Ezt a katickát én szobortam. Ez egy pici bross, polimer agyagból készült, konyhai csőben grillezett, körömlakkal festett. Remélem teccik. Amúgy hiába teccik, má nincs meg. Volt több, különböző méretben, mind eladtam vagy elajándékoztam.
Ide minden Katicát!
- Téma inditó Borella
- Kezdés dátuma
Ezt a katickát én szobortam. Ez egy pici bross, polimer agyagból készült, konyhai csőben grillezett, körömlakkal festett. Remélem teccik. Amúgy hiába teccik, má nincs meg. Volt több, különböző méretben, mind eladtam vagy elajándékoztam.
E
elke
Vendég
A mi kedves katicabogaraink ázsiai rokona a harlekinkatica (Harmonia axyridis) vagy sokszínű ázsiai katica, amely emberi közvetítéssel jutott el a világ számos tájára, megjelent nálunk is. Invazív faj, amely kiszoríthatja őshonos katicáinkat.
A Harmonia axyridis színváltozatai
Katicákat hosszú évtizedek óta alkalmaznak biológiai védekezésként levéltetvek ellen, mivel rendkívül hatékonyan irtják a tetveket, amelyekkel táplálkoznak. A hétpettyes katicát is meg lehet vásárolni e célra, ám az ázsiai katicafajt, a harlekinkaticát is elkezdték hasonló célra tenyészteni, s terjeszteni világszerte a kertészetekben, gyümölcsösökben. Ez a bogár szaporább és alkalmazkodóképesebb a mi katicáinkánál, így könnyebben válhatott a kertészek, üvegházi
primőr-termesztéssel s biogazdálkodással foglalkozók segítőjévé.
Harlekinkaticák
Az sosem vezetett semmi jóra, ha egy adott helyen nem honos állatot (vagy növényt) betelepítettek, akármilyen céllal is tették. Természetes, hogy a harlekinkatica is hasonló sorsra jutott, amikor 1916-ban Amerikába érkezett. Tömegesen ugyan csak 1988-tól használták, de ma a kontinens legelterjedtebb katicafaja… Nem lenne baj, hogy egy új, a mezőgazdák számára hasznos állatfaj terjed, csakhogy… A harlekinkatica sokkal agresszívabb a mi katicafajainknál, ráadásnak kísérletileg igazolták, hogy a lárvái akkor is felnőnek s egészséges, szaporodni képes bogárrá lesznek, ha pusztán virágport esznek, nem tetveket. A mi katicáink csak akkor válnak egészséges bogárrá, ha tetü-diétán nőnek fel. A katicáinkon kívül egyéb, tetvekkel táplálkozó rovart is kiszorít. Ráadásnak, ha nem talál más ennivalót, a harlekinkatica megeszi a normál katicák lárváit is, pillangók hernyóit és a fátyolka lárváit is…
Európában 2002 óta terjed nagy mértékben, sokfelé figyelőhálózat regisztrálja a megjelenését, előfordulását, gyakoriságát. Sajnos a visszaszorítására tett kísérletek eddig nem sok sikerrel jártak, mivel e bogár rendkívüli alkalmazkodóképessége s ellenségeinek hiánya nem teszi lehetővé a gyérítésüket. Az USA-ban és Franciaországban már kártevő kategóriába került a harlekinkatica, ugyanis őszre, amikor beérik a gyümölcs, szőlő, a bogarak ezek édes nedveit fogyasztják, nem csupán elpusztítva a megrágott termést, hanem főleg a szőlőszemek közt a présgépbe kerülve rendkívül rossz ízűvé, fogyaszthatatlanná válik a bor…
Szőlőszemeket szívogató harlekinkaticák
Hazánkban idén februárban bukkant fel e kínai eredetű bogár, nagy valószínűséggel Kelet-Ausztriából jutott át.
Fentebb a harlekinkatica, alant a hétpettyes katica látható egymás mellett.
A Harmonia axyridis színváltozatai
Katicákat hosszú évtizedek óta alkalmaznak biológiai védekezésként levéltetvek ellen, mivel rendkívül hatékonyan irtják a tetveket, amelyekkel táplálkoznak. A hétpettyes katicát is meg lehet vásárolni e célra, ám az ázsiai katicafajt, a harlekinkaticát is elkezdték hasonló célra tenyészteni, s terjeszteni világszerte a kertészetekben, gyümölcsösökben. Ez a bogár szaporább és alkalmazkodóképesebb a mi katicáinkánál, így könnyebben válhatott a kertészek, üvegházi
primőr-termesztéssel s biogazdálkodással foglalkozók segítőjévé.
Harlekinkaticák
Az sosem vezetett semmi jóra, ha egy adott helyen nem honos állatot (vagy növényt) betelepítettek, akármilyen céllal is tették. Természetes, hogy a harlekinkatica is hasonló sorsra jutott, amikor 1916-ban Amerikába érkezett. Tömegesen ugyan csak 1988-tól használták, de ma a kontinens legelterjedtebb katicafaja… Nem lenne baj, hogy egy új, a mezőgazdák számára hasznos állatfaj terjed, csakhogy… A harlekinkatica sokkal agresszívabb a mi katicafajainknál, ráadásnak kísérletileg igazolták, hogy a lárvái akkor is felnőnek s egészséges, szaporodni képes bogárrá lesznek, ha pusztán virágport esznek, nem tetveket. A mi katicáink csak akkor válnak egészséges bogárrá, ha tetü-diétán nőnek fel. A katicáinkon kívül egyéb, tetvekkel táplálkozó rovart is kiszorít. Ráadásnak, ha nem talál más ennivalót, a harlekinkatica megeszi a normál katicák lárváit is, pillangók hernyóit és a fátyolka lárváit is…
Európában 2002 óta terjed nagy mértékben, sokfelé figyelőhálózat regisztrálja a megjelenését, előfordulását, gyakoriságát. Sajnos a visszaszorítására tett kísérletek eddig nem sok sikerrel jártak, mivel e bogár rendkívüli alkalmazkodóképessége s ellenségeinek hiánya nem teszi lehetővé a gyérítésüket. Az USA-ban és Franciaországban már kártevő kategóriába került a harlekinkatica, ugyanis őszre, amikor beérik a gyümölcs, szőlő, a bogarak ezek édes nedveit fogyasztják, nem csupán elpusztítva a megrágott termést, hanem főleg a szőlőszemek közt a présgépbe kerülve rendkívül rossz ízűvé, fogyaszthatatlanná válik a bor…
Szőlőszemeket szívogató harlekinkaticák
Hazánkban idén februárban bukkant fel e kínai eredetű bogár, nagy valószínűséggel Kelet-Ausztriából jutott át.
Fentebb a harlekinkatica, alant a hétpettyes katica látható egymás mellett.
Sziasztok!
Egy kedves topicban megláttam szanté hozzászólását a 856.oldalon, íme:
~*Szanté meseháza*~
Picurkák!
Hűvös idő van, ezért ma a szobában maradunk és mesélek Nektek.
Szép napot Kicsikéim!
Mese a katica bogárról és a galambról
Élt valahol, nem is olyan régen egy hatpettyes katicabogár. A katicabogárnak nem voltak barátai, mert sose ment a többiek közé, annyira szégyellte, hogy neki csak hat pettye van. Még gyerekkorában volt egy álma, amiben persze a pettyét kereste, és egy angyal azt súgta, a Csúcson megtalálja. Azóta a katica semmi mást nem csinált, csak mászkált fel-le a fűszálakon, hátha valamelyik csúcsán megleli a hetedik pettyét. Régebben még néha odamentek a többiek is segíteni neki, de miután a katica csúnyán elzavarta őket, inkább felé se néztek.
Ugyanebben az udvarban, a Rozmaring utca három szám alatt lakott az egyszárnyú galamb. Ő mindig csak azt álmodta, hogy a többiekkel repül messzi földekre magokat csipegetni. Csakhogy azzal az egy szárnyával annyira lassú volt, hogy nem vitték sehová. Hiába könyörgött a galambfőnöknek, az rá se tojt. Reggelente kirepültek, és huss, már el is tűntek a házak fölött. Csak délután keveredtek elő, amikor a galamb már szanaszét unatkozta magát.
A galamb egyetlen szórakozása a Rozmaring utcában az volt, hogy a katicát figyelte. Próbálta kitalálni, mit mászkál folyton, egyszer le is szólt neki:
- Hát, te mit csinálsz ott?
- Semmi közöd hozzá! - mordult rá a katica
- Titok?
- Az!
- Pedig nekem igazán elmondhatnád, úgysem beszélek senkivel.
Erre a katica felkapta a fejét.
- Az hogy lehet?
- Úgy, hogy én egész nap itt ülök egyedül, míg a többiek odafent repkednek.
- És te miért nem mész velük?
- Hát nem látod? Vagy olyan kicsi a szemed? Azért, mert csak egy szárnyam van! - mondta dühösen a galamb, és majdnem elsírta magát.
Katica még senkit nem látott ilyen állapotban. Csak vidám, gondtalan hétpettyes katicákkal találkozott, fogalma sem volt, mit kell mondani ilyenkor. Jobb híján, hogy vigasztalja a galambot, elmesélte neki a saját történetét. És azt, hogy mennyire magányossá tette a tehetetlenség.
Galamb ezen teljesen ledöbbent. Egy nyavalyás petty miatt ekkora cirkuszt csinálni! Elhatározta, hogy megmutatja katicának, igenis, így is érnek annyit, mint más. Egyúttal megígérte neki, hogy segít megkeresni a pettyét.
Amikor délután a csapat visszatért, a galamb odasomfordált a főnökhöz:
- Főnök, miért repültök mindig olyan messzire?
- Mert a szüleink arra tanítottak bennünket, hogy tágas a világ, és tele van jobbnál-jobb magvas helyekkel.
- De hát, a cinke azt mondta, hogy itt a szomszéd mezőn ugyanazok a magok vannak, mint amikkel ti hazajöttök!
- Azt nem tudom, arra még nem jártam... - válaszolta a galambfőnök, és ugyan nem mutatta, de ezen a lehetőségen elgondolkozott.
- Pedig így van! És ha így van, akkor meg minek fárasztjátok magatokat? Reggel kényelmesen átszállnátok a szomszéd rétre, és ott szépen, kis körökben repkedhetnétek. Ebéd után még haza is ugorhatnátok sziesztázni! - győzködte a galamb a főnököt, nem minden hátsó szándék nélkül.
- Ezt majd még megtárgyaljuk a tanáccsal - zárta le a témát a főnök, mert kezdte idegesíteni, hogy egy ilyen kis félszárnyú mitugrálsz ad tanácsokat neki.
- Pedig ha csak ide mennétek, akkor engem is magatokkal vihetnétek! Beállnék középre, és akkor nekem csak egészen kicsi köröket kéne tennem!
A galambfőnök hallani sem akart a dologról, méghogy csak ide repülni, amikor ők ennél sokkal többre is képesek! Ám az egyszárnyú galamb mamája meghallotta őket, és az esti tanácsülésen szóba hozta fia kérését. Amikor látta, hogy mindenki tiltakozik, felvetette, hogy nemsokára lesz a fia születésnapja, legalább ebből az alkalomból kivételt tehetnének, és megnézhetnék azt a szomszédos mezőt. És mivel a galamboknak jó szívük van, beleegyeztek.
Azon a reggelen az egyszárnyú galamb már egy órával a kakas előtt felkelt, hogy bemelegítsen a nagy útra. Évek óta ki sem mozdult a kertből, az az egy szárnya is teljesen elgémberedett, be kellett járatnia egy kicsit. Induláskor ott állt a sor elején, és amikor a főnök elkiáltotta magát, hogy Indulás!, az egyszárnyú galamb volt az első, aki felrepült. De el sem érték az utazómagasságot, már csúnyán lemaradt. Már megint egyedül!, szipogott a galamb, és azon gondolkozott, hogy inkább visszafordul, hagyja az egészet a csudába, amikor eszébe jutott a katica, akinek meg akarta mutatni, hogy ők is lehetnek Nemakárkik.
Összeszedte minden erejét, és dupla sebességre kapcsolt. Mire utolérte a többieket, azok már elégedetten szálldostak a rét felett. Mert a rét, amit addig egyetlen galamb se látogatott, mert olyan közel volt, csak úgy roskadozott a zsíros magvaktól. A galamb befurakodott a kör közepére, és ahogy eltervezte, szép kis ívben szállt, szállt, szállt, körbe, körbe, és még most is szállna, ha egyszercsak ott a kör közepén, a tükörsima égen nem látott volna meg valami furcsa mintázatú galambtollat lebegni. Csőrébe kapta, hogy szemügyre vegye, és mit látott a tollba akadva? A katica pettyét! Annyira megörült neki, hogy zuhanórepülésben azonnal visszasietett a katicához.
- Szia, katica! Mit csinálsz? - kérdezte.
- Szerinted?! - förmedt rá a katica.
- És ha lenne egy kívánságod, mi lenne az?- incselkedett vele a galamb.
- Szerinted? - kérdezte a katica, de meg sem állt, csak rótta az utat a fűszálon, épp felfelé.
- Akkor gyere, mutatok valamit!
A katica durcásan odament a galambhoz, aki kinyitotta csőrét, hogy megmutassa, mit talált. De egy huncut kis szellő épp arra járt, hopp, felkapta a tollat, pettyel együtt, és már szaladt is vele. A katica és a galamb egyszerre pattant fel, hogy a szellő nyomába eredjen. De nem addig repültek, míg meg nem haltak, csak a ház sarkáig, ahol Rozi kutya hosszú nyelvére tapadva meg is találták a pettyet. A galamb lekapta onnan, és azon nyomban, úgy nyálasan, rátapasztotta a katica hátára. Nem pont oda, ahová kellett volna, de sebaj, gondolta a galamb, legalább felismerem a többiek közt az én katicámat.
A katica azóta csak azért mászkál a fűszálakon, hogy mindenki láthassa a hét szép pettyét. A galamb pedig ma is átjár a szomszédos mezőre, onnan integet a fél szárnyával a hétpettyes katicabogárnak.
Remélem Nektek is tetszik
Egy kedves topicban megláttam szanté hozzászólását a 856.oldalon, íme:
~*Szanté meseháza*~
Picurkák!
Hűvös idő van, ezért ma a szobában maradunk és mesélek Nektek.
Szép napot Kicsikéim!
Mese a katica bogárról és a galambról
Élt valahol, nem is olyan régen egy hatpettyes katicabogár. A katicabogárnak nem voltak barátai, mert sose ment a többiek közé, annyira szégyellte, hogy neki csak hat pettye van. Még gyerekkorában volt egy álma, amiben persze a pettyét kereste, és egy angyal azt súgta, a Csúcson megtalálja. Azóta a katica semmi mást nem csinált, csak mászkált fel-le a fűszálakon, hátha valamelyik csúcsán megleli a hetedik pettyét. Régebben még néha odamentek a többiek is segíteni neki, de miután a katica csúnyán elzavarta őket, inkább felé se néztek.
Ugyanebben az udvarban, a Rozmaring utca három szám alatt lakott az egyszárnyú galamb. Ő mindig csak azt álmodta, hogy a többiekkel repül messzi földekre magokat csipegetni. Csakhogy azzal az egy szárnyával annyira lassú volt, hogy nem vitték sehová. Hiába könyörgött a galambfőnöknek, az rá se tojt. Reggelente kirepültek, és huss, már el is tűntek a házak fölött. Csak délután keveredtek elő, amikor a galamb már szanaszét unatkozta magát.
A galamb egyetlen szórakozása a Rozmaring utcában az volt, hogy a katicát figyelte. Próbálta kitalálni, mit mászkál folyton, egyszer le is szólt neki:
- Hát, te mit csinálsz ott?
- Semmi közöd hozzá! - mordult rá a katica
- Titok?
- Az!
- Pedig nekem igazán elmondhatnád, úgysem beszélek senkivel.
Erre a katica felkapta a fejét.
- Az hogy lehet?
- Úgy, hogy én egész nap itt ülök egyedül, míg a többiek odafent repkednek.
- És te miért nem mész velük?
- Hát nem látod? Vagy olyan kicsi a szemed? Azért, mert csak egy szárnyam van! - mondta dühösen a galamb, és majdnem elsírta magát.
Katica még senkit nem látott ilyen állapotban. Csak vidám, gondtalan hétpettyes katicákkal találkozott, fogalma sem volt, mit kell mondani ilyenkor. Jobb híján, hogy vigasztalja a galambot, elmesélte neki a saját történetét. És azt, hogy mennyire magányossá tette a tehetetlenség.
Galamb ezen teljesen ledöbbent. Egy nyavalyás petty miatt ekkora cirkuszt csinálni! Elhatározta, hogy megmutatja katicának, igenis, így is érnek annyit, mint más. Egyúttal megígérte neki, hogy segít megkeresni a pettyét.
Amikor délután a csapat visszatért, a galamb odasomfordált a főnökhöz:
- Főnök, miért repültök mindig olyan messzire?
- Mert a szüleink arra tanítottak bennünket, hogy tágas a világ, és tele van jobbnál-jobb magvas helyekkel.
- De hát, a cinke azt mondta, hogy itt a szomszéd mezőn ugyanazok a magok vannak, mint amikkel ti hazajöttök!
- Azt nem tudom, arra még nem jártam... - válaszolta a galambfőnök, és ugyan nem mutatta, de ezen a lehetőségen elgondolkozott.
- Pedig így van! És ha így van, akkor meg minek fárasztjátok magatokat? Reggel kényelmesen átszállnátok a szomszéd rétre, és ott szépen, kis körökben repkedhetnétek. Ebéd után még haza is ugorhatnátok sziesztázni! - győzködte a galamb a főnököt, nem minden hátsó szándék nélkül.
- Ezt majd még megtárgyaljuk a tanáccsal - zárta le a témát a főnök, mert kezdte idegesíteni, hogy egy ilyen kis félszárnyú mitugrálsz ad tanácsokat neki.
- Pedig ha csak ide mennétek, akkor engem is magatokkal vihetnétek! Beállnék középre, és akkor nekem csak egészen kicsi köröket kéne tennem!
A galambfőnök hallani sem akart a dologról, méghogy csak ide repülni, amikor ők ennél sokkal többre is képesek! Ám az egyszárnyú galamb mamája meghallotta őket, és az esti tanácsülésen szóba hozta fia kérését. Amikor látta, hogy mindenki tiltakozik, felvetette, hogy nemsokára lesz a fia születésnapja, legalább ebből az alkalomból kivételt tehetnének, és megnézhetnék azt a szomszédos mezőt. És mivel a galamboknak jó szívük van, beleegyeztek.
Azon a reggelen az egyszárnyú galamb már egy órával a kakas előtt felkelt, hogy bemelegítsen a nagy útra. Évek óta ki sem mozdult a kertből, az az egy szárnya is teljesen elgémberedett, be kellett járatnia egy kicsit. Induláskor ott állt a sor elején, és amikor a főnök elkiáltotta magát, hogy Indulás!, az egyszárnyú galamb volt az első, aki felrepült. De el sem érték az utazómagasságot, már csúnyán lemaradt. Már megint egyedül!, szipogott a galamb, és azon gondolkozott, hogy inkább visszafordul, hagyja az egészet a csudába, amikor eszébe jutott a katica, akinek meg akarta mutatni, hogy ők is lehetnek Nemakárkik.
Összeszedte minden erejét, és dupla sebességre kapcsolt. Mire utolérte a többieket, azok már elégedetten szálldostak a rét felett. Mert a rét, amit addig egyetlen galamb se látogatott, mert olyan közel volt, csak úgy roskadozott a zsíros magvaktól. A galamb befurakodott a kör közepére, és ahogy eltervezte, szép kis ívben szállt, szállt, szállt, körbe, körbe, és még most is szállna, ha egyszercsak ott a kör közepén, a tükörsima égen nem látott volna meg valami furcsa mintázatú galambtollat lebegni. Csőrébe kapta, hogy szemügyre vegye, és mit látott a tollba akadva? A katica pettyét! Annyira megörült neki, hogy zuhanórepülésben azonnal visszasietett a katicához.
- Szia, katica! Mit csinálsz? - kérdezte.
- Szerinted?! - förmedt rá a katica.
- És ha lenne egy kívánságod, mi lenne az?- incselkedett vele a galamb.
- Szerinted? - kérdezte a katica, de meg sem állt, csak rótta az utat a fűszálon, épp felfelé.
- Akkor gyere, mutatok valamit!
A katica durcásan odament a galambhoz, aki kinyitotta csőrét, hogy megmutassa, mit talált. De egy huncut kis szellő épp arra járt, hopp, felkapta a tollat, pettyel együtt, és már szaladt is vele. A katica és a galamb egyszerre pattant fel, hogy a szellő nyomába eredjen. De nem addig repültek, míg meg nem haltak, csak a ház sarkáig, ahol Rozi kutya hosszú nyelvére tapadva meg is találták a pettyet. A galamb lekapta onnan, és azon nyomban, úgy nyálasan, rátapasztotta a katica hátára. Nem pont oda, ahová kellett volna, de sebaj, gondolta a galamb, legalább felismerem a többiek közt az én katicámat.
A katica azóta csak azért mászkál a fűszálakon, hogy mindenki láthassa a hét szép pettyét. A galamb pedig ma is átjár a szomszédos mezőre, onnan integet a fél szárnyával a hétpettyes katicabogárnak.
Remélem Nektek is tetszik
Gryllus Vilmos: Katica-dal
Domború hátam,
Pöttyös a szárnyam.
Baktat a fűben
Hat pici lábam.
Mászom a dombra
Szárnyamat bontva.
Ringat a szellő,
Ez csak a dolga.
Szállok az égen,
Nap süt a réten.
Hét kicsi pöttyöm
Csillan a fényben.
Ámde megállok,
Rád ha találok.
Nyújtsd fel az ujjad,
Arra leszállok.
Domború hátam,
Pöttyös a szárnyam.
Baktat a fűben
Hat pici lábam.
Mászom a dombra
Szárnyamat bontva.
Ringat a szellő,
Ez csak a dolga.
Szállok az égen,
Nap süt a réten.
Hét kicsi pöttyöm
Csillan a fényben.
Ámde megállok,
Rád ha találok.
Nyújtsd fel az ujjad,
Arra leszállok.
<CENTER>A katicabogár</CENTER>
A bogaraknak sikerlistáján a katica biztosan az örökös első helyen van minden országban, ahol csak előfordul. Elnevezése is jelzi, hogy mennyire kedves kis bogár, minden nyelven becézgetve, kényeztetve nevezik. Nálunk katica, kata, katóka, böde, bödebogár, tehénke, katalinbogárka, kós kata, katalinka, fusskata, katinka, fusskati, istenkaticája, katicska, katóka, isten bogárkája, Buda-bogár. Csúfneve is van: katapila, katipila, ami papucshőst jelent. A népköltészet sok dalocskája, játéka róla szól. Ugye ti is leemeltétek már óvatosan egy levélről, kézfejetekre helyeztétek és figyeltétek amint az ujjatok hegyét elérve szétbontja kis szárnyait és tovarepül? Meg is érdemlik az ember szeretetét és védelmét, mert legtöbbjük hasznos húsevő, mindenféle apró növényellenség pusztítója. Nem csak szép, hanem nagyon hasznos is, a kártékony levéltetvek pusztítója. Vigyázzunk rá!
A bogaraknak sikerlistáján a katica biztosan az örökös első helyen van minden országban, ahol csak előfordul. Elnevezése is jelzi, hogy mennyire kedves kis bogár, minden nyelven becézgetve, kényeztetve nevezik. Nálunk katica, kata, katóka, böde, bödebogár, tehénke, katalinbogárka, kós kata, katalinka, fusskata, katinka, fusskati, istenkaticája, katicska, katóka, isten bogárkája, Buda-bogár. Csúfneve is van: katapila, katipila, ami papucshőst jelent. A népköltészet sok dalocskája, játéka róla szól. Ugye ti is leemeltétek már óvatosan egy levélről, kézfejetekre helyeztétek és figyeltétek amint az ujjatok hegyét elérve szétbontja kis szárnyait és tovarepül? Meg is érdemlik az ember szeretetét és védelmét, mert legtöbbjük hasznos húsevő, mindenféle apró növényellenség pusztítója. Nem csak szép, hanem nagyon hasznos is, a kártékony levéltetvek pusztítója. Vigyázzunk rá!
Veszély esetén holtnak tettetik magukat, leesnek és nem mozdulnak. Megfogásukhoz lábízületeik pórusain sárgás folyadékot bocsátanak ki, ami bizonyos ellenségeik, például hangyák ellen nagyon hatékony. A hangyák, amelyek e folyadékkal érintkeztek, intenzíven tisztogatják magukat utána. A madarakat és bogarakat e sárga folyadék nem tartja vissza a katicabogarak tömeges fogyasztásától. Tavasszal a nõstények maximum 400 petét raknak a levelek fonákára vagy hasadékokba. Egy héttel késõbb kelnek ki a tarka rajzolatú, nagyon mozgékony lárvák. A közelükben levõ levéltetveket és a még ki nem kelt petéket is eszik. A lárva négy stádiumon megy keresztül, a fejlõdési idõ a hõmérséklettõl függ. A magas hõmérséklet gyorsítja a fejlõdést. A bebábozódásnál a lárva nem bújik ki teljesen a bõrbõl, hanem az aljzathoz rögzíti magát a váladékával. A báb is tarka mintázatú. A katicabogár teljes fejlõdési ideje 3060 nap, évi két nemzedékük van. A katicabogarak nagyon gyorsan el tudnak szaporodni, ilyenkor döntõ tényezõ a táplálékkínálat. A levéltetvek tömeges elszaporodását némi idõeltolódással követi a katicabogarak elszaporodása. Táplálék: a katicabogarak túlnyomórészt levél- és pajzstetvekkel táplálkoznak, ezért rendkívül hasznosak. Tenyésztési kísérletekbõl tudjuk, hogy egy lárva fejlõdése során több száz, esetleg 1000 levéltetût is képes elfogyasztani. A katicabogarakat gyakran használják a biológiai növényvédelemben.
Erről a képről bogárgyűjtemény jutott az eszembe, ami kötelező volt anno az iskolában, csak azok különböző állatkák voltak.
Vajon még most is kell a kölköknek ilyet csinálni?
Az én gyerekeimnek nem kellett már hál'Istennek, irtóztam azoktól a gombostűvel átszurkált bogár- és lepke gyűjteményektől. Az előbb viszont katicakeresés közben ráakadtam egy miskolci iskola informatika tematikájára, harmadikosoknak!!! és elszomorodtam, mert nem biztos, hogy tudnám teljesíteni a feladatok mindegyikét
