Annak az életére is igazak a Biblia állításai, aki nem Isten szerint él. A Bibliában közölt szellemi törvényszerűségek akkor is működnek az életedben, ha nem ismered őket, mint ahogy a gravitáció is működik, akár tudsz róla, akár nem. Ha kilépsz a tizedik emeletről, akkor is lezuhansz, ha semmit se tudtál a gravitációról. Ilyenek a szellemi törvények is, ezért nem életbiztosítás ezek ismerete nélkül botorkálni az életben. A Biblia ezeket a szellemi törvényszerűségeket tartalmazza, a Te javadra, a Te érdekedben. Amikor elveted, megveted azt a könyvet, amiből megismerheted ezeket, azzal nem Istennek teszel rosszat, nem is nekem, hanem saját magadnak, és előfordulhat, hogy a környezetedben élőknek is.
Mindezek mellett a Biblia nem csupán szellemi törvények ismertetője, hanem az Istennel való kapcsolat forrása is, amihez a hit az adóvevő. De ahogy Jézus mondta, már a hajlandóság, a készség is elég ahhoz, hogy Istent meghalljuk a Biblián keresztül. Mert Isten mindig szól, a blokkolás nem nála van, hanem nálunk. Aztán persze, ha újra és újra elutasításba ütközik, akkor egy idő után elhallgat. És nem biztos, hogy megszólal újra. Ő csak kopogtat, és senkire sem töri rá az ajtót.
"Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem." Jel. 3.20
A kilincs belül van. Nem muszáj ajtót nyitni. Nem fog betörni. Ha nem nyitnak neki, ajtót, akkor elmegy. És nem biztos, hogy visszajön újra.
Nekem meggyőződésem, hogy nálad is kopogtat, különben nem társalognánk itt. Nem tudom, hányszor keresett már téged, hogy mi az az élethelyzet nálad, amiért úgy gondolta, hogy most megint próbálkozik, de a 30 év alatt az a tapasztalatom, hogy senki se véletlenül kerül újra és újra szembe az Isten evangéliumával.
Én látom, hogy mennyi benned a felhalmozódott indulat és ellenérzés, és meg is értelek, én se voltam mindig Isten gyermeke. Volt idő, amikor én is az ellensége voltam, még ha nem is ilyen értelemben, mint Te. De érdemes félretenni a "más suttogásokból" fakadó előítéleteket, okoskodásokat, "ismereteket", és egy pillanatra belegondolni abba, hogy miért mondta azt Jézus, hogy az életét adta értem. Nem is akárhogy, hanem egy rettenetes kínhalállal a keresztfán. És azt mondta, hogy értem, helyettem szenvedett és halt meg ott. Nem kell ezt azonnal megérteni. Elég csak egy esélyt adni neki, hogy igazat mondott. Annyi embernek, annyi forrásnak elhiszünk annyi mindent, olyanoknak is, akik az égvilágon semmit se tettek értünk, akiknek mi is teljesen közömbösek vagyunk. De megtiszteljük azzal, hogy nem nevezzük élből hazugnak. És akkor jön valaki, aki azt mondja, "érted haltam meg", "mert örökkévaló szeretettel szerettelek téged", (Jer 31,3). "Halott voltam, de íme, élek" (Jel 1,18), és most itt vagyok, hogy elmondjam ezt neked.
Egy ekkora áldozat nem érdemel meg egy halovány esélyt, hogy hitelt adjunk neki? Lehet, hogy tévedett, lehet, hogy rosszul gondolta, lehet, hogy nem is kellett volna, de megtette! És ő úgy gondolta, hogy értem teszi! Hát akkor annyit megérdemel, hogy hadd mondja már el, amit akar! Én így gondolkodtam. "Nem értem ugyan, de kész vagyok hinni neked, csak mondd! Mondd el, ki vagy, és hogy volt ez!" És elmondta. És többé nem kételkedtem Benne. Meggyőzött. Nem egy prédikátor, nem egy pap, nem is a Biblia, nem a történeti bizonyítékok, hanem Maga Jézus! Senki más nem tudja meggyőzni az embert, csak Ő, személyesen!
Igen, rám is érvényesek Szent Ágoston szavai, (amik egyébként összhangban állnak a Biblia kijelentésével is). Nem szerethettem valakit, akit nem ismertem. Én nem ismertem Istent. Akit én az Istennek hittem, az nem az volt. Ahogy az sem az Isten, akit Te annak hiszel, vagy nem hiszel. Mert nem ismerheted Őt, amíg ő ki nem jelenti Magát neked.
De amikor elfogadtam azt, hogy Jézus értem halt meg, és elismertem, hogy egy ilyen cselekedetben, akár tévedésből történt, akár nem, valóban mély szeretetnek kell lennie irántam, akkor úgy éreztem, megérdemel egy esélyt. És félretettem saját prekoncepcióimat Istenről, és hagytam, hogy megismertesse magát velem. Hogy elmondja, ki Ő. És egészen más volt, mint akinek addig hittem. És miután megismertem, megszerettem. Csakis így tudott ez megtörténni. Mert ha belegondolsz Ágoston szavaiba, akkor azokban mély paradoxon van. Mert ha nem ismerhetsz meg valakit, akit nem szeretsz, és nem szerethetsz valakit, amíg nem ismered, akkor lényegében lehetetlen lenne valakit megismerni is és megszeretni is. Pláne, olyat, akit nem is látunk. Ezért ezt a paradoxont Istennek kellett feloldani. Neki kellett kezdeményeznie, mert ő viszont ismert minket, és szeretett, még mielőtt mi megismerhettük volna Őt. És aligha lehet jobban kifejezni a szeretetünket annál, mintha életünket adjuk valakiért, aki még csak nem is ismer minket, sőt, aki az ellenségünk. Nem az szeret igazán, aki azért szeret, amilyen vagy, hanem az, aki annak ellenére szeret, amilyen vagy. És mit adhatott volna annál többet, mint önmagát, hogy kifejezze neked a szeretetét?
És amikor mindezt meg tudta értetni velem, és meggyőzött arról, hogy hogy ez igaz, akkor az volt az első gondolatom, hogy NE! Ezt nem kellett volna! Én ezt nem kértem! Én ezt nem érdemeltem meg! Ez túl nagy áldozat értem, én ezt nem tudom viszonozni! De már nem lehetett visszacsinálni, megtörtént 2000 évvel ezelőtt! Csak két dolgot tehettem. Elutasíthattam, és akkor értem hiába halt meg Jézus, vagy elfogadom, de akkor egy életre a lekötelezettje vagyok. De hogyan utasíthattam volna el egy ekkora szeretetet, ami ilyen nagy áldozatot hozott értem? Nem bántam meg, hogy elfogadtam. Cseréltünk, Ő odaadta az Ő életét értem, én is odaadtam neki az enyémet. Ez volt a legjobb döntés az életemben! Bárcsak engedtem volna neki hamarabb! Akkor talán megmenthettem volna valakit, akit Jézus nélkül nem sikerült.
Igen, mint említettem, azért hagytam abba a Biblia történeti igazának bizonygatását, mert erre rengeteg adatot lehet találni a neten, és mert ezzel úgyse győzök meg senkit a Biblia igazáról. Engem se ez győzött meg. Ez már csak legfeljebb megerősített. Mert, ahogy már szintén említettem, a Biblia igazáról csak Isten saját kijelentése alapján lehet meggyőződni. Ha, úgy ahogy fentebb írtam, esélyt adsz magadnak Isten megismerésére, és megismered Őt, akkor a Biblia is meg fog nyílni előtted, és tudni fogod, hogy igaz. Látni fogod, hogy a történeti bizonyítékok is mind alátámasztják. Mert rá fog nyílni a szemed. De ha ellenséges prekoncepciókkal állsz hozzá, pláne azzal önhittséggel, hogy Te mindent jobban tudsz Istennél sőt, erkölcsileg felette állsz, akkor soha nem fogod megismerni, sem Istent, sem a Bibliát. Mert "az Isten a kevélyeknek ellenök áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ád." (Jak 4,6.)
El kell jutni arra a felismerésre, amire Gárdonyi jutott, amikor azt írta: "A hangya nem lát, csak egy emberarasznyira. Az ember nem lát, csak egy istenarasznyira."
Isten látja a motivációkat, a gondolatokat, jobban ismer minket, mint mi magunkat, látja az opciókat, hogy mi lesz, ha valami megtörténik, vagy ha valami nem történik meg, és egyszerre látja a múltat, a jelent a jövőt, az egyénekét, a népekét, a világokét, és nem csak az általunk látható világét, hanem azokét is, amiket mi nem is érzékelünk. Nincs alávetve sem időnek, sem térnek, sem semmilyen fizikai törvénynek, mert mindezt Ő teremtette. Mindennek fölötte áll, amit mi ismerünk, és annak is, amit nem ismerünk. Mi Istenhez képest egy kis hógömbben élünk. Elég vicces lenne, ha a nappali sarkában, a járólap réseiből előbújó hangya akarna minket megítélni, bírálni, ha valamit teszünk, holott fogalma nincs az életünkről, a céljainkról, semmi velünk kapcsolatos dologról. Ami azt illeti, tudomása sincs a létezésünkről, sem a mi világunkról, még arról sem, hogy ő egy nappaliban van. Neki egy emberarasznyi a világ. Csak akkor szerezhet tudomást rólunk, ha mi valahogy jelezzük neki a jelenlétünket. Akkor is csak töredékesen sejthetné, hogy van a közelében valami óriási lény. De még így is többet tudhatna meg rólunk, mint mi Istenről, mert ő legalább ugyanabban a háromdimenziós anyagi világban létezik, mint mi. Isten viszont még csak nem is a mi világunk része. Ő a teremtője. Ő tudja, mit miért tesz, mert ő látja a dolgok ok-okozati összefüggéseit, következményeit, kimenetelét. Ráadásul semmit sem tesz öncélúlag. Mindent a mi megváltásunknak rendelt alá. Az egész Biblia erről szól, ezt magyarázza el. És ha valamit nem értesz, nem vádaskodni és hőbörögni kell, hanem meg kell kérdezni Istent. Nem fennhéjázva, hanem alázatosan, jószándékot feltételezve, bizalommal. Úgy, ahogy Jób szólította meg Istent: " Megvallom azért, hogy nem értettem; csodadolgok ezek nékem, és fel nem foghatom. Hallgass hát, kérlek, én hadd beszéljek; én kérdezlek, te pedig taníts meg engem!" (Jób 42,4) És akkor megszólal, és készséggel elmagyarázza. Mert ha "valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki." Jak. 1.5 És akkor mi is elmondhatjuk, amit Jób: Eddig "csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak." (Jób 42.5)
És vicces, hogy ha mi akarjuk Őt ítélni és felelősségre vonni, mi, a kis porszemek, akikben e pillanatban is Ő tartja fenn az életet. És amint nem tartja fenn tovább, újra porszemcsékre hullunk. Ilyen semmik vagyunk, Ő ennek ellenére eljött, és meghalt értünk. Ez az, ami érthetetlen és felfoghatatlan. Ebből a tényből kell megközelíteni Istent, és nem hamis suttogásokból. Ez az út hozzá: az út, aki Jézus. Akiben eljött Isten, hogy meghaljon értünk.
Bennem nincs ellenszenv mások istenei iránt. Felőlem mindenki abban hisz, amiben akar. Én arról beszélek, amit igaznak tartok, nem arról, amit nem tartok annak. Én a saját hitemről beszélek, nem a másokéról. Az Isten iránti szeretetemről beszélek, nem pedig mások istenei iránti ellenszenvemről. Más istenek iránt nincs bennem ellenszenv, mivel más istenek nem léteznek. Ideológiák léteznek. És ezek között van olyan, amivel nem értek egyet. De nem ezekről beszélek.
Nem kell, hogy komolyan vedd az Istennel való kommunikációmat. Pál apostolt is bolondnak tartották. Én is elmondhatom, amit az egykori szendvicsember írt a táblájára: "Krisztus bolondja vagyok". A hátsó táblára pedig azt írta: "Te kinek a bolondja vagy?"
Te kinek a bolondja vagy? Mert akkor vagy a legbolondabb, ha azt hiszed, hogy Te senki bolondja sem vagy. Vagy ha azt hiszed, hogy a te füledbe nem jönnek suttogások. Mindenki fülébe jönnek suttogások nagyon sokfelől: emberektől, médiából, statisztikából, ideológiákból, vallásokból, számtalan helyről, láthatatlanról is. És jön Istentől is. Most is, ebben a pillanatban is jönnek suttogások, Neked is. A Te döntésed, hogy melyikre hallgatsz.
Persze, nehéz eldönteni, melyikre hallgasson az ember, ha nem tudja, melyik van kárára, melyik van hasznára. Én már megismerem a sok suttogás között azt az egyetlen hangot, amelyik a javamra beszél. Ez pedig annak a hangja, aki 2000 évvel ezelőtt meghalt értem a kereszten, és ezzel nyert meg engem magának.
Az egyik dátumot a régészeti leletek, a másikat pedig a Biblia alapján állapította meg. Nem lehet, hogy inkább a Biblia a kissé túlhaladott?
