Biztosan azok is a feljebb emlegetett népcsoport fiai.
(Én kérek elnézést)
És az tulajdonképpen miért is baj, ha bebizonyosodna, hogy éppen poontosan a zsidók közt különösen nagy a diplomások, vagy Nobel-díjasok, vagy csak úgy általában a tehetségesek, vagy netán kimondottan épp a zsenik száma?
Ha ugyanis ez beigazolódna, abból szerintem nem az következne hogy őket el kell üldözni, vagy megölni, vagy háttérbe szorítani mesterséges (politikai...) eszközökkel, hanem csak annyi hogy tanulmányozni kéne ők ezt hogy érték el, és lemásolni a trükköket.
Nekem máris van ötletem, tippem, mit csinálnak ők jól: Például nem jelentéktelen faszságokkal foglalkoznak, siránkozva a múlt nagy, de ősrégi sorscsapásain mint a magyarok, hanem a jelennel vagy jövővel törődnek. Holott bőven van a zsidó nép történelmében is olyasmi amin lehetne nekik keseregni bőven, még jobban is mint a magyaroknak Trianonon. Meg aztán a zsidóknál kiemelten törődnek a gyermekeik iskoláztatásával, és eszükbe se lenne emiatt elüldözni épp a legjobb egyetemet az országból. És bár a zsidóknak is van történelme meg nemzeti múltja, ami lehet hogy valós, lehet hogy csak részben valós mert részben költött, de akármi is legyen ez a múlt, ez nem itatja át a mindennapjaikat, pláne nem a vallással megspékelve mint a magyaroknál, hanem megvannak erre nekik a maguk világi vagy vallási ünnepei, akkor ezzel úgy ők foglalkoznak amennyire akarnak aztán kész, a többi napon az ADOTT AKTUÁLIS VALÓSÁG a lényeg. És nem wishful thinking szerint politizálnak mint a magyarok, összekeverve a vágyaikat a valósággal s az adott lehetőségekkel, hanem reálpolitikusok.
De folytatom is: lehetnek nekik is ellenségeik, vannak is (épp a magyarok közül is sokan...) de ha ők elkezdenek az ellenséggel küzdeni akár katonai eszközökkel, akár gazdasági eszközökkel, akár politikai eszközökkel, akár csak propagandával, akkor mindig a VALÓS, azaz IGAZI ellenség ellen küzdenek, és nem képzelt, mesterségesen kreált ellenségek ellen. Azaz nem Don Quijote küzdelmet folytatnak szélmalmokkal meg szalmabábok ellen. És ha netán épp olyan helyzet adódik hogy momentán NINCS egy ellenség se, akkor sokkal bölcsebbek annál hogy gyorsan keressenek maguknak egy ellenséget, inkább örülnek neki hogy jaj de jó épp nincs ellenségünk, mert tudják hogy a hadakozás, pláne a felesleges hadakozás, egészen biztosan veszteséget termel, azt meg ők nem szeretik. (hát nem okosak?)
Vagyis, ők inkább barátokat és szövetségeseket keresnek ellenségek helyett. Meg üzlettársakat. Miért volna ez elítélendő bennük?
Most őszintén, mi a fenéért kell e tulajdonságok miatt utálni e népet, hát nem sokkal jobb lenne tanulni tőlük?
