Meghökkentő mesék, történések nőkről és férfiakról.

Tammas4

Új tag
Férfias voltam, vakmerő, szabad és hosszú hajam volt. A feleség ismerkedett meg velem, és nem fordítva. A feleségem valósággal üldözött a szerelmével.

Mindegy, hogy hova mentem, ő már ott volt. Ennek már 12 éve.

Akkoriban egy megrögzött motoros voltam, csak fekete pólót, kopott farmert és motoros csizmát hordtam, és hosszú hajam volt.
Természetesen volt öltözékem a különleges alkalmakra is. Olyankor fekete pólóban, kopott farmerban és fehér tornacipőben jelentem meg. A házimunka csak gond volt, amit, ha csak lehetett, elkerültem. De szerettem magam és az életem.

Így ismerkedett meg velem. "Te vagy az álompasim. Olyan férfias vagy, olyan vad és szabad."
Hamarosan véget ért a szabadság, mert úgy döntöttünk, hogy összeházasodunk. Miért is ne, férfiasan vakmerő voltam, majdnem szabad és hosszú hajam volt. Mindenesetre csak az esküvőig. Nem sokkal előtte hallom, hogy mondja: "Legalább fodrászhoz elmehetnél, végül is jönnek a szüleim az esküvőre." Órákkal - nem napokkal - és végtelen könnyekkel később beleegyeztem. Egy rövid divatos frizurát vágattam magamnak, mert mégiscsak szerettem őt. És akkor mi van. Férfias voltam, vakmerő, majdnem szabad és a fejemre nőtt.
Olyan kedves voltam. "Szívem, úgy szeretlek, ahogy vagy" - susogta nekem. Az élet rendben volt, bár a fejem kicsit fázott. Békés közös létek hetei következtek, amíg a nejem egy nap egy nagy táskával a hóna alatt megjelent előttem. Hozott egy inget, egy kötött mellényt/pulóvert (már a szó hallatára is futkos a hideg a hátamon) és egy új nadrágot és azt
mondta: "Kérlek, próbáld fel ezeket." Napokkal, hetekkel - nem hónapokkal - és végtelen papírzsebkendővel később engedtem, és hordtam az inget, a kötött cuccot és a szövetnadrágot.
Majd jött a fekete cipő, zakó, nyakkendő és divatkabát. De én férfias voltam, vakmerő, halálcsinos ,és a fejemre nőtt.

Aztán következett a legnagyobb harc. A harc a motorért. Igazából nem tartott sokáig, mert a fekete öltönyben, ami mindig csíp és szúr, nemigazán lehet harcolni. És még a lakkcipő is nyomta a lábam, ami szintén megpuhított. De nem baj, férfias voltam, nyárspolgár, majdnem
szabad, egy kombit vezettem és a fejemre nőtt.
Az évek során jöttek a harcok, amiket a könnyek tengerében mind elveszítettem. Mosogattam, vasaltam, bevásároltam, slágereket tanultam meg kívülről, vörösbort ittam és vasárnaponként sétálni mentem. És akkor mi van - gondoltam én. Papucs lettem, rab, szarul éreztem magam és a fejemre nőtt.
Egy szép napon a feleségem elém állt becsomagolt bőröndökkel a kezében és azt mondta: "Elhagylak." Teljesen meglepődve kérdeztem, hogy "Miért? Már nem szeretlek, mert úgy megváltoztál. Már nem az a férfi vagy, akit valaha megismertem."

Nemrég összefutottam vele. Az "új" pasija egy hosszú hajú motoros szakadt farmerban, tetoválásokkal, aki lesajnálóan nézett rám.
Azt hiszem, hogy küldök neki egy sapkát... Hogy később ne fázzon a feje.
 

evapatocs

Állandó Tag
Állandó Tag
Tammas4!

Megható történet,és sajnos igaz.:(
Mi ebből a tanulság(?) -szokták mondani.Az, hogy ne adjuk fel soha senki kedvéért az elképzelésünket,ragaszkodjunk hozzá bármi áron,ha azzal nem ártunk senkinek,és jól érezzük magunkat benne.

Erre sohasem késő rájönni -véleményem szerint!
 

ÁÁggiiccaa

Állandó Tag
Állandó Tag
Elolvastam az összes hozzászólást, nagyon gyönyörűek, és egyben szomorúak is, és van olyan is, amelyiken jót nevettem. Nekem még nincs sok rossz tapasztalatom az ÉLETben - szerencsére -, de ezek nagyon tanulságos kis töténetek voltak. Köszönöm! :)
 

tundusz

Állandó Tag
Állandó Tag
Talán nem ebbe a témába passzol, de szeretőm van...
Bonyolódni látszik a történet, ha valakit érdekel szívesen mesélek, de legalább ezt az egyszerű tényt sikerült megosztanom valakikkel. Nehéz a titkokat magunkban tartani, még akkor is, ha az a sajátunk.


Nekem is volt. Hamar "véget vetettem"(nem egészen igy van), ugyanis túlságosan nagy volt a lelkiismeretfusdallásom, és nagyon nagyon bánom,hogy nem mehettünk tovább, de igy helyes.Mesélsz?
 

b_kyngu

Új tag
Megható ez a történet. Hmm milyen fura azért az élet.

Borzasztó érzés az azért, amikor az egyik félben még ég a láng másikban pedig egy harmadik személy iránt ég....Igazán megérteni azt hiszem az tudja, aki átélt hasonlókat.
 

kovkrisz85

Állandó Tag
Állandó Tag
Sajnos az élet tud nehéz pillanatokat kreálni. Sok esetben csak akkor hisszük el hogy van ilyen amikor belekerülünk.
 

mezga geza

Állandó Tag
Állandó Tag
Egy férfi és egy nő kellemes ernyedt ölelésben alszik el egymás karjaiban, amikor megcsörren a zárban a kulcs. "Úristen! Megjött a férjem!" kiáltással ébreszti a férfit. A férfi kábultan kapkodja ruháját magára, majd az ablakon kiugorva angolosan távozik. Már az utcán a buszmegállóhoz közelítve lassítja lépteit. "Hiszen én vagyok a férje!"
 

hablaty67

Állandó Tag
Állandó Tag
Velem történt, valahová már megírtam, ide csak átemeltem a posztot:

Én azt hiszem, tényleg vannak nők, akik átsuhannak az ember életén és a feledhetetlen emlékeken kívül már csak romokat és pusztítást hagynak maguk után. Én 45 éves vagyok, ő 36 éves. Én elvált, ő az a talpraesett, okos, magabiztos, de édes NŐ. Interneten akadtunk egymásra egy fórumon. Én irkáltam a véleményeket a topikokba, neki megtetszettek az írásaim, a stílusom, végül a fórumon keresztül írt és egy éves levelezés lett belőle. Tavasszal jöttem haza Ausztriából, ahol a téli szezonban dolgoztam, onnantól facebookon folytattuk. Napközben csak évődés, esténként kikövetelt egy-egy igen sikamlós sztorit, miket tennék vele, ha ott lennék. Már tudtam, mit szeret, hát olyan leveleket írtam neki, hogy egyszer felhívott és végighallgathattam, hogy élvez el, míg az aznap esti szerelmes-szexelős levelemet olvassa...

Május végére eldöntötte, hogy eljön hozzám, mert otthon nem fogadhatott volna, így én nem mehettem. Egy rokon lakását szereztem meg egy napra. Vasárnap délután érkezett, a saját szülinapi bulimat hagytam ott vele. Beültem mellé az autóba és elautóztunk a lakásba. Pár perc beszélgetés után már fürdött, majd gyorsan én is, ezután egy szál bugyiban futott az ágyba, én utána... Csodás volt, én ilyet még nem láttam, igaz, nincs is a nőkkel túl sok tapasztalatom, sosem voltam az a nagy nőcsábász típus. Ő teljesen kitárta magát nekem, engedte, hogy csodáljam, simogassam az egész testét, azt tegyek vele, amit akarok. Amúgy félénk pasas volnék, tartottam tőle, hogy nem is fogok neki tetszeni, de viselkedése minden aggályomat elfújta és olyan 22 közös órát töltöttem el vele, amit mindig vissza fogok sírni.
Hétfő délután utazott haza, azóta csak facebook.
De nem is ez a gondom. Ő mindig is írta, hogy ne akarjam megismerni, csak tönkre fogok menni, majd minden volt fiúja keresi a mai napig, de engem nem érdekelt. Kedd estig tartott az eufória, azóta csak süllyedek, ülök a gép előtt, várom a sorait, egyetlen deep house lemezt hallgatok meg naponta 6-8-szor és nincs kedvem semmihez. Munkát kéne keresnem, de nincs erőm nekifeszülni. Egyáltalán semmihez. Fogalmam sincs, mi történt velem, ez még csak nem is szerelem volt, csupán két barát életében először találkozott, igazából azt sem tudom, milyen vele a hétköznapokban, hogyan viselkedik a hét többi napján. Talán az a hatalmas boldogság hiányzik, amit átéltem vele? Létezik boldogsághormon-függőség? Vagy csak hogy olyan volt vele lenni, mintha már hosszú ideje együtt lennénk nagy szerelemben és egyetértésben? Önnön romjaimban heverek. Tudom, hogy ő és én sosem leszünk egy pár, talán jobb is, annyira különbözünk egymástól, de akkor is. Lehet az ilyet kiheverni?
 

M. Dénes

Állandó Tag
Állandó Tag
"Lehet az ilyet kiheverni?" Igen, idővel. Azért, hiányzik Neked ennyire, mert jó volt Vele, és nem csak az nap (hanem chatelni is). És igen, vannak futó kalandok az ember életében, mert ha nem lennének azt sem tudnánk ki illik hozzánk. Kell a tapasztalat.
Az idő erre is megoldást nyújt!
 

jolicica

Állandó Tag
Állandó Tag
Azért olyan szép és intenzív az egész mert lehetetlen, varázslatos és elérhetetlen egyszerre. Ha nem igy lett volna talán nem éreznél így. Most magad alatt vagy és jobb a révületben újraélni mindent, jobb a kín mint a valóság. Hidd el szép ez így. Jó hogy volt és jó hogy vége, talán az ember életében ezek maradnak a legédesebb emlékek. Ez győz meg majd valamikor hogy igazán éltél, ifjúság, bolondság. Vannak helyzetek, hogy nem szabad forszírozni a folytatást, egy veszekedés után, vagy pár hónap eggyüttélés után már nem volna ilyen íze az egésznek. A boldogság tiszta emléke megéri azt a kis szenvedést, hidd el. Na meg, csak szenvedés által változik az ember...
 

hablaty67

Állandó Tag
Állandó Tag
Már megint történt velem valami...
46 évesen pár hete ellátogattam az ország másik végébe egy nőhöz, akivel bő 1 éve folyik a levelezés. Még soha nem találkoztunk, csak fotókat láttunk, bár 1-2 telefon azért volt.
Megérkeztem Miskolcra, ő a nagy váróterem közepén várt, megbeszélés szerint. Le volt beszélve, hogy érkezéskor megcsókolom és belemarkolok a fenekébe, emiatt Ő nagyon izgult... Én hozzá léptem, egy hatalmas, baráti ölelés, egy baráti puszi - ezután megcsókoltam és belemarkoltam a fenekébe... és ő elolvadt a karomban.
Azután el sem engedtük egymást. 12 napig maradtam nála és olyan dolgokat tanultunk egymástól önmagunkról is, amiket el sem tudtunk volna képzelni. Pár nap után szerelem lett az egészből. Én meg 46 évesen szexistenné váltam... neki. Még hajnal előtt ébredtünk, napi 15 órát töltöttünk az ágyban és éjjel hozzám simulva, a mellkasomon aludt el.
Még pár nap és újra indulok hozzá, a családomtól elbúcsúzom és egy szűk hónap múlva tőle megyek vissza Tirolba dolgozni és jövő tavasszal, amint hazaérek, költözöm hozzá.
Nagyon szeretek szerelmes lenni. De itt a lényeg az, hogy hosszas nélkülözés és szeretet nélküli élet után is sikerülhet.
 
Oldal tetejére