Konrád György

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
[h=1]Jo egeszseget , boldogsagot es meg nagyon sokaig /minimum 12O evig/ kivanunk termekeny eveket a 8O.Szuletesnapja alkalmabol.


Konrád György életrajza[/h]
(1933–)

<tbody>
</tbody>
Debrecenben született, 1933. április 2-án. Apja jómódú zsidó vaskereskedő, a család Berettyóújfalun élt. Az 1944-es üldözések idején Konrád pesti rokonokhoz menekült. 1946-ban a debreceni református kollégium, 1947–1951-ben a budapesti Madách-gimnázium tanulója volt. Polgári származása miatt nem jelentkezhetett egyetemre, de fölvették az Orosz (később: Lenin) Intézetbe, innen iratkozott át 1953-ban az ELTE magyar szakára.
Az 1953-as reform híveként írta első recenzióit az Új Hang című folyóiratba. 1956-ban fejezte be egyetemi tanulmányait, diplomamunkáját Pap Károlyról írta. Az alakulóÉletképek szerkesztőségének tagja. 1956 októberében egyetemi nemzetőr. Ezután évekig állástalan.
Az évtized végén tagja a Belvárosi Kávéház írói asztaltársaságának. 1959 és 1965 között ifjúságvédelmi felügyelő a budapesti VII. Kerületi Tanács gyámhatóságán. 1960-tól félállásban a Magyar Helikon Kiadó lektora és sorozatszerkesztője. 1965-től 1973-ig városszociológus az ÉVM Városépítési Tudományos és Tervező Intézetében (VÁTI). Több szaktanulmányt publikált Szelényi Ivánnal közösen, a legjelentősebb: Az új lakótelepek szociológiai problémái (1969).
Az ötvenes-hatvanas évek fordulóján bontakozott ki értekező munkássága, legszívesebben a francia és az orosz irodalom jelentős alakjaival és irányzataival foglalkozott. 1960-ban elsőként adott áttekintést Magyarországon a nouveau roman legjelesebb képviselőiről. Első regényének, A látogatónak megjelentetését a Szépirodalmi Könyvkiadó nem vállalta, a Magvető viszont igen, s az az 1969-es könyvhét legnagyobb sikere lett. 1973-ban újabb regényét, A városalapítót politikai okokból a Magvető is elutasította, illetve csak 1977-ben adta ki, megcsonkítva. 1973 nyarán Konrád ügyészi figyelmeztetésben részesült, és elveszítette állását.
A dobai elmegyógyintézetben dolgozott, készülő harmadik regényéhez gyűjtött anyagot. 1973–1974-ben Szelényi Ivánnal közösen megírták Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz című történetfilozófiai (illetve az ő műfajjelölésükkel: tudásszociológiai) esszét, melynek kéziratát a hatóság lefoglalta, és a szerzők ellen államellenes izgatás címén vizsgálatot folytatott. A zaklatások elől Szelényi kivándorolt, Konrád György pedig a belső emigrációt választotta.
1978-ban fejezte be harmadik regényét, A cinkost, utóbb Konrád első három könyvét összefüggő trilógiának nyilvánította.
1976-ban lejárt Konrád hároméves utazási eltiltása, s Nyugat-Berlinbe utazott, ahol egyéves ösztöndíjat kapott. Innen New Yorkba, San Franciscóba és Párizsba látogatott el, csak 1979 márciusában tért vissza Magyarországra. 1982–84-ben ismét hosszabb külföldi út következett Nyugat-Berlinbe, New Yorkba és Párizsba. 1987–88-ban a Colorado College-ban oktatott világirodalmat. A magyar kulturális életből gyakorlatilag kiiktatódott, másfél évtizeden át mindössze A városalapító cenzúrázott kiadása (1977) és a Mondatok egy képzelt regényről című esszé (1982) jelenhetett meg tőle legálisan. Ugyanakkor az ország határain túl valamennyi műve megjelent (regényeit mintegy tizenkét nyelvre fordították le), s a külföldi közvélemény előtt ő lett a kortárs magyar széppróza legismertebb alakja.
A nyolcvanas években leginkább politikai-politológiai tárgyú cikkei váltottak ki jelentősebb visszhangot, kivált az Antipolitika című könyvének 1985-ös német kiadása. Ebben békés eszközökkel fölszámolhatónak mondta a jaltai egyezmény következményeit. A nyolcvanas évek elejétől Konrád részt vett a magyar demokratikus ellenzék mozgalmában, legtöbb műve „szamizdat” kiadásban is hozzáférhetővé vált Magyarországon.
1988-ban a publikálási tilalom végét jelezte A látogató második kiadása.
1989 Konrád György „hazatalálásának” éve: sorra jelentek meg művei, számos interjú készült vele. Publicisztikája igen termékeny. Az SZDSZ országos tanácsának tagjaként közéleti szerepet is vállalt; 1991-ben egyik kezdeményezője a Demokratikus Charta nevű mozgalomnak. Politikai kiállását és írói teljesítményét külföldön korábban is jelentős díjakkal ismerték el (Herder-díj, 1983; Charles Veillon-díj, 1986). 1990-ben megkapta a szellemi teljesítményért járó legmagasabb magyar kitüntetést, a Kossuth-díjat, 2000-ben pedig „az európai országok közeledésében” kifejtett tevékenységéért a Károly-díjat. Nemzetközi tekintélyét jelzi, hogy 1990 és 1993 között a Nemzetközi Pen Club elnöke, 1996-tól két cikluson át (első külföldiként) a Berlin–Brandenburgi Művészeti Akadémia elnöke volt.
A nyolcvanas évek végén újabb regénytrilógia megírásába fogott, melynek első kötete az először Kerti mulatság című, 1985-ben elkészült mű gyökeresen átdolgozott és Agenda, 1. Kerti mulatság címen kiadott változata. A második kötet (Kőóra) 1994-ben, a harmadik(Hagyaték) 1998-ban jelent meg. Az önéletrajzi elemekkel átszőtt, de alapvetően fikciós regénytrilógiához képest dokumentáris igénnyel önéletrajzi az Elutazás és hazatérés című regény (2001), melynek folytatásai, a Fenn a hegyen, napfogyatkozáskor 2003-ban, aKakasok bánata 2005-ben, az Inga 2008-ban jelent meg.
Konrád esszé-könyveinek (9193, 1993; Várakozás, 1995; Áramló leltár, 1996; A láthatatlan hang, 1997; Útrakészen, 1999; A közép tágulása, 2004) naplórészletei és elmélkedései többnyire úti megfigyelések, pillanatnyi lét- és közérzet-híradások. A nyolcvanas évek fragmentumokból építkező, aforisztikus nyelvű esszéstílusát folytatják tovább, de a politikai érdeklődés háttérbe szorul bennük a magánélet és általában az emberi létezés alapvető kérdései mögött.


Fontosabb díjak, elismerések:

1983 – Herder-díj (Bécs)
1986 – a Charles Veillon Alapítvány Európai Esszédíja
1986 – a skandináv békeszövetség kitüntetése
1988 – az antwerpeni Instelling Egyetem díszdoktora
1989 – Maecenas-díj
1989 – a mainzi Tudományos és Irodalmi Akadémia Wilhelm Heinse-medálja
1990 – Kossuth-díj
1990 – Manès–Sperber-díj (Bécs)
1990 – az Antwerpeni Egyetem díszdoktora
1991 – a Német Könyvkereskedők Béke-díja (Friedenspreis des Deutschen Buchhandels)
1991 – a Nemzetközi PEN Club irodalmi békedíja
1996 – a Francia Becsületrend tiszti fokozata (Ordre National de la Légion d’honneur, officier)
1998 – Közép-Európa-díj
1998 – Sztjepan Mitrov Ljubisa-díj
1998 – Felix Meritis-ösztöndíj (Hollandia)
2000 – Goethe Emlékérem
2001 – Nemzetközi Károly-díj (Der Internationale Karlspreis zu Aachen)
2001 – a VII. kerület díszpolgára
2003 – a Német Szövetségi Köztársaság Nagy Érdemkeresztje (Das Grosse Verdienstkreuz des Bundesrepublik Deutschland)
2003 – a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal
2003 – Nikola Tesla-díj
2003 – az Újvidéki Egyetem díszdoktora
2003 – Berettyóújfalu díszpolgára
2004 – Budapest díszpolgára
2007 – Franz-Werfel emberjogi díj (Franz Werfel Menschenrechtspreis)
2008 – a Zsidó Könyvtanács első díja memoár kategóriában (National Jewish Book Award for Memoir)

 

Csatolások

  • KOrad.jpg
    KOrad.jpg
    2.5 KB · Olvasás: 17

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
Idezetek tole

Értelmiségi az olyan ember, akit az igazság érdekel és nem a hatalom. Politikus az olyan ember, akit a hatalom jobban érdekel, mint az igazság.

Az én és a világ szembenállása valójában az én szembenállása a halált tartalmazó valósággal. Az én: folytonos bizalom, hogy talán megúszhatjuk. A valóság a halál, amely kívülről jön. Az énhez képest a test is külvilág. Csak ez marad meg igazi ellenfélnek, a tény, hogy el kell múlni innen. Az alapvető fikció a halhatatlanság. Az ember legmerészebb hipotézise isten, aki olyan, mint ő, de nem hal meg. Kilépni tér és idő korlátjai közül, ez az álom vagy a föltehető másvilág célja.

Még szinte sohasem találkoztam olyan emberrel, aki ne tudott volna valami olyat, amit én nem tudok. Talán nem is akadt olyan ember az életemben, akitől valamit ne tanultam volna. Ez adja számomra az emberekbe vetett bizalmamat.

Ha valakit szeretek és azt elveszítem, akkor a gyászt mindenképp végig kell élni, gyászolnunk kell holtunkig azt, akit szerettünk.

Az ember utasítsa el azt, amivel nem ért egyet, ne alázkodjon meg, még ha ennek következtében kellemetlenebb helyzetbe kerül is átmenetileg. És próbálja meg értékelni az új helyzetben a jót. Mindig azt kell nézni, ami marad és nem azt, ami elveszett.


Én azt hiszem, a szeretetet nem lehet megparancsolni. Viszont azt biztosan vallom, hogy a másik ember iránti tapintatnak akkor is működnie kell, ha a szeretet nem áll fenn. Én nem szeretek minden embert, nem is hiszem, hogy létezne ilyesmi. De ha olyan valakivel kerülök kapcsolatba, aki a segítségemre szorul, vagy egyszerűen csak arra, hogy elfogadjam őt, akkor biztos, hogy készen állok erre. A tapintatra mindenki képes kell, hogy legyen.


Minél idősebb lesz az ember, annál több distanciával képes rálátni az életére. Ez a távolság segít a gondolkodásban, segít abban, hogy a bent és a kint közötti ingamozgást el tudja végezni. (...) Ez a mozgás a szív ritmusával is megegyezik, amely az állandó igen-nem válaszok között ringatja az embert. Számtalan ilyenfajta ritmusból áll az életünk, akár a szerelemre, az ölelésre, akár másfajta emberi kapcsolatokra gondolok. A szerelem egyébként kiváló példa erre, hiszen egyik pillanatban eggyé olvadok a másikkal, a legközelebbi közelségben vagyok vele, de ez nem tarthat örökké, s amikor kívül kerülök, akkor ki is józanodom, távolságtartással szemlélem ugyanazt az embert, a szerelmem tárgyát. Így alakul ki az éleslátásunk.
 

Csatolások

  • konrad2.jpg
    konrad2.jpg
    3.4 KB · Olvasás: 17

George Sand

Állandó Tag
Állandó Tag
KONRÁD GYÖRGY

Vendégkönyv - Tűnődések a szabadságról


Konrád György Vendégkönyv - Tűnődések a szabadságról című naplóregénye hamarosan megjelenik az az Európa Könyvkiadónál.


RÉSZLETEK a naplóregényből:

TAVON MADÁR, LADIKBAN HORGÁSZ
Hosszú, induló vonatszerelvényekkel álmodik.
Reggelenként hörög-dörög, mint egy repülőgép felszállás előtt, gerjesztve magát, mielőtt vágtába fog.
Jobban szeret elmenni valahonnan, mint megérkezni valahová.
Beszélt már desszert előtt és húsétel után, beszélt vacsora előtt és vacsora után, elmondta, felolvasta a nyitó beszédet, és rögtönözte vagy a zsebéből előhúzta a zárószót, és az is megesett, hogy az utolsó vendéget kikísérte, és már a portás zárhatta be kulccsal a kaput.
Anyagcsere, szócsere, rohangálnak és a párjukat keresik a szavak.
A vasútállomáson szakadatlanul ömlik az információ és a jó tanács. Győződjünk meg róla, hogy a helyes vonatra szálltunk-e fel.
A személyvonatok minden állomáson és megállóhelyen megállnak.
A vonat csak másodosztályú, nem dohányzó kocsikkal közlekedik.
Csak már mehessünk ettől a szófosótól!
Tudtad, hogy a csodálatos Mirabelle pálinkát fosókából párolják?
A vágány mellett, kérjük, vigyázzanak, először nyikorgás, és egyre inkább belendül, kattog, de jó kigördülni!
A peronon állva maradók szegények.
A helyi lapból megtudja, hogy egy aránylag rendes fiú elvágta a szomszéd kislány torkát, és hogy egy védőügyvédet családirtással fenyegetnek.
Vasútállomás, autók, fák, egymásba futó sínpárok, víztartályok, villanypóznák, rozsdás ócskavas.
Az egyik vagonablak csak résnyire nyitható, a többi csöppet sem.
Egy nagy táblán kisarjadt és zöld a vetés, nádas tavon madarak, ladikokban horgászok ülnek.
Füves töltésfal, rajta vékony fácskák, egy vágatban fut a vonat, amit lát, az mind az övé, neki, amúgy, semmi sem kell.
Holta után néhány órával még az ágyából is kirakják.

*
MINT A SZEMHUNYÁS
Nem ismeri el a bűnösségét, és nem akar a többiektől jóformán semmit sem. A dolgát átvette valahonnan, és tovább adja valahova, ő maga csak egy állomás a folytatódás valamelyik útján.
Tiszteli a sötétben az ablaka előtt elsuhanó varjú így soha többé vissza nem térő jelenését.
Ha van koncentráció, akkor a véletlen kegyelem, a gondviselés távirata, olvasnivaló.
Elragadtatás környékezte, amikor a Dunakorzó kávéházban az ablaknál letelepedett, és elrobogott mellette a kettes villamos.
A Duna-parton sétálók még nem mehettek át a túloldalra az Erzsébet hídon, mert az még nem épült fel, csak a Lánchídon, és az ifjúság a híd mellett, a Kék Duna nevű nagy tutajbárban táncolhatott a haját borzoló szélben.
Odakinn nagy csend van, kabócacirpelést hall, matat az asztalon, halmazok veszik körül, későn fekszik, korán kel, nincs egészen ott, ahol van, sok mindent elbír, tehát van.
Az érzékeivel tanulja a helybenlét korlátolt varázsát.
Amennyi história Kalligaróval eddig megesett, annyival már lehet kezdeni valamit, ha nem is volt még elég.
A kézírás, mint szertartás, nyugalmat ad, a képernyő iramló figurái mellől időnként élvezet visszatérni a papír vaskosságához.
Az írás testgyakorlat, a toll és a papír megtapogatható, a kézirat pedig egyetlen, noha másolható.
A számítógépbe írottak korlátlan alakíthatósága kiszolgáltatja a szöveget a szerző múló szeszélyeinek.
A benne lévő írás olyannyira tetszőleges, gyurmázható és képlékeny, hogy talán nem is igazán valóságos, nincsen hiteles első változata.
A tehetség művei között figyelemre méltó a szép időtöltés, és mind több méltányolást érdemel a magatartás esztétikája.
Megérzésünk, hogy a másik ember jó-e vagy rossz, olyan ösztönszerűen működik, mint a szemhunyás, ha valami közeledik a szemünkhöz.

*
IDŐUTAZÁS VISSZA, 1990-BE
Az erőszakmentes demokratikus forradalom lelkülete még csak egy-két éves kisgyerek.
Tavaly, 1988. június tizenhatodikán, Nagy Imre miniszterelnök kivégzésének harmincadik évfordulóján, még ezren voltunk a parlament előtt, a Kossuth-téren, és táncolt a hátunkon a gumibot.
Idén a Hősök terén, a forradalom kivégzett és jeltelen elföldelt nagyjainak ravatala előtt tisztelegve, egy kicsit többen leszünk, jó százezren, és talán nem kapunk a hátunkra semmit sem, hacsak a szabadság terhét nem. Tetszőleges polgártársam ma kevésbé fél, és kevésbé közönyös, mint tavaly volt.
A politikusoknak és az egomániás közíróknak be nem áll a szájuk, locsogó interjúkba bocsátkoznak, mihelyt valaki felfigyel rájuk.
Ámde minden diktátorjelölt az ablakban lengeti a hazaszeretetét.
Kevésbé féltem a hazát azoktól, akik nem emlegetik, mint azoktól, akik sokat beszélnek róla.
A haza nem mentség semmilyen gorombaságra, idétlenségre.
Itthon fejek hullanak, de az etatizmus marad, a jó állások gazdát cserélnek, és aki célirányosan jelenti föl a másikat, az a helyére ülhet.
Az emberi anyag marad, a jóság is, az aljasság is új kifejezési formákat talál, de mert az van, amit a többség helyben hagy, már nem bizonykodhatom, mint egykor a kényszeruralom idején, hogy a társadalom jobb, mint az állam.
Nem, ilyen az is.
Az ország olyan, amilyennek látszik, ahogy beszél, amilyen a tudása.

*
KOCSMATERASZRÓL AZ EUROPAI PARLAMENTBE
Behúzza a kocsmába a borkedvelő könyvárus, benn vigyorog már a vörös orrú némettanár is, a kocsmáros pedig azt mondja, hogy hála istennek nincsen semmi újság.
A köztársalgásban korrupciós történetek, túlságosan is nyíltan megy az állami vagyon szétlopkodása, most ezek lopnak, majd pedig azok fognak lopni, választóik fölhatalmazásával.
Jönnek az új törtetők, és odébb lökik a hatalommal, javakkal már eltelteket.
Ők is részesedni akarnak, eszükben sincs elengedni azt, amit már feszesen megmarkoltak, és most görcsösen szorongatnak.
Kalligarónak sok helyre kellene mennie, és nemes ügyekben szót emelnie, ennél fogva itt van ezen a kerti padon.
Össze kellene jönnünk különféle veterán találkozókon, osztálytársak, ötvenhatosok, hatvannyolcasok, nyolcvanasok, disszidensek, elavultak összejövetelein, hogy megvitassuk mások szenvedéseit, és egy kicsit ünnepeljük egykori magunkat.
A jövő hét alighanem izgágább és nyüzsgőbb lesz.
Kalligaro Brüsszelben az Európai Parlament egyik gyűléstermében kérdésekre válaszol, az EU előkelőségei veszik körül a pódiumot, amelyen két másik Károly-díjas között beszél, egyetértően megtapsolják, helyeslő kézfogások.
Örvendeznek, hogy a balos, populista kvázból visszaviszi a témát világi, liberál-demokratikus alapra.
Összekötni a végpontokat, az Európai Parlament székházát és a faluszéli sarat?
A magas épület legfelsőbb szintjén van a klub, abban ad a parlament elnöke ebédet a vendégeknek, ilyen toronytetőkön a látogatók pohárral a kézben társalognak, mielőtt elfoglalnák a helyüket a számozott asztaloknál.
 

Ernoe

Állandó Tag
Állandó Tag

-
Konrád Györgyöt igazábol akkor fedeztem fel amikor ott üllt az elsö, a "keleti blokbol" élöben kisugárzott TV-vita körben (talán sikerül valahol megtalálni a müsorrol egy videot) és nem félt kritizáni a maga tárgyilagos modján az akkori rendszert.
-
(A fiatalabbak valoszinüleg nem tudják, korábban nem volt lehetséges élöben egy müsort nyugatra sugározni. Az elsö ilyen politikai talk-show-t ugy figyelte a nyugati világ mind a holdraszállást. Senki sem volt biztos benne, hogy a német müsorvezetö és az interview partnere az adás után még szabadlábon lesz vagy nem.)
-
Konrád Györgyöt a kommunizmus alatt a "dissidens", (a hazájában uralkodo ideologiátol eltérö nézetü) irok közé sorolta a nyugati világ. Könyveivel nagyban hozzájárult a nagyarok jo hirnevéhez, ami szerintem még mindig jobb mind amit megérdemlünk.
-
De nemcsak az öszinte természete miatt értékeli öt a világ hanem a müvészi képességei is kimagasloak. Allitolag Konrád György szerkeszti a leghosszabb összetett mondatot a világon. :)
-
A fiam egy volt irodalomtanára hivta fel rá a figyelmemet, Konrád egyik könyvében egy olyan hosszu mondat áll ami másfél oldalt vesz igénybe. Majd kikeresem magyarul, nekem csak németül van meg. :)
-
Megkésve is minden jot a 80. születésnapjára.
 
Oldal tetejére