Keresztenyzene ,vers, hit, Biblia

kata53 témája a 'Jeles napok' fórumban , 2005 November 24.

  1. Katalin/Anyoka

    Katalin/Anyoka Kitiltott (BANned)

    Stefike0 blogbejegyzései voltak8

    Ahogy akarod 7. Részlet
    2009-01-19 02:47 PM, stefike0 által
    Cimkék

    --------------------------------------------------------------------------------

    Jerikóban él egy ember. Ő szereti önmagát – más nem is szereti. Lehet, hogy néha ő is utálja önmagát, de legyőzi ezt az érzést. Zákeusnak hívják. Hallja, hogy jön a városba valaki, akinek semmije sincs a rajta levő ruhán kívül, és végtelenül boldog, és hirdeti, hogy osztja a boldogságot. Hallja, hogy csodákat tesz, bár ő nem látott egyet se, de szeretné látni, ki az. Kimegy az utcára, de mivel kistermetű, a tömegtől nem fogja látni. Nem számít a tekintélye, felmászik egy fügefára. A fügefára jellemző, hogy már egészen közel a földhöz oldalhajtásai vannak, arra mászik. Onnan már lát. Jézus egyenesen őfelé jön. – Bár mindnyájan átélnénk a csodát: Jézus felém jön! Egyszer én is belenéztem ebbe a csodálatos tekintetbe, és rabja lettem! – Zákeusra sugárzik az isteni szeretet és mélységes szánalom. Te szegény, szerencsétlen, koldus ember, Zákeus… Hát semmid sincs. Zsidó vagy, gazdag vagy, de semmid sincs! – Hallja, hogy Jézus néven szólítja: - Zákeus, hamar szállj alá! Ma a te házadnál akarok maradni!

    Zákeusnak két lehetősége van. Ezt is mondhatta volna: - Uram, csodálatos vagy, megígérem neked, hogy holnaptól kezdve vagyonom felét a szegényeknek adom, amit valakitől elpatvarkodtam, négyannyit adok, de vendégeket várok mára, ne haragudj, majd keresek egy másik alkalmat, most menjél tovább! Hidd el, hogy kiosztom vagyonom nagy részét, jót teszek a szegényekkel, de most légy szíves, menjél tovább! Akkor egyedül maradt volna, és a pokolban találta magát nem sokára. De nem így döntött! Örömmel fogadta! És a vallomás már a befogadott Jézus hatalma alatt történt. Rátaposott az aranybálványra: - Fele vagyonomat a szegényeknek adom, amit kizsaroltam, négyannyit adok… És ez nem csak egyszer jön színre, hanem mindig ismétlődik. Mert aki ad, az boldog! Nem az a boldog, aki ad, nem aki kapja! Sokkal jobb adni, mint kapni!

    Kérdezem tőletek, hogy melyik döntése volt jó Zákeusnak? Amit mondhatott volna: - Uram, most menj el, mert vendégeim vannak, sok üzleti ügyem van függőben! Vagy: - Nem számít semmi, gyere be! Tied a házam, Tied a szívem! Hogy lett? Ahogy Zákeus akarta! A Sátán nem ezt akarta! De Isten ezt akarta! Erőszakkal nem megy… Én sok emberrel folytattam lelki beszélgetést, de senkit nem hallottam így beszélni: - Képzeld el, Jézus betört a szívem ajtaján, pedig én nem akartam, hogy bejöjjön! Nem! Csak kopogtatott. Nem töri be. Vannak, akik hallják nappal is, éjszaka is a zörgetést, és bírják. Már szinte a munka ütemében benne van, nem baj, hadd kopogjon még… Zákeus azonnal leszállt, örömmel befogadta.

    Istennek az a célja, hogy te szállj le, ereszkedj le és legyél boldog! Be akar hozzád menni! Mert a rókáknak van barlangjuk, a madaraknak van fészkük, de az Ember Fiának nálad nincs hova fejét lehajtania… Add meg magad! Hívd be Őt! Ne mondjad: - Uram, a szívem rablók barlangja. – Templom lesz! A gadarénus szívében egy légiónyi ördög volt, és templommá változott! Nyisd ki a szívedet! Mondjad: - Örülök, Uram. Mindig, mindig Téged várt a szívem, csak nem tudtam! Te vagy a kincs, Te többet érsz az aranynál! Te vagy minden, és én is a Te kincsed vagyok! Az is akarok maradni!

    Még szeretnék Júdásról beszélni. Mikor róla szólok, előtte mindig csendben imádkozom, és kérem a jó Istent, hogy őrizze az én szívemet, hogy semmilyen helytelen gondolat, bírálat, ítélet ne legyen bennem, az igazságot mondjam. Van egy kérdés bennem. Milyen mulasztást követett el az Isten Fia, hogy Júdás elveszett? Nem tett meg mindent az Úr Jézus azért, hogy megmentse? Azt akarta Jézus, hogy áruló legyen? Azért választotta ki, azért bízta rá a pénztárt? Azért tette életét a zsidó nép fiai közé? Zsidónak született, óriási kegyelem! Tanítvány lett, 12 az egész népből. Pénztáros a kis csapatban. Mennyi előzékeny szeretet! És mi a vége? – Ő az, fogjátok meg! Vigyétek el erős kísérettel! Aztán várom a pénzt!

    Mi történt itt? Nem az lett, amit Isten akart, hanem az, amit Júdás akart. Mert a Sátán soha nem tudta volna Júdást elcsábítani! Péter megingott ugyan, de aztán visszakerült, szíve mégis Jézusé volt.

    Kérlek benneteket, döntsétek el, mert ahogy akarjátok, úgy lesz! Akarjátok, amit az Isten akar, és ne azt, amit az Ördög akar! Szabadon ellenállhattok az Isten erejével! Az Ördög erejével soha! A Sátánnak egy célja van: rabolni, ölni, pusztítani! Fogalmatok sincs, hogy hány démont mozgósít, micsoda terve van, hogy tönkretegyen!


    Ahogy akarod 8. Befejező részlet
    2009-01-19 02:49 PM, stefike0 által
    Cimkék

    --------------------------------------------------------------------------------

    Kedves hívő idegorvos barátommal beszéltem, olyan fájdalmasan mondta: - Józsikám, százból negyven, ötven Bibliával jön be. Elmebeteg. Ennek az oka nem a Biblia, hanem a megismert Igével szembeni engedetlenség. Lelkiismereti belső harc. Belezavarodik! Belezavarodik, hogy nem fogad szót! Ha valakinek van Bibliája, megérti Isten akaratát és nem fogad szót, mind elmebeteg! A világ nagyszerűnek ítélheti, sikerei lehetnek, mégis elmebeteg, meghasonlott bensőleg. Nincs nagyobb bolondság, mint magamat tönkretenni! A rothadó húsért, veszendő hamuért odaadni az örökkévalóságot.

    Tudjátok, mikor az angolok először léptek be Indiába, találkoztak kisgyermekekkel, akik gyönyörű gyémántdarabokkal játszadoztak. Nem tudták, hogy mi az. Az angolok adtak néhány fontot érte, a gyerekek örömmel vitték haza. Két-három angol font. De gyémántot adtak oda érte! Veszendő papírért… Sokan ezt csinálják! A legdrágábbat adják oda.

    Hadd legyen úgy, ahogy Isten akarja! Mondd ki: - Legyen meg a Te akaratod, Uram! Azt akarom, amit Te! Én Krisztusé akarok lenni! Ő már régen akarja! A két akarat találkozik, a két szív összedobban, öröm van a Mennyben, öröm van a Földön, és fogcsikorgatás a Pokolban! Miért örvendeznének fölötted a Pokolban? Mért lenne úgy, ahogy a Sátán akarja? Nem látod, mit csinál? Micsoda világot teremt? Hogy bánik az emberekkel, nem látod? Ugyanígy bánik veled is! Ha nem leszel Jézusé, szabad prédája vagy! Ha nem jössz futva, nem sietsz, elkéshetsz! Soha nem tudod, mi következik reád! A Sátán úgy bánik el veled, ahogy akar! Mert azt csinálod, amit Ő akar! Ő jót soha nem akar! Azt mondta az Úr Jézusnak: - A köveket változtasd kenyerekké! Nem jó akarat? Nem! – Ugorj le a templom tetejéről, elfogadnak Messiásnak! Nem! Sátánnak egyetlen ajánlata sem jó, mert el akar téríteni Isten akaratától

    Mondjátok ki szívetekből: - Legyen meg a Te akaratod, Uram, mint a Mennyben, úgy itt énnálam is!
     
  2. Katalin/Anyoka

    Katalin/Anyoka Kitiltott (BANned)

    Stefike0 blogbejegyzései voltak9

    Szabadítsd fel az ige erejét.
    2009-04-07 04:37 PM, stefike0 által
    Cimkék

    --------------------------------------------------------------------------------

    Nem érdekes, hogy milyen nehézségekkel nézel szembe, hogy mennyire súlyos a probléma. Mindig bízhatsz benne, hogy Ő elvezet a válaszokhoz.

    Ken és én megtanultuk, hogy nem engedhetjük meg magunknak a szellemi lazsálást, a szellemi babérokon való ücsörgést, a múltra való hivatkozást. Ha ezt tennénk, a fejlődést megállítanánk, és nem sokra rá már visszafejlődnénk - az elfoglalt területeket elveszítenénk. 1977-ben határoztam el, hogy soha nem engedem meg, hogy ez megtörténjen az életemben. Ken és én már 10 éve szolgáltunk ekkor, és Isten bőségesen megáldott minket. Sokkal kényelmesebben éltünk, mint amikor először kezdtük el tanulni Isten Igéjének az erejét. Szükségeink be voltak töltve: gyönyörű helyen éltünk, jó kocsikat vezettünk és nagyszerű ruhákba öltöztünk. Kijöttünk a pénzügyi ellehetetlenülésből és a hiteleinket visszafizettük.

    Ennek eredményeként kicsit lazábban éltünk. Nem voltam bűnben, vagy nem lázadtam az Úr ellen, de nem voltam olyan szenvedélyes az Úr Igéjét illetően, mint néhány évvel korábban. Megengedtem, hogy más dolgok kössék le a figyelmemet és időmet, amit valaha Istennek adtam.

    De ebben az évben hallottam egy próféciát Kenneth Hagintől, ami megváltoztatta a hozzáállásomat. A prófécia arról szólt, hogy jönnek napok, mikor emberek a földön úgy járnak, beszélnek és cselekszenek mint Isten. Olyan hívőkről szólt, akik Isten erejében élnek, és a világosság haderejévé válnak itt a földön. Kenneth Hagin azt mondta: sokan, akik halljátok ma este ezt a próféciát, részei vagytok ennek a hadseregnek. Tagjai lehettek, ha kívánjátok. Döntsd el a szívedben, hogy nem leszel lusta, hogy nem fogod visszatartani magad, és nem fogsz leülni. Hanem szívedben eldöntöd: felkelsz és előremenetelsz, és tüzessé válsz.

    Amikor hallottam ezeket a szavakat, megvizsgáltam magam szellemben, és rájöttem, hogy Isten Igéje iránti vágyam nem olyan erős, mint volt valamikor. Nem kerestem kifogásokat, nem próbáltam magam igazolni. Engedtem a Szent Szellem sürgetésének, és őszintén szembenéztem a szellemi állapotommal.

    Örökké hálás vagyok, hogy ezt tettem. Ha nem így tettem volna, nem tudom, hol lennék ma. Valószínűleg keresztény lennék, de biztos vagyok benne, hogy nem égne bennem a tűz az Úrért, mint most. Mert ahhoz, hogy égjen benned a tűz, szenvedélyesen vágyakoznod kell Isten igéje után. Szüntelenül Istent kell az első helyre tenned az életedben.

    A Szent Szellem figyelmeztetésére válaszul még aznap döntéseket hoztam, amelyek megváltoztatták az életemet. Eldöntöttem, hogy én ennek a szellemi hadseregnek szeretnék a tagja lenni, amiről Kenneth Hagin prófétált. Fel akartam kelni, és tüzes akartam lenni, mint először.

    Csak egy óra a huszonnégyből

    Hogyan is újítottam meg a hitemet? Éppen úgy, ahogy tettem bármi mással az életemben. Kerestem Isten tanácsát. „Uram mit tegyek? Hogyan gerjesszem fel magamban a tüzet újra?” Akkor nem figyeltem fel rá, de most már tudom, hogy a jövőm nagy mértékben függött attól a választól, amit akkor kaptam. Szükségem volt Isten bölcsességére abban a pillanatban, ha Isten fénylő ösvényén akartam maradni, és betölteni az Ő legjobb tervét az életemre nézve. Természtesen megadta a bölcsességet, amire szükségem volt, ahogy neked is megadja, ha kéred. Mert a Biblia azt mondja: „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.”Jak.1,5

    Amikor kérdeztem az Urat, hogyan álljak föl és legyek tüzes újra, azt kérte tőlem: kezdjem azzal, hogy John G. Lake prédikációiból olvassak el mindennap egyet. Lake Istennek egy nagyon felkent embere volt, aki a hatalom isteni szellemét hordozta. Minél többet olvastam a prédikációit, annál inkább megragadtam uazt a szellemet. Nem sokkal később Isten erejének egy új, és fantasztikus lehetősége ragadott meg, és a szenvedélyes vágy Isten Igéje után újra lobogott bennem.

    Néhány évvel később, 1982-ben Kenenth Hagin még több olajat öntött a tűzre:

    „Ne töltsd minden idődet természetes dolgokkal. Persze ezekre a dolgokra szükség van, és rendben van, ha az időd egy részét ezekre fordítod. De figyelj arra, hogy a szellemed is rendben legyen. Adj a szellemednek lehetőséget arra, hogy Isten Igéjével táplálkozzon. Adj lehetőséget, hogy mennyei Atyáddal közösségben legyen. Építsd magad, szent hitedet azáltal, hogy szellemben imádkozol. Nem sok időt jelent ez. A huszonnégyből 1-2 órát naponta. Add az idődből is a tizedet nekem – mondja az Úr -, és minden jól lesz veled. Az életed megváltozik. Megerősödsz, hatalmas erő leszel az Úr kezében.”

    Ezután reggelenként korán felkeltem, és imádkoztam egy órát. Amikor ezt elkezdtem, tél volt, és hideg. Testemben valóságos csatát kellett vívnom, hogy korán felkeljek. Álmos voltam, az ágy finom, meleg. S a testem azt mondta: „ne kelj fel! Hideg és sötét van odakint. Aludj még egy kicsit.” Néha engedtem a csábításnak, de kitartottam, és végül életem része lett a kora reggeli imádság.

    26 éve határoztam ezt el, és azóta folyamatosan mindennap egy órát imádkozom reggel. Csak néhány reggelt mulasztottam el az évek alatt. Ez azt jelenti, hogy majdnem 9 490 órát imádkoztam emiatt az egyetlen döntésem miatt. Csak Isten tudja azt a hatalmas változást, amit ez az életemben okozott.

    Nem akarok túlzásba esni, de úgy hiszem, hogy ez az egy döntés sokkal többet segített nekem, hogy Isten legjobb terve az életemben megvalósuljon, mint bármi más, amit valaha is Szent Szellemmel betöltött hívőként tettem. Egyszerű döntés volt, de nem volt könnyű meghoznom. És nem bánom, hogy ezt most elmondom neked. Hozzáteszem, jó darabig gondolkoztam, mielőtt végleg döntöttem, mert nem szeretek valamit megígérni, amit aztán visszavonok. Jobb szeretem felmérni előre az árat, és biztos lenni abban, hogy akármi is történik, ragaszkodni fogok a döntésemhez. (Isten természetesen megadta a kegyelmet, hogy így tegyek. Ő téged is szeret annyira, hogy érted is megtegye.)

    Ha tudtam volna, amit most tudok, akkor ezt a döntést nagyon nagy izgalommal hoztam volna meg. Visszanézve arra az időre, azt látom, hogy teljes személyiségem megváltozott. Az az egy óra, amit Istennel töltöttem, megváltoztatta az életem folyását.

    Ugyanez igaz arra a döntésemre is, amit 1977-ben hoztam, hogy J.G.Lake prédikációit olvassam. Akkoriban nem prédikáltam. A férjem volt az egyedüli prédikátor a családban, s úgy gondoltam, ez nagyon jól van így. Semmi vágy nem volt bennem, hogy az emelvényen szolgáljak. Bár Isten legjobb terve az volt, hogy így is szolgáljak, akkor még nem volt bennem vágy ezzel kapcsolatban.

    Mi történt volna, ha nem engedek akkor a Szent Szellem noszogatásának? Mi lett volna, ha nem engedelmeskedem? Ha nem szánom oda magam, hogy újra vágyjam Isten Igéjét, és töltsek vele egy órát imádságban minden nap?

    Valószínűleg soha nem tettem volna azt, amit most teszek. Isten nem kértem volna tőlem, hogy prédikáljak, mert nem lettem volna felkészült. Elmulasztottam volna Isten tervének ezt a részét az életemben.

    Határozd el most, azonnal, hogy soha nem engeded meg, hogy az életedben ez megtörténjen. Döntsd el, hogy mindig elfogadod a Szent Szellem sürgetését, hogy soha nem utasítod el, ha jön ez a sürgetés. Még ha akkor úgy tűnik is, hogy nagy ára van, mindig cselekedd azt, amit Isten helyez a szívedre. Az egész jövőd függhet ettől. Emlékezz, Isten mindig kész arra, hogy a tervét valósággá változtassa az életedben. Isten Igéje meg fog szabadítani a bajokból. Mindig megoldást ad látszólag lehetetlen problémákra - és mindig a számodra készített legjobb tervével kapcsol össze.

    Fordította: Orbán Tibor

    Versek az ünnepekre
    2009-03-29 03:03 PM, stefike0 által
    Cimkék

    --------------------------------------------------------------------------------

    ÁMON AZ ÁCS

    Szerző: Túrmezei Erzsébet

    Két szálfát hoztak Ámon udvarára
    és szólt a főpap: “Ámon, jól figyelj:
    Kereszt legyen. Ne félj! Meg lesz az ára.
    Durva, nehéz... Ne faragj rajt sokat.
    Sürgős.” És Ámon munkához fogott.
    Fejszecsapások hullottak a fára.
    Akkor hajnalodott.

    Felkelt az asszony is, a gyermek is.
    “Édesapám, milyen két furcsa fa.
    Mi lesz belőle?” “Eridj Salomé,
    ne is kérdezd!” - döbben fel az apa.
    Kis Salomé vidáman elszalad.
    Milyen erős a nemrég béna láb!
    De jó is volt Jézushoz vinni őt,
    követve szívük halk sugallatát.
    Csodálatos volt a pillanat.

    Ámon dolgozik. Készül a kereszt.
    Nehéz a szíve. Ki is hordja majd?
    Valami gyilkos, lator, lázadó,
    nyomorult ember teste függ le rajt.
    Akárkié, annak nem hirdetett
    bocsánatot a szelíd Názáreti,
    mint őneki.
    A kis Salomé sírva jó megint:
    “Édesapám, ne ácsold azt a fát,
    valami úgy fáj a szívem körül.”
    Ámon, az ács verejtéket törül.

    És két pribék cipeli már tova.
    “Hová emberek? Csak azt, hogy hová,
    kinek? Szóljatok! Két kérges kezem
    keresztet, mást minden nap annyit ácsolt,
    de soha semmit ilyen nehezen!”
    “Eh, valami hamis próféta volt.
    Jézus. Hiszen hallhattad a nevét.
    Nem emlékszel rá?” - Jaj! Emlékezem.”
    “Ámon, vidd már a pénzt. Kell a kereszt.
    Durva, nehéz. Éppen jó lesz neki.
    Ha igazán Isten Fia, ne félj,
    majd leszáll róla a Názáreti.
    Őrajta lesz, nem a te válladon.”
    Ámon csak áll, s két szót dadog
    szüntelen: “Nem adom! Nem adom!”
    “Megvettük, Ámon. Mi közünk veled?
    Ácsolhatsz egyet önmagadnak is.
    Ma az ács fia, holnap meg az ács.”
    “Nem nagyurak, kérlek, ma engemet.
    Énrám sújtson le ostor, kalapács!
    Ártatlan Ő. Annyit vétkeztem én.
    A gyermekemet gyógyította meg!
    Ha vért akartok, itt van az enyém!”
    “Elég volt, Ámon. Vidd a pénzedet!”

    Kavargó, lármás, gyülevész menet.
    Látni akarnak, egymáson taposnak.
    “Ni, hogy vérzik! Ni, már megint verik!
    Odanézzetek, már megint leroskad!”
    Ki hederítene rá, hogy valaki
    ott tördeli kezét a vad menetben:
    “Nem az övé! Az enyém! Az enyém!
    Nekem adjátok! Az az én keresztem!”
    Csak másnap reggel vetődik haza.
    Semmit se szól, semmit se kérd az asszony.
    A nagy kereszt ott állt a Golgotán
    s ő fennmaradt, hogy álmatlan virrasszon,
    és faggassa a kereszt titkait,
    a nagy keresztét ... hiszen az övé volt...
    ő ácsolta... Virrasztott végtelen,
    míg el nem kezdett pirkadni az égbolt.

    Most hazajött. Az asszony is remeg.
    Egymásra néznek: sír bennük a bánat.
    Szívükbe hasít az a kacagó
    boldog gyermekhang. Szegény Salomé,
    szegény, ő mitse sejt. “Édesapám,
    álmomban láttam édesapámat!
    Ékes királyiszéket faragott
    két nagy-nagy fábul. S az Úr Jézus ráült.
    Koronája volt. De egész olyan volt,
    mint mikor meggyógyította a lábom.
    Fényes angyalok álltak körülötte
    és uralkodott az egész világon.
    Édesapám, ugye gyönyörű álom?”

    Ámon sötét szeme látóra tágul:
    “Királyi széket ... faragtam neki...
    és uralkodik az egész világon?
    Királyi szék lesz véres keresztfából ...
    A te váltságod az Ő vére, Ámon.
    Igen, kis Salomém, egyetlen leányom,
    gyönyörű álmod volt: próféta-álom!”

    Ma olvastam, és a lelkemig hatott ez a vers
     
    ysty kedveli ezt.
  3. Katalin/Anyoka

    Katalin/Anyoka Kitiltott (BANned)

    Stefike0 blogbejegyzései voltak10

    A paprikaföldön
    2009-02-16 06:04 PM, stefike0 által
    Cimkék

    --------------------------------------------------------------------------------

    A paprikaföldön


    A paprika szedése fáradságos munka. Ugyanis egy hibája van, hogy túl közel van a földhöz. A napi munka után az emberek gyülekeztek a paprikaföld szélén várakozó mikrobuszhoz. Ekkor jött egy probléma. A sofőr nem tudta beindítani a motort. Az emberek egy része káromkodott, egy kisebb része hallgatott, Rozika pedig így imádkozott.
    -Uram, ha azt akarod, hogy hamarább haza mehessünk, akkor segíts rajtunk!
    Alig mondta ki ezt magában, máris hallotta a szót: Benzin!
    Rozika szólt a sofőrnek: Bocsánat, hogy beleszólok. Én nem értek hozzá, de azt kaptam, hogy valami probléma a benzin körül lesz.
    A sofőr megnézte a benzintank mutatóját, azt látta, hogy van bőven benzin. Azt mondta, hogy nem ez a hiba.
    Az Úr újból szólt: "Tekerje le a tanksapkát!"
    Rozika megint szólt a sofőrnek: Bocsánat, hogy beleszólok. Én nem értek hozzá, de most azt kaptam, hogy "Tekerje le a tanksapkát!"
    - Én megteszem ezt magának - mondta a sofőr. Kezdte letekerni, és ekkor egy cuppanást hallott. Azonnal tudta, hogy ez volt a baj. A tanksapkán van egy kis nyílás, amin a levegő tud beáramlani, az elfogyó benzin után a tankba. Ez tömődött el a poros úton, így a benzin nem tudott tovább áramlani a tankból a motor felé.
    Az autó beindult. Mindenki örült. Kérdeztem az Urat, szóljak-e az embereknek, hogy Te segítettél? Az Úr azt mondta, hogy ne! Akik ugyanis káromkodtak, azok most is csak káromkodtak, élcelődtek volna. A sofőr pedig elgondolkodott a történteken, és néhány nap múlva érdeklődött az Úr dolgai iránt.


    Elég
    2009-02-06 07:44 PM, stefike0 által
    Cimkék

    --------------------------------------------------------------------------------

    Elég

    Nemrégiben végighallgattam egy anyuka és a lánya beszélgetését a reptéren töltött közös idejük utolsó pár percében. Bejelentették a járatot. A biztonsági kapu közelében megölelték egymást, és az anya ezt mondta lányának:
    - Szeretlek, és eleget kívánok neked.
    A lány így válaszolt:
    - Édesanyám, a közös életünk több mint elég volt. Szeretetednél többre nem is volt szükségem. Én is eleget kívánok neked, anyu!

    Megpuszilták egymást, majd a lány távozott. Az anya odasétált ahhoz az ablakhoz, amely mellett ültem. Ahogy ott állt, látszott, hogy szüksége van és vágyik is arra, hogy kisírja magát. Megpróbáltam nem megsérteni privátszféráját érdeklődésemmel, de ő örült nekem és ezt a kérdést intézte hozzám:
    - Köszönt el ön valaha is valakitől úgy, hogy tudta, ez a végső búcsújuk?
    - Igen. - válaszoltam én. - Bocsássa meg érdeklődésemet, de mitől ez a végső búcsújuk?
    - Öreg vagyok, és ő olyan messze lakik tőlem. Kihívásoknak nézek elébe, és az az igazság, hogy a következő utam vissza már a temetésemre lesz. - mondta ő.
    - Amikor elbúcsúztak egymástól, hallottam, hogy eleget kívánnak egymásnak. Megkérdezhetem, hogy ez mit jelent?
    Mosolyogni kezdett.
    - Ez egy jókívánság, ami korábbi generációktól lett továbbadva. A szüleim mindenkinek mondták. - Egy pillanatra elhallgatott és úgy nézett ki, mint aki próbál minden részletre visszaemlékezni, majd még jobban mosolyogni kezdett. - Amikor azt mondtuk, „Eleget kívánok neked!”, azt kívántuk a másik számára, hogy élete végéig elegendő legyen neki a jó dolgokból.
    Majd felém fordulva, az alábbi jókívánságot osztotta meg velem, mintha emlékezetből idézte volna:

    Elegendő napsütést kívánok számodra, hogy jókedved legyen, bármilyen szürkének is tűnnek napjaid.
    Elegendő esőt kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld a napot.
    Elegendő boldogságot kívánok neked, hogy szellemed élő és örökké tartó legyen.
    Elegendő fájdalmat kívánok neked, hogy még az élet legkisebb örömei is nagyobbnak tűnjenek.
    Elegendő nyereséget kívánok neked, hogy vágyaidat kielégítse.
    Elegendő veszteséget kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld mindazt, amid van.
    Elegendő köszöntést kívánok neked, hogy felkészítsen a végső búcsúra.

    Ekkor sírva fakadt és elsétált.

    Azt mondják, egy percbe kerül egy különleges embert találni, egy órába megbecsülni, egy napba szeretni; viszont egy egész életbe elfelejteni.

    Forrás: Számomra ismeretlen szerző


    Szégyenlem
    2009-02-02 01:59 PM, stefike0 által
    Cimkék

    --------------------------------------------------------------------------------

    Nagyon szégyellem
    Mt. 5.3


    A fiatalember tépelődött. Nem hagyta nyugodni a kérdés, mi mindent kellene nagyon komolyan vennie az életben.
    - Mert ha erre a kérdésre választ találok - mondogatta magában -, akkor nem fogok felszínesen élni, hanem eljutok majd az élet igazi mélységeihez...
    Először az embereket figyelve próbált meg válaszra találni, aztán megkérdezte azokat, akiknek eddig sokat adott a véleményére. De nem talált megnyugtató válaszra.
    Elindult, hogy felkeresse az ősöreg remetét az erdő mélyén.
    - Bölcs Mester, mit kell tennem, hogy eljuthassak az élet igazi mélységeihez? - kérdezte reménykedve, amikor rátalált.
    - Mit csináltál idefelé jövet?
    - Semmi különöset. Siettem, minél hamarabb ide akartam érni. Később megszomjaztam, de nem tartóztathattak fel a gyaloglás gyötrelmei...
    - Mit csináltál még?
    - Amit mindig tenni szoktam. Megpróbáltam komoly kérdésekkel foglalkozni. Például azon meditáltam, hogy milyen erényt jelenthet a test igényeinek legyőzése...
    - Mit csináltál még?
    - Nagyon szégyellem bevallani, de amikor már nagyon fájt a lábam, egy rövid időre leültem az útszélen... és észre sem vettem, de most, hogy kérded, eszembe jut, egy kavicsot forgattam a tenyeremben. Elkalandoztak a gondolataim, eszembe jutott a gyerekkorom, amikor apámmal ültünk így egyszer egy tisztáson és beszélgettünk...
    - És melyek voltak az út legszebb percei?
    - De Mester, ez mellékes, égető kérdéssel jöttem hozzád, arra szeretnék választ kapni!...
    - És melyek voltak az út legszebb percei? - kérdezte újra az öreg bölcs.
    - Tulajdonképpen - mondta é elpirulva a fiatalember - azok, amikor az út szélén ülve a kaviccsal játszadoztam...
    - Te játéknak nevezed azt, amikor nem töröd a fejed valamin, hanem átengeded magad a benned rejtőző gondolatoknak... Az élet mélységeihez akkor jutsz el, amikor felülemelkedsz az önmagadra kiszabott kényszereiden.

    R. Harbert nyomán
     
  4. Peterclane

    Peterclane Új tag

    advent

    Füle Lajos:
    Ádventi lélekkel


    Örök karácsony végre vonz most,
    ádventi lélekkel megyek.
    Szívemben elsüllyedt harangok
    felejtett Igék zengenek.
    Valakiről, ki újra eljön,
    ahogy réges-rég megjelent.
    Dicsőség fenn a magasságos
    mennyekben Istennek, aki szent!
    Belülről zeng az angyalének,
    A csillag is itt benn ragyog,
    előderengenek régi fények
    és elveszített angyalok.
    Megtartó született ma néktek...
    A földön békesség legyen!
    – A test felett ragyog a lélek,
    a bűn felett a kegyelem...
     
    Utoljára módosítva a moderátor által: 2015 Október 10
    juna kedveli ezt.
  5. Peterclane

    Peterclane Új tag

    Ha csendbe' lennél
    Ha csendbe' lennél… lenne rá okod,
    tán felfigyelnél, mint a pásztorok.
    Ők hallottak és láttak, mert lehet
    az éjszakában angyaléneket
    hallani, csak a lélek csendje kell
    hozzá, mikor nem ember énekel,
    mikor felülről jön az üzenet,
    mikor Valaki nyitja füledet,
    s a Ég, a Föld, a Lélek, az anyag
    beszélni kezd mind, vagy visszhangot ad.
    Ha csendbe' lennél, szinte hallanád
    a molekulák termikus zaját,
    sőt hallanál - a földi zaj helyett -
    égi Igét és angyaléneket,
    szívig elérőt és csodálatost,
    s véget-nem-érő ünnep jönne most.
     
  6. Sanya_007

    Sanya_007 Új tag

    Aki nem hisz semilyen Isten létezésében, annak ez a hite.
    Erre mondják tévhit.
    Isten hisz mindenkiben, különben a "hitetlen" sem létezhetne.
    Az Én hitem az, hogy ez nem tévhit.
     
  7. gemgeza

    gemgeza Állandó Tag

    Ima a hazáért

    Kedves Fórumtagok!

    kívánok mindannyiatoknak áldott, szent karácsonyt!

    GG
     
  8. Parr

    Parr Állandó Tag

    a kozos éneklés osszetart - és felemel
     
  9. Sandorm

    Sandorm Állandó Tag

    Szerző: A teremtő
    Az üzenetet elhozta: Szentlélek (Szent Szellem)
    Az üzenetet leírta: Szent Pál Apostol

    Ennél szebben, a világon senki sem írhatta volna le a szeretet himnuszát

    1Kor 13:1
    Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.
    1Kor 13:2 És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.
    1Kor 13:3 És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.
    1Kor 13:4 A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
    1Kor 13:5 Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt,
    1Kor 13:6 Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;
    1Kor 13:7 Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.
    1Kor 13:8 A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszűnnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik.
    1Kor 13:9 Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás:
    1Kor 13:10 De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.
    1Kor 13:11 Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.
    1Kor 13:12 Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről -színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem.
    1Kor 13:13 Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.
     
  10. balaci64

    balaci64 Állandó Tag

    Áldás, békesség!

    Annyi kincset találtam már itt, ezért mindannyiótoknak köszönetet mondok, egyben pedig egy kéréssel is fordulok hozzátok.
    Kelemen Attila - Drucker Zsuzsa: Alfa és Omega - Ébredj Magyarország! c. albumát keresem.
    Sajnos a kazettám tönkrement és azóta sem tudtam újra hozzájutni. Korábban már volt téma, de bánatomra a rapidshare-ről azóta törölték, tehát ha valakinek megvan és valahova feltölti, azzal nagy örömet szerezne családunknak.
    Köszönettel, Laci
     
  11. ilovejc

    ilovejc Állandó Tag

    Sziasztok!
    Küldök egy pár jó igeverset a Bibliából amiken keresztül mostanában nagyon megérintett Isten, Isten áldjon meg titeket ezeken keresztül!

    Roma 8. 26-30
    Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. 27Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint jár közben a megszenteltekért. 28Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott. 29Mert akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között. 30Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette

    Rm 8. 31-39
    31Mit mondjunk tehát erre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? 32Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? 33Ki vádolná Isten választottait? Isten, aki megigazít. 34Ki ítélne kárhozatra? A meghalt, sőt feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján van, és esedezik is értünk? 35Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver? 36Hiszen meg van írva: "Teérted gyilkolnak minket nap mint nap, annyira becsülnek, mint vágójuhokat." 37De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. 38Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, 39sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban

    Rm 11.33-12.2
    Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai! 34Ugyan "ki értette meg az Úr szándékát, vagy ki lett az ő tanácsadójává? 35Vagy ki előlegezett neki, hogy vissza kellene fizetnie?" 36Bizony, tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké. Ámen.

    1Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; 2és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.

    Ezért várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem mint mindenkor, úgy most is Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem, akár életben maradok, akár meghalok. 21Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!

    Fil 1.20-21

    Fil 3.7-8 7Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. 8Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem.

    Fil 3.12-14

    2Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus. 13Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, 14de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.

    Fil 3.20-21
    Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül, 21aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket, azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindeneket.

    Mt 6
    Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak." 25"Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? 26Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? 27Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is? 28Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, 29de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. 30Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?" 31"Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? 32Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. 33De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. 34Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja."

    Mt 10
    Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám; 38és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám. 39Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt."

    Pldb3
    Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! 6Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.
     
    kissalma5 és zita009 kedveli ezt.
  12. rindang

    rindang Állandó Tag

    • Sík Sándor:Légy csendességben!

    Légy csendességben: Isten hogyha hív,
    Halkan szólít, mint pásztorhangu síp.
    Kelj fel, és indulj engedelmesen,
    Kutyuska-vígan, bárány-csendesen.

    Ha futni verne vesszős szenvedély,
    Ne gondolj vele: menj és mendegélj.
    Ha futva hágy el bárki, meg se nézd:
    Csak el ne vétsed a csilingelést.

    Ne nézz se jobbfelé, se balfelé:
    Csak az egyenes út az Istené.
    Hátad mögött ha mennydörög, se bánd,
    Te csak sürögj a hívó síp iránt.

    Ha éjbe vész is előtted az út,
    Megsimogasd a síró kisfiút,
    Ha sívó örvény örvénynek kiált,
    Te kikerüld a szepegő csigát.

    A hangos ember érőt nem teremt;
    Az erőszaknál erősebb a csend.
    Ha szeges-öv, ha véres máglyaláng:
    Te mosolyogj, és mondd, hogy Miatyánk.

    S ha tán a hang a véres Hegyre vitt,
    Hol elveszik a világ bűneit,
    Szelíden lépj a szegezők elé:
    A nyírő béres is a Pásztoré.
     
    Alamuszi, nórika01, julo09 és 1 másik tag kedveli ezt.
  13. vuki99

    vuki99 Állandó Tag

    “Az embert a saját bolondsága vezeti félre, mégis az Úr ellen zúgolódik a szíve.”
    (Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája- A Példabeszédek könyve 19:3)
     
    Alamuszi, kissalma5 és Jaszladany kedveli ezt.
  14. Árvai Emil

    Árvai Emil Állandó Tag

    film

    CSENDES CSODÁK
    TV2 Napló: A bezzeg falu
    (TV-riportfilm a Youtube-ról)

     
  15. Árvai Emil

    Árvai Emil Állandó Tag

    történet

    AKKOR KERESZTÜLÜTÖTT RAJTAM VALAMI...
    (internetről - részlet egy riportból)

    "... A tudatvesztésig ittam egy ismerős bárban, nem emlékszem, hogy kerültem az utcára, reggel egy kerülettel odébb, egy padon tértem magamhoz. Ültem a padon, és olyan fizikai és lelki fájdalmat éltem át, amit azóta sem. Fogalmam sem volt, hogy hogyan folytathatnám az életemet, egyáltalán akarom-e.

    - És ekkor jött Isten?

    - Harangoztak, még a hangsúlyra is emlékszem, a gúnyra, amikor magamban kimondtam: na, megyek, megkérdezem Istent, mit szól ehhez. Akkor keresztülütött rajtam valami, olyan volt, mintha egy ostor kettévágott volna, fájdalommal járt, mégis örömöt éreztem. Megkerestem a templomot, az is furcsa volt, már rég nem harangoztak, mégis hallottam a harangokat. Beléptem a kapun, és valami erő, amit azóta nap mint nap átélek, de akkor ismeretlen volt a számomra, megint megütött, átnyilallt rajtam. Leültem, körülöttem megteltek a padok, én csak ültem, néztem az oltárt, az ablakokon beszűrődő fényeket, megszólalt az orgona. A pap beszélt. Lassan kiürültek a padsorok, a templomszolga körülöttem sertepertélt. Mindent érzékeltem, mozdulni azonban képtelen voltam, még a kezemet sem lettem volna képes megemelni. Több órát ott töltöttem. Egyszer csak azt éreztem, hogy mennem kell, és rendbe kell hoznom mindent. Nagyon nagy erő mozgott bennem. Gyalog mentem haza, nem akartam járműre vagy taxiba szállni, egyedül kellett lennem. Otthon lefeküdtem... Reggel felhívtam az anyámat, hogy hozzáköltözhetek-e, nagyon örült.

    - Minden ilyen simán ment?

    - ... Megvallottam anyámnak, hogy addig milyen életet éltem... Ez egyszerre volt nagyon nehéz, kimondani a történeteimet, de könnyű is, mert fizikailag éreztem, ahogyan lekerülnek rólam a súlyok...
    Sokat sírtunk, veszekedtünk, ha rossz napja van, néha felemlegeti a múltam, de nem tudok rá haragudni, mert tiszta szívvel megbocsátott.
    Reggelente kérdezgettem Istent, hogy jó úton járok-e, jól teszem-e, amit teszek, és hogy megérdemlem-e, hogy kilépjek a múltamból. Sosem konkrét választ adott, hanem úgy fordította a napomat, hogy az minden egyes percével előrelépést jelentett..."

    mindennapi.hu
     
  16. Árvai Emil

    Árvai Emil Állandó Tag

    A MEGGYÖTÖRT

    Virgil Gheorgiu író beszél egy rab emberről, akit a koncentrációs
    táborban a félelem és kín teljesen tönkretett. Egyik este nem bírja
    tovább, és elhagyja barakkját. Olyan kétségbeesett, hogy véget akar
    vetni mindennek, és az elektromos árammal telített szögesdrótba akar
    dőlni. Oda vezető útján a kis tábori kápolna mellett halad el. Csak egy
    egyszerű sátorból áll. A fogoly belép, és előremegy a primitív oltárhoz.
    Egy kereszt áll rajta két nyers ágból összetákolva, és azon
    kartonpapírból összeállított megkínzott alak. Az öt piros sebet egy
    cigarettás doboz papírjából tépték le és ragasztották oda. A
    töviskoronát egy konzervdoboz bádogjából vágták ki. A fogoly
    megindultan áll a meggyalázott nyomorúság képe előtt.
    - Ó Jézus - mondja -, még sohasem láttalak téged így szenvedésedben.
    Ezekkel a szavakkal megfordul, és csendesen visszamegy barakkjába.
    Nem tud már a szögesdrótba futni. Nem, most már nem kell megtennie.
    Már nincs egyedül szenvedéseiben.

    (Neukircheni naptár 1975.)
     
    steve3 kedveli ezt.
  17. Árvai Emil

    Árvai Emil Állandó Tag

    Wilhelm Busch: A SZABADÍTÓ

    Harlem! New York négernegyede! Annak, aki először jár itt, megdöbbentő benyomás. Afrika és nyugati civilizáció keveréke amerikai talajon.
    Zsebemben a meghívó egy klubba, ahol fekete professzor fog előadást tartani. Kissé elfogódottan lépek be a pazar épület széles ajtaján. A hallban elegáns hölgyek, urak jól szabott öltönyben...
    A professzor amerikai faji problémákról beszél... Kicsit nehezen értem az akcentusát... Gondolataim elkalandoznak: ...micsoda utat tettek meg ezek a jogfosztott rabszolgák, mire olyanok lettek, mint a körülöttem ülő gazdagok!
    Teljesen elveszítem a professzor beszédének fonalát. Hogy is történt a változás? Hát igen! Fellépett a neves elnök, Lincoln Ábrahám. Hosszú, borzalmas és véres háborút folytatott az USA déli államai ellen - iszonyú polgárháborút. De az eredmény az államok egysége és a rabszolgák szabadsága lett.
    Felriadok. A professzor befejezte a beszédét.
    A tömegben lemegyek a lépcsőn a hallba. Ott szemembe ötlik valami: egy márvány emlékmű, szikár ember szobra. Megállok előtte. Vajon ki lehet? Hiszen nem is néger. No, persze, fehér márványból alakítva a színes bőrű is fehér lenne. Az arcvonások viszont félreérthetetlenül fehér embert mutatnak.
    Elámulok. Ilyen faji ellentétek mellett a négerek felállítják egy fehér ember szobrát a klubházukban?
    Ki lehet ez a személy?
    Megragadom az éppen ott haladó fiatal úriember karját, és gyatra angol tudásommal eldadogom neki a kérdést, hogy kinek a szobra ez.
    És most valami különös történik, amit soha nem fogok elfelejteni: a fiatalember megáll a szobor előtt, sokáig, szinte átszellemülten nézi, aztán így szól: "Ez Lincoln Ábrahám, a mi szabadítónk." Olyan ünnepélyesen ejti a szavakat, hogy mélyen megilletődöm.
    Valóságos áhítattal áll az emlékmű előtt. Kezét keresztbe teszi a mellén, és halkan egyre ismételgeti: Lincoln Ábrahám, a mi szabadítónk.
    Tekintetem a fiatalemberről a szoborra siklik. Milyen különös - gondolom -, valamikor egy férfi véres csatamezőn harcolt. Ez az ifjú nem volt ott jelen, egyáltalán nem is élt még. De: hogy ma mint szabad ember itt állhat felemelt fejjel, azt ennek a véres küzdelemnek és Lincoln Ábrahámnak köszönheti.
    Lassan továbbhaladok. Amikor még egyszer visszatekintek, látom, hogy a fiatalember még mindig ott áll elragadtatva Lincoln szobra előtt.

    És átjárja bensőmet a gondolat: így, pontosan így állunk mi, keresztények Krisztus keresztje előtt. Nem voltunk ott, amikor Isten Fia a Golgota véres harcmezején küzdött. Egyáltalán, még nem is éltünk akkor. És mégis: hogy arcunkat felemelve az Atya elé léphetünk, hogy megváltásban lehet részünk a világ, sátán és halál rabszolgaságából, azt az Ő küzdelmének köszönhetjük. Igen, Jézus a mi szabadítónk.
    Egy ének szavai jutnak eszembe: "Engem is, engem is megváltott Ő..."
    S mint az a fiatal néger Lincoln szobra előtt, úgy álltam lélekben a Golgota keresztje előtt: Jézus, a mi szabadítónk!
    Az éjszakai utcán gyalog mentem vissza a hotelbe. New York nyugtalan forgalma lármásan hullámzott körülöttem. Senki nem vette észre, ahogy csendesen, boldogan dúdoltam:

    "Ha a keresztre néz szemem,
    melyen a menny Királya halt,
    legdrágább kincseim megvetem,
    és gőgöm is, könnyezve rajt'..."

    ___________________________________________
    (Wilhelm Busch: Variációk egy témára c. könyvből)
     
    Jaszladany és Szobafenyő kedveli ezt.
  18. Árvai Emil

    Árvai Emil Állandó Tag

  19. Zsazsa61

    Zsazsa61 Állandó Tag

    Túrmezei Erzsébet - Fohász

    Keserű kérdések
    egész özönével
    kínoztam a lelkem.
    Feleletet választ
    egyikre sem leltem
    nélküled, Úr Jézus.

    Kegyelmeddel nyilt meg
    mindegyik miértnek
    titkos művű zára.
    Tebenned találtam
    Életem céljára,
    Tebenned, Úr Jézus.

    Most már bármi fájjon
    minek kérdjek? Tudom,
    aranykalászt terem
    fájdalmak vetése.
    Áldott a te kezed
    minden vezetése;
    Csak vezess, Úr Jézus.
     
  20. Zsazsa61

    Zsazsa61 Állandó Tag

    Egy szív érettem dobogott,
    Egy szívben nagy fájdalom volt.
    Egy szív érettem szenvedett.
    Egy szív érettem megrepedt.

    Egy szívben nagy szánalom élt.
    Egy szív szerette a szegényt.
    Egy szívben nem volt semmi folt.
    E szív Jézusom szíve volt.

    Ha szívedre búbánat száll,
    Jőjj Jézushoz, mert szíve vár.
    E szívben van számodra hely.
    Jőjj, szíved itt békére lel.
     
    Szobafenyő, kissalma5 és Jaszladany kedveli ezt.

Megosztás