Sandy Cove-i Jerome: 1863-ban egy 8 éves kisfiú a Kanadához tartozó Új-Skócia partján talált rá a kimerült, lábak nélküli férfira. A rejtélyes alak nem beszélt, csak morgott.
Mivel ez a hang egy névre hasonlított, ezért elnevezték Jerome-nak. A különös történetet tovább fokozta, hogy az orvosi vizsgálat után kiderült, hogy sebészi pontossággal amputálták a férfi lábait, nem sokkal az előtt, hogy megtalálták.
Később Jean Nicola a feleségével és fogadott lányukkal befogadta az idegent. Amikor Nicola és a neje meghaltak, akkor Jerome a Comeau családhoz került a St. Alphonse faluba. A Comeau család hasznot húzott Jerome történetéből. A férfi 1912-ben halt meg.
Ember a lyukból: 1996-ban látták először az Amazonas esőerdőinek egyikében, egy marhacsordákkal körülvett területen a több becenévvel illetett férfit. Ebből sokan arra következtettek, hogy valamely helyi törzs utolsó élő tagjáról lehet szó. 2007-ben a brazil hatóságok megtiltották, hogy bárki a férfi közelébe menjen, és kordonnal zárták el a területet, mert az ismeretlen nyílzáporral üdvözölte a kíváncsi betolakodókat.
Kaspar Hauser: 1828-ban találták meg a parasztruhát viselő tinédzsert a mai Nürnberg területén. A zavart fiúnál két levél volt. Az egyiket a gyámja írta, aki „írni, olvasni és vallási tanokra oktatta”, valamint nem engedte meg a gyereknek, hogy kitegye a lábát a házból. A másik levelet állítólag az édesanyja fogalmazta meg.
A tinédzsert egy katonai tábornok fogadta be. A fiú nagyon sokszor kijelentette, hogy lovas katona akar lenni. Emellett gyakran kiabált lovakról, ha pedig másról akartak beszélni vele, akkor pánikba esett.
Később a nürnbergi kastélyban letartóztatták. A fiú ekkor azt állította, hogy korábban egy sötét cellában tartották, ahol volt egy takarója, két falova, egy kiskutyás játéka, valamint kenyeret és vizet kapott étkezéskor.
Két hónappal később kiengedték a börtönből. Ekkor egy tanító, Georg Daumer fogadta be. Az igazi problémák ezt követően kezdődtek, ugyanis többször sérülten találtak rá a tinédzserre. Kaspar azt állította, hogy egy ismeretlen csuklyás támadt rá.
A fiú sok család bizalmát eljátszotta, ezért hazugnak, csalónak bélyegezték. 1833-ban megint egy levéllel a kezében találták meg, de most egy súlyos szúrt seb is tátongott a mellkasán. Kaspar azt állította, hogy ugyanaz a férfi támadta meg, aki anno Nürnberg utcáján hagyta.
A történet azonban sántított, mert a levél úgy volt összehajtva, ahogy Kaspar hajtogatta, ráadásul a kézírás is az övére hasonlított, nem beszélve a nyelvtani hibákról, amelyek szintén rá voltak jellemzőek. Kaspar valószínűleg erősebben szúrta meg önmagát, mint szerette volna, mert 3 nappal később meghalt.
Aranyváry Emília: Az első magyar prímabalerina az 1830-as években jöhetett a világra, de az is elképzelhető, hogy még a neve sem az igazi. Ami biztos, hogy Emília a pesti Nemzeti Színház francia balettmesterétől tanult táncolni, az első fellépése pedig ugyanebben a színházban volt az 1848-49-es forradalom és szabadságharc időszakában.
Emília Párizsba költözött, hogy ott legyen prímabalerina. Pár évvel később visszaköltözött Magyarországra, majd egy külföldi társulathoz szegődött, és 1870-ben végleg eltűnt.
John Doe 24: 1945-be egy süketnéma, a kommunikációra teljesen képtelen tinédzser bukkant fel az Illinois állambeli Jacksonville-ben. A fiú csak azt tudta leírni, hogy „Lewis”.
A hatóságok megpróbálták megtalálni a tinédzser családját, de nem jártak sikerrel, ezért pszichiátriai vitték az ismeretlent. Mivel az intézményben ő volt a 24. beteg, ezért kapta a John Doe No. 24 nevet.
A következő 30 évet különböző pszichiátriákon töltötte, majd egy szanatóriumban helyezték el. Habár rengeteg egészségügyi problémával küszködött, mégis vidám maradt, gyakran nevetett, és a süketsége ellenére is szerette a zenét és sokat táncolt.
Végül 1993-ban, szívrohamban halt meg. Az emlékét Mary Chapin Carpenter egy dalban örökítette meg.
Mivel ez a hang egy névre hasonlított, ezért elnevezték Jerome-nak. A különös történetet tovább fokozta, hogy az orvosi vizsgálat után kiderült, hogy sebészi pontossággal amputálták a férfi lábait, nem sokkal az előtt, hogy megtalálták.
Később Jean Nicola a feleségével és fogadott lányukkal befogadta az idegent. Amikor Nicola és a neje meghaltak, akkor Jerome a Comeau családhoz került a St. Alphonse faluba. A Comeau család hasznot húzott Jerome történetéből. A férfi 1912-ben halt meg.
Ember a lyukból: 1996-ban látták először az Amazonas esőerdőinek egyikében, egy marhacsordákkal körülvett területen a több becenévvel illetett férfit. Ebből sokan arra következtettek, hogy valamely helyi törzs utolsó élő tagjáról lehet szó. 2007-ben a brazil hatóságok megtiltották, hogy bárki a férfi közelébe menjen, és kordonnal zárták el a területet, mert az ismeretlen nyílzáporral üdvözölte a kíváncsi betolakodókat.
Kaspar Hauser: 1828-ban találták meg a parasztruhát viselő tinédzsert a mai Nürnberg területén. A zavart fiúnál két levél volt. Az egyiket a gyámja írta, aki „írni, olvasni és vallási tanokra oktatta”, valamint nem engedte meg a gyereknek, hogy kitegye a lábát a házból. A másik levelet állítólag az édesanyja fogalmazta meg.A tinédzsert egy katonai tábornok fogadta be. A fiú nagyon sokszor kijelentette, hogy lovas katona akar lenni. Emellett gyakran kiabált lovakról, ha pedig másról akartak beszélni vele, akkor pánikba esett.
Később a nürnbergi kastélyban letartóztatták. A fiú ekkor azt állította, hogy korábban egy sötét cellában tartották, ahol volt egy takarója, két falova, egy kiskutyás játéka, valamint kenyeret és vizet kapott étkezéskor.
Két hónappal később kiengedték a börtönből. Ekkor egy tanító, Georg Daumer fogadta be. Az igazi problémák ezt követően kezdődtek, ugyanis többször sérülten találtak rá a tinédzserre. Kaspar azt állította, hogy egy ismeretlen csuklyás támadt rá.
A fiú sok család bizalmát eljátszotta, ezért hazugnak, csalónak bélyegezték. 1833-ban megint egy levéllel a kezében találták meg, de most egy súlyos szúrt seb is tátongott a mellkasán. Kaspar azt állította, hogy ugyanaz a férfi támadta meg, aki anno Nürnberg utcáján hagyta.
A történet azonban sántított, mert a levél úgy volt összehajtva, ahogy Kaspar hajtogatta, ráadásul a kézírás is az övére hasonlított, nem beszélve a nyelvtani hibákról, amelyek szintén rá voltak jellemzőek. Kaspar valószínűleg erősebben szúrta meg önmagát, mint szerette volna, mert 3 nappal később meghalt.
Aranyváry Emília: Az első magyar prímabalerina az 1830-as években jöhetett a világra, de az is elképzelhető, hogy még a neve sem az igazi. Ami biztos, hogy Emília a pesti Nemzeti Színház francia balettmesterétől tanult táncolni, az első fellépése pedig ugyanebben a színházban volt az 1848-49-es forradalom és szabadságharc időszakában.Emília Párizsba költözött, hogy ott legyen prímabalerina. Pár évvel később visszaköltözött Magyarországra, majd egy külföldi társulathoz szegődött, és 1870-ben végleg eltűnt.
John Doe 24: 1945-be egy süketnéma, a kommunikációra teljesen képtelen tinédzser bukkant fel az Illinois állambeli Jacksonville-ben. A fiú csak azt tudta leírni, hogy „Lewis”.
A hatóságok megpróbálták megtalálni a tinédzser családját, de nem jártak sikerrel, ezért pszichiátriai vitték az ismeretlent. Mivel az intézményben ő volt a 24. beteg, ezért kapta a John Doe No. 24 nevet.
A következő 30 évet különböző pszichiátriákon töltötte, majd egy szanatóriumban helyezték el. Habár rengeteg egészségügyi problémával küszködött, mégis vidám maradt, gyakran nevetett, és a süketsége ellenére is szerette a zenét és sokat táncolt.
Végül 1993-ban, szívrohamban halt meg. Az emlékét Mary Chapin Carpenter egy dalban örökítette meg.
