Diogenes-44
Kitiltott (BANned)
Tisztelt Herufer!
Nagyon óvnék attól, hogy a tudományt, a vallást és a filozófiát egy mondatban említse bárki. (Most én is ezt tettem.)
A tudomány (ezalatt nyilván a szaktudományokat és diszciplínákat érted) a világ részeit, a tudás egyes elhatárolt területeit vizsgálja, tehát nagyon különbözik a másik két területtől.
A két igazán komoly, mindent felölelő tudomány a teológia és a filozófia amely pályázik a teljes tudomány elnevezésre. Ezek azonban lényegesen eltérnek egymástól, bár csak egy, de annál lényegesebb pontban.
A teológia nem lehet teljes tudomány, mert bár a világ egészét vizsgálja, de egy előfeltevéssel él, ez pedig Isten léte. Amikor eljut egy pontig, ahol az igazán izgalmas kérdések kezdődnek, akkor visszahőköl és azt mondja: ez már Isten területe, ezen nem gondolkodhatunk. Isten létét, vélt cselekedeteit nem vizsgálja, hiszen azonnal önellentmondások sorába ütközne.
A filozófia ellenben az igazi teljes tudomány, mert szintetizálja a szaktudományok eredményeit, értelmezi a társadalmi változásokat és az individum szerepét, foglalkozik hermeneutikával, ontológiával, episztemológiával és metafizikával, a tér és az idő problémájával, az univerzálé kérdésével és a vallástudománnyal, amely nagyban különbözik a teológiától. Ezen felül foglalkozik a filozófiával, tehát vizsgálja önmagát, a megismerés, az érzékelés és a logika komplex rendszerét.
A filozófia ugyanakkor visszahat a tudományra nagyon is direkt módon, ugyanis a tudományos kérdések megfogalmazása is filozófiai feladat, sőt a résztudományok és diszciplínák paradigmaváltásainál egyedül a filozófia tud valódi kérdéseket feltenni, és kizárólag ezek megválaszolása után jöhet a szemléletváltás.
A geocentrikus világkép egyházi dogmájának a megváltoztatása nem a teológia dicsősége, hiszen a teológusok váltig bizonygatták, hogy a Föld a világegyetem középpontja, Isten alkotómunkájának csúcspontja, hiszen itt a bizonyíték, a Biblia, a Teremtés könyve. A filozófia azonban fel merte tenni a kérdést, hogy ha Isten látótávolságra van, akkor mi miért nem látjuk őt? Ezután kezdődött el az ég kutatása és ebből adódott a felfedezés, hogy a csillagok nem csak világító testek egy sötét háttérre függesztve, hanem változtatják helyüket és ez a változás csak látszólagos, ugyanis a Föld mozog, sőt kering. Igen ám, de ha kering, akkor mi körül? Hát a Nap körül, ám akkor az a középpont, nem a Föld. A Biblia tehát ismét tévedett, hiszen a Nap nem csak egy mellékesen odabiggyesztett világító test, hanem egy rendszer középpontja, amelyben van több olyan bolygó, mint a Föld.
Szóval a filozófia mindig a teológia előtt járt.
Bocsánat, de ezt fontosnak éreztem elmondani, hogy ne keveredjünk el a résztudományok, a teológia és a filozófia látszólagos hasonlóságában.
A második kérdésed, hogy miért keresi valaki istent? Nos, sok okból teheti
, de én máshonnan közelítem a kérdést. Keresi-e valaki Istent? Nem hiszem.
Ha keresné, akkor gondolkodnia kellene és kikerülhetetlenül eljutna addig a gondolatig, hogy Isten nem létezhet, csak egy istenről szóló mesecsoport létezik.
A hívők derékhadát az ötven-nyolcvan éves nők jelentik. Ezt akkor is láthatod, ha templomok előtt jársz a miseidő végén, de szociológiai tanulmányok is ezt támasztják alá. Miért van ez így?
Nos, a nőket a nevelés során (tévesen) arra szocializálják évezredek óta, hogy a férjük kiszolgálói, a gyermekek nevelői legyenek. Ezt a szerepet a vallás is erősen preferálja, a jó feleség és a jó anya idealizálásával. A világ változott, a nők azonban még mindig ebben a szerepben léteznek. (Talán a mi korosztályunk már okosabb, de anyáink még így nevelődtek.) A megelőző századokban a férfiak életének természetes velejárója volt a kurtizánok rendszeres látogatása, de vallásos nevelésük miatt nem hagyták el a feleségüket. A XX. században aztán új erkölcsi értékrend jött. A férfiak és a nők gyakran válnak el, a nők egyedül maradnak, miután a gyermekek is kirepültek. A férfiak rövidebb ideig élnek, a nők között rengeteg az özvegy. (Sok nyugdíjasklubba hívnak előadásokat tartani, ezért tudom.) Az özvegyek, az idős, egyedülálló nők, vagy az idős asszonyok, akik viszik magukkal a férjüket is, kitűnő merítési "alapanyag" az egyháznak. A nők egyébként is hajlamosabbak a misztikára (horoszkópok, jósnő, stb...) és a halk, megnyugtató mondatok, a szép halál ígérete, a halál utáni boldogság ígérete mind jóérzéssel és biztonságérzettel tölti el őket. A hívők között nagy arányban vannak szegények, elesettek, betegek, idősek. Ezek azok az emberek, akik könnyen behálózhatók, ezért velük vannak tele a templomok.
A fiatalok egy másik kérdés. A sok egyházi iskola megteszi ártó hatását, de a többség a közösségért (az ifjúsági szervezeteket a rendszerváltás során szétzüllesztették), a zarándokútnak nevezett társasutazásért (mert panorámabusszal mennek zarándokolni) és olyan vélt előnyökért lesznek "hívők", mint az "Isten a vizsgán megsegít". (A Szegedi Egyetem mellett lévő templom ajtajára egy felíratot tett ki a plébános, amelyet elrettentő példa gyanánt le is fotóztam: "A templomot az egyetemi vizsgaidőszakban két órával tovább tartjuk nyitva." Nos, azt hiszem, ez mindent elmond arról a hamis illúziókeltésről, amely azt üzeni a diáknak, hogy ha imádkozik, isten hozzásegíti egy jobb jegyhez. Inkább nevetségessé teszik istent, azért, hogy néhány buta diákot behálózzanak.
Bocsi, hosszú voltam, de ez most így jött ki. Pedig még szerettem volna írni az imáról, mint néphülyítő eszközről, de talán máskor.
A szegények, a betegek vallásossága pedig különösképpen nonszensz, ugyanis ha Isten létezik és mindenható és jó, akkor megakadályozhatta volna, hogy megbetegedjenek, elszegényedjenek. Most pedig hozzá könyörögnek, hogy segítsen? Miért segítene az, aki amikor még lehetett, nem tette?
Jó, értem én, hogy jó lenne hinni a csodában, dehát csodák - mint boszorkányok - nem léteznek.
Tisztelettel: Diogenes
Nagyon óvnék attól, hogy a tudományt, a vallást és a filozófiát egy mondatban említse bárki. (Most én is ezt tettem.)
A tudomány (ezalatt nyilván a szaktudományokat és diszciplínákat érted) a világ részeit, a tudás egyes elhatárolt területeit vizsgálja, tehát nagyon különbözik a másik két területtől.
A két igazán komoly, mindent felölelő tudomány a teológia és a filozófia amely pályázik a teljes tudomány elnevezésre. Ezek azonban lényegesen eltérnek egymástól, bár csak egy, de annál lényegesebb pontban.
A teológia nem lehet teljes tudomány, mert bár a világ egészét vizsgálja, de egy előfeltevéssel él, ez pedig Isten léte. Amikor eljut egy pontig, ahol az igazán izgalmas kérdések kezdődnek, akkor visszahőköl és azt mondja: ez már Isten területe, ezen nem gondolkodhatunk. Isten létét, vélt cselekedeteit nem vizsgálja, hiszen azonnal önellentmondások sorába ütközne.
A filozófia ellenben az igazi teljes tudomány, mert szintetizálja a szaktudományok eredményeit, értelmezi a társadalmi változásokat és az individum szerepét, foglalkozik hermeneutikával, ontológiával, episztemológiával és metafizikával, a tér és az idő problémájával, az univerzálé kérdésével és a vallástudománnyal, amely nagyban különbözik a teológiától. Ezen felül foglalkozik a filozófiával, tehát vizsgálja önmagát, a megismerés, az érzékelés és a logika komplex rendszerét.
A filozófia ugyanakkor visszahat a tudományra nagyon is direkt módon, ugyanis a tudományos kérdések megfogalmazása is filozófiai feladat, sőt a résztudományok és diszciplínák paradigmaváltásainál egyedül a filozófia tud valódi kérdéseket feltenni, és kizárólag ezek megválaszolása után jöhet a szemléletváltás.
A geocentrikus világkép egyházi dogmájának a megváltoztatása nem a teológia dicsősége, hiszen a teológusok váltig bizonygatták, hogy a Föld a világegyetem középpontja, Isten alkotómunkájának csúcspontja, hiszen itt a bizonyíték, a Biblia, a Teremtés könyve. A filozófia azonban fel merte tenni a kérdést, hogy ha Isten látótávolságra van, akkor mi miért nem látjuk őt? Ezután kezdődött el az ég kutatása és ebből adódott a felfedezés, hogy a csillagok nem csak világító testek egy sötét háttérre függesztve, hanem változtatják helyüket és ez a változás csak látszólagos, ugyanis a Föld mozog, sőt kering. Igen ám, de ha kering, akkor mi körül? Hát a Nap körül, ám akkor az a középpont, nem a Föld. A Biblia tehát ismét tévedett, hiszen a Nap nem csak egy mellékesen odabiggyesztett világító test, hanem egy rendszer középpontja, amelyben van több olyan bolygó, mint a Föld.
Szóval a filozófia mindig a teológia előtt járt.
Bocsánat, de ezt fontosnak éreztem elmondani, hogy ne keveredjünk el a résztudományok, a teológia és a filozófia látszólagos hasonlóságában.
A második kérdésed, hogy miért keresi valaki istent? Nos, sok okból teheti
, de én máshonnan közelítem a kérdést. Keresi-e valaki Istent? Nem hiszem.
Ha keresné, akkor gondolkodnia kellene és kikerülhetetlenül eljutna addig a gondolatig, hogy Isten nem létezhet, csak egy istenről szóló mesecsoport létezik.
A hívők derékhadát az ötven-nyolcvan éves nők jelentik. Ezt akkor is láthatod, ha templomok előtt jársz a miseidő végén, de szociológiai tanulmányok is ezt támasztják alá. Miért van ez így?
Nos, a nőket a nevelés során (tévesen) arra szocializálják évezredek óta, hogy a férjük kiszolgálói, a gyermekek nevelői legyenek. Ezt a szerepet a vallás is erősen preferálja, a jó feleség és a jó anya idealizálásával. A világ változott, a nők azonban még mindig ebben a szerepben léteznek. (Talán a mi korosztályunk már okosabb, de anyáink még így nevelődtek.) A megelőző századokban a férfiak életének természetes velejárója volt a kurtizánok rendszeres látogatása, de vallásos nevelésük miatt nem hagyták el a feleségüket. A XX. században aztán új erkölcsi értékrend jött. A férfiak és a nők gyakran válnak el, a nők egyedül maradnak, miután a gyermekek is kirepültek. A férfiak rövidebb ideig élnek, a nők között rengeteg az özvegy. (Sok nyugdíjasklubba hívnak előadásokat tartani, ezért tudom.) Az özvegyek, az idős, egyedülálló nők, vagy az idős asszonyok, akik viszik magukkal a férjüket is, kitűnő merítési "alapanyag" az egyháznak. A nők egyébként is hajlamosabbak a misztikára (horoszkópok, jósnő, stb...) és a halk, megnyugtató mondatok, a szép halál ígérete, a halál utáni boldogság ígérete mind jóérzéssel és biztonságérzettel tölti el őket. A hívők között nagy arányban vannak szegények, elesettek, betegek, idősek. Ezek azok az emberek, akik könnyen behálózhatók, ezért velük vannak tele a templomok.
A fiatalok egy másik kérdés. A sok egyházi iskola megteszi ártó hatását, de a többség a közösségért (az ifjúsági szervezeteket a rendszerváltás során szétzüllesztették), a zarándokútnak nevezett társasutazásért (mert panorámabusszal mennek zarándokolni) és olyan vélt előnyökért lesznek "hívők", mint az "Isten a vizsgán megsegít". (A Szegedi Egyetem mellett lévő templom ajtajára egy felíratot tett ki a plébános, amelyet elrettentő példa gyanánt le is fotóztam: "A templomot az egyetemi vizsgaidőszakban két órával tovább tartjuk nyitva." Nos, azt hiszem, ez mindent elmond arról a hamis illúziókeltésről, amely azt üzeni a diáknak, hogy ha imádkozik, isten hozzásegíti egy jobb jegyhez. Inkább nevetségessé teszik istent, azért, hogy néhány buta diákot behálózzanak.
Bocsi, hosszú voltam, de ez most így jött ki. Pedig még szerettem volna írni az imáról, mint néphülyítő eszközről, de talán máskor.
A szegények, a betegek vallásossága pedig különösképpen nonszensz, ugyanis ha Isten létezik és mindenható és jó, akkor megakadályozhatta volna, hogy megbetegedjenek, elszegényedjenek. Most pedig hozzá könyörögnek, hogy segítsen? Miért segítene az, aki amikor még lehetett, nem tette?
Jó, értem én, hogy jó lenne hinni a csodában, dehát csodák - mint boszorkányok - nem léteznek.
Tisztelettel: Diogenes