Lucázás
- Téma inditó sziszi5
- Kezdés dátuma
Sziasztok!
Nálunk is Lucáztak az oviban az iskolások a régi munkahelyemen. Énekeltek, liszttel kenték be a gyerekek arcát, a betegség megelőzésére, mi pedig megvendégeltük őket.
Nálunk is Lucáztak az oviban az iskolások a régi munkahelyemen. Énekeltek, liszttel kenték be a gyerekek arcát, a betegség megelőzésére, mi pedig megvendégeltük őket.
December 13. - Luca napja<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com
fficeffice" /><o
></o>
Egyre izgatottabb mindenki, mert vészesen közel van már a karácsony! Ez az izgalom azonban nem rossz, sőt, inkább felvillanyozza az embereket. Karácsonyhoz közeledve pedig egyes népszokásokról is meg kell emlékeznünk. Nézzük hát az egyiket, mely nem más, mint Luca napja!
Igen én is ültettem minden évben búzát és bevittem a templomba de Luca széket nem csináltam így sajnos nem tudtam meg ki
a boszorkány .És majd ezt a hagyományt kipróbálom hátha ,vannak a nagylányok. Süteményt sütöttek és minden kis kalácsban elrejtettek egy fiúnevet. Amelyik utoljára maradt meg, az a fiú volt a várva-várt jövendőbeli. Híres volt még a Luca-cédula is. 12 papírra ráírták 12 fiú nevét, egyet pedig minden nap tűzbe vetettek. Akinek a neve rajta volt az utolsó fennmaradó cédulán, az volt a leányzó jövendőbelije.
Nos, hogy ezek közül a babonák és szokások közül melyik igaz, azt nem tudni. Mára már biztos, hogy kihaltak ezek a hagyományok. Mégis, ha valamelyik tetszik neked, Te magad is kipróbálhatod. Sok szerencsét!
<o> </o>
fficeffice" /><o></o>Egyre izgatottabb mindenki, mert vészesen közel van már a karácsony! Ez az izgalom azonban nem rossz, sőt, inkább felvillanyozza az embereket. Karácsonyhoz közeledve pedig egyes népszokásokról is meg kell emlékeznünk. Nézzük hát az egyiket, mely nem más, mint Luca napja!
Igen én is ültettem minden évben búzát és bevittem a templomba de Luca széket nem csináltam így sajnos nem tudtam meg ki
a boszorkány .És majd ezt a hagyományt kipróbálom hátha ,vannak a nagylányok. Süteményt sütöttek és minden kis kalácsban elrejtettek egy fiúnevet. Amelyik utoljára maradt meg, az a fiú volt a várva-várt jövendőbeli. Híres volt még a Luca-cédula is. 12 papírra ráírták 12 fiú nevét, egyet pedig minden nap tűzbe vetettek. Akinek a neve rajta volt az utolsó fennmaradó cédulán, az volt a leányzó jövendőbelije.
Nos, hogy ezek közül a babonák és szokások közül melyik igaz, azt nem tudni. Mára már biztos, hogy kihaltak ezek a hagyományok. Mégis, ha valamelyik tetszik neked, Te magad is kipróbálhatod. Sok szerencsét!
<o
> </o>
December 13-án, Luca napján Siklóson a Nevelési Tanácsadóban lapos tálakban búzaszemeket kezdünk csíráztatni a radiátor közelében, amelyek karácsony tájára általában kizöldülnek.
A régiségben a falusi asszonyok is így tettek.Ebből a jövő évi termésre következtettek, de kuruzslásra is használták, a beteg állatokkal etették fel. Később e szokás átlényegült, kapcsolódott a keresztény liturgiához: a karácsonyi oltárt díszítették fel a Luca-búzával, vagy az ünnepi asztalra tették. Egyes vidékeken kék szalaggal kötötték át, sőt égő gyertyát is helyeztek közéje. Zöldje az adventi remény beteljesülését, fénye a Megváltó érkezését volt hivatott hirdetni, maga a búza pedig az élő kenyeret, Jézust jelképezte.
A régiségben a falusi asszonyok is így tettek.Ebből a jövő évi termésre következtettek, de kuruzslásra is használták, a beteg állatokkal etették fel. Később e szokás átlényegült, kapcsolódott a keresztény liturgiához: a karácsonyi oltárt díszítették fel a Luca-búzával, vagy az ünnepi asztalra tették. Egyes vidékeken kék szalaggal kötötték át, sőt égő gyertyát is helyeztek közéje. Zöldje az adventi remény beteljesülését, fénye a Megváltó érkezését volt hivatott hirdetni, maga a búza pedig az élő kenyeret, Jézust jelképezte.
Dél-Dunántúlon Luca napjának hajnalán kotyolni vagy palázolni indultak a kisfiúk, többnyire egy idősebb legény vezetésével. Lopott szalmát vagy fadarabot vittek magukkal, s arra térdepelve mondták el köszöntőjüket, bő termést, a jószág nagy szaporulatát kívánva. Dünnyögve előadott verses mondókájuk a kimondott szó erejébe vetett hitet is bizonyítja. A háziasszony vízzel fröcskölte, kukoricával öntötte le őket, s ezt utána libáival, tyúkjaival itatta, etette fel. "Kity-koty-kity-koty" volt a köszöntő kezdő sora, innen származik a kotyolás kifejezés. A jókívánságokat a gazdaasszony kaláccsal, kolbásszal, esetleg aszalt szilvával köszönte meg. Az alábbi versrészlethez hasonlított a mondókájuk, amelyben számba vették a háztartás és a gazdaság dolgait.
Luca, luca, kitykoty,
Sok csibe, lúd keljen,
Aludttejes köcsög
Száradjon a kerten,
Vetés, virág megeredjen,
Luca, luca, kitykoty.
Luca, luca, kitykoty,
Vizük borrá váljon,
Hosszú kolbász,
Hurka
Lógjon a padláson,
Házuk népe bajt ne lásson,
Luca, luca, kitykoty.
(Bárdosi Németh János: Lucázás)
http://eszterlanc.multiply.com/journal/item/98/98
Sok csibe, lúd keljen,
Aludttejes köcsög
Száradjon a kerten,
Vetés, virág megeredjen,
Luca, luca, kitykoty.
Luca, luca, kitykoty,
Vizük borrá váljon,
Hosszú kolbász,
Hurka
Lógjon a padláson,
Házuk népe bajt ne lásson,
Luca, luca, kitykoty.
(Bárdosi Németh János: Lucázás)
http://eszterlanc.multiply.com/journal/item/98/98
Tóthárpád Ferenc: Szórom a mákot
Tóthárpád Ferenc: Szórom a mákot
Luca, Luca széke
elkészül-e végre?
Édesapám faragja,
kész már minden darabja.
Össze kéne rakni!
Minek még faragni?
Türelmetlen gyermekek
várják már az ünnepet.
Karácsonykor éjjel
félve nézek széjjel.
Szórom, szórom a mákot,
nagyon-nagyon vigyázok.
Éjfélkor felcsendül,
hálaének zendül.
Minden hívõ énekel,
szentmisével ünnepel.
Felállok a székre,
Luca, Luca-székre.
Templomajtók nyíljatok!
Boszorkányok fussatok!
Luca, Luca széke
elkészül-e végre?
Édesapám faragja,
kész már minden darabja.
Össze kéne rakni!
Minek még faragni?
Türelmetlen gyermekek
várják már az ünnepet.
Karácsonykor éjjel
félve nézek széjjel.
Szórom, szórom a mákot,
nagyon-nagyon vigyázok.
Éjfélkor felcsendül,
hálaének zendül.
Minden hívõ énekel,
szentmisével ünnepel.
Felállok a székre,
Luca, Luca-székre.
Templomajtók nyíljatok!
Boszorkányok fussatok!
Luca napi köszöntő
Lucázás
Mind: Be szabad-e jönni lucázni?
Gazdasszony: Ne gyertek gyerekek, voltak már elegen! (söprűvel kergeti őket)
1. pár: Egy csirkétek legyen, az is botnál fogva menjen!
2. pár: Egy tyúkotok legyen, az is vak legyen!
3. pár. Egy véka tojásotok legyen, az is mind záp legyen!
Gazda: Jól van, ne átkozódjatok, gyertek csak be!
Folytatás a csatolásban
Ott a boszorkány Luca-napi játék
A játék lényege a lucaszékével kapcsolatos boszorkánylátás.
Kellékek: szék, nagy fekete kendő, dió vagy mogyoró
A játék menete:
Elég nagy helyet biztosítunk a játékhoz. A gyermekekkel körben ülünk. Egy fiút székre állítunk, hátat fordítva a többieknek. Valamelyik lányra rátesszük a nagykendőt.(Ő lesz a boszorkány)
Megkérdezzük a széken állótól: „ Ignác, mit látsz?” Ő megfordul, és rámutat a kendős lányra: „Ott van a boszorkány.” Ezután leugrik a székről és szalad a boszorkány elől, de a földre – menekülés közben – diót, mogyorót szór, amit a boszorkánynak össze kell szedni. Természetesen a szedegetés miatt nem éri utol a felismerőjét.
Lucázás
Mind: Be szabad-e jönni lucázni?
Gazdasszony: Ne gyertek gyerekek, voltak már elegen! (söprűvel kergeti őket)
1. pár: Egy csirkétek legyen, az is botnál fogva menjen!
2. pár: Egy tyúkotok legyen, az is vak legyen!
3. pár. Egy véka tojásotok legyen, az is mind záp legyen!
Gazda: Jól van, ne átkozódjatok, gyertek csak be!
Folytatás a csatolásban
Ott a boszorkány Luca-napi játék
A játék lényege a lucaszékével kapcsolatos boszorkánylátás.
Kellékek: szék, nagy fekete kendő, dió vagy mogyoró
A játék menete:
Elég nagy helyet biztosítunk a játékhoz. A gyermekekkel körben ülünk. Egy fiút székre állítunk, hátat fordítva a többieknek. Valamelyik lányra rátesszük a nagykendőt.(Ő lesz a boszorkány)
Megkérdezzük a széken állótól: „ Ignác, mit látsz?” Ő megfordul, és rámutat a kendős lányra: „Ott van a boszorkány.” Ezután leugrik a székről és szalad a boszorkány elől, de a földre – menekülés közben – diót, mogyorót szór, amit a boszorkánynak össze kell szedni. Természetesen a szedegetés miatt nem éri utol a felismerőjét.
Kerk istenfája,szép tizenkét ága...
Hintalan László és Molnár V. József, így ír a lucázásról a "Kerek istenfája, szép tizenkét ága" című néprajzi sorozatból:Luca napja méhében hordozza az új esztendő reménységeit, de gondjait is. Tele van asszonyi kezdeményezésekkel, változatos tilalmakkal, amelyek következménye az egész évre kihat.
Luca Nap időszakában a leghosszabbak az éjszakák: a gonoszok, bűbájosok, a rontások ideje ez. A középkori Európában a nép hitében, tudatában az oltáron tisztelt Luca mellett egy boszorkányszerű rontó-bontó Luca is él: Kísértetszerű jelenség, mindenekelőtt az ember rontására törekszik.
Egyes vidékeken a zöld ág sarjasztása e napon kezdődött. Ebben Luca, mint Jézus menyasszonya, házasságszerző szerepű.
Hercegszántó sokác szokásában a kislányok hajukba font virágkoszorúval jártak, szűzséget varázsolva Luca és karácsony között az iskolába; régebben a nagylányok is viselték e koszorút.
Kiskunmajsán a "lucapogácsába" gyűrűt sütöttek, ha az eladó lány találta meg, rövidesen férjhez ment.
Szeged környékén a lucapogácsát sok zsírral készítették, sütés előtt apró tollakat szúrtak bele, minden családtag számára külön-külön. Akié sütés közben elégett, az hamarosan meghalt. Néhol úgy tartották, hogy ilyenkor a halottak hazajönnek pogácsalakomára, s meg lehet tudni tőlük, hogy ki lesz a család következő halottja. A lucanapi harangszó a leskelődő gonoszt zavarta el.
Az ország különböző vidékén e napon készítették a " lucakalendáriumot" s ekkor kezdték el a lucaszék építését is.
E napon kezdték sarjaztatni a lucabúzát, hogy karácsonyra kikeljen, majd a karácsonyfa alá tették, mint az élet jelképét. Ha minden szem kikelt karácsonyig, akkor jó termésre lehetett számítani az évben.
A Galga mentén eladó lány cserép földbe csigavonalban szórta a magokat (a férj után sóvárgó lány szűzi "mag-akarása" adta eredését, a varázsos zöldülést.) Ha szára hosszúra nőt, jó szalmás termést vártak; világoskék szalaggal kötötték át. Karácsonykor az asszonyok az oltárt öltöztették vele, karácsonyfa alá is lucabúza tettek, s vacsorakor közepébe szentelt gyertyát téve az asztalra került.
Luca napján az ország számos vidékén asszonyt nem engedtek be a házba, se rokont, se szomszédot; nem adtak kölcsön semmit, ha valaki mégis kölcsönkapott valamit, "az elvitte a szerencsét is". és az elvitt dolog boszorkányok kezére kerülhetett.
Luca-napkor a fonóban együtt mulatott a falu egész ifjúsága. Ettek, ittak, muzsikáltak, társasjátékokat játszottak. Sötétedéskor beállítottak a lucák: fehér lepedőben, belisztezett arccal jöttek a legények a lányokat ijesztgetni.
Őrségben fűzfavesszőből suprát fontak, s azzal verték ki a fehérnépből a rossz szellemet, s egészséget, mértékletességet kívántak neki.
Palóc vidéken lepedőbe öltözött legény, derekán borjúkötéllel járta a házakat. Arcát liszttel, nyúlbőrrel, vagy szitával fedte be (vele, általa az áhított tisztaság, a szűzség volt jelen - a nyúl pedig a keleti zodiákusban a szűz havának jelölője). Kopogtatás nélkül lépett be az ajtón, s a kezében tartott Márton-napi lúdszárnnyal (angyalszárnnyal) simogatta végig a háziak arcát, a falon lévő tárgyakat; a sarkokra keresztet "rajzolt" a szárnnyal, és hátrafelé lépegetve némán távozott. Ő nem az európai rontó-bontó lucapucát idézte meg.
Ugyancsak tiltották a tökmagtörést ezen a napon, nehogy törjenek a tányérok a következő évben.
A legelterjedtebbek a szerelmi jóslások voltak. Leggyakrabban derelyét főztek ezen az estén. Mindegyikbe egy fiúnevet rejtettek el. A derelyét vagy gombócokat forró vízbe dobták, majd azt, amelyik elsőnek "felugrott", gyorsan kikapták. Az abban elrejtett fiúnév jelentette a jövendőbeli keresztnevét. Vagy ólmot öntöttek, hogy megtudhassák leendő férjük foglalkozását. Egy másik jóslás szerint a papírszeleteket a lányok egyesével a tűzbe dobták. Csak az utolsó cédulát hagyták meg, mert a ráírt név mutatta a vőlegény nevét. Horoszkóp, asztrológia, és a hagyományok
Egyes helyeken Lucakor a lányok almába haraptak, amiből utána minden nap harapni kellett. Ami maradt, azzal mentek az éjféli misére, és akivel először találkoztak, olyan nevű lett az uruk.
Ezen a napon készítették a Luca-fát is. Levágtak egy somgallyat, azt vízbe tették, hogy karácsonyra kizöldüljön. Azzal mentek az éjféli misére a lányok; utána titokban megérintették vele szeretőjüket, hogy "magukhoz kössék a legényt."
Az ardói lányok ezen a napon szerelmi jóslásokat végeztek. Összeverődve jártak disznóóltetőt zörgetni, ha a disznó megijedt, röfögött. Ha nem röffentett, akkor az közeli házasságkötést jelentett, ha pedig röffentett és ahányat, annyi év múlva ment férjhez a lány, aki zörgetett.
Luca estéje és éjszakája a tréfálkozásnak, a lopkodásnak is helyet adott. Néhány fiatal bohócnak öltözve koldulni járt. Mások az udvaron lévő kútból lopták a vizet. Másnap reggel sok udvar tátongott bejárati kapu nélkül. A lopkodók elvitték a kiskaput még a hatodik szomszédba is, míg végül valaki rá nem talált valahol a gödörben, vagy a pincében.
A legnevezetesebb népi szokás az un. Luca székének faragása. Ennek a szabályos ötszög köré írt, öt egyenlő szárú háromszögből formált csillag volt az alakja. Készítője Luca napjától kezdve mindennap faragott rajta egy kicsit, de csak karácsony estéjére volt szabad elkészülnie vele. (Ezért terjedt el a mondás: Lassan készül, mint a Luca széke.) A hagyomány szerint többnyire kilencféle fából állították össze: kökény-, boróka-, körte-, som-, jávor-, akác-, jegenyefenyő-, cser- és rózsafából. Arra szolgált, hogy segítségével tulajdonosa felismerje a falu boszorkányait. Ha a széket magával vitte karácsonykor az éjféli misére, ott ráállva nyomban megláthatta azt, mert az illető ilyenkor szarvat hordott. Ám a boszorkányok is meglátták a széken ágaskodót, kit próbáltak elkapni. A menekülőnek az úton hazafelé szüntelenül mákot kellett szórnia, amit a boszorkányoknak kötelességük volt felszedni, s így nem érhették utol. Miután az illető szerencsésen hazaért, a Luca-széket el kellett égetnie. Elődeink azonban nem érték be ennyivel, hiszen a jövőt és a termékenységet is meg akarták tudni, sőt, befolyásolni is szerették volna azt. Ez volt a lucázás szokása. A fehér lepelbe öltözött lányok ilyenkor házakhoz mentek, ahol általában különböző jókívánságokkal a tyúkok szaporulatára akartak hatni. Máshol ilyenkor a gyerekeket ijesztgették. A legények pedig a lányos házakhoz jártak, s ott ilyen és hasonló mondókákat mondtak. A jókívánságokért cserébe pedig tojást kaptak ajándékba.
Hintalan László és Molnár V. József, így ír a lucázásról a "Kerek istenfája, szép tizenkét ága" című néprajzi sorozatból:Luca napja méhében hordozza az új esztendő reménységeit, de gondjait is. Tele van asszonyi kezdeményezésekkel, változatos tilalmakkal, amelyek következménye az egész évre kihat.
Luca Nap időszakában a leghosszabbak az éjszakák: a gonoszok, bűbájosok, a rontások ideje ez. A középkori Európában a nép hitében, tudatában az oltáron tisztelt Luca mellett egy boszorkányszerű rontó-bontó Luca is él: Kísértetszerű jelenség, mindenekelőtt az ember rontására törekszik.
Egyes vidékeken a zöld ág sarjasztása e napon kezdődött. Ebben Luca, mint Jézus menyasszonya, házasságszerző szerepű.
Hercegszántó sokác szokásában a kislányok hajukba font virágkoszorúval jártak, szűzséget varázsolva Luca és karácsony között az iskolába; régebben a nagylányok is viselték e koszorút.
Kiskunmajsán a "lucapogácsába" gyűrűt sütöttek, ha az eladó lány találta meg, rövidesen férjhez ment.
Szeged környékén a lucapogácsát sok zsírral készítették, sütés előtt apró tollakat szúrtak bele, minden családtag számára külön-külön. Akié sütés közben elégett, az hamarosan meghalt. Néhol úgy tartották, hogy ilyenkor a halottak hazajönnek pogácsalakomára, s meg lehet tudni tőlük, hogy ki lesz a család következő halottja. A lucanapi harangszó a leskelődő gonoszt zavarta el.
Az ország különböző vidékén e napon készítették a " lucakalendáriumot" s ekkor kezdték el a lucaszék építését is.
E napon kezdték sarjaztatni a lucabúzát, hogy karácsonyra kikeljen, majd a karácsonyfa alá tették, mint az élet jelképét. Ha minden szem kikelt karácsonyig, akkor jó termésre lehetett számítani az évben.
A Galga mentén eladó lány cserép földbe csigavonalban szórta a magokat (a férj után sóvárgó lány szűzi "mag-akarása" adta eredését, a varázsos zöldülést.) Ha szára hosszúra nőt, jó szalmás termést vártak; világoskék szalaggal kötötték át. Karácsonykor az asszonyok az oltárt öltöztették vele, karácsonyfa alá is lucabúza tettek, s vacsorakor közepébe szentelt gyertyát téve az asztalra került.
Luca napján az ország számos vidékén asszonyt nem engedtek be a házba, se rokont, se szomszédot; nem adtak kölcsön semmit, ha valaki mégis kölcsönkapott valamit, "az elvitte a szerencsét is". és az elvitt dolog boszorkányok kezére kerülhetett.
Luca-napkor a fonóban együtt mulatott a falu egész ifjúsága. Ettek, ittak, muzsikáltak, társasjátékokat játszottak. Sötétedéskor beállítottak a lucák: fehér lepedőben, belisztezett arccal jöttek a legények a lányokat ijesztgetni.
Őrségben fűzfavesszőből suprát fontak, s azzal verték ki a fehérnépből a rossz szellemet, s egészséget, mértékletességet kívántak neki.
Palóc vidéken lepedőbe öltözött legény, derekán borjúkötéllel járta a házakat. Arcát liszttel, nyúlbőrrel, vagy szitával fedte be (vele, általa az áhított tisztaság, a szűzség volt jelen - a nyúl pedig a keleti zodiákusban a szűz havának jelölője). Kopogtatás nélkül lépett be az ajtón, s a kezében tartott Márton-napi lúdszárnnyal (angyalszárnnyal) simogatta végig a háziak arcát, a falon lévő tárgyakat; a sarkokra keresztet "rajzolt" a szárnnyal, és hátrafelé lépegetve némán távozott. Ő nem az európai rontó-bontó lucapucát idézte meg.
Ugyancsak tiltották a tökmagtörést ezen a napon, nehogy törjenek a tányérok a következő évben.
A legelterjedtebbek a szerelmi jóslások voltak. Leggyakrabban derelyét főztek ezen az estén. Mindegyikbe egy fiúnevet rejtettek el. A derelyét vagy gombócokat forró vízbe dobták, majd azt, amelyik elsőnek "felugrott", gyorsan kikapták. Az abban elrejtett fiúnév jelentette a jövendőbeli keresztnevét. Vagy ólmot öntöttek, hogy megtudhassák leendő férjük foglalkozását. Egy másik jóslás szerint a papírszeleteket a lányok egyesével a tűzbe dobták. Csak az utolsó cédulát hagyták meg, mert a ráírt név mutatta a vőlegény nevét. Horoszkóp, asztrológia, és a hagyományok
Egyes helyeken Lucakor a lányok almába haraptak, amiből utána minden nap harapni kellett. Ami maradt, azzal mentek az éjféli misére, és akivel először találkoztak, olyan nevű lett az uruk.
Ezen a napon készítették a Luca-fát is. Levágtak egy somgallyat, azt vízbe tették, hogy karácsonyra kizöldüljön. Azzal mentek az éjféli misére a lányok; utána titokban megérintették vele szeretőjüket, hogy "magukhoz kössék a legényt."
Az ardói lányok ezen a napon szerelmi jóslásokat végeztek. Összeverődve jártak disznóóltetőt zörgetni, ha a disznó megijedt, röfögött. Ha nem röffentett, akkor az közeli házasságkötést jelentett, ha pedig röffentett és ahányat, annyi év múlva ment férjhez a lány, aki zörgetett.
Luca estéje és éjszakája a tréfálkozásnak, a lopkodásnak is helyet adott. Néhány fiatal bohócnak öltözve koldulni járt. Mások az udvaron lévő kútból lopták a vizet. Másnap reggel sok udvar tátongott bejárati kapu nélkül. A lopkodók elvitték a kiskaput még a hatodik szomszédba is, míg végül valaki rá nem talált valahol a gödörben, vagy a pincében.
A legnevezetesebb népi szokás az un. Luca székének faragása. Ennek a szabályos ötszög köré írt, öt egyenlő szárú háromszögből formált csillag volt az alakja. Készítője Luca napjától kezdve mindennap faragott rajta egy kicsit, de csak karácsony estéjére volt szabad elkészülnie vele. (Ezért terjedt el a mondás: Lassan készül, mint a Luca széke.) A hagyomány szerint többnyire kilencféle fából állították össze: kökény-, boróka-, körte-, som-, jávor-, akác-, jegenyefenyő-, cser- és rózsafából. Arra szolgált, hogy segítségével tulajdonosa felismerje a falu boszorkányait. Ha a széket magával vitte karácsonykor az éjféli misére, ott ráállva nyomban megláthatta azt, mert az illető ilyenkor szarvat hordott. Ám a boszorkányok is meglátták a széken ágaskodót, kit próbáltak elkapni. A menekülőnek az úton hazafelé szüntelenül mákot kellett szórnia, amit a boszorkányoknak kötelességük volt felszedni, s így nem érhették utol. Miután az illető szerencsésen hazaért, a Luca-széket el kellett égetnie. Elődeink azonban nem érték be ennyivel, hiszen a jövőt és a termékenységet is meg akarták tudni, sőt, befolyásolni is szerették volna azt. Ez volt a lucázás szokása. A fehér lepelbe öltözött lányok ilyenkor házakhoz mentek, ahol általában különböző jókívánságokkal a tyúkok szaporulatára akartak hatni. Máshol ilyenkor a gyerekeket ijesztgették. A legények pedig a lányos házakhoz jártak, s ott ilyen és hasonló mondókákat mondtak. A jókívánságokért cserébe pedig tojást kaptak ajándékba.
Luca-napi hagyományok, népszokások
Luca-napi hagyományok, népszokások
Luca napján egykor számos szokás volt divatban. Mindenekelõtt az ún. Luca-búza keltetése. A falusi asszonyok lapos tálakban búzaszemeket kezdtek csíráztatni a kemence közelében, amelyek karácsony tájára kizöldültek..
Ebbõl a jövõ évi termésre következtettek, de kuruzslásra is használták, a beteg állatokkal etették fel. Késõbb e szokás átlényegült, kapcsolódott a keresztény liturgiához: a karácsonyi oltárt díszítették fel a Luca-búzával, vagy az ünnepi asztalra tették. Egyes vidékeken kék szalaggal kötötték át, sõt égõ gyertyát is helyeztek közéje. Zöldje az adventi remény beteljesülését, fénye a Megváltó érkezését volt hivatott hirdetni, maga a búza pedig az élõ kenyeret, Jézust jelképezte.
Az õsi hiedelem szerint e napon tilos volt a lányoknak, asszonyoknak dolgozniuk. Ha ezt a parancsot megszegték, súlyosan megbûnhõdtek.
A lucázás a köszöntõ szokások közé tartozik. Dél-Dunántúlon Luca napjának hajnalán kotyolni vagy palázolni indultak a kisfiúk, többnyire egy idõsebb legény vezetésével. Lopott szalmát vagy fadarabot vittek magukkal, s arra térdepelve mondták el köszöntõjüket, bõ termést, a jószág nagy szaporulatát kívánva. Dünnyögve elõadott verses mondókájuk a kimondott szó erejébe vetett hitet is bizonyítja. A háziasszony vízzel fröcskölte, kukoricával öntötte le õket, s ezt utána libáival, tyúkjaival itatta, etette fel. "Kity-koty-kity-koty" volt a köszöntõ kezdõ sora, innen származik a kotyolás kifejezés. A jókívánságokat a gazdaasszony kaláccsal, kolbásszal, esetleg aszalt szilvával köszönte meg. Az alábbi versrészlethez hasonlított a mondókájuk, amelyben számbavették a háztartás és a gazdaság dolgait.
Luca, luca, kitykoty,
Sok csibe, lúd keljen,
Aludttejes köcsög
Száradjon a kerten,
Vetés, virág megeredjen,
Luca, luca, kitykoty.
Luca, luca, kitykoty,
Vizük borrá váljon,
Hosszú kolbász,
Hurka
Lógjon a padláson,
Házuk népe bajt ne lásson,
Luca, luca, kitykoty.
(Bárdosi Németh János: Lucázás)
Ha nagy rendetlenség, sok szemét van a szobában, azt szokták mondani: Olyan a ház, mintha lucáztak volna. A szólást magyarázza, hogy a lucázók fát vagy szalmát hoztak magukkal, amit szétterítettek és ráültek.
A fiatalok ezen az ünnepen sok helyen alakoskodni is jártak. A Luca-asszonynak öltözött maskara vezette a lucázást, amelynek során a termékenységvarázslathoz szükséges rigmusokat adtak elõ. Mondóka kíséretében megpiszkálták a tyúkokat is, hogy jó sok toját tojjanak.
Szokás volt az is, hogy az emberek e naptól kezdve 12 napon át megfigyelték az idõjárást. Úgy vélték ugyanis, hogy amilyen az elsõ nap, olyan lesz az eljövendõ év elsõ hónapja, amilyen a második nap, olyan a második hónap és így tovább. Ezt nevezik Luca kalendáriumának.
A legnevezetesebb népi szokás az ún. Luca székének faragása. Ennek egy szabályos ötszög köré írt, öt egyenlõ szárú háromszögbõl formált csillag volt az alakja, állítólag már a kelták varázsló papjai, a druidák is ismerték. Ezt az ötszög-alakot boszorkányszögnek hívták. Készítõje Luca napjától kezdve mindennap faragott rajta egy kicsit, s csak karácsony estjére volt szabad elkészülnie vele. Ezért terjedt el a mondás: Lassan készül, mint a Luca széke. A hagyomány szerint többnyire kilencféle fából állították össze: kökény-, boróka-, körte-, som-, jávor-, akác-, jegenye-fenyõ-, cser- és rózsafából.
Arra szolgált, hogy segítségével tulajdonosa felismerje a falu boszorkányait. Ugyanis, ha magával vitte az éjféli misére és ott állt, nyomban meglátta, ki az, mert az illetõ ilyenkor szarvat hordott. A hiedelem szerint leleplezése után azonban ugyancsak jól tette, ha olyan gyorsan szaladt haza, ahogy csak bírt, különben széttépték a boszorkányok. Ez azonban csak akkor sikerülhetett neki, ha az úton hazafelé szüntelenül szórta a mákot, mert azt a boszorkányok kötelesek voltak felszedni, s így nem érhették utol. Miután hazaért, a Luca-széket el kellett égetnie. Azt tartották, aki az éjféli mise alatt ráül a Luca-székre, meglátja a boszorkányokat. Így szól errõl
Hárs Ernõ verse:
Kilenc fából
Kilenc jámbor,
Bûvös szóból
Luca-széket
Faragok.
Rút boszorkány,
Tüzes orkán,
Kénkõ-esõ
Ellen legyen
Menedék.
(Luca széke)
Forrás:
Jusztinger Brigitta
Luca-napi hagyományok, népszokások
Luca napján egykor számos szokás volt divatban. Mindenekelõtt az ún. Luca-búza keltetése. A falusi asszonyok lapos tálakban búzaszemeket kezdtek csíráztatni a kemence közelében, amelyek karácsony tájára kizöldültek..
Ebbõl a jövõ évi termésre következtettek, de kuruzslásra is használták, a beteg állatokkal etették fel. Késõbb e szokás átlényegült, kapcsolódott a keresztény liturgiához: a karácsonyi oltárt díszítették fel a Luca-búzával, vagy az ünnepi asztalra tették. Egyes vidékeken kék szalaggal kötötték át, sõt égõ gyertyát is helyeztek közéje. Zöldje az adventi remény beteljesülését, fénye a Megváltó érkezését volt hivatott hirdetni, maga a búza pedig az élõ kenyeret, Jézust jelképezte.
Az õsi hiedelem szerint e napon tilos volt a lányoknak, asszonyoknak dolgozniuk. Ha ezt a parancsot megszegték, súlyosan megbûnhõdtek.
A lucázás a köszöntõ szokások közé tartozik. Dél-Dunántúlon Luca napjának hajnalán kotyolni vagy palázolni indultak a kisfiúk, többnyire egy idõsebb legény vezetésével. Lopott szalmát vagy fadarabot vittek magukkal, s arra térdepelve mondták el köszöntõjüket, bõ termést, a jószág nagy szaporulatát kívánva. Dünnyögve elõadott verses mondókájuk a kimondott szó erejébe vetett hitet is bizonyítja. A háziasszony vízzel fröcskölte, kukoricával öntötte le õket, s ezt utána libáival, tyúkjaival itatta, etette fel. "Kity-koty-kity-koty" volt a köszöntõ kezdõ sora, innen származik a kotyolás kifejezés. A jókívánságokat a gazdaasszony kaláccsal, kolbásszal, esetleg aszalt szilvával köszönte meg. Az alábbi versrészlethez hasonlított a mondókájuk, amelyben számbavették a háztartás és a gazdaság dolgait.
Luca, luca, kitykoty,
Sok csibe, lúd keljen,
Aludttejes köcsög
Száradjon a kerten,
Vetés, virág megeredjen,
Luca, luca, kitykoty.
Luca, luca, kitykoty,
Vizük borrá váljon,
Hosszú kolbász,
Hurka
Lógjon a padláson,
Házuk népe bajt ne lásson,
Luca, luca, kitykoty.
(Bárdosi Németh János: Lucázás)
Ha nagy rendetlenség, sok szemét van a szobában, azt szokták mondani: Olyan a ház, mintha lucáztak volna. A szólást magyarázza, hogy a lucázók fát vagy szalmát hoztak magukkal, amit szétterítettek és ráültek.
A fiatalok ezen az ünnepen sok helyen alakoskodni is jártak. A Luca-asszonynak öltözött maskara vezette a lucázást, amelynek során a termékenységvarázslathoz szükséges rigmusokat adtak elõ. Mondóka kíséretében megpiszkálták a tyúkokat is, hogy jó sok toját tojjanak.
Szokás volt az is, hogy az emberek e naptól kezdve 12 napon át megfigyelték az idõjárást. Úgy vélték ugyanis, hogy amilyen az elsõ nap, olyan lesz az eljövendõ év elsõ hónapja, amilyen a második nap, olyan a második hónap és így tovább. Ezt nevezik Luca kalendáriumának.
A legnevezetesebb népi szokás az ún. Luca székének faragása. Ennek egy szabályos ötszög köré írt, öt egyenlõ szárú háromszögbõl formált csillag volt az alakja, állítólag már a kelták varázsló papjai, a druidák is ismerték. Ezt az ötszög-alakot boszorkányszögnek hívták. Készítõje Luca napjától kezdve mindennap faragott rajta egy kicsit, s csak karácsony estjére volt szabad elkészülnie vele. Ezért terjedt el a mondás: Lassan készül, mint a Luca széke. A hagyomány szerint többnyire kilencféle fából állították össze: kökény-, boróka-, körte-, som-, jávor-, akác-, jegenye-fenyõ-, cser- és rózsafából.
Arra szolgált, hogy segítségével tulajdonosa felismerje a falu boszorkányait. Ugyanis, ha magával vitte az éjféli misére és ott állt, nyomban meglátta, ki az, mert az illetõ ilyenkor szarvat hordott. A hiedelem szerint leleplezése után azonban ugyancsak jól tette, ha olyan gyorsan szaladt haza, ahogy csak bírt, különben széttépték a boszorkányok. Ez azonban csak akkor sikerülhetett neki, ha az úton hazafelé szüntelenül szórta a mákot, mert azt a boszorkányok kötelesek voltak felszedni, s így nem érhették utol. Miután hazaért, a Luca-széket el kellett égetnie. Azt tartották, aki az éjféli mise alatt ráül a Luca-székre, meglátja a boszorkányokat. Így szól errõl
Hárs Ernõ verse:
Kilenc fából
Kilenc jámbor,
Bûvös szóból
Luca-széket
Faragok.
Rút boszorkány,
Tüzes orkán,
Kénkõ-esõ
Ellen legyen
Menedék.
(Luca széke)
Forrás:
Jusztinger Brigitta
most leírok néhány dolgot Luca napjának szokásai közül
Szent Luca a szembetegségben, vakságban szenvedők, a bűnbánó utcanők és a varrónők patrónusa.
Luca napja a téli napforduló kezdőnapja (az esztendő legrövidebb napja).
"Szent Lucának híres napja a napot rövidre szabja."
A magyar néphitben Luca alakja kettős: legendabeli Szent Luca; boszorkányszerű, rontó nőalak (lucapuca, lucaasszony)
sok jósló-varázsló hiedelem és praktika kötődik e naphoz
Luca napja: gonoszjáró nap - boszorkányok rontása ellen védekezni kellett
E napon nem adtak ki semmit a házból, nehogy a boszorkány kezére kerülve bajt hozzon a házra.
Luca szék:
-boszorkányok felismerésére készült
-Luca naptól karácsonyig készül - "Lassan készül, mint a Luca széke."
- meghatározott számú és fajtájú fából: 9 féle: kökény-, boróka-, jávor-, körte-, som-, jegenyefenyő-, akác-, cser- és rózsafából
- szöget nem használhattak hozzá; ékek: bükkfából
éjféli misén ráálltak és meglátták a boszorkányt
házasságjósló eljárások is gazdagították a nap szokáskörét
például: lucacédulák
lucapogácsa: tollpogácsa: akinek sütés közben a pogácsáján a toll megperzselődik, annak betegséget vagy közeli halált jelez
lucakalendárium: időjárás jósló praktika: Lucától karácsonyig 12 nap, ezek időjárása megmutatja a következő 12 hónapét
hagymakalendárium: ennek segítségével következtettek az elkövetkezendő 12 hónap csapadékosságára
munkatilalmak:
- fonás, varrás: bevarrnák a tyúkok fenekét és nem tudnának tojni
- sütés: kővé válna a kenyér + Luca a kemence széléről belökhetné a gazdasszonyt a kemencébe
javasolt női munkák: fejtő- és bontómunkák, hogy a tyúkok könnyen tojjanak
Lucázás, kotyolás: termékenységvarázsló énekeket, verseket mondtak
Luca-napi heverés
Szent Luca a szembetegségben, vakságban szenvedők, a bűnbánó utcanők és a varrónők patrónusa.
Luca napja a téli napforduló kezdőnapja (az esztendő legrövidebb napja).
"Szent Lucának híres napja a napot rövidre szabja."
A magyar néphitben Luca alakja kettős: legendabeli Szent Luca; boszorkányszerű, rontó nőalak (lucapuca, lucaasszony)
sok jósló-varázsló hiedelem és praktika kötődik e naphoz
Luca napja: gonoszjáró nap - boszorkányok rontása ellen védekezni kellett
E napon nem adtak ki semmit a házból, nehogy a boszorkány kezére kerülve bajt hozzon a házra.
Luca szék:
-boszorkányok felismerésére készült
-Luca naptól karácsonyig készül - "Lassan készül, mint a Luca széke."
- meghatározott számú és fajtájú fából: 9 féle: kökény-, boróka-, jávor-, körte-, som-, jegenyefenyő-, akác-, cser- és rózsafából
- szöget nem használhattak hozzá; ékek: bükkfából
éjféli misén ráálltak és meglátták a boszorkányt
házasságjósló eljárások is gazdagították a nap szokáskörét
például: lucacédulák
lucapogácsa: tollpogácsa: akinek sütés közben a pogácsáján a toll megperzselődik, annak betegséget vagy közeli halált jelez
lucakalendárium: időjárás jósló praktika: Lucától karácsonyig 12 nap, ezek időjárása megmutatja a következő 12 hónapét
hagymakalendárium: ennek segítségével következtettek az elkövetkezendő 12 hónap csapadékosságára
munkatilalmak:
- fonás, varrás: bevarrnák a tyúkok fenekét és nem tudnának tojni
- sütés: kővé válna a kenyér + Luca a kemence széléről belökhetné a gazdasszonyt a kemencébe
javasolt női munkák: fejtő- és bontómunkák, hogy a tyúkok könnyen tojjanak
Lucázás, kotyolás: termékenységvarázsló énekeket, verseket mondtak
Luca-napi heverés
Van egy jópofa játék. Szeretik az ovisok, megunhatatlan.
A gyerekek körben ülnek a szőnyeg szélén. Egy fiút nekik háttal egy székre állítunk./Luca széke/ Egy kislányra nagy kendőt terítünk. / ő a "boszorkány"/Kezébe 3-4 diót adunk.
Az ülők hangosan kérdezik: Ignác mit látsz? A fiú hátrafordul, a kislányra mutat. -Ott a boszorkány!- kiáltással lelép a székről és a körön kívül kergeti a kendős kislányt. Ha közel kerül hozzá, a kislány eldobhatja a diókat, amit a fiúnak össze kell szedni. A kislány közben vissza tud ülni a helyére, és "megmenekül"
A gyerekek körben ülnek a szőnyeg szélén. Egy fiút nekik háttal egy székre állítunk./Luca széke/ Egy kislányra nagy kendőt terítünk. / ő a "boszorkány"/Kezébe 3-4 diót adunk.
Az ülők hangosan kérdezik: Ignác mit látsz? A fiú hátrafordul, a kislányra mutat. -Ott a boszorkány!- kiáltással lelép a székről és a körön kívül kergeti a kendős kislányt. Ha közel kerül hozzá, a kislány eldobhatja a diókat, amit a fiúnak össze kell szedni. A kislány közben vissza tud ülni a helyére, és "megmenekül"
Luca napi zene
Luca, Luca, kitty-kotty.
Akkora szalonnája legyen a kietek disznójának,
mint a szobaajtó
Luca, Luca, kitty-kotty.
Luca, Luca, kitty-kotty.
Akkora hája legyen a kietek disznójának,
mint egy itatósajtár.
Luca, Luca, kitty-kotty.
Luca, Luca, kitty-kotty.
Annyi zsírja legyen a kietek disznajának,
mint a mocsárban a víz.
Luca, Luca, kitty- kotty, kitty- kotty.
Luca, Luca, kitty- kotty,
Annyi pénze legyen kieteknek, mint a pelyva
Luca, Luca, kitty- kotty,kitty-kotty.
Luca, Luca, kitty- kotty, kitty- kotty,
Annyi kolbásza legyen kieteknek,
hogy kerítést lehessen belôle fonni.
Luca, Luca, kitty- kotty, kitty- kotty.
Luca, Luca, kitty- kotty, kitty- kotty,
Gelegenye 2-3 száraz körtét várom
ha nem adnak szalonnát levágom a gerendát
ha hurkát elviszem a Julcsát.
Luca, Luca, kitty-kotty.
Akkora szalonnája legyen a kietek disznójának,
mint a szobaajtó
Luca, Luca, kitty-kotty.
Luca, Luca, kitty-kotty.
Akkora hája legyen a kietek disznójának,
mint egy itatósajtár.
Luca, Luca, kitty-kotty.
Luca, Luca, kitty-kotty.
Annyi zsírja legyen a kietek disznajának,
mint a mocsárban a víz.
Luca, Luca, kitty- kotty, kitty- kotty.
Luca, Luca, kitty- kotty,
Annyi pénze legyen kieteknek, mint a pelyva
Luca, Luca, kitty- kotty,kitty-kotty.
Luca, Luca, kitty- kotty, kitty- kotty,
Annyi kolbásza legyen kieteknek,
hogy kerítést lehessen belôle fonni.
Luca, Luca, kitty- kotty, kitty- kotty.
Luca, Luca, kitty- kotty, kitty- kotty,
Gelegenye 2-3 száraz körtét várom
ha nem adnak szalonnát levágom a gerendát
ha hurkát elviszem a Julcsát.
Valami dereng - Luca napján a kollégiumba sorba raktuk a papucsainkat. Arra már nem emlékszem hogyan, de a babona szerint az megy férjhez legelőbb, akinek elől volt a papucsa.
Pár év múlva egy osztálytalálkozón kiderült valóban Ő ment közölünk leghamarabb férjhez. Őseink tudtak valamit
Pár év múlva egy osztálytalálkozón kiderült valóban Ő ment közölünk leghamarabb férjhez. Őseink tudtak valamit
Luca napi köszöntés, feladatlap 3. osztályosoknak
Az osztályom fiú tanulóival ezt a köszöntőt mondjuk Luca napján osztályról -osztályra járva. Kezükben bot, mellyel az ismétlődő Luca, Luca kitty, kottyra ütemesen koppantanak. Ruházatuk: kalap, kucsma, bekecs, mellény, birkaszőr átkötve. A jutalmunk nem csak dió és alma
A feladatlap 3. osztályosoknak készült, mely átfogja az ünnepet.
Az osztályom fiú tanulóival ezt a köszöntőt mondjuk Luca napján osztályról -osztályra járva. Kezükben bot, mellyel az ismétlődő Luca, Luca kitty, kottyra ütemesen koppantanak. Ruházatuk: kalap, kucsma, bekecs, mellény, birkaszőr átkötve. A jutalmunk nem csak dió és alma
A feladatlap 3. osztályosoknak készült, mely átfogja az ünnepet.
Luca szék
A magyar néphitben él egy Luca nevű boszorkányszerű alak, aki december 13-án emberek és állatok kárát okozhatja. E boszorkány felismerésére készül a Luca szék. A mondás: "Lassan készül, mint a Luca széke" arra utal, hogy e varázslatos ülőkét Luca napjától karácsony éjjeléig folyamatosan kell készíteni meghatározott fajtájú és számú fából, hogy karácsony éjfélkor a templomajtóban vagy a keresztúton ráállva megláthassák a boszorkányokat. Hogy miről lehetett megismerni őket? A Luca székétől ekkor láthatóvá váló szarvaikról.
A magyar néphitben él egy Luca nevű boszorkányszerű alak, aki december 13-án emberek és állatok kárát okozhatja. E boszorkány felismerésére készül a Luca szék. A mondás: "Lassan készül, mint a Luca széke" arra utal, hogy e varázslatos ülőkét Luca napjától karácsony éjjeléig folyamatosan kell készíteni meghatározott fajtájú és számú fából, hogy karácsony éjfélkor a templomajtóban vagy a keresztúton ráállva megláthassák a boszorkányokat. Hogy miről lehetett megismerni őket? A Luca székétől ekkor láthatóvá váló szarvaikról.
Zuzmicska ötlete nagyon tetszik,én is szoktam az óvodásaimmal lucázni,a másik csoportokba beeresztést kérünk,éneeljük a luca,luca kitty-kottyot,a lányok fehér lepedőbe vannak beöltöztetve,a fiúk mellény,kucsma,hónuk alatt 1-1 farönk,hogy leüljenek el ne vigyék az otthoniak álmát.A lányok liszttel kenik az arcokat,hogy szerencsét hozzanak,a fiúk tarisznyából szalmát szórnak,amit másnapig nem szabad felsöpörni,ez védi őket a gonoszoktól.Ültetett búzát is adunk ajándékba.
Hasonló témák
