Könyvpadokon üldögélhetünk majd Londonban

A brit irodalom klasszikusait bemutató padokat helyeznek ki jövő nyáron a brit fővárosban. A különleges ülőalkalmatosságokat később elárverezik.

A nyitott könyvekre emlékeztető padokat, amelyek Orwell 1984 című regényétől kezdve JM Barrie Pán Péteréig különböző irodalmi alkotásokat idéznek, 10 héten keresztül helyezik el a főváros különböző pontjain. A terv szerint 50-70 könyvpad fog elkészülni, és 2014 júliusától már a megfáradt turisták ezeken pihenhetnek meg a városnézés közben.

A projekt egy aukcióval fejeződik be: miután a könyvpadok története véget ér, összeszedik őket a londoni utcákról, és árverésre bocsátják a begyűjtött darabokat. Az ötlet hátterében egy jótékonysági szervezet, a Nemzeti Olvasottsági Tröszt (National Literacy Trust) áll. Az árverésből befolyó összegekből az alacsony műveltséggel és az analfabetizmussal veszik fel a küzdelmet.

„Örömmel indítjuk el a Könyvek a városról (Books about Town) című projektünket, amivel az olvasás szeretetét szeretnénk terjeszteni a fővárosban" - mondta el Jonathan Douglas, a National Literacy Trust elnöke. „Azt reméljük, hogy az emberek a padok láttán elnevetik majd magukat az utcán, és olvasási élményeikről kezdenek beszélgetni.

Egyetértek, Magyarországon is nagyon kellenének ilyen padok. Tényleg nem akarom bántani a fiatalokat, de az irodalmi ismereteik - tisztelet a kivételnek - kívánni valót hagynak maguk után. Tudom, a mai fiataloknak sokkal többet kell tanulniuk már az általános iskolában, hanem már az óvodában, mint az én korosztályomnak. A középiskolai, egyetemi, főiskolai követelményekről nem is beszélve. Tovább haladva, a munkahelyeken is állandóan túlórázni kell. Elhiszem, hogy kevés idő van az olvasásra. De szomorú vagyok, amikor beszélgetek két 30 év körüli fiatallal, és fogalmuk sincs, hogy miről szól például a Hamlet. A címét talán még hallották, de többet nem tudnak róla. Nem akarok világmegváltó lenni, még kultúra megváltó sem, nem is ez a szakmám, de szívesen elindítanék egy olyan akciót, hogy olvass napi 15 percet. Ne többet, mert nincs időd, munkahely, család, stb., de annyi időd talán még mindennap van. Most, hogy utólag elolvastam, amit írtam, észrevettem, hogy két helyesírási hiba is van benne, javítottam. De lehet, hogy még maradt benne. Ennek is az az oka, hogy én is keveset olvasok.

"Ennek is az az oka, hogy én is keveset olvasok."

Kedvelem azokat az embereket, akiknek van önkritikájuk

Én sem olvasok klasszikusokat. Igazából nekem az irodalom tanárom vette el anno a kedvemet ettől (tudnék mesélni). Eddig próbálkoztam, de miután a kezembe vettem ilyen jellegű könyveket, mindig rossz érzés töltött el, arra meg nincs szükségem. Szerintem az emberek többségének ilyenkor a gyötrő verselemzések emlékei jönnek elő. Majd kíváncsi leszek, hogy a most érettségiző diákok 20 év múlva is ennyire pengék lesznek irodalomból, vagy velük is csak megutáltatták ezt az egészet?!

Kövezzetek meg érte - de nem is látom az értelmét (személy szerint) ilyen jellegű művek olvasásának, előbb kapom a kezembe a Ptk.-t, Btk.-t, Mtv.-t meg a többit, mert annak legalább van értelme részemről, de azzal nem sokra fogok menni, ha tudom hogy hány szereplő volt a Hamlettben, meg kinek milyen a jelleme a műben, viszont ha valaki visszaél a jogaimmal, rögtön azt tudom neki mondani, hogy bocsi, de a fogyi tv. szerint x. § (y) bek. c) pontja szerint: blablabla... rendszerint ilyenkor már tudják a helyüket az illetők... másrészről, inkább angolul olvasok rövid könyveket... ez egyrészt jól jön a nyelv szinten tartása érdekében, másrészről meg ugyebár állásinterjún is...

Harmadrészről azt veszem észre, hogy nem jár jól ma az aki választékosan beszél, ugyanis a környezete nem fogja tudni /nem akarja megérteni. A volt főnököm például az olyan összetett mondatokat is képtelen volt felfogni, amiben csak egy vessző volt. Komolyan. Másrészről az idő miatt: manapság mindenki rohan: nekem az agyamra mennek azok az emberek akik 1/2 óra alatt előadják azt amit 2 mondatban is el lehetne mondani...

Illetve mondhatnám azt is, hogy ezen tevékenységemmel támogatom a környezetvédelmet. Csak miattam ne vágjanak ki egy fát, hogy el tudjak olvasni egy könyvet

De ez csak az én véleményem...

Klasszikusokat én is ritkán olvasok mostanában. Ha már a törvényeknél tartunk, én sok adótörvényt olvasok, de azt a munkámból adódóan. Szerintem egyébként bármit jó olvasni. Egy ismerősöm egyszer azt mondta, hogy ő "úgy született", hogy ismerte a helyesírást. Amikor mondtam neki, hogy sokat is olvas, akkor azt mondta, hogy az nem számít, csak ponyvákat. Szerintem a ponyvákból is sokat lehet tanulni. A ponyva regény, miután a tömegeknek írják, a valós életet ábrázolja, lehet, hogy kicsit eltúlozva, mint egy görbe tükör. Egyébként én az irodalomból tanultam meg a tömör fogalmazást, tehát én arra törekszem, hogy két mondatban elmondjam, amit el lehet. A fa kivágás kikerülése is jó ötlet, én ezért vettem e-book-ot. Meg azért is, mert nagyon sok könyv mostanában (60 éves múltam) eszembe jut, amit fiatal koromban olvastam és tetszett. Nem akarom megvenni, mert nem biztos, hogy most is tetszeni fog. Letöltöm, beleolvasok, aztán vagy elolvasom, vagy úgy döntök, hogy ez van, megváltozott az ízlésem az elmúlt negyven évben. Most például Rejtő könyvek olvasásába fogok belekezdeni. Addig olvasom, amíg tetszik. Szeretem az angol krimiket is. Sajnos én csak magyarul tudok. Pontosabban, tanultam néhány ritkább nyelvet, nem beszélem őket, de a nyelvtanuláshoz segítséget nyújtott az adott nyelv könyveinek - sajnos lassú, "szótáros" - olvasása. De segített, hogy több szó rögzüljön.

almamag78, nem csereszabatos a ptk és Tolsztoj. Tudod nekem és talán mustakissának is az az előnyünk a te feltételezett korosztályoddal szemben, hogy a mi zsenge korunkban nem volt televízió. A mesét mondták, olvasták. Az ember meg elképzelte. Elképzelte a vizuális fantáziájával, ami akkor még működött, hiszen a mesekönyvekben is kevés kép volt. Mi kevés képi információt kaptunk készen, mi magunk próbáltuk elképzelni. Ennek van egy olyan folyománya, hogy ha irodalmat olvasok, nem a betűket látom magam előtt, hanem a szereplőket, a környezetüket és az egész helyzetet. Mintha filmet néznék. A PTK-t vagy tudományt olvasva nem képeket látok magam előtt, hanem a betűket. Nehezebben (lassabban) is olvasom az ilyen jellegű olvasmányokat.
A televízión nevelkedett emberek számára az olvasás nem ugyanilyen élmény. Ők a készen kapott képekhez szoktak, a betűk láttán nem lódul meg a fantáziájuk. A cselekményes részek még úgy-ahogy elmennek, de a leíró részeket elviselhetetlenül unalmasnak találják, mert nem látják maguk előtt olvasás közben.

Teljesen egyetértek azzal, amit leírtál. A könyv a képzeletet segítette elő. Lehet, hogy most olyan véleményt mondok, amivel viszont sokan nem fognak egyetérteni. Én a hangos könyvet sem tudom igazán élvezni. Olyan érzésem van, mintha eggyel többen lennénk. Van az író, aki megírta, és közben elgondolta, vagyok én, aki olvasom, és elképzelem, elgondolom, lehet, hogy nem pont úgy, mint az író, de a saját "szájízem" szerint, és van egy harmadik, aki felolvas. Engem zavar, mert akármilyen jó színész, sőt minél jobb színész, ő is elképzeli, biztos nem pont úgy, ahogy én. Erre egy ismerősöm azt mondta, hogy a "boldog régi időkben" is voltak gazdag embereknek felolvasóik. Igen, de ők évekig együtt olvastak, és a felolvasó már jobban ismerte a "gazdája" ízlését, mint a sajátját. De ez csak az én véleményem.

Hirtelen megijedtem, hogy nálunk lesznek ilyen padok. Másnapra össze lenne firkálva az összes.
Kirakták ezeket a műanyag teheneket is, és sehol máshol nem tették őket tönkre, csak nálunk.

Miért van az, hogy ilyen ötletek nem Magyarországoin jutnak valakinek az eszébe, és nem itt valósulnak meg.

mustakissa írta:

Klasszikusokat én is ritkán olvasok mostanában. Ha már a törvényeknél tartunk, én sok adótörvényt olvasok, de azt a munkámból adódóan. Szerintem egyébként bármit jó olvasni. Egy ismerősöm egyszer azt mondta, hogy ő "úgy született", hogy ismerte a helyesírást. Amikor mondtam neki, hogy sokat is olvas, akkor azt mondta, hogy az nem számít, csak ponyvákat. Szerintem a ponyvákból is sokat lehet tanulni. A ponyva regény, miután a tömegeknek írják, a valós életet ábrázolja, lehet, hogy kicsit eltúlozva, mint egy görbe tükör. Egyébként én az irodalomból tanultam meg a tömör fogalmazást, tehát én arra törekszem, hogy két mondatban elmondjam, amit el lehet. A fa kivágás kikerülése is jó ötlet, én ezért vettem e-book-ot. Meg azért is, mert nagyon sok könyv mostanában (60 éves múltam) eszembe jut, amit fiatal koromban olvastam és tetszett. Nem akarom megvenni, mert nem biztos, hogy most is tetszeni fog. Letöltöm, beleolvasok, aztán vagy elolvasom, vagy úgy döntök, hogy ez van, megváltozott az ízlésem az elmúlt negyven évben. Most például Rejtő könyvek olvasásába fogok belekezdeni. Addig olvasom, amíg tetszik. Szeretem az angol krimiket is. Sajnos én csak magyarul tudok. Pontosabban, tanultam néhány ritkább nyelvet, nem beszélem őket, de a nyelvtanuláshoz segítséget nyújtott az adott nyelv könyveinek - sajnos lassú, "szótáros" - olvasása. De segített, hogy több szó rögzüljön.

Kattints a kibontásához...

Jaszladany írta:

Hirtelen megijedtem, hogy nálunk lesznek ilyen padok. Másnapra össze lenne firkálva az összes.
Kirakták ezeket a műanyag teheneket is, és sehol máshol nem tették őket tönkre, csak nálunk.

Kattints a kibontásához...

Miért csak nálunk?

mustakissa írta:

Klasszikusokat én is ritkán olvasok mostanában. Ha már a törvényeknél tartunk, én sok adótörvényt olvasok, de azt a munkámból adódóan. Szerintem egyébként bármit jó olvasni. Egy ismerősöm egyszer azt mondta, hogy ő "úgy született", hogy ismerte a helyesírást. Amikor mondtam neki, hogy sokat is olvas, akkor azt mondta, hogy az nem számít, csak ponyvákat. Szerintem a ponyvákból is sokat lehet tanulni. A ponyva regény, miután a tömegeknek írják, a valós életet ábrázolja, lehet, hogy kicsit eltúlozva, mint egy görbe tükör. Egyébként én az irodalomból tanultam meg a tömör fogalmazást, tehát én arra törekszem, hogy két mondatban elmondjam, amit el lehet. A fa kivágás kikerülése is jó ötlet, én ezért vettem e-book-ot. Meg azért is, mert nagyon sok könyv mostanában (60 éves múltam) eszembe jut, amit fiatal koromban olvastam és tetszett. Nem akarom megvenni, mert nem biztos, hogy most is tetszeni fog. Letöltöm, beleolvasok, aztán vagy elolvasom, vagy úgy döntök, hogy ez van, megváltozott az ízlésem az elmúlt negyven évben. Most például Rejtő könyvek olvasásába fogok belekezdeni. Addig olvasom, amíg tetszik. Szeretem az angol krimiket is. Sajnos én csak magyarul tudok. Pontosabban, tanultam néhány ritkább nyelvet, nem beszélem őket, de a nyelvtanuláshoz segítséget nyújtott az adott nyelv könyveinek - sajnos lassú, "szótáros" - olvasása. De segített, hogy több szó rögzüljön.

Kattints a kibontásához...

Jó ötlet!Rejtőt olvasni érdekes gondolat!Élmény volt régen olvasni!Sok embernek volt kedvelt írója.Alapozta meg az olvasás szeretetét!

pacisi írta:

Miért csak nálunk?

Kattints a kibontásához...

Nem tudom. A legtöbb tehén is nálunk lett megrongálva 40 város közül. Hogy nálunk miért van ilyen sok vandál, máshol meg miért nincs ennyi, azt én nem tudom.
http://index.hu/kultur/klassz/cowno1/

Ebből kiindulva el tudom képzelni, hogyan néznének ki ezek a padok pár hét múlva.

cdurmol írta:

almamag78, nem csereszabatos a ptk és Tolsztoj. Tudod nekem és talán mustakissának is az az előnyünk a te feltételezett korosztályoddal szemben, hogy a mi zsenge korunkban nem volt televízió. .

Kattints a kibontásához...

Hát azért én sem vagyok egy mai kiadás élénken emlékszem még a diavetítős esti mesékre legalábbis nálunk volt még olyan is. Kb 12 lehettem mikor kaptam egy TV-t... Igazából nekem a régebbi mesekönyvek tetszenek (ha már a mesekönyvek is szóba kerültek), mert sok olyan hazai kiadás volt a 60-70-80-as években, amelyek arról szóltak, hogy: pár oldal mese, mellette egy oldal rajz... teret hagyva a fantáziának (pl: Reich Károly rajzaival illusztrált kiadások). Nem voltak agyontekerve a történetek, nem volt egy mese 50-60 oldalas... agyonnyomva rajzokkal, elkorcsosítva a történet, mint a mai kiadások...

Nyugodtan kövezzetek meg, de az egri csillagok kötelező elolvasását - a nyári szünetben - elítélem, főleg a régi x száz oldalas kiadványét...bár lehet azért, mert engem nem érdekelnek a történelmi témájú regények / elbeszélések / leírások / történetek? De hát mindenki különböző, ezért vagyunk sokszínűek, nem?

almamag78 írta:

Nyugodtan kövezzetek meg, de az egri csillagok kötelező elolvasását - a nyári szünetben - elítélem,

Kattints a kibontásához...

Az Egri Csillagok, mint kötelezővel az a legnagyobb baj, hogy egyáltalán nem 12 éveseknek való. Nem tudom megérteni, miért 6. osztályban olvastatják a gyerekekkel. Nem csak a terjedelme miatt, hanem mert ez nem egy gyerekkönyv. Én 18 éves koromban rajongtam érte, de 12 évesen én sem tudtam elolvasni. A Pál utcai fiúk dettó. Azért mert gyerekek a szereplők, egyáltalán nem gyerekkönyv, és 11 éves korban kötelező. Most a lányomnak 10 évesen a Kincskereső kisködmön a kötelező. Gyönyörű, de iszonyúan szomorú és nyomasztó könyv, ez sem kisgyereknek való. Nyári szünet ide vagy oda.

cdurmol írta:

almamag78, nem csereszabatos a ptk és Tolsztoj. Tudod nekem és talán mustakissának is az az előnyünk a te feltételezett korosztályoddal szemben, hogy a mi zsenge korunkban nem volt televízió. A mesét mondták, olvasták. Az ember meg elképzelte. Elképzelte a vizuális fantáziájával, ami akkor még működött, hiszen a mesekönyvekben is kevés kép volt. Mi kevés képi információt kaptunk készen, mi magunk próbáltuk elképzelni. Ennek van egy olyan folyománya, hogy ha irodalmat olvasok, nem a betűket látom magam előtt, hanem a szereplőket, a környezetüket és az egész helyzetet. Mintha filmet néznék. A PTK-t vagy tudományt olvasva nem képeket látok magam előtt, hanem a betűket. Nehezebben (lassabban) is olvasom az ilyen jellegű olvasmányokat.
A televízión nevelkedett emberek számára az olvasás nem ugyanilyen élmény. Ők a készen kapott képekhez szoktak, a betűk láttán nem lódul meg a fantáziájuk. A cselekményes részek még úgy-ahogy elmennek, de a leíró részeket elviselhetetlenül unalmasnak találják, mert nem látják maguk előtt olvasás közben.

Kattints a kibontásához...

És a néprádión hallgatni a színházi közvetítéseket! Az egész család ébren álmodott!

A színházi közvetítés is nagyon jó rádión, és a rádiójátékok is. Az is megmozgatja az ember fantáziáját. A kötelező olvasmányokkal kapcsolatban éppen ma hallottam egy érdekes - vagy megdöbbentő! - dolgot. Egyik ismerősöm panaszkodott, hogy 9 éves kisfiának el kell olvasni a Vuk-ot. Ez miért probléma? - kérdeztem. Még én is szeretem olvasgatni. A probléma az, hogy nemcsak olvasni kell, hanem feldolgozni. Nem tévedek, feldolgozni! A tanító úgy fogja eldönteni, hogy ki olvasta és ki nem, hogy rákérdez például, hogy hívták azt a békát, amelyet (vagy akit) a kis Vuk megevett. Nahát ez véleményem szerint tényleg elveszi a gyerek olvasó kedvét. Ha én tanár lennék, és feladnám a Vuk-ot, ami szerintem egy nagyon jó olvasmány, 5 perc alatt el tudnám dönteni minden tanulóról, hogy olvasta vagy nem. Úgy, hogy nem veszem el az olvasás élményét.
A kötelező mindig ellenszenvessé válik. Emlékszem, amikor egyetemre jártam, és gazdaságföldrajzot, gazdaságtörténelmet tanultam a vizsgára, eszembe jutott, hogy ha nem lenne kötelező, milyen szívesen olvasgatnám ezeket a könyveket. A gazdaságföldrajz könyv még szép is volt - az akkori körülményeknek megfelelően. Lehet, hogy ha nem vizsgára készülök, nem olvasok el mindent, de amit elolvasok, az érdekel, és jobban meg is jegyeztem volna.
Jókai és a Pál utcai fiúk szerintem sem gyermek olvasmányok.

Igen, fel kell dolgozni, sőt, olvasónaplót íratnak a gyerekekkel a kötelező olvasmányról, ami szerintem a legjobb módszer az olvasás megutáltatásához.
Valóban, ha valami "kötelező", az már régen rossz. Én szinte minden kötelezőt jóval később olvastam el, amikor már nem volt kötelező. Úgy már tudtam értékelni, és tetszettek is.

Jaszladany írta:

Most a lányomnak 10 évesen a Kincskereső kisködmön a kötelező. Gyönyörű, de iszonyúan szomorú és nyomasztó könyv, ez sem kisgyereknek való. Nyári szünet ide vagy oda.

Kattints a kibontásához...

Juj, szegény. Mondjuk azt kivételesen pont időben elolvastam (az egri csillagokkal szemben ) és ha jól emlékszem pont téli szünetben volt feladva. Akkor az volt a meggyőződésem, hogy elrontották a szünidőmet. Nagyon szívesen megkérdezném azokat az embereket akik a kötelező felett döntenek, hogy miért nem olyanokat adnak fel, aminek legalább "happy and" a vége?

Na meg ez a Vuk-kos béka példa: nevetséges. Ilyenkor szívem szerint a tanárnőtől megkérdezném, hogy amikor ő másodikos volt, hányan jártak egy osztályba és sorolja fel a neveket... vagy csak megkérdezném, hogy múlt héten kedden mit evett ebédre? Mert kb. ugyanaz nem? Aztán ha nem tudja a választ, akkor meg életből egyes alá...

Persze ha azt vesszük, hogy a gyerek választhatna egy listáról, hogy mit szeretne elolvasni, akkor már egy fokkal jobb lenne a helyzet. És mondjuk azon a listán mindig lenne egy állatos, történelmi eseményes, életrajzos...stb. könyv is. Az olvasónapló, mondjuk a feleléssel/dolgozatírással szemben sokkal jobb. Ha választással egybekötve tálalnák fel a gyerekeknek, hogy ha elolvasod az adott könyvet a téli szünet végére és írsz hozzá olvasónaplót, akkor nem felelsz belőle... ellenben osztályozva lesz az olvasónaplód... Ezzel egyidőben mondjuk jó lenne, ha az irodalomtanár elmagyarázná, hogy mit is ért olvasónapló alatt milyen szempontok alapján osztályozza azt...stb.

Mustakissa!
Na ezzel a kötelezővel én is így jártam! Nálunk operációkutatás volt az egyik kötelező tantárgyunk, amit ki nem állhattam ... (opkut =matek féleség: alkalmazott matematika egyik ága) akkor az a történet arról szólt, hogy hogyan tudják megszivatni a diákokat a különböző számolgatásokkal méghozzá időre. Rendszerint senki nem jutott a végére, mert direkt úgy állították össze a feladatokat, hogy ne lehessen befejezni (több idő kellett volna hozzá). Persze mindezt papír alapon egy darab zsebszámológéppel kivitelezve: különböző mátrixműveleteket, generálást és bázis transzformációkat végezve. Két félévig tanultuk, átmentem a vizsgákon, sőt még le is szigorlatoztam, de azt hogy konkrétan mire lehetne felhasználni a való életben, a vizsgák után sem tudtam megmondani. És a sors kegyetlen fintora mit tesz? Pár év múlva megjött hozzá a kedvem... de kicsit másképpen: már nem papír alapon, hanem számítógéppel, ráadásul Excellel És persze nem olyan tágan, mint azt anno suliban belénk verték, hanem csak egy szeletet belőle, de azt a szeletet úgy érzem sokkal méllyebben megismertem, és biztosra mondom, hogy tudom is alkalmazni azt a való életben. Az élet második vicce az volt, hogy rá 2 napra láttam yt-on Steve Jobs -valamelyik egyetemen - tartott beszédét: és abban volt megfogalmazva a lényeg: kb. olyasmi volt, hogy neki az iskola azért nem tetszett, mert nem azt tanulhatta amit akart, hanem azt kellett amit mások jónak láttak. Aztán kikerül a fősuliról/egyetemről és elkezdett a kalligráfiával (díszes betűírás) megismerkedni... mert őt ez, akkor és ott érdekelte / lekötötte... és azért tart ott ahol tartott, mert azzal foglalkozott anno amit akkor fontosnak talált... és pont ez az a gondolata, ami mostanság sokszor átcikázik a buksimon: vajon hányszor tesszük azt amit szeretnénk, és hányszor azt amit kell? (most nem az emberölésre és hasonlókra gondolok)

Visszatérve az olvasához: bevallom, múltkor egy könyvkiárusításon 150Ft-ért vettem Fekete István könyveket: Vuk, Hú...stb. Persze némi ráncfelvarrás szükségeltetik, de ezekre a könyvekre mondtam azt, hogy ezeket tuti nem hagyom ott... az állatos regényeket/ meseregényeket /elbeszéléseket mindig is szerettem olvasni Most éppen a Csí-re vadászok: tudjátok régi kiadásban

Szerintem bizonyos dolgokhoz kell bizonyos kedv, érdeklődés, időzítés és érettség is... pl: Egri csillagok, gazdasági földrajz, opkut... stb.

Fekete István könyveit én is nagyon kedvelem.

Jaszladany írta:

Az Egri Csillagok, mint kötelezővel az a legnagyobb baj, hogy egyáltalán nem 12 éveseknek való. Nem tudom megérteni, miért 6. osztályban olvastatják a gyerekekkel. Nem csak a terjedelme miatt, hanem mert ez nem egy gyerekkönyv. Én 18 éves koromban rajongtam érte, de 12 évesen én sem tudtam elolvasni. A Pál utcai fiúk dettó. Azért mert gyerekek a szereplők, egyáltalán nem gyerekkönyv, és 11 éves korban kötelező. Most a lányomnak 10 évesen a Kincskereső kisködmön a kötelező. Gyönyörű, de iszonyúan szomorú és nyomasztó könyv, ez sem kisgyereknek való. Nyári szünet ide vagy oda.

Kattints a kibontásához...

Teljesen egyetértek veled a felsorolt könyvekkel kapolatban. Mikor én voltam gyerek, nagyon keservesen tudtam csak elolvasni, a többi kötelező könyvekkel kapcsolatban. Mikor már középiskolás voltam, szenvedélyesen bújtam ezeket a könyveket. Szerintem kötelezőnek a koroszátálynak megfelelőket kellene beiktatni. Ismeretterjesztésként fel lehetne sorolni, vagy szorgalmi feladatnak. De kötelezőnek szerintem sem kellene.
Legyen nagyon szép, és vidám napotok!
Sok szeretettel Erzsi.