PfffAz en esetemben ez lehetseges,mivel nincs feleseg.
Meghökkentő mesék, történések nőkről és férfiakról.
- Téma inditó Rinka
- Kezdés dátuma
Fujhatsz,de a velemenyem nemtudod elfujni.Pfff
Nem is akarom, mert érdekel...Fujhatsz,de a velemenyem nemtudod elfujni.
Max nem értek egyet
Ezert vagyunk emberek.Nem is akarom, mert érdekel...
Bar szerintem eleg huzos dolog egy SMS miatt leszerelni valaki szerszamat.Ah,borzadok ha ragondolok.Mas megoldas is lett volna gondolom.
Igen,én is tudtam volna nagyobb kegyetlenségeketEzert vagyunk emberek.
No,ugylatom,nincs ertelme a beszelgetesnek.Igen,én is tudtam volna nagyobb kegyetlenségeket
És ez csak az, amit látsz
Remélem kegyelmeztek a végén mégiscsak
Igen,kegyelmezunk.Egymasnak!
Igen, ez a fontosIgen,kegyelmezunk.Egymasnak!
Ebben is egyetertunk.Igen, ez a fontos
Szerintem happy endes lesz a meséd vége,amit ma nem osztottál meg velünkEbben is egyetertunk.
De hiszen Te ismered.Szerintem happy endes lesz a meséd vége,amit ma nem osztottál meg velünk
Hasonló történet: a mérges feleség, amikor a férje elaludt, az un." mindent ragasztó" csodaszerrel a férje bizonyos testrészét felragasztotta a hasára.
Ebből is kórház lett, mert a ragasztó nem engedett az istennek sem.
C
csocsike
Vendég
Aztan csodalkoztok hogy a fiuk inkabb a fiukat valasszak. Kinek kell a kockazat
Sokkal egyszerűbb nem félrelépni, akkor nics kockázat.Aztan csodalkoztok hogy a fiuk inkabb a fiukat valasszak. Kinek kell a kockazat
Egyébként a fiú-fiúval esetben is van féltékenység, úgyhogy ott sem árt vigyázni
Ebben a történetben van jó is rossz is, de egy biztos: igaz<o></o>
<o> </o>
Három leánytestvér nevelkedett egy családban. Kettőről azt mondhatjuk, hogy világszépek voltak. Jó alakú, csinosan öltözködő, szőke csoda mindkettő. A kisváros menő férfijai szinte valamennyien szerelmesek voltak a két lányba. Azok pedig válogattak a színe-javából, akárkivel nem álltak szóba. Ami számított, az a külcsín, a vagyon és a rang együtt. Ezalatt Hamupipőke, a harmadik lány dolgozott a munkahelyén, otthon, sőt a szőlőt is ő művelte, mivel apjuk már nem élt. A munkahelyén viselt, szürkére fakult köpeny volt az utcai viselete is, olyan volt, mint egy kis egérke .A fiúk rá sem néztek, mert mit lehet nézni egy egérkén, aki nem jár szórakozni, csak dolgozik.<o></o>
Az idő telt-múlt, a két lány már az összes számba vehető férfipartneren túl volt, de még senki sem vette őket feleségül. Mindegyik szerető azt gondolta, miért éppen ő.....<o></o>
Egérke még egyetlen udvarlót sem mondhatott magáénak, de mikor is ért volna rá udvaroltatni. Emiatt sokat froclizták a húgai. Az idő azonban nem áll meg, lassan a két Csinoska arcán is otthagyta nyomait. Hozzámentek volna már akárkihez, de hiába, mindig akadt fiatalabb, aki elhalászta előlük a zsákmányt. Most már öreglánynak számítottak mind a hárman.<o></o>
Egyszer azután Egérke meghívást kapott Amerikából, az egyik rokontól, egy idős magyar emigráns nő gondozására kerestek lehetőleg magyar származású, házias nőt A rokonnak utolsó hazajöttekor szemet szúrt Egérke háziassága, és a családban elfoglalt helye, ezért segíteni szeretett volna Egérkén.<o></o>
Hosszú rábeszélés után Egérke beleegyezett, elintézte a vízumot. Fél év próbaidőben állapodtak meg, Egérke életében először repülőre ült, elutazott Amerikába.<o></o>
A fél év letelt. Az álmos kisváros csendjét különös esemény verte fel. Elegáns fekete autó érkezett, bérelt kocsikra jellemző rendszámmal. Az autó egyenesen csinoskáék háza előtt parkolt le. Az autóból kalapos dáma és elegáns úr szálltak ki. A dáma kalapot, kesztyűt viselt, angol szabású fehér kosztümöt. Az úr is kalapot hordott, elegáns szürke öltöny volt rajta.<o></o>
Csinoskáék mindketten kiszaladtak a vendég fogadására, bár a mosoly némileg lehervadt arcukról, amikor felfedezték, hogy az elegáns úr női társaságban érkezett.<o></o>
Az úriember markáns, férfias vonásai minden nő szívét megdobogtatták volna, természetes volt, hogy a két férfifaló mindegyike magának szerette volna meghódítani. Az úriember bőröndöket vett elő a kocsi csomagtartójából, majd elindultak be a házba. A hölgy mutatta az utat. A teraszra érve megölelte a két csinoskát, majd a háta mögé intve így szólt:<o></o>
- Bemutatom a férjemet. A néni fia, akit gondoztam. Egymásba szerettünk, egy hete összeházasodtunk. Most elhoztam nektek bemutatni. Fogadjátok szeretettel.<o></o>
Csinoskáék most nézték csak meg jobban a kalapos dámát. Üveges szemekkel meredtek a valamikori Egérkére, aki olyan társat mondhat magáénak, amilyennel ők fénykorukban sem igen rendelkeztek; most pedig, a szép idők letűntével már mindketten megsavanyodott, magányos nőként élték életüket.<o></o>
Egérke kipakolta a hatalmas bőröndöket, tele voltak mesés ajándékokkal a húgainak. A két lány valahogy mégsem volt boldog. A boldogság Egérke arcán ragyogott fel, ahányszor a férjére.
></o><o
> </o>Három leánytestvér nevelkedett egy családban. Kettőről azt mondhatjuk, hogy világszépek voltak. Jó alakú, csinosan öltözködő, szőke csoda mindkettő. A kisváros menő férfijai szinte valamennyien szerelmesek voltak a két lányba. Azok pedig válogattak a színe-javából, akárkivel nem álltak szóba. Ami számított, az a külcsín, a vagyon és a rang együtt. Ezalatt Hamupipőke, a harmadik lány dolgozott a munkahelyén, otthon, sőt a szőlőt is ő művelte, mivel apjuk már nem élt. A munkahelyén viselt, szürkére fakult köpeny volt az utcai viselete is, olyan volt, mint egy kis egérke .A fiúk rá sem néztek, mert mit lehet nézni egy egérkén, aki nem jár szórakozni, csak dolgozik.<o
></o>Az idő telt-múlt, a két lány már az összes számba vehető férfipartneren túl volt, de még senki sem vette őket feleségül. Mindegyik szerető azt gondolta, miért éppen ő.....<o
></o>Egérke még egyetlen udvarlót sem mondhatott magáénak, de mikor is ért volna rá udvaroltatni. Emiatt sokat froclizták a húgai. Az idő azonban nem áll meg, lassan a két Csinoska arcán is otthagyta nyomait. Hozzámentek volna már akárkihez, de hiába, mindig akadt fiatalabb, aki elhalászta előlük a zsákmányt. Most már öreglánynak számítottak mind a hárman.<o
></o>Egyszer azután Egérke meghívást kapott Amerikából, az egyik rokontól, egy idős magyar emigráns nő gondozására kerestek lehetőleg magyar származású, házias nőt A rokonnak utolsó hazajöttekor szemet szúrt Egérke háziassága, és a családban elfoglalt helye, ezért segíteni szeretett volna Egérkén.<o
></o>Hosszú rábeszélés után Egérke beleegyezett, elintézte a vízumot. Fél év próbaidőben állapodtak meg, Egérke életében először repülőre ült, elutazott Amerikába.<o
></o>A fél év letelt. Az álmos kisváros csendjét különös esemény verte fel. Elegáns fekete autó érkezett, bérelt kocsikra jellemző rendszámmal. Az autó egyenesen csinoskáék háza előtt parkolt le. Az autóból kalapos dáma és elegáns úr szálltak ki. A dáma kalapot, kesztyűt viselt, angol szabású fehér kosztümöt. Az úr is kalapot hordott, elegáns szürke öltöny volt rajta.<o
></o>Csinoskáék mindketten kiszaladtak a vendég fogadására, bár a mosoly némileg lehervadt arcukról, amikor felfedezték, hogy az elegáns úr női társaságban érkezett.<o
></o>Az úriember markáns, férfias vonásai minden nő szívét megdobogtatták volna, természetes volt, hogy a két férfifaló mindegyike magának szerette volna meghódítani. Az úriember bőröndöket vett elő a kocsi csomagtartójából, majd elindultak be a házba. A hölgy mutatta az utat. A teraszra érve megölelte a két csinoskát, majd a háta mögé intve így szólt:<o
></o>- Bemutatom a férjemet. A néni fia, akit gondoztam. Egymásba szerettünk, egy hete összeházasodtunk. Most elhoztam nektek bemutatni. Fogadjátok szeretettel.<o
></o>Csinoskáék most nézték csak meg jobban a kalapos dámát. Üveges szemekkel meredtek a valamikori Egérkére, aki olyan társat mondhat magáénak, amilyennel ők fénykorukban sem igen rendelkeztek; most pedig, a szép idők letűntével már mindketten megsavanyodott, magányos nőként élték életüket.<o
></o>Egérke kipakolta a hatalmas bőröndöket, tele voltak mesés ajándékokkal a húgainak. A két lány valahogy mégsem volt boldog. A boldogság Egérke arcán ragyogott fel, ahányszor a férjére.
Ez szép
Hasonló témák
