Kedves Grentar! Most néztem be ide és végigolvastam.
Ezekhez a belső pszichés élmények megértéséhez vagy inkább kezeléséhez ajánlom elsősorban Jane Roberts: A psziché természete c. könyvét. (letölthető innen, mert nem kapható). A többi könyvet is ajánlom pl a személyes valóság természetét.
Itt egy pár mondat belőle (a psziché természetéből):
"Amikor a „psziché" kifejezést használom, sokan rögtön elcsodál-koznak a definíciómon.
Bármely szó, egyszerűen azáltal, hogy elgondoljátok, leírjátok vagy kimondjátok, azonnal egyfajta specifikációt von maga után. Mindennapi valóságotokban roppant praktikus megkülönböztetni egymástól a különböző dolgokat azáltal, hogy mindegyiknek nevet adtok. Mindazonáltal, amikor szubjektív tapasztalatokról van szó, a meghatározások gyakran sokkal inkább korlátoznak, mintsem kifejeznek egy adott tapasztalást. A psziché természetesen nem valamiféle „dolog". Nincs eleje és nincs vége sem. A hagyományos értelemben nem lehet látni vagy meg-érinteni. Ennélfogva haszontalan és felesleges próbálkozás megkísérelni bármilyen hagyományos szókincs segítségével jellemezni, mivel nyel-vetek elsősorban inkább fizikai, nem pedig nem-fizikai élmények azonosítását teszi lehetővé.
Nem azt mondom, hogy a pszichét nem lehet szavakkal leírni, de nem lehet meghatározni a segítségükkel. Hiábavaló feltenni a kérdést: „Mi a különbség a pszichém és a lelkem között, az egyéniségem és felsőbb lényem között?", mivel mindezen kifejezéseket az önmagatokban érzé-kelt nagyobb, magasabb rendű rész kifejezésére irányuló erőfeszítései-tek során alkalmazzátok. Ráadásul amiatt a mód miatt, ahogy a nyelvet használjátok, sóvárogtok a meghatározások iránt. Remélem, ez a könyv lehetővé tesz számotokra bizonyos meghitt tudást, néhány konkrét élményt, amelyek megismertetnek saját pszichétek természetével, és akkor látni fogjátok, hogy a psziché valósága kibújik az összes definíció alól, ellenáll mindenféle kategorizálásnak, kirobbanó kreativitással taszít félre minden törekvést, amely arra irányul, hogy csinosan becsomagolja."
"Tehát ha egyszerű meghatározásokat kerestek, amelyek megmagyarázzák a pszichét, ebben én nem segíthetek. Ha azonban saját lényetek csodás kreativitását kívánjátok megtapasztalni, olyan módszereket kínálok nektek, amelyek fel fogják ébreszteni legnagyszerűbb kaland-vágyatokat, a magatokba vetett leghatározottabb hiteteket, és olyan képeket fogok festeni a pszichétekről, amelyek segítenek akár a legtágabb kiterjedésében megtapasztalni azt. A psziché tehát nem ismert terület. Nem egyszerűen csak idegen birodalom, ahová vagy amelyen keresztül az utatok vezet. Nem egy befejezett vagy majdnem befejezett szubjektív univerzum, amely készen várja, hogy felfedezzétek. Örökké a kialakulás állapotában van, s létezésetek jelenlegi érzete rejtőzik benne. Ti teremtitek meg a pszichéteket, és az teremt meg titeket."
"(21:30) Korábban említettem néhány szokatlan eseményt, amelyek előfordulhatnának, ha megpróbálnátok magatokkal vinni az órátokat vagy valamilyen más időmérő eszközt a valóság más szintjeire. Nos, ha megpróbálnátok a létezés más formáiban értelmezni a személyiségeteket, látszólag ugyanilyen meglepetések, torzulások vagy változások következnének be. Azt gondoljátok: „Persze, a pszichém rengeteg fizikai életet él, egyiket a másik után. Ha a jelenlegi létezésemet a gyermekkori létezésem határozza meg, akkor nyilvánvaló, hogy a jelenlegi életem a korábbiak eredménye." Tehát megpróbáljátok az idő szempontjából meghatározni a pszichéteket, és ezáltal korlátozzátok a megértéseteket és a vele kapcsolatos tapasztalásaitokat is."
"(Rövid szünet.) Ahelyett, hogy megpróbálnám meghatározni a pszi-chét, megint csak megkísérlem ösztönözni a képzeleteteket, hogy képe-sek legyetek a tanult énképetek mögé pillantani, hogy valamiféle köz-vetlen tapasztalatra tegyetek szert. Bizonyos értelemben ez a könyv önmaga demonstrációja. Jane Robertset én Ruburtnak hívom (ennélfog-va Seth néha férfiként hivatkozik rá) egyszerűen azért, mert ez a név a valóságának másik részét jelzi, míg ő Jane-ként azonosítja magát. Írja a saját könyveit, intézi a saját ügyeit, akárcsak ti az élet megszokott kon-textusában. Megvannak a maga egyedi rokonszenvei és ellenszenvei, megvannak a maga egyedi jellemzői és képességei; a saját ideje és tere éppolyan, mint a tiétek. Ő a psziché egy élő portréja, független a saját összefüggéseiben és az adott környezetben."
üdv: daibo
mert valami még gátol. Köszi előre is!
