelem és gáncs nélküli
olvasó, ebben légy okos!
Tüstént rájössz: „Valamennyi!
Hisz az angyal puszta lélek!
S ülni jó a legkövérebb
szellemeknek is a semmi."
Én érveddel így vitázom:
Egy se! – Mert az ily dicső lény
nem is képes ülni máson,
csupán szellemi ülőkén.
Hány angyal képes leülni
egyetlen tű hegyére? – Nos,
félelem és gáncs nélküli
olvasó, ebben légy okos!
Tüstént rájössz: „Valamennyi!
Hisz az angyal puszta lélek!
S ülni jó a legkövérebb
szellemeknek is a semmi."
Én érveddel így vitázom:
Egy se! – Mert az ily dicső lény
nem is képes ülni máson,
csupán szellemi ülőkén.
Morgenstern, Christian: Scholastikerproblem
-------------------------------------------------
Már kisfiúként odvas romokon,
csillagzó erdők s hallgatag szobák
során üztem a szellemek szavát,
hogy tán lehet majd vélük szólanom,
mákonyos neveket ízlelve ajkamon:
de meg nem hallgattak, elém
se tűntek, míg merengve én
a sorson, élvén édes évadát
a szélnek, mely szárnyára kap
feslő virágot, madarat -
árnyad egyszerre rám esett;
ó, felsikoltó, vad önkívület!
-------------------------------------------------
Már kisfiúként odvas romokon,
csillagzó erdők s hallgatag szobák
során üztem a szellemek szavát,
hogy tán lehet majd vélük szólanom,
mákonyos neveket ízlelve ajkamon:
de meg nem hallgattak, elém
se tűntek, míg merengve én
a sorson, élvén édes évadát
a szélnek, mely szárnyára kap
feslő virágot, madarat -
árnyad egyszerre rám esett;
ó, felsikoltó, vad önkívület!
Shelley : Himnusz egy értelem szépségéhez
"Hervadó illatát átadja mind a szélnek,
úgy búcsúzik el a virág, ha szirma hull.
Meghalok én is, és úgy rebben el a lélek
ajkamról, mint a dal, ha megpattan a húr."<?XML:NAMESPACE PREFIX = O /><O></O>
"Hervadó illatát átadja mind a szélnek,
úgy búcsúzik el a virág, ha szirma hull.
Meghalok én is, és úgy rebben el a lélek
ajkamról, mint a dal, ha megpattan a húr."<?XML:NAMESPACE PREFIX = O /><O
></O>Alphonse-Marie-Louis de Lamartine - ŐSZ
-------------------------------------------
Szeretném összeterelni
papát
találomra egy "alkalmas korú"
bácsival
és megnézni, összehaverkodnak-e
- biztosan nem akarna
engem se többé összeterelni
Ulla-Gullával például.
Sokkal szívesebben játszom
Lill-Pärával,
pedig Lill-Pära kis tökmag,
de ugyanazt szereti
és ugyanazt utálja, mint én
- Ulla-Gullát például.<?XML:NAMESPACE PREFIX = O /><O></O>
-------------------------------------------
Szeretném összeterelni
papát
találomra egy "alkalmas korú"
bácsival
és megnézni, összehaverkodnak-e
- biztosan nem akarna
engem se többé összeterelni
Ulla-Gullával például.
Sokkal szívesebben játszom
Lill-Pärával,
pedig Lill-Pära kis tökmag,
de ugyanazt szereti
és ugyanazt utálja, mint én
- Ulla-Gullát például.<?XML:NAMESPACE PREFIX = O /><O
></O>
Remélem nem bántok meg senkit, ha adok egy feladványt, ha mégis, akkor bocsánat.
"Mondják, a föld veszte a tűz
lesz, vagy a jég.
Én mint ember, kit vágya űz,
amondó vagyok, hogy a tűz.
De ha kell a kétféle vég,
itt gyűlölet is annyi van,
hogy pusztítószerül a jég
is éppolyan
jó és elég."
"Mondják, a föld veszte a tűz
lesz, vagy a jég.
Én mint ember, kit vágya űz,
amondó vagyok, hogy a tűz.
De ha kell a kétféle vég,
itt gyűlölet is annyi van,
hogy pusztítószerül a jég
is éppolyan
jó és elég."
Robert Frost: Fire and ice
"mivel titokzatos szived nekem kitárult,
s olykor megadatott beszédét hallanom,
mivel ott zokogott, mivel mosolyra lágyult
szemed szemem előtt és ajkad ajkamon,"
"mivel titokzatos szived nekem kitárult,
s olykor megadatott beszédét hallanom,
mivel ott zokogott, mivel mosolyra lágyult
szemed szemem előtt és ajkad ajkamon,"
Heinrich Heine: Kitty
Oly szépen izzik az elnyugovó nap,
de még szebben ragyog a szemed.
Az alkonypír s szemed sugára
szomorúan veri át szívemet.
Az alkonypírban búcsúzás van,
a szívre kín száll s éjszaka.
Szívem s szemed közt nemsokára
a végtelen tenger maga.
(Ford.:Jékely Zoltán)
Új:
Ó, balga gyermekjáték,
vérontás, bűntelenül!
Az élet nem megy másképp,
szemembe félelem ül,
mert ami megtörtént, megtörtént,
és a jövő sötét örvény.
Oly szépen izzik az elnyugovó nap,
de még szebben ragyog a szemed.
Az alkonypír s szemed sugára
szomorúan veri át szívemet.
Az alkonypírban búcsúzás van,
a szívre kín száll s éjszaka.
Szívem s szemed közt nemsokára
a végtelen tenger maga.
(Ford.:Jékely Zoltán)
Új:
Ó, balga gyermekjáték,
vérontás, bűntelenül!
Az élet nem megy másképp,
szemembe félelem ül,
mert ami megtörtént, megtörtént,
és a jövő sötét örvény.
Anette von Droste-Hülshoff: Gyerekjáték
[FONT=verdana,geneva]Mily zöldek az ujjaim, [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]pár szál virágot téptem; [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]halálba hulltak ím, [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]kik élni vágytak értem.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Félénk és szűzi pillaként [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]lágyan arcomba verődtek, [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]elmerengve nem ügyeltem én, [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]magamhoz húztam őket, [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]s a gyenge-lenge főket [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]letörtem gondtalan. [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Vérük kifolyt alant [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]és minden ujjam zöld lett. [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Nem sírtak ők, nem nyögtek ők, [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]meghaltak szótlanul, [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]csak arcuk lett sötét előbb, [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]mint mikor alkonyul. [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Ha meg tudtak volna kimélni, [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]biztosan megteszik; [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]kezdek magamtól félni: [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]kábán mit tettem itt? [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Ó, balga gyermekjáték, [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]vérontás, bűntelenül! [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Az élet nem megy másképp, [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]szemembe félelem ül, [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]mert ami történt, megtörtént, [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]és a jövő sötét örvény. [/FONT]
[FONT=verdana,geneva] (Ford.:Sárközi György)[/FONT]
:55:
-------------------------------------------
"
Elég a szerelmekből, fondorlatokból, búgó gerléiddel megölsz
Uram, hogy a Gőzről daloljon küldj költőt, mint Robbie Burns!
"
[FONT=verdana,geneva]Mily zöldek az ujjaim, [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]pár szál virágot téptem; [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]halálba hulltak ím, [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]kik élni vágytak értem.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Félénk és szűzi pillaként [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]lágyan arcomba verődtek, [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]elmerengve nem ügyeltem én, [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]magamhoz húztam őket, [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]s a gyenge-lenge főket [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]letörtem gondtalan. [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Vérük kifolyt alant [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]és minden ujjam zöld lett. [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Nem sírtak ők, nem nyögtek ők, [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]meghaltak szótlanul, [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]csak arcuk lett sötét előbb, [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]mint mikor alkonyul. [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Ha meg tudtak volna kimélni, [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]biztosan megteszik; [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]kezdek magamtól félni: [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]kábán mit tettem itt? [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Ó, balga gyermekjáték, [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]vérontás, bűntelenül! [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Az élet nem megy másképp, [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]szemembe félelem ül, [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]mert ami történt, megtörtént, [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]és a jövő sötét örvény. [/FONT]
[FONT=verdana,geneva] (Ford.:Sárközi György)[/FONT]
:55:
-------------------------------------------
"
Elég a szerelmekből, fondorlatokból, búgó gerléiddel megölsz
Uram, hogy a Gőzről daloljon küldj költőt, mint Robbie Burns!
"
Rudyard Kipling, in “M’Andrew’s Hymn”.
“…Why don’t poets tell?
I’m sick of all their quirks and turns – the loves and doves they dream –
Lord send a man like Robbie Burns to sing the song of steam!
To match wi’ Scotia’s noblest speech yon orchestra sublime
Wharto – uplifted like the Just – the tailrods mark the time.”
“…Why don’t poets tell?
I’m sick of all their quirks and turns – the loves and doves they dream –
Lord send a man like Robbie Burns to sing the song of steam!
To match wi’ Scotia’s noblest speech yon orchestra sublime
Wharto – uplifted like the Just – the tailrods mark the time.”
/A TOAST TO THE MEMORY OF ROBERT BURNS, THE IMMORTAL BARD:
SCOTLAND’S POET FOR ALL NATIONS
RENFREW CHRISTIE/SCOTLAND’S POET FOR ALL NATIONS
WORDSWORTH, William
A MAGÁNYOS ARATÓLÁNY
Nézd őt, a hegyvidéki lányt,
a szántóföldön egyedül!
Arat s dalolgat: állj meg itt,
vagy lépj nesztelenül!
Kaszál, kévét köt egymaga,
s oly mélabúsan zeng dala:
ó, hallgasd! a völgy mély öle
hangjával van telistele.
Szebbnek a csalogány dalát
nem hallják fáradt vándorok,
ha olykor árnyékos tanyát
nyújt az arab homok:
nem ily üdítő hang, midőn
kakukk kiált tavaszidőn,
és megtöri a víz örök
csendjét a Hebridák között.
Miről dalol? Ki mondja meg?
Tán a kesergő dallamár
tárgya régi baljós eset
s harc, mely feledve már:
vagy szerényebb a téma itt,
számunkra meghittebb, maibb?
Köznapi bánat s fájdalom,
mely elmúlt, s újul egy napon?
Mindegy, hogy mit - dalolt a lány,
s nem volt dalának vége-hossza;
néztem, míg dal közt dolgozott,
sarlózott hajladozva; -
figyeltem mozdulatlan őt,
s hogy elértem a dombtetőt,
a dalt muzsikálta szivem,
mely rég elhalt már, messzi, lenn.
KÁLNOKY LÁSZLÓ
A MAGÁNYOS ARATÓLÁNY
Nézd őt, a hegyvidéki lányt,
a szántóföldön egyedül!
Arat s dalolgat: állj meg itt,
vagy lépj nesztelenül!
Kaszál, kévét köt egymaga,
s oly mélabúsan zeng dala:
ó, hallgasd! a völgy mély öle
hangjával van telistele.
Szebbnek a csalogány dalát
nem hallják fáradt vándorok,
ha olykor árnyékos tanyát
nyújt az arab homok:
nem ily üdítő hang, midőn
kakukk kiált tavaszidőn,
és megtöri a víz örök
csendjét a Hebridák között.
Miről dalol? Ki mondja meg?
Tán a kesergő dallamár
tárgya régi baljós eset
s harc, mely feledve már:
vagy szerényebb a téma itt,
számunkra meghittebb, maibb?
Köznapi bánat s fájdalom,
mely elmúlt, s újul egy napon?
Mindegy, hogy mit - dalolt a lány,
s nem volt dalának vége-hossza;
néztem, míg dal közt dolgozott,
sarlózott hajladozva; -
figyeltem mozdulatlan őt,
s hogy elértem a dombtetőt,
a dalt muzsikálta szivem,
mely rég elhalt már, messzi, lenn.
KÁLNOKY LÁSZLÓ
Bocs, de bmi sok dolgom van... Már reagáltam volna.
Új /részlet/
S ez a föld mégis összesúg a holddal,
és májusünneppel övezi csipejét,
rózsát fakaszt, érleli a kalászt,
nem engedi, hogy a Vezuv kitörjön,
lúggá váljék a felhő, s lekaszálja
s felégesse ez állatfajzatot –
ó, e virágzó, gyümölcsérlelő föld
burjánzó gonoszság otthona lett,
e visszás mértékű fajzat agyának
penésze, hazugságcsapdája most!
S ha meghalunk? Mindent megoldatlan hagyunk,
veszélyben a képek és a világok
szakadékában éheznek az álmok –
Ha meg cselekszünk: a szégyent segítjük,
az aljasságot szolgáljuk, s előnyért,
kincsért, rangért, hírért orvul elejtjük
a magányt, az álmok utáni vágyat,
az arcok nagy titkait, míg a vég
– kábultan, mint pille, s közönyösen
mint a repeszdarab – közeledik,
s más értelmet hirdet nekünk.
Új /részlet/
S ez a föld mégis összesúg a holddal,
és májusünneppel övezi csipejét,
rózsát fakaszt, érleli a kalászt,
nem engedi, hogy a Vezuv kitörjön,
lúggá váljék a felhő, s lekaszálja
s felégesse ez állatfajzatot –
ó, e virágzó, gyümölcsérlelő föld
burjánzó gonoszság otthona lett,
e visszás mértékű fajzat agyának
penésze, hazugságcsapdája most!
S ha meghalunk? Mindent megoldatlan hagyunk,
veszélyben a képek és a világok
szakadékában éheznek az álmok –
Ha meg cselekszünk: a szégyent segítjük,
az aljasságot szolgáljuk, s előnyért,
kincsért, rangért, hírért orvul elejtjük
a magányt, az álmok utáni vágyat,
az arcok nagy titkait, míg a vég
– kábultan, mint pille, s közönyösen
mint a repeszdarab – közeledik,
s más értelmet hirdet nekünk.
Hasonló témák
