Az olasz Infrastrukturális és Közlekedési Minisztérium (MIT) egyetértési nyilatkozatot írt alá az éjszakai szórakozóhelyeket képviselő szakmai szövetségekkel egy kísérleti projektről, amelynek keretében a diszkók kijáratánál, hajnalban, ingyenes taxik szállítják majd haza az ittas fiatalokat.
A kezdeményezés remekül hangzik, különösen annak fényében, hogy Itáliában hónapok óta kongatják a vészharangot, amiért rengeteg fiatal szenved közúti balesetet az átbulizott éjszakák után. Persze, nem maga a dolce vita heves megélése, a tánc és az új szerelmek szövődése a felelős a sokszor halálos kimenetelű karambolokért. A vasárnap hajnali tragédiák okát a bárpultoknál kell keresni. És első blikkre nem is tűnik badarságnak az ötlet, hogy a szombat esti láz kótyagos fejű ifjoncait eltérítsük a volántól és helyette a biztos hazaérkezést jelentő taxikba ültessük őket.
De azért van itt pár alapvető ellentmondás, amiért nem is győzött meg mindenkit a terv.
Az első kérdés, hogy ki fizeti a révészt? Állítólag az MIT erre elkülönített pénzt, amiből utalványokat ad a szórakozóhelyeknek. Ez klassz, mondhatnánk, de még ha nem is bonyolítjuk a kérdést azzal, hogy milyen rendszerben adnák majd az ingyenes kvótákat a 60 milliós ország több ezer szórakozóhelyének, pusztán már a javaslat abszurd – vélik a program ellenzői. Merthogy helyes-e közpénzből, tehát "a mi pénzünkből" fizetni a taxit azoknak, akik a diszkókban berúgnak? Nem lenne-e jobb, ha ugyanezt a pénzt egy masszív megelőzési és közúti felvilágosító kampányra fordítanák?
Aztán itt van az az erkölcsi gubanc is, hogy a kezdeményezés majdnem olyan, mint egy belépő a határon túli italozáshoz, hiszen "utána ingyen taxi jár". Miért kellene egészségre nevelést végezni az alkoholfogyasztás ellen a fiatalok körében, ha fizethetünk nekik egy taxit? – kérdezik többen. Inkább az érintettek eszébe kellene vésni az „iszik vagy vezet” törvényt.
Aztán ott van a tényleges betarthatóság problémája. Képzeletben működik, hogy a diszkók kijáratánál taxik sorakoznak, hogy hazavigyék a fiatalokat, de a valóságban? Ne feledjük, hogy különösen éjszaka nagyon nehéz taxit kapni olyan stratégiai fontosságú helyeken, mint a vasútállomások és a repülőterek, szóval, nincs csökkenthető létszám a diszkózók javára.
Aztán még az sem világos, hogy ki és hogyan végzi majd az alkoholtesztet, ami szükséges feltétele az ingyenes taxira szóló utalvány igénybevételének. Lesz rendőr az összes diszkó kijáratánál? És az ellenőrzések önkéntesek, kötelezőek vagy véletlenszerűek lesznek? A rendőrség képes lesz arra, hogy az alkoholteszt során pozitívnak talált embereket taxiba kényszerítse?
És mi van akkor, ha nem jön a taxi, mert mind foglalt?
Sok a megválaszolatlan kérdés, csak annyi biztos, hogy augusztustól szeptember közepéig hat város: Mantova, Velence, Lecce, Urbino, Pavia, Grosseto egy-egy szórakozóhelyén indul a taxiutalványos buli. Aztán majd lehetőség nyílik a projekt hatékonyságának értékelésére és esetlegesen a teljes körű működés megvalósíthatóságának tanulmányozására.
Lovasi Andrea
A kezdeményezés remekül hangzik, különösen annak fényében, hogy Itáliában hónapok óta kongatják a vészharangot, amiért rengeteg fiatal szenved közúti balesetet az átbulizott éjszakák után. Persze, nem maga a dolce vita heves megélése, a tánc és az új szerelmek szövődése a felelős a sokszor halálos kimenetelű karambolokért. A vasárnap hajnali tragédiák okát a bárpultoknál kell keresni. És első blikkre nem is tűnik badarságnak az ötlet, hogy a szombat esti láz kótyagos fejű ifjoncait eltérítsük a volántól és helyette a biztos hazaérkezést jelentő taxikba ültessük őket.
De azért van itt pár alapvető ellentmondás, amiért nem is győzött meg mindenkit a terv.
Az első kérdés, hogy ki fizeti a révészt? Állítólag az MIT erre elkülönített pénzt, amiből utalványokat ad a szórakozóhelyeknek. Ez klassz, mondhatnánk, de még ha nem is bonyolítjuk a kérdést azzal, hogy milyen rendszerben adnák majd az ingyenes kvótákat a 60 milliós ország több ezer szórakozóhelyének, pusztán már a javaslat abszurd – vélik a program ellenzői. Merthogy helyes-e közpénzből, tehát "a mi pénzünkből" fizetni a taxit azoknak, akik a diszkókban berúgnak? Nem lenne-e jobb, ha ugyanezt a pénzt egy masszív megelőzési és közúti felvilágosító kampányra fordítanák?
Aztán itt van az az erkölcsi gubanc is, hogy a kezdeményezés majdnem olyan, mint egy belépő a határon túli italozáshoz, hiszen "utána ingyen taxi jár". Miért kellene egészségre nevelést végezni az alkoholfogyasztás ellen a fiatalok körében, ha fizethetünk nekik egy taxit? – kérdezik többen. Inkább az érintettek eszébe kellene vésni az „iszik vagy vezet” törvényt.
Aztán ott van a tényleges betarthatóság problémája. Képzeletben működik, hogy a diszkók kijáratánál taxik sorakoznak, hogy hazavigyék a fiatalokat, de a valóságban? Ne feledjük, hogy különösen éjszaka nagyon nehéz taxit kapni olyan stratégiai fontosságú helyeken, mint a vasútállomások és a repülőterek, szóval, nincs csökkenthető létszám a diszkózók javára.
Aztán még az sem világos, hogy ki és hogyan végzi majd az alkoholtesztet, ami szükséges feltétele az ingyenes taxira szóló utalvány igénybevételének. Lesz rendőr az összes diszkó kijáratánál? És az ellenőrzések önkéntesek, kötelezőek vagy véletlenszerűek lesznek? A rendőrség képes lesz arra, hogy az alkoholteszt során pozitívnak talált embereket taxiba kényszerítse?
És mi van akkor, ha nem jön a taxi, mert mind foglalt?
Sok a megválaszolatlan kérdés, csak annyi biztos, hogy augusztustól szeptember közepéig hat város: Mantova, Velence, Lecce, Urbino, Pavia, Grosseto egy-egy szórakozóhelyén indul a taxiutalványos buli. Aztán majd lehetőség nyílik a projekt hatékonyságának értékelésére és esetlegesen a teljes körű működés megvalósíthatóságának tanulmányozására.
Lovasi Andrea
