Megáradt folyón át úszott a szülészetre egy kilencedik hónapban lévő indiai kismama - See more at:

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
A monszunesőtől megáradt folyón át úszott majdnem egy kilométert egy indiai kismama a várandósság kilencedik hónapjában, hogy a legközelebbi szülészetre eljusson, és a baba biztonságban születhessen meg. Az anya megérkezett, a kisfiú császármetszéssel jött a világra.

A 22 éves Jellavva szárított, üres lopótököket használt, hogy a felszínen maradjon, amikor három héttel ezelőtt kis, folyami szigeten álló falujából elindult a kórházba. Azt mondta, lakóhelyén nincs orvosi segítség, és biztonságban akarta megszülni a babáját. A kisfiú végül szombat éjjel egy magánkórházban jött világra műtéti úton - tudósított a BBC hírportálja.

Bátor vízi útjával kivívta a falubeliek csodálatát, az orvosok bámulatos teljesítménynek nevezték, amit tett. A Karnataka állambeli kis falut körülvevő Krisna-folyam szintje 3,7 méterről 4,3 méterre áradt, örvénylő vizébe gyakorlott úszók is félve merültek. Jellavvának apja, bátyja és unokatestvérei segítettek, ők is vele úsztak.

"Nagyon boldog vagyok, hogy kórházban született a kisfiam. Felvágták a hasamat és kiemelték belőle. Négy kilogrammal érkezett" - mesélte hétfőn, kórházi ágyán a BBC-nek a kismama.

Amikor partot ért, először a helyi házi orvos vizsgálta meg, ezután a közeli Rajcsur kerület kórházának szülészetére vitték - mondta Vanamala Vidzsajkumar Heszrur, annak a magánkórháznak az orvosa, ahol végül a kisfiú megszületett.

Mivel a családnak nem volt pénze, hogy a területileg illetékes kórházba elutazzanak, magánkórház vette fel Jellavvát. "A család természetes szülést remélt, és mi is vártunk, hátha sikerül neki, csak ezután döntöttünk a császármetszés mellett. Ha a baba nem lett volna ilyen nagy, talán világra jöhetett volna műtét nélkül" - tette hozzá Heszrur.

Yellavva aggódott, hogy családja nem tudja kifizetni a kórházi költségeket, ám a szülészet nem kért pénzt. "Úgy döntöttünk, ingyen látjuk el. Alábecsüljük a falusi nők erejét. Óriási öröm volt számomra, hogy ilyen bátor kismamát kezelhettem" - hangsúlyozta Heszrur.

allapotos_no_1.jpg
 

Varsényi Tamás Viktor

Állandó Tag
Állandó Tag
Dicséretes! Nagyon dicséretes! Ez a kis történet is jól példázza, hogy a nagy célok, nagy tettekre sarkalják az embereket. Ha jól látom ennek a bátor nőnek a képen még elég nagy a derék bősége, ami arra enged következtetni, hogy maga a kép a szülés előtt készült. A háttérben lévő tiszteletre méltó urak a lopó tökkel pedig éppen trenírozni készülnek a hölgyet. Bölcs előre látás, hogy nem az utolsó pillanatban kezdenek el kapkodni. Persze ha a kép csak a szülés után készült az sem probléma, hiszen akkor a jövőbe látásuk a hasznos, hogy nem dobták el a lopótököket! Mert ugye születhet még újabb gyermek is. Persze az is igaz, hogy volt 9, de legalább 6 hónapjuk a felkészülésre, amikor is építhettek volna egy kis hajót, vagy tutajt, amivel szárazon is átvihették volna a vajjúdó asszonyt. Szerintem persze inkább ez valami néphagyomány lehet arra felé, hogy a szülés előtt az asszonyoknak át kell úszniuk a folyót. Ez egyfajta próba tétel. De ez nem von le semmit a tett értékéből. Gratulálok a hölgynek, és köszönet a népi hagyományok eme következetes őrzéséhez!
Ennek az esetnek kapcsán jut eszembe az a történet, mikor egy ember elindult, hogy a megvilágosodásra találjon és egyszer csak egy folyó állta az útját. Leült a partjára és meditálni kezdett. A környékbeli falvakból az emberek eljártak hozzá, hogy ételt italt vigyenek neki, mondván, nehogy már a mi falunk határában haljon meg ez a szerencsétlen :) Teltek, múltak az évek, sőt évtizedek, mikor is egyszer csak az ember felállt és a folyó partjához ment. Ott meg állt. Meredten előre bámult, majd felemelkedett (levitált) és átrepült a túlsó partra.
Ez is jól rávilágít arra, hogy ha valaki nagyon akarja és van kitartása, akkor akár mit is elérhet. Persze a józan ész azt mondatja velem, hogy jobb lett volna ha egy hajót épít, vagy még inkább egy hidat, mert azon mások is át tudtak volna kelni!
Amúgy megjegyzem, szerencsés az anyuka, hogy nem Budapesten lakik, mert az elkövetkezendő napokban kettő és fél métert fog emelkedni a Duna szintje, az előre jelzések szerint. Ami amúgy nem ritkaság ezen a folyón. Náluk miért olyan nagy szám az a 60cm, nem értem.
 

szocske42

Állandó Tag
Állandó Tag
Allitolag a fenyke'pe't is elvitte onnan a hazbol.
Azota sem lattak futheto almokat a kepcsoben,
es szemtanuk szerint feher feny uszik a kavescseszen.
 

Varsényi Tamás Viktor

Állandó Tag
Állandó Tag
Remélem jól vettem ki az írásodból az iróniát.
Az irónia nem a tettének szólt, hanem a cikknek. Tisztában vagyok vele mennyire nagy kihívás folyó vízben, vagy más néven vad vízben úszni, hisz vizenjáró vagyok. Mikor gyerekként, fiatalon minden reggel úszó edzésre kellett mennem, azt nagyon utáltam, de cserébe, kaptam egy víz biztonságot. Mikor egyszer a haverokkal lementünk a Dunára és valamelyikük kitalálta azt a bugyutaságot, hogy ússzuk át a nagy vizet az Én önelégültségem azt mondatta velem, hogy miért ne! Olyan áramlatokkal, örvényekkel, sodrással, találtam szemben magam, hogy mire a folyó közepére értem, mind azt megtaláltam, amit Einstein csak keresett :) Rettegéssel teli úszás volt. Nem olyan mint előtte a medencében falól, falig. Ezért is említettem és értékeltem magát a Nő teljesítményét több esetben is.
Ellenben a cikk írója az Én szememben erősen súrolja a tisztességtelenség határát. Ismerem a reklámok és újság írás lélektanát. Nem lepődtem meg. Csak fájt egy kicsit.
 
Oldal tetejére