Kedves Botka László!
Fura volt kicsit, amikor önjelölt miniszterelnök-jelöltként felbukkant. Nem azért, mert az önbizalom hátrány lenne. Sokkal inkább azért, mert úgy gondoltam volna, hogy először a pártját próbálja meggyőzni, és a párt többségének a döntésével megtámogatva jelentkezik be.
Programot hirdetve. Kicsiknek és nagyoknak. De nem vitatom. A terv bejött. Az először bejelentkezéssel alapvetően kényszerpályára küldte a pártját. Gyakorlatilag nem volt más választásuk, mint jelölni. Ez személy szerint nekem inkább zsarolásnak, mint demokratikus alternatívák felmutatásának tűnik, de ez legyen a pártja belügye. Meg a szimpatizánsoké. Kicsit snassz ugyan, hogy a programhirdetés elmaradt mind a hivatalos jelölés előtt, mind a jelöléskor, de ez van. Az ön fejében biztos készen áll minden. Rímfaragástól oktatáspolitikáig. Más meg ne is bajlódjon ilyesmivel a hivatalos jelölése előtt. Mármint a szélesebb publikum. Mert abban azért bízom, hogy legalább a pártja tagjainak mondott kicsit többet is az elképzeléseiről. Akiknek így megadta az esélyét, hogy valami mellé tegyék le a voksukat.
Mert tudja, kedves Botka úr, a „pukkadjon meg Orbán Viktor, lehetőleg máma még”, az rohadt kevés. S nem azért kevés, mert valaki szereti Orbánt, és uralmát, hanem azért, mert a választás megnyerését követő napon tudja mennyit ér? Semmit! Nullát! Hámozott léggömböt! Jól mutatja ezt Orbán és rendszere. Az „elmútnyocévezés” ugyanis pontosan ez, és nem több. Ilyen programra lehet hatalomváltást építeni. Centrális erőteret is. De mást aligha. Az orbánahibás korszakára lecserélni a gyurcsányahibás korszakát igen sivár kilátás. Nem több, mint az egyik lózung-kormányzást lecserélni egy másik lózungkormányzásra. Amit nem is biztos, hogy lehet másként fenntartani, mint illiberálisan. Ezt nem tudom. Nem próbáltam. De ön bejelentkezett miniszterelnöknek. Tehát nyilván tudja. Remélhetőleg azt is, hogy hol a határ a demokrácia és a nem annyira demokrácia között. Remélhetőleg, mert a DK vezetőjével tartott megbeszélésről kiadott pár soros szövegének címe alapján csak a remény marad.
Az hirdeti fennen, hogy „DK igen, Gyurcsány nem”. De kedves Botka úr! Nem mondták meg Önnek, hogy a DK egy önálló párt? Nem mondták meg Önnek, hogy a DK, mint önálló párt elnökének választotta Gyurcsány Ferencet? Ön kívülről szeretné megmondani, hogy egy másik párt kit válasszon elnökének? Ön, kívülről, pontosan ugyanúgy meg akarja zsarolni a DK tagságát, mint a saját pártjáét? S ezt Ön demokratikus megoldásnak gondolja? Tényleg? Cseppet sem érzi antidemokratikusnak? Cseppet sem érzi furcsának? Mit szólna, akkor, ha egy tetszőleges párt, szervezet vezetése azt mondaná: „MSZP igen, Botka nem”? Hanyatt homlok lemondana? Azt követően, hogy ilyen alaposan bejátszotta magát a centrális pozícióba? Tegye a szívére a kezét! Aztán legalább saját magának vallja be, hogy lemondana-e? Személy szerint kétlem.
De tegyük is félre ezeket a kérdéseket!
Nézzük meg a 2014-ben, az Ön pártjának is kiosztott, oltári nagy zakót. Ha nem tűnt volna fel, akkor pontosan ugyanezt a stratégiát követték. Megalkották Bajnai-Mesterházy páros által vezetett kétfejű vezérkart. Program helyett utálati listát kommunikáltak. A választások előtt alig fél évvel még mindig inkább voltak elfoglalva Gyurcsány Ferenc személyével, mintsem a DK programjavaslataival. Vagy bárki máséival. Olyan felvezető stratégiát követve, ami akkor sem lehetett volna hatékonyabb a Fidesz számára, ha egyenesen Orbán tanácsadói diktálják le a forgatókönyvet. Sikerült a végletekig vinni az ellenzék atomizálását, majd kerek szemekkel rácsodálkozni a gondosan előkészített eredményre.
Na, mármost! Kedves Botka úr!
Ön lehet egy antidemokratikus törtető, aki bármi áron a hatalomba akarja játszani magát. Ön lehet a múlt hibáiból tanulni képtelen ostoba fajankó. Ön lehet egy olyan álellenzéki, aki megkötötte a maga háttéralkuját a regnáló hatalommal. De ezek akármelyike áll fenn, egyiktől sem szavaznék Önre szívesen. S ez akkor sem változik, ha a fentiek egyike sem igaz, és csak egy duzzogó, politikai suttyó.
Endre István Simay
Fura volt kicsit, amikor önjelölt miniszterelnök-jelöltként felbukkant. Nem azért, mert az önbizalom hátrány lenne. Sokkal inkább azért, mert úgy gondoltam volna, hogy először a pártját próbálja meggyőzni, és a párt többségének a döntésével megtámogatva jelentkezik be.
Programot hirdetve. Kicsiknek és nagyoknak. De nem vitatom. A terv bejött. Az először bejelentkezéssel alapvetően kényszerpályára küldte a pártját. Gyakorlatilag nem volt más választásuk, mint jelölni. Ez személy szerint nekem inkább zsarolásnak, mint demokratikus alternatívák felmutatásának tűnik, de ez legyen a pártja belügye. Meg a szimpatizánsoké. Kicsit snassz ugyan, hogy a programhirdetés elmaradt mind a hivatalos jelölés előtt, mind a jelöléskor, de ez van. Az ön fejében biztos készen áll minden. Rímfaragástól oktatáspolitikáig. Más meg ne is bajlódjon ilyesmivel a hivatalos jelölése előtt. Mármint a szélesebb publikum. Mert abban azért bízom, hogy legalább a pártja tagjainak mondott kicsit többet is az elképzeléseiről. Akiknek így megadta az esélyét, hogy valami mellé tegyék le a voksukat.
Mert tudja, kedves Botka úr, a „pukkadjon meg Orbán Viktor, lehetőleg máma még”, az rohadt kevés. S nem azért kevés, mert valaki szereti Orbánt, és uralmát, hanem azért, mert a választás megnyerését követő napon tudja mennyit ér? Semmit! Nullát! Hámozott léggömböt! Jól mutatja ezt Orbán és rendszere. Az „elmútnyocévezés” ugyanis pontosan ez, és nem több. Ilyen programra lehet hatalomváltást építeni. Centrális erőteret is. De mást aligha. Az orbánahibás korszakára lecserélni a gyurcsányahibás korszakát igen sivár kilátás. Nem több, mint az egyik lózung-kormányzást lecserélni egy másik lózungkormányzásra. Amit nem is biztos, hogy lehet másként fenntartani, mint illiberálisan. Ezt nem tudom. Nem próbáltam. De ön bejelentkezett miniszterelnöknek. Tehát nyilván tudja. Remélhetőleg azt is, hogy hol a határ a demokrácia és a nem annyira demokrácia között. Remélhetőleg, mert a DK vezetőjével tartott megbeszélésről kiadott pár soros szövegének címe alapján csak a remény marad.
Az hirdeti fennen, hogy „DK igen, Gyurcsány nem”. De kedves Botka úr! Nem mondták meg Önnek, hogy a DK egy önálló párt? Nem mondták meg Önnek, hogy a DK, mint önálló párt elnökének választotta Gyurcsány Ferencet? Ön kívülről szeretné megmondani, hogy egy másik párt kit válasszon elnökének? Ön, kívülről, pontosan ugyanúgy meg akarja zsarolni a DK tagságát, mint a saját pártjáét? S ezt Ön demokratikus megoldásnak gondolja? Tényleg? Cseppet sem érzi antidemokratikusnak? Cseppet sem érzi furcsának? Mit szólna, akkor, ha egy tetszőleges párt, szervezet vezetése azt mondaná: „MSZP igen, Botka nem”? Hanyatt homlok lemondana? Azt követően, hogy ilyen alaposan bejátszotta magát a centrális pozícióba? Tegye a szívére a kezét! Aztán legalább saját magának vallja be, hogy lemondana-e? Személy szerint kétlem.
De tegyük is félre ezeket a kérdéseket!
Nézzük meg a 2014-ben, az Ön pártjának is kiosztott, oltári nagy zakót. Ha nem tűnt volna fel, akkor pontosan ugyanezt a stratégiát követték. Megalkották Bajnai-Mesterházy páros által vezetett kétfejű vezérkart. Program helyett utálati listát kommunikáltak. A választások előtt alig fél évvel még mindig inkább voltak elfoglalva Gyurcsány Ferenc személyével, mintsem a DK programjavaslataival. Vagy bárki máséival. Olyan felvezető stratégiát követve, ami akkor sem lehetett volna hatékonyabb a Fidesz számára, ha egyenesen Orbán tanácsadói diktálják le a forgatókönyvet. Sikerült a végletekig vinni az ellenzék atomizálását, majd kerek szemekkel rácsodálkozni a gondosan előkészített eredményre.
Na, mármost! Kedves Botka úr!
Ön lehet egy antidemokratikus törtető, aki bármi áron a hatalomba akarja játszani magát. Ön lehet a múlt hibáiból tanulni képtelen ostoba fajankó. Ön lehet egy olyan álellenzéki, aki megkötötte a maga háttéralkuját a regnáló hatalommal. De ezek akármelyike áll fenn, egyiktől sem szavaznék Önre szívesen. S ez akkor sem változik, ha a fentiek egyike sem igaz, és csak egy duzzogó, politikai suttyó.
Endre István Simay
