KÉPES KRÓNIKA szólánc

Dél csillaga
(eredeti címe: L'Étoile du sud) Jules Verne 1884-ben megjelent kalandregénye romantikus szálakkal, mely Dél-Afrikában, a nagy gyémántbányák, gyémántlelőhelyek színhelyén játszódik. A történet típusára nézve epikus mű, valamint műköltészeti alkotás. Az 1909-es Franklin-féle magyar kiadás fordítója György Aladár.
Bizonyított tény, hogy Dél-Afrika azon vidéke, ahol a történet játszódik, gazdag a különböző ásványi anyagokban, és mint ahogy azt a fokföldiek felfedezték az 1870-es években, gyémánt is található a föld alatt. A mai napig is rengeteg értékes gyémánt kerül ki Fokföld kürtőiből. A regényben is ezt a fajta dry diggingnek nevezett eljárást használják.
A történet idejében már kísérleteztek bizonyos tudósok mesterséges gyémánt előállításával az elemi kémia segítségével. Cyprien Méré a könyvben ezzel kísérletezve alkotta meg a Dél csillagát.

a cappella
elnevezés hangszerkíséret nélküli többszólamú kórusműre, annak előadásmódjára, illetve előadóira egyaránt utalhat. Eredetileg csak polifon egyházi zenére alkalmazták, ma főként hangszeres kíséret nélküli énekkari előadásmódot jelöl. Az olasz nyelvből a 16. században elterjedt kifejezés jelentése: „templomi stílusban”, és onnan ered, hogy a Sixtus-kápolna karzatán csak az énekeseknek volt hely. A stílus a 15. században alakult ki, csúcsát a 16. század végén Palestrina műveiben érte el. Helyét a 17. században a kantáta műfaja vette át, amelyben az éneket már hangszeres szólamok kísérték. Nemcsak a klasszikus zene, hanem könnyűzene megszólaltatására is alkalmas.

Amalfi
Amalfi kisváros (közigazgatásilag comune) Olaszország Campania régiójában, Salerno megyében.
A várost valószínűleg Nagy Konstantin császár katonái alapították 320-ban. A középkorban az Amalfi Köztársaság fővárosa volt és egyben az egyik legfontosabb földközi-tengeri kikötő.
A papírgyártó műhelyeiről és a limoncellójáról világszerte híres település ma az Olaszországba látogató turisták egyik kedvenc célpontja. Itt született Flavio Gioia, a mágnestű feltalálója is. Természeti szépségei és gazdag történelmi, kulturális öröksége miatt a környező településekkel együtt 1997 óta az UNESCO Világörökségének része.


Az amalfi dóm

Az ibafai pap

Az ibafai papnak fapipája van, tehát az ipafai papi pipa papi fapipa.
A nyelvtörőt mindnyájan ismerjük.

1864 és 1905 között Hangai (Schreier) Nándor volt a falu plébánosa, aki a hagyomány szerint nagyon szeretett pipázni. A pap füstölgő szenvedélye megihlette barátját, Roboz István újságírót, aki a nyelvtörő mondókát fabrikálta. Elterjedt a nyelvtörő p-betűs változata is (Ibafa helyett Ipafa), ennek oka valószínűleg az, hogy akkoriban svábok is éltek a faluban, akiknek így könnyebb volt kiejteni.

Ez volt a papi fapipa papjának temploma.
A községben pipamúzeumban tekintélyes pipagyűjtemény látható, köztük az eredeti papi pipa másolata:

Prágai vár
A prágai vár Prága ősi erőssége és egyben legrégebben lakott része, a cseh főváros egyik történelmi negyede. A várfallal kerített, 570 méter hosszú, 130 méter széles térség Európa legnagyobb várkomplexuma. A szűkebb értelemben vett, fallal kerített várnegyed volt Csehország királyi székhelye, az első Csehszlovákia megalakulása óta pedig itt van a cseh köztársasági elnök irodája.

Reményik Sándor
(Kolozsvár, 1890. augusztus 30. – Kolozsvár, 1941. október 24.) költő, a két világháború közötti erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja. Az életében több neves díjjal és elismeréssel kitüntetett Reményik a legutóbbi időkig viszonylag ismeretlen volt Magyarországon, mert őt és költészetét 1945 után – jórészt politikai megfontolásokból – évtizedekre száműzték a magyar irodalomból.

Rondella
körbástya. A puskaporos lövegek általános elterjedése után a várfalak oldalzása céljából emelt tornyokat nevezték igy. Albert Dürer volt az első, aki a régi tornyok helyében rondellák emelését javasolta.

Aba-Novák Vilmos
(1912-ig Novák Vilmos) (Budapest, 1894. március 15. – Budapest, 1941. szeptember 29.) magyar festő, grafikus, a modern magyar festészet egyik legeredetibb és legvitatottabb tehetsége. 1912–14 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult, majd dolgozott a szolnoki művésztelepen és Nagybányán. 1928–30-ig a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa, 1939-től a budapesti Képzőművészeti Főiskola tanára. Mint freskófestő, számos állami és egyházi megbízást teljesített (jászszentandrási római katolikus templom freskói, a szegedi Hősök kapuja,[1] székesfehérvári Szent István-mauzóleum.[2][3]) 1937-ben elnyerte a párizsi világkiállítás, 1940-ben a XXII. velencei biennálé nagydíját. Késői temperafestményeit virtuóz stílusa magába olvasztotta az expresszionizmus és az olasz novecento formanyelvének elemeit. Harsány színekkel festett, monumentális ihletettségű, dinamikus kompozíciók jellemzik; kedvelt témája volt a falusi vásár és a cirkusz világa. Bravúros technikával idézte fel – karikaturisztikus elemeket sem nélkülözve – az alföldi nép életét. Képeit a Magyar Nemzeti Galéria és más közgyűjtemények mellett számos magángyűjteményben őrzik.

Sulyok
Mintegy két arasznyi hosszú, téglalap alakú vagy felfelé szélesedő, nyeles lapátszerű, rendszerint keményfából faragott eszköz, amellyel a kilúgozott vásznat folyóvízben, tóban a → mosószékre fektetve sulykolják, csapkodják. A használatra készült mosósulykok legtöbbje egyszerű, díszítés nélküli, de készültek díszítettek is. Ezek közül elsősorban a kalotaszegi mosósulykok említésre méltók. Vésett, mértanias díszítményeikkel, rozettáikkal, tulipánjaikkal, stilizált leveleikkel tűnnek ki. A felföldi és a dunántúli mosósulykokon a vésett virágdísz az uralkodó. A D-dunántúli mosósulykok egyikének-másikának vésett díszítményeit festékkel vagy több színű spanyolviasszal is színezték. Készítésükkel a molnárok, a bognárok, a falusi faragók, a pásztorok foglalkoztak. A díszített mosósulykok leginkább ajándékba készültek a szerető, a jegyes vagy a fiatal feleség részére, s ezekre gyakran a megajándékozott nevét, az ajándékozás évét is rávésték.

A kalotaszegi népviselet
különleges színgazdagságának, díszességének köszönhetően a magyarság egyik legismertebb hagyományos népviselete.
Az öltözékekhez szükséges anyagok (vásznak, posztók, díszítő anyagok, nyersanyagok) előteremtése, beszerzése, másrészt a Kolozsvár–Bánffyhunyad vasútvonal kiépítése következtében megindult városiasodás elősegítette az elszakadást a hagyományos életmódtól, ősi viselettől. Napjainkban egyházi ünnepek, családi események (esküvő, keresztelő, konfirmáció, temetés) alkalmával van lehetőség megpillantani az eredeti viselet egy-egy régebbi darabját. A tisztaszobák mélyén lapuló és egyre fogyó öltözékek azonban mind ritkábban kerülnek elő.

A Thuróczi-krónika
(más néven A magyarok krónikája) egy latin nyelvű krónika, eredeti címe Chronica Hungarorum, szerzője Thuróczi János.
Thuróczi több korábbi történeti munkát dolgozott fel, például Monaci Lőrinc II. Károly-történetét és Küküllei János I. Lajos-életrajzát. Az Anjou-kor utáni rész Thuróczi önálló munkája. A magyar krónikákon kívül okleveleket és humanista szerzőket használt forrásul, de emellett bőven merített a szóbeliségből is: szemtanúk elbeszéléséből (név szerint említi Guthi Országh Mihály nádort) és népi epikus művekből. Drági Tamás személynök hatására kibővítette a hun-történelmi részt. Függelékül csatolta Rogerius mester Carmen miserabiléját („Epistola Magistri Rogerii in miserabile carmen super destructione regni Hungarie per Tartaros, facta editum ad Reverendum dominum Johannem Pestheniensis ecclesie episcopum feliciter incipit”), melynek szövege csak innen ismert. Nagy hatással volt a magyar nemesség „szittya” öntudatára.
1488. március 20-án jelent meg nyomtatásban Brünnben, 66 fametszettel illusztrálva. Körülbelül 20x29 cm méretű, 168 folióból álló kötet, az egyes lapokra – két nagyméretű betűtípussal – 36 sort szedtek. Az iniciálék helyét üresen hagyták és a fametszeteket sem színezték ki, a legtöbb példányban ezeket utólag sem pótolták. A többit kézzel kifestették.

Angyalvár Róma

Hadrian, a római kormányzó magának és családja számára kezdeményezte az építkezést. Nevét az épület tetején található angyalszoborról kapta, melyet Pieter Verschaffelt flamand szobrász készített. A mauzóleum otthont adott Hadrian maradványainak és az utódainak Caracalláig. A hatalmas méretű mauzóleum I.e. 123-139-ig épült a Tiber folyó mentén. Majdnem ezer évig erődként, börtönnek és várnak használták, de otthona volt a pápáknak is. Titkos folyosórendszeren keresztül összekötötték a Szent Péter Bazilikával, hogy Klement pápa könnyen elmenekülhessen Rómából (1527). Hídját i.e. 134-től építették, és Péter, Pál apostolok szobraival díszítették. Bernini tanítványai később még tíz angyalszoborral egészítették ki. Ma múzeumként üzemel, kínzókamrát, fegyvertárat látogathatnak a turisták.

Reneszánsz zene
A művészetek újjászületésének korszaka a 14. - 16. század korstílusa, amely Észak-Itáliából indult. A zenében kb. 1450-1600-ig terjedő időszak.
A reneszánsz zene történetében az átmenet időszakát követően három, egymással szoros kapcsolatot alkotó szakaszt állapíthatunk meg: a korai reneszánszt, a reneszánsz fénykorának időszakát, valamint a késő reneszánsz évtizedeit.
1. A korai reneszánsz (1430–1490): a vezető szerepet az "északi" mesterek, a franko-flamand (németalföldi) komponisták játsszák. Az Ars novától örökölt formák fokozatosan átalakultak vagy végleg eltűntek. A zenei szerkesztésben a szólamok egyenrangúságán belül egyre következetesebben jelentkezik az imitációs elv.
2. A reneszánsz fénykora (1490–1560): első szakaszában még meghatározó a németalföldiek vezető szerepe. Az imitációs technika általánossá vált. A második szakaszban, 1520 után új műfajok születtek. Egyidejűleg különféle nemzeti stílusok is jelentkeztek, amelyek közül különös súllyal bírt az itáliai. Az egyházi zene számára a reformáció, illetve a tridenti zsinat jelölte ki az utat. A hangszeres zene a korábbi kezdetek után fokozatosan kimunkálta önálló kereteit.
3. A késő reneszánsz (1560–1600): az énekes polifónia összefoglaló zárószakasza. A század vége felé közeledve a zenei nyelv lassan átalakult. A fejlődés iránya egy újabb korszak, a barokk felé mutatott.

Az esztergomi Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyház
az Esztergom-Budapesti főegyházmegye székesegyháza. A klasszicista stílusban épült templom 1822 és 1869 között épült és a Szent István téren áll.
Külső méreteit tekintve Magyarország legnagyobb egyházi épülete, az altemplomtól a kupola gömbjéig 100 méter magas. Méreteit tekintve a római Szent Péter-bazilika, a londoni Szent Pál-székesegyház, a Milánói dóm és a Kölni dóm után Európa egyik legnagyobb bazilikája. Világviszonylatban a tizennyolcadik.[1] A plébánia területéhez tartozik a Simor Papi Otthon kápolnája. A plébánia területén élő hívek száma 800 fő.

Zita magyar királyné

Zita magyar és cseh királyné, osztrák császárné, született Zita Bourbon–pármai hercegnő (olaszul: Principessa Zita di Borbone-Parma, németül: Kaiserin Zita von Österreich, teljes nevén Zita Maria delle Grazie Adelgonda Micaela Raffaela Gabriella Giuseppina Antonia Luisa Agnese; Viareggio, 1892. május 9. – Zizers, 1989. március 14.) a Bourbon-házból származó pármai hercegnő, házassága révén 1916–1918 között Ausztria császárnéja, Magyarország és Csehország királynéja.

IV. Károly magyar király hitvese. Az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlása után előbb svájci, majd madeirai száműzetésbe kényszerült férjével és gyermekeivel. Férjét elkísérte a második visszatérési kísérlete alkalmával. A második világháború alatt átköltözött az amerikai kontinensre, ahonnan csak élete utolsó éveiben tért vissza. Boldoggá avatásának eljárása folyamatban van

Élet és Tudomány
magyarországi országosan terjesztett tudományos ismeretterjesztő hetilap. Elsősorban a magyar tudományos élet eredményeire koncentrál, jellegzetessége, hogy a kutatók saját maguk írnak eredményeikről közérthető, népszerű formában. Érdeklődésének középpontjában a magyar és nemzetközi aktuális tudományos eredmények, valamint a tudomány hétköznapi kapcsolódási pontjai állnak. Célja a tudomány iránt érdeklődő, legalább középfokú ismeretszinttel rendelkező olvasó pontos tájékoztatása. Fontos szerepe van a legújabb magyar találmányok és tudományos eredmények országos elterjesztésében, valamint a nemzetközi eredmények magyarországi megismertetésében. Nem egy minél nagyobb profitra törekvő, hanem a tudomány értékei iránt elkötelezett lap.

Nyaraló gyilkosok(Agatha Christie)


Hercule Poirot azt reméli, hogy békességben töltheti vakációját az exkluzív tengerparti nyaralóhelyen.
Poirot úrnak természetesen most sem adatik meg a nyugalmas nyaralás! Mivel a szép Arlenára sokaknak volt okuk haragudni, a gyanúsítottak száma sem csekély. Monsieur Poirot azonban nem volna méltó hírnevéhez, ha végül nem sikerülne kibogoznia a nem mindennapi rejtély szálát és lelepleznie a valódi gyilkost.
A regényt Csankó Zoltán előadásában hallgathatjuk meg.

Kincskereső kisködmön
Móra Ferenc nagy sikerű ifjúsági regénye, melyet 1918-ban írt saját gyerekkori élményei felhasználásával.
Gergő egy szegény falusi fiú, aki mindig gazdagságról álmodozik. Szüleivel él egy régi malomban. Egy török mese, az Aladdin és a csodalámpa szelleme nagy hatást gyakorol rá. Szeretne ő is egy saját szellemet, mely minden kívánságát teljesíti. Apja szűcs, ezért fiát megajándékozza egy saját készítésű "varázsködmönnel". A ködmönben lakó tündér segíti, de csak akkor, ha jól viselkedik. Miután elkészül, az apja meghal, így ketten maradnak az édesanyjával.
Gergő az iskolában megismerkedik Bicebócával, egy mankókkal járó kisfiúval.

Némó nyomában
A világ óceánjaiban több mint 3 milliárd hal él. Marlin és Dory azonban egyetlen egyhez ragaszkodik közülük. Marlin fiát, Némót keresik, aki elsodródott szülei mellől, majd behálózta egy könnyűbúvár: azóta egy fogorvosi várószoba akváriumában raboskodik. A gyermekét féltő apa és társa hosszú vándorútra indul, miközben egy pillanatra sem tévesztik szem elől az elrabolt poronty nyomvonalát. Út közben Marlinból igazi hős válik: szerez néhány barátot és túlél néhány ellenséget. Megússza a találkozást a cápákkal, teknőcökkel, kanalas gémekkel és az óceán többi veszélyes vagy kelekótya szerzetével. Miközben a kalandjain és a rengeteg felmerülő akadályon igyekszik keresztülevickélni, fiacskája sem tétlenkedik: egy fantasztikus szökési tervet forgat a fejében.

napalm

A napalm rendszerint a gyújtóbombák alapanyaga. Sűrűn folyós, vagy zselés állagú anyag. Általában kőolaj vagy hasonló jól égő anyag felhasználásával készül. Eredetileg kókuszzsírból nyert zsír- és olajsavakat kevertek alumíniumsókkal, majd kocsonyásított benzinnel, amelyet nátrium- és palmitinsavval kezeltek. Elsősorban közvetlenül emberi élet kioltására használt fegyver, mivel robbanáskor szétszóródik, rátapad a környező anyagokra. A nevét két fő összetevőjéről kapta, a nafténsavról és palmitinsavról. A napalm-B már újabb változat, és bár teljesen különböző a kémiai összetételük, gyakran nevezik ezt is egyszerűen napalmnak. A köznyelvben, a napalm szót használják több gyúlékony folyadék megnevezésére is.[1]