Az élőlények nem léteznek olyannyira, amennyire léteznek: a mindenség van, vanság van. A másság kifejezés arra az értelmezésre, hogy a mindenség van és a mindenség felosztása is, mely nem kevesebb vagy több önmagánál. A része miközben az egész is, így van minden pillanat és folyamatosság, és ez is annyira tündérmese, mint amennyire hiszel benne. Azzal a hittel, amivel kialakítod a mintákat: valaki a tudományban hisz, mások szavában - talán még figyelmen kívül hagyva a saját tapasztalatát; és valaki önmaga megismerésével fedezi fel a mindenséget. A reakció és az akció magas szakadéka ez. A másság az a nézőpont, amely alapján te látod az életet (ha "te" látod vagy láttatva van?), ki határozhatná meg, hogy mi az értelme, amin keresztül kifejezed magad? A pozitív vagy negatív értékelés, a helyes vagy helytelen minta, az élet szolgálata vagy a pusztítás cselekedete? Milyen az a hely, ahol ez megjelenik először? Mi feszül a két oldal között? És hol, mikor található ez? Miért tudod mindezt megfigyelni? És ki vagy figyelésben? Mit jelent ez a közeg? És talán leghasznosabb kérdés: kell, hogy ennek bármilyen eredménye legyen?
A tudomány és a tanuló, a tanár, a divat, a másság értékeléssel, a szabályok, az erkölcs mind ugyanazt rejtik magukban, hogy egységesen fogadd el, hogy létezik egy "válasz" - és szeszélyei kedve szerint "stabilan" igényes: így lásd a világot. Miként állíthatod, hogy az újszülött, egy doromboló macska, az erőteljes zivatar, vagy a szúnyog, amely a véred szívja, az éhező kisgyerek, és egy pöffeszkedő gazdag, aki elnyom; rossz vagy jó? Akként, hogy mit tanultál meg? Vagy akként, hogy te miként értékeled őket? Vagy talán mindkettő? Mert bizony az egyik sem az igaz. Az igazság, mindig a legegyszerűbb, és legmagasztosabb, a legnagyszerűbb érzés, és legnagyobb szabadság: mindenségben a minden lehetséges, minden megtehető, mert ez önmaga, a minden. Nézheted így is: a káoszt értelmezed, a rendhez reagálsz.