1. Melitta

    Melitta Adminisztrátor Fórumvezető

    Hosszú volt az út, amíg elmondtam a feleségemnek – Egy meleg férfi igaz története, 1. rész


    [​IMG]

    Zoli 34 éves, meleg férfi. 2012 óta Londonban él és dolgozik. Korábban, még itthon, mindent megpróbált, hogy „normális” élete legyen. Olyan, amilyet egy magafajta fiatalembertől elvár a környezete. Feleség, otthon, kert, kutyák, tervek a családalapításra…

    Ezeket a terveket végül nem váltotta valóra. Helyette úgy döntött, felvállalja a családja, és főleg a felesége előtt azt, amit 13 éves kora óta tud; hogy kicsoda is ő valójában. Erről az útról számol be nekünk egy cikksorozatban. A sorozat nem véletlenül éppen ma indul útjára. Május 17. a homofóbia elleni világnap. Zoli írása.


    Hiszek a „sorsban”, vagyis abban, hogy életünk párhuzamos fonalai időnként találkoznak, és ott, akkor eldöntheted, melyik úton szeretnél továbbmenni. Vannak olyan szerencsések, akiknek ezt a lehetőséget többször is felkínálja az élet. Nekem megadatott ez, és ha jobban belegondolok, elég sokszor sikerült.

    Még egy dologban hiszek: az a bizonyos „sors” mindig döntetlenre játszik, csak meg kell látni az életünkben. Várni sosem szabad, sem a pozitív, sem a negatív dolgokat, mert akkor 7-1 is lehet a meccs eredménye, mint abban a bizonyos világbajnoki döntőben két éve. Amikor megvan az 1-1, akkor le kell vonulni a pályáról, ez egy többfordulós játék.

    Férfi vagyok, meleg vagyok, magyar vagyok, londoni vagyok, elvált vagyok, szingli vagyok, önző vagyok, boldog vagyok. Nem egymás után, hanem jelenleg egyszerre.

    Hosszú volt az út, amíg eljutottam idáig, közben sokszor nevettem és sírtam a boldogságtól, a szomorúságtól, a vágyakozástól, a csalódástól és a reménytől.

    A bevallás mindig a legnehezebb dolog. Bevallani önmagadnak, bevallani a családodnak, bevallani a barátoknak. 13 éves korom óta tudom, hogy szexuálisan vonzódom a férfiakhoz (akkor még) is. Önmagamnak bevallottam, persze ezt csak 20 év távlatából látom ilyen egyszerűnek, hogy pipát tettem a lista első pontjára. A kilencvenes évek közepén megtartottam ezt a titkot magamnak, és kiéltem a vonzódásomat a pornófilmek és szexújságok világában. Hosszú ideig mindez nem is okozott semmilyen dilemmát, teljesen normális életet szerettem volna élni, feleséggel, gyerekekkel, kertes házzal, kutyákkal…

    A sors megadott nekem mindent, mint a mesében, a gyerekek kivételével, és ez a tény azon bizonyos fonalak találkozásánál később teret adhatott önző döntéseim meghozatalában.

    2010. szeptember 21. Hét éve éltem együtt a feleségemmel, nemrég ünnepeltük a második házassági évfordulónkat. Ekkor úgy éreztem, hogy minden összeomlott körülöttem, rengeteg adósság, eladhatatlan ház, az ezekből fakadó reményvesztettség és kilátástalanság is eluralkodott rajtam. Az időpontnak azért volt jelentősége, mert előző nap érkezett a levél, melyben jelezték, hogy KHR-listára kerültem. Egy dolgot biztosan tudtam, hogy a nejemet nem akarom magammal rántani ebbe a lehetetlen helyzetbe, és jobban tesszük, ha életünk fonalát elválasztjuk egymástól. Tettem mindezt úgy, mintha erről nekem jogom lett volna egyedül, tárgyilagosan, az érzelmeket figyelmen kívül hagyva döntést hoznom. Helyszínnek a feleségem munkahelyét választottam, mert csak itt lehettünk kettesben, és késő délutánonként már csak egyedül dolgozott. Most nem volt egyedül, így az emeleti irodából lementünk a földszinti konyhába, az ajtó valahogy mégis nyitva maradt résnyire. Nem az a tányérdobálós típus (inkább kávéscsészék), sosem vitatkoztunk vagy veszekedtünk, most mégis nyugalommal konstatáltam a tényt, hogy a csörömpölést meghallhatják. Nem ültünk le. Ő egy karnyújtásnyira állt meg az ajtótól és a konyhaszekrénytől is. Ekkor mély levegőt vettem, és belekezdtem a mondandómba. Érveltem és ellenérveltem az ő érveire, mint anno a disputa táborban, csak itt nem volt bíró, aki a végén döntést hozott volna. Nem fogadta el, hogy csak így vége legyen, holmi pénzügyi gondok miatt. Végül előhúztam az aduászt: „nemcsak a nőkhöz vonzódom”. Ekkor néhány másodperc csend, ami perceknek tűnt, végül becsukta az ajtót, én pedig vártam a csészealjak záporát, vagy legalábbis harsány szócsatára számítottam. A nejem nyugodt maradt, majd feltette a leglehetetlenebb kérdést, ami ilyenkor egy nőnek, egy szerelmes asszonynak, egy feleségnek az eszébe juthat: „El tudod képzelni, hogy egy férfival éld le az életedet?”

    Paff, most esett le, hogy az elmúlt percekben nem ugyanazt a „játékot” játszottuk, az ászra bemondta a sakk-mattot. Hihetetlen és megdöbbentő érzés ez így utólag, mintha tudta volna az akkori válaszom: „nem”. Dehogyis, én egy másik pasival, együtt, meg élni, a gondolat annyira távol állt tőlem, hogy kirázott tőle a hideg.

    Vonzott a férfi test tetőtől-talpig, minden szexuális fantáziám ekörül forgott, de nem tudtam elszakadni a magyar valóságtól, mely kertes házat, kiskutyákat, gyerekeket jelentett számomra, amit férfival az oldalamon elképzelhetetlennek tartottam.

    „Akkor menj, csináld, találkozz pasikkal, vigyázz magadra, ne vidd túlzásba, és mindenkiről tudni szeretnék”. Ez a második leglehetetlenebb mondat, amit egy ilyen helyzetben vársz a feleségedtől. Amikor ott állsz abban a bizonyos kereszteződésben, ahol a sorsod fonalai találkoznak, túl vagy a döntésen, hogy az addig még ismeretlen fonalon haladsz tovább, és ekkor váratlan, megmagyarázhatatlan, szinte lehetetlen helyzetben találva magad, mégis maradsz az ismertebb úton. És én mentem, csináltam, találkoztam, de nem mondtam el mindenkit, túlzásba vittem és nem vigyáztam, mint mondtam a sors 1-1-re játszik, azonban ez már egy másik történet…

    Zoli

    Folytatása következik.
     
  2. Melitta

    Melitta Adminisztrátor Fórumvezető

    „Semmit nem bántam meg, de ezer dolgot másképp csinálnék” – Egy meleg férfi igaz története, 2. rész


    [​IMG]


    A múlt héten, épp a homofóbia ellenes világnapon új sorozat indult, Zoli története. A jelenleg Londonban lakó magyar férfi elmeséli: heteroszexuális kapcsolatban élőként miként nézett szembe azzal, hogy valójában férfiakhoz vonzódik, és miként vállalta föl magát. Az első részből egyebek mellett az is kiderül, hogy Zoli nagyon szerencsés, mert a felesége egészen különlegesen elfogadó és nagyvonalú ember. Tartása, támogató szeretete a mai történetben is bebizonyosodik. Pedig egy nagyon komoly kihívással kellett szembenézniük, nem sokkal a coming out és az „új családi felállás” után; Zoli nemibetegségével. Zoli írása.


    A címben szereplő mondatot szoktam válaszolni arra a kérdésre, hogy nem érzem-e elvesztegetett időnek, amit 30 éves koromig éltem. Amíg nem vállaltam önmagam.

    Van egy dolog, amit nem vehetsz meg pénzért, ez pedig az idő. Egyetlen percedet sem tekintheted elvesztegetettnek.

    Az nem érdekes, hogy én vajon még időben jöttem-e rá, és vallottam be, hogy meleg vagyok vagy későn… inkább, hogy azok miként élték meg, akiknek az idejével mindez össze volt kapcsolva.

    A volt nejem erre így válaszol: „nem lennék ez az ember, aki most vagyok nélküled, és az együtt töltött évek nélkül, most így vagyok önmagam, és ez így jó.” Hihetetlenül erős nő, és nekem megadatott az a kivételes szerencse, hogy lassan négy évvel a szakításunk és két évvel a válásunk után is ott van mellettem, mint az egyik legjobb barát.

    Olaszországba tartottunk, közös nyaralás volt ez az öcsémmel és a barátnőjével, négyesben. 20 órát zötyögtünk a busszal, amit nagyrészt üléssel töltöttünk. Korábban sosem volt problémám ebből, most viszont elkezdett dagadni a bokám és a lábfejem. Mindenki azt gondolta, hogy a hosszú út az oka, csak én tudtam: ez nem így van. Ez az egyik kellemetlen mellékhatása egy bizonyos gyógyszernek. Pár nappal korábban kaptam meg a szükséges antibiotikum injekciót – az irodalomórákról jól ismert betegség – a szifilisz ellen.

    Baj, hogy a legtöbb ember csak irodalomórán hall erről a betegségről; egy kivételes tehetségű magyar költő (Ady Endre – a szerk.) a múlt század elején belehalt egy akkor még gyógyíthatatlan fertőzésbe, amit akkor (nem kevés áthallással) vérbajnak hívtak.

    Mára tudjuk a másik nevét is, de mivel a betegség gyógyíthatóvá vált, nincs szem előtt, nem beszélünk róla, ezért hajlamosak azt hinni az emberek, hogy már nem is létezik.

    Mindezzel én is így voltam, egészen addig a telefonhívásig, amíg nem közölte velem az akkori egyetlen férfi szexuális partnerem, hogy a védekezés ellenére „sok szeretettel” várnak a bőr- és nemibeteg gondozó intézetben, mert szükségesnek látják némi penicillin-injekció bejuttatását a szervezetembe. Életem egyik legbájosabb főorvosnőjével találkoztam akkor, és egyben a legkínosabb szituációt éltem meg… azt éreztem, hogy újabb forduló zárult, a meccs eredménye: 1:1.

    A buszon ülve tudtam, hogy két nap, és a dagadás elmúlik, tudtam, hogy a penicillin-injekció tulajdonképpen már hatott, hisz valamennyi egyéb tünetem megszűnt. A nejem egészségéért nem aggódtam, mivel a betegség „beszerzése” és az utazásunk napja között nem voltunk „együtt”, pont ez volt az a két hét, amikor munkáink miatt nem találkoztunk emberi időben. Ennek ellenére neki is meg kellett kapnia a kezelést a „feleség jogcímén”, és nyilván én sem kockáztattam, hogy diagnózis nélkül maradjon. Ugyanakkor – és pont ezért – nem akartam beárnyékolni a nyaralásunkat, ezért úgy döntöttem, hogy csak a hazaérkezésünk után mondom el neki, mi történt, és mit kell tennie. Mint utólag kiderült, kár volt ettől az „árnytól” védenem a pihenésünket, és nemcsak azért, mert az egy hét alatt végig szikrázó napsütés volt a tengerparton.

    Mindig is tudtam, hogy a magyar orvosok többsége hivatásként tekint a munkájára, viszont azt nem gondoltam, hogy ennyire gyorsak is. Has-süttetésünk harmadik napján telefont kaptunk a szülőktől: a nejem nevére levél érkezett a Városi Rendelőintézettől (még szerencse, hogy egy megyeszékhelyen is csupán ez kerül fel a feladó helyére), mivel természetesen nem bontották ki a levelet, nem is derült ki számukra, hogy pontosan honnan jött. Azt csak néhány évvel később értettem meg, immár londoni lakosként, szüleink miért is gondolták úgy, mintegy 1600 kilométerre Magyarországtól (azon kívül, hogy megkezdjük az aggódást), mihez is kezdhetünk ezzel az információval, és miért nem várhatott annak közlése még néhány napot.

    Gondoltam, akkor ideje a szikrázó napsütésbe némi zivatarfelhőnek érkeznie, így elárultam a levél tartalmát, annak okát, és bár tudott a pesti srácról, mégsem erre a reakcióra számítottam.

    Nem jöttek a zivatarfelhők, még csak egy késő nyári zápor sem. „Értem, akkor csak ennyi?!” A „csak” nem a helyzet kezelése volt, hanem annak a megkönnyebbülésnek a jele, hogy nem valamilyen korábbi, komoly vizsgálat sikertelensége miatt hívták vissza.

    Életünk egyik legszebb hetét töltöttük el, és a mai napig is vágyunk vissza a késői olasz nyár varázslatába. Hazaérve a feleségem megkapta a szükséges kezelést, annak ellenére, hogy nem adtam át neki a betegséget.

    Számomra ez a történet egyszerre szól őszinteségről, hazugságról és arról a bizonyos sánta kutyáról. Számomra mégis mást jelent, így évekkel később:

    ha valakit tiszta szívedből szeretsz, akkor őt óvod és véded mindentől, még saját magadtól is, inkább csalsz, hazudsz, hogy ne érje sem testi, sem lelki sérülés, persze csak utólag ismered be azt, hogy ez a legrosszabb dolog, amit tehettél.

    Semmit nem bántam meg, de ezer dolgot másképp csinálnék…

    Folytatas...
     
  3. Melitta

    Melitta Adminisztrátor Fórumvezető

    „Szerelmes lettem egy férfiba” – Egy meleg férfi igaz története, 3. rész

    [​IMG]


    „Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldel a nyárfa az ablak előtt…” Sokszor eszébe jut Petőfi versének első néhány sora Zolinak, a Londonban élő meleg magyar férfinak, aki néhány héttel ezelőtt indította el sorozatát nálunk. Számára a cím jelent igazán sokat: Szeptember végén. Akkor voltak az azóta elvált feleségével az évfordulóik, születésnapok, fontos évszámok és az őszinte, sorsfordító, ám a borzasztóan rosszul időzített vallomások is. Szeptemberben dőlt el az is: hiába próbálja „meggyőzni magát” arról, hogy a heteró élet teszi majd őt boldoggá… Zoli írása.




    British summer

    2012. július 13-a, péntek. Még nem szeptember… A gépünk háromórás késéssel landolt Londonban. Azon viccelődtünk a feleségemmel, Verával, hogy a 13-mas számunkra szerencsés szám, mivel ezen a napon ünnepelünk születésnapot és házassági évfordulót is. Angliai életünk kezdéséhez ez a nap mégis egy kicsit erős nyitány. Valószínűleg a péntek az oka. Bemutatkozik a „british summer”, a szűnni nem akaró esőjével, esernyőforgató szelével és 15 fokos, télikabátos „melegével”. Ugyanakkor rögtön láttuk, hogy az angolok miért is különleges nemzet: szakadó eső ide, 15 fok oda, itt igenis nyár van, tehát póló, rövidnadrág és papucs dukál. Alig két és fél hónappal később jövünk rá mindketten: nemcsak a „british summer” és az angol mentalitás lesz újdonság számunkra, hanem az is, hogy a 13-a egy jó darabig csak egyikünknek marad a szerencseszáma.

    Megpróbáltam visszaállítani a régi életemet…

    Érkezésünk előtt hónapokkal eldöntöttem magamban valamit. Vissza akartam térni a korábbi életemhez. Ahhoz, amit a feleségemmel a „pasizós” korszakom előtt éltem. Nem éreztem áldozatnak magam, hanem azt hittem, hogy ez lesz a boldogságunk kulcsa. Ezt akartam hinni. Lezártam a pesti „kapcsolatomat”, a férfival barátok maradtunk (hihetetlen módon a mai napig). És megpróbáltam újra a heteró házasemberek életét élni.

    … de nem sikerült

    Keserves lecke volt, de meg kellett tanulnom valamit: saját magadat nem tudod átverni, főleg akkor nem, ha olyan kísértésnek vagy kitéve, amit a melegek „fővárosa” London kínál.

    Augusztus elejének egyik délutánján újra regisztráltam, arra a bizonyos oldalra. Képeket töltöttem fel, nézelődtem, üzeneteket kaptam és válaszoltam. „Friss áru” voltam, így rengetegen írtak. Rögtön láttam, hogy ez egy teljesen más világ, és nem csak átvitt értelemben. Nincsenek fekete profilképek, vagy ha igen, akkor az első levélben rögtön fotót kapsz. Viszonylag kevés a nem valós infó, mert nincs ok arra, hogy ferdíts a tényeken. A nagy számok törvénye alapján itt mindenki megtalálja, akit szeretne. A választék igen széles a csak „sex and go”-tól egészen a „true love”-ig. Mondjuk, a szexet és haverokat keresők vannak többségben, hogy aztán ezzel fejezzék be a bemutatkozó szöveget: „You never know what will happen”. Sosem tudhatod, mi lesz belőle. Én sem tudtam, amikor válaszoltam annak a magyar srácnak, aki az elsők között írt aznap este. Különös volt, mert nagyon hasonlított az egyik barátomra, akit egyetemi éveim alatt ismertem meg, és nagyon sokszor ábrándoztam róla. Most, ha nem is vele, de egy hasonlóan elragadó pasival csetelhettem, így nem volt kérdés, hogy találkozunk. Aztán majd meglátjuk, mi lesz belőle… A biztonság kedvéért, és mert ha már lúd legyen kövér, még egy randit beszerveztem ugyanarra a napra egy litván sráccal. Hát igen, ez volt az én Londonom: szex, hazugság, videó… nélkül.

    A nagy találkozás

    Másfél órát utaztam, de megérte. Az ajtón kilépve azonnal biztos voltam abban, hogy nem megyek el a másik randira. A következő hetekben alakult ki bennem az az érzés, amit addig elképzelni sem tudtam: randiztam azzal a sráccal, akivel tinédzserként kellett volna, aki akkor a tökéletes ember volt számomra, akivel el tudtam képzelni a közös életet házzal és kutyákkal, de házasság és gyerekek nélkül.

    Lett második, harmadik és sokadik találkozó is, és az érzés egyre inkább erősödött mindkettőnkben. Szerelmes lettem egy férfiba.

    Néhány héttel később már tudtam, tovább nem hazudhatok többet Verának, hisz mindent tud. Csak nem beszél róla. Be kellett látnunk mindkettőnknek, hogy bármennyire is nehéz, el kell engednünk egymást, mert nem én leszek az a férfi, aki őt nőként boldoggá teszi. „Csodálatos” évfordulós és még „nagyszerűbb” születésnapi ajándék volt ez így szeptember végén… de nem lehetett vele tovább várni.

    Emberek mellettem

    Állok a tükör előtt, és a szembeköpés csak azért marad el, mert éppen nincs itthon ablaktisztító. Életem során sokszor bántottam meg másokat, bár sosem akarattal vagy tudatosan, csupán önzőségből. Mindez persze nem mentség, még csak nem is mentegetőzés, nem lehet az, hisz ahogy az Interneten ezerszer olvastuk már, ha összetöröd a tányért, és újra összeragasztod, az már nem ugyanaz. Valóban nem. De nem mindegy, miként éled meg az életed eseményeit. Az összeragasztott tányér is tányér marad, legalábbis funkcióját tekintve.

    Persze tudom, hogy az emberi természet és lélek nem ilyen egyszerű, azonban egy dologra tökéletesen rámutattak a szerelmeim, a családom és a barátaim: csak rajtunk múlik, hogy a ragasztás mentén hagyunk-e mintát festeni, mellyel megújulhatunk, akár még szebbé is válhatunk, ahogy egyszer a havas téli tájból is virágzó rét lesz.

    Visszatekintve már látom, hogy mi volt a célja a sorsnak, amikor ezeket az embereket mellém állította az utamon.

    Vera megmutatta, milyen a mesebeli önzetlen szerelem. A pesti srác rátette a kezemet annak az ajtónak a kilincsére, amelyen a Zoli 2.0 felirat volt. Új barátom pedig kinyitotta ezt az ajtót, és kézen fogva belépett rajta velem. Aztán én elengedtem ezt a kezet, mert szabadságot akartam, kipróbálni mindazt, amit addig nem mertem, és nem érdekelt, hogy az mennyire fáj mások lelkének.

    „(…) De látod amottan a téli világot? Már hó takará el a bérci tetőt.”

    Folytatása következik.
     
  4. Georgina Bojana

    Georgina Bojana Kormányos Fórumvezető Kormányos

    Nézd meg ezt a videót, érdemes!
    Lakatos Márk egy valóban kivételes EMBER. Így, csupa nagybetűvel leírva. Neki is meg voltak a saját korlátai, amit Ő viszont ledöntött. Sikerrel.

     
    Jártó Róza kedveli ezt.
  5. Lux Movie

    Lux Movie Tag

    Sajnos nagyon sokan elhiszik azt a sokszor hangoztatott hazugságot, hogy a homoszexualitás egy valakivel együtt született "tulajdonság", erről nem tehet és ebből nem lehet megváltozni. Ő ilyen és kész. Ezt már sok olyan beszámoló megcáfolta, akik maguk korábban homoszexuálisak voltak és ma már normális heteroszexuális kapcsolatban élnek. Én még csak terápia sem kellett hozzá. Én is ismerek ilyen embert. Csak egy pár link ehhez a témához:


    http://www.iwasgay.com/
    http://illbehonest.com/jesus-christ-saved-me-from-27-years-of-homosexuality-david-upton
     
    bumbayo kedveli ezt.
  6. Georgina Bojana

    Georgina Bojana Kormányos Fórumvezető Kormányos

    *
    A nembeli hova tartozása, mindenkinek légyen már meg' a legszemélyesebb döntése és magánügye. Ezért bárkit kirekeszteni, megfélemlíteni, kicsúfolni, nevetségessé tenni, megvetni - az ám, az igazi - bűn!
     
  7. Lux Movie

    Lux Movie Tag

    A megjegyzésed a posztomra értelmezhetetlen, hiszen nem válasz arra, mivel azt sejteti, hogy én a posztommal arra agitálnék valakit is , hogy azt tegye, amit te igazi bűnnek írsz le, pedig nem. A megyjegyzéssel egyébként nem értek egyet, de akkor legalább én válaszolok arra.

    1. Én is állíthatom magamról amerikai színesbőrűként, hogy fehérbőrű vagyok, ettől még nem leszek az. Miért? Nem lehet ez az én legszemélyesebb döntésem és magánügyem? Ki kell ezért rekeszteni, megfélemlíteni, kicsúfolni, nevetségessé tenni, megvetni? Ez nem igazi bűn? Aki a természetest természetellenesre fordítja, azt nem kell nevetségessé tenni, az saját magát teszi azzá. Ha egyszer ott a himbilimbi a lábam között, akkor ha a falramászok sem leszek nő.
    2. Ha a határokat elbontjuk, jön az ár: lásd pl. a Facebook legalább 58 féle nemi meghatározását. Vagy mint legutóbb valaki azért perelt be egy megyei házasságkötő hivatalt az USA-ban, mert nem volt hajlandó összeadni őt a szeretett számítógépével.
    3. A kirekesztés, megfélemlítés, kicsúfolás, nevetségessé tevés, megvetés inkább azok részéről tapasztalható és aggasztó módon egyre agresszívabban az utóbbi időben, akik magukat "másnak" mondják. Bejelentkeztem egy hírlevélre, ami rendszeresen közöl ilyen eseményeket, ahol hívő és nem hívő embereket hurcolnak meg azért,a mit jónak tartanak és nem hajlandóak az ilyen más embereknek hajlongani és nem élhetnek a lelkiismereti szabadságukkal. Ezekt az emberek azokat a "másokat" nem rekesztik ki, nem félemlítik meg, nem csúfolják ki, nem teszik őket nevetségessé, neg vetik meg, hogy a felsorolásoddal újra éljek. Petíciókkal próbálják meg jóérzésű emberek ezeknek az embertársaiknak a "mások" általi meghurcoltatását megakadályozni, illetve megállítani.
    4. ha valaki hangoztatja is a sötét bőrszíne ellenére is, hogy ő már pedig fehér, jól van, akkor hangoztassa. Lehet, hogy ezért ki fogják nevetni (ne csodálkozzon), megvetni, kirekeszteni, kicsúfolni, nevetségessé tenni, megvetni szerintem nem, csak ne kényszerítse senkire, hogy ezt ő is úgy lássa, ahogy ő és elfogadja, mert ha nem akkor ő bizony állami eszközökkel fogja ezt kikényszeríteni és azokat meghurcolni. Ez az igazi bűn!
     
    Baradlay Richárdo és bumbayo kedveli ezt.
  8. Georgina Bojana

    Georgina Bojana Kormányos Fórumvezető Kormányos

    *
    Kössünk békét, egy oldalon állunk.
     
  9. Lux Movie

    Lux Movie Tag

    :cool:hát ez csak természetes, én a béke embere vagyok, utálom a háborút, amiket írtam sem rossz szándékból vagy ellenségeskedésből írtam. akkor erre bontsunk pezsgőt :dr_173:
     
  10. Melitta

    Melitta Adminisztrátor Fórumvezető

  11. Beka Holt

    Beka Holt Kormányos Fórumvezető Kormányos

    Melitta kedveli ezt.
  12. Dhália

    Dhália Állandó Tag

    Sziasztok!

    Először is ne haragudjatok, hogy ebbe a topicba írok. Nem tudom, hogy melyikbe kellett volna és ebben a legfrissebb a komment, így esetleg ez még nem merült a feledés homályába és kapok segítséget. Szóval... Írtam egy szerelmes regényt, amely két lány kapcsolatáról szól. Nincs benne semmi extra, egyszerű maga a történet. Romantikus kisregény.
    Itt jön a segítség kérés! Szeretném ha mások is elolvasnák az írásomat és miután végig rágták magukat a 101 oldalon írnának véleményt, kritikát, tanácsot stb... ami alapján csiszolhatnám. Szívesen elküldöm privátba... Esetleg azt is szívesen veszem, ha valaki segítene és korrektúrázná. Nem vagyok jó helyesíró...de nem vétek olyan sok hibát, hogy mondjuk a szövegem olvashatatlan legyen... de azért van benne. Ezt kiküszöbölni esetleg stilisztikai hibákra is rávilágítani... vagy logikátlan eseménysorra...
    Azt is szívesen veszem, ha mondjuk tanácsot kapok, hogy kihez vagy melyik fórumhoz kellene fordulnom ez ügyben.
    Előre is köszönöm a válaszokat!

    Dhália
     
  13. Melitta

    Melitta Adminisztrátor Fórumvezető

    Oliver elmondja öccsének hogy homoszexuális – a kis 5 éves fantasztikus válasszal áll elő
    Oliver Potter a kistestvérével ült le beszélgetni egyik nap és ez hihetetlen szép esemény volt. A beszélgetésben Oliver elmondja a fiatal Alfie-nak, hogy ő homoszexuális.

    A filmet már több, mint 330 000-szer látták, mióta teltették a Youtube-ra. Három nappal ezelőtt történt ez és a kedves megjegyzések azóta is özönlenek.

    A kisfiú édes reakciója mindenkinek meglágyította a szívét.

    A beszélgetés nyitó mondata után az idősebb testvér megkérdezi öccsét:

    -Mit szólnál ahhoz, ha egy férfit vennék el?

    [​IMG]
    Independent

    A kis öccse válasza azonban nagyon meglepi Olivert, mert erre a frappáns megjegyzésre egyáltalán nem számított.

    -“Annyira klassz lesz, ha hozzámész egy férfihoz, mert láttam egy filmben, amikor egy férfi beleszeretett egy másik férfiba. Ez olyan klassz volt. A szerelem az szerelem.”

    -“Ha pedig gyereked lesz, akkor olyan gyereked lesz akinek nincs senkije.”- mondta a kisfiú és Oliver megkérdezte öccsét, tudja-e hogy két férfinak együtt nem lehet gyereke.

    [​IMG]
    Independent

    Igen, a szerelem az szerelem. Ez az édes kistestvér pedig igazán nagyon kedves családtag.

    -Itt nincs helye a gyűlöletnek. – jegyzi meg Alfie.

    Nézd meg a lenti filmet és kérjük oszd meg valakivel, akinek ma több szeretetre lenne szüksége.
     
    Georgina Bojana és Beka Holt kedveli ezt.
  14. Sziasztok!
    Épp a minap olvastam a volt jógaoktatóm blogjában, hogy egy meleg barátja elvitte őt egy "más" szórakozóhelyre. Azért írom a más szót,mert nem takarja szerintem sem a homosexszuális,sem a meleg szó, azt amiről szó van. Emberek ők is,csak másként látják a dolgokat,máshogy szeretnek. A lényeg,hogy a szórakozóhely nagyon kultúrált és biztonságos volt a blog szerint. Már régóta nem tudott ilyen önfeledten bulizni a barátaival. Szerintem ez sokatmondó,a mai világban.
     
    Utoljára módosítva: 2017 Augusztus 1
    Georgina Bojana kedveli ezt.
  15. Melitta

    Melitta Adminisztrátor Fórumvezető

    Allithatom a legjobb night musort a melegbarban lehet latni. Mi is voltunk a csaladdal es baratokkal, fantasztikus remek buli volt. Humor ezerrel, kivalo enekesek, tanckar igazi show musor, es telt haz.
     
    NeuKriszta és Georgina Bojana kedveli ezt.
  16. Melitta

    Melitta Adminisztrátor Fórumvezető

    Hosszú évek után megtörte a csendet: Elton John a feleségéről vallott

    Elton John nős volt
    Az egyik legnépszerűbb énekes, a 70 éves Elton John 1976-ban árulta el, hogy biszex, majd 1988-ban bevallotta, a teljes igazság az, hogy kizárólag a saját neméhez vonzódik. Jelenlegi párjával, David Furnish-sel 1993-ban jött össze, de csak 2014-ben mondták ki a boldogító igent. Két kisfiút nevelnek, őket béranya szülte. Azt azonban csak a fanatikus rajongók tudják, hogy a világsztár annak idején megnősült. Feleségét csak nagyon ritkán emlegeti, most mégis megtörte a csendet.


    A feleségéről vallott
    Ausztráliában nemsokára szavazást tartanak arról, engedélyezzék-e az azonos nemű párok házasságát. Elton John természetesen kiáll az ügy mellett, ezzel kapcsolatban emlegette fel volt feleségét, akiről nagyon szépen, tisztelettel beszélt. A hölgyet egyébként Renate Blauelnek hívják, négy évig volt a sztár neje.

    "Sok évvel ezelőtt Ausztráliát választottam az esküvőm helyszínéül, hogy elvegyek egy nőt, akit a mai napig szeretek és csodálok. Mindennél jobban szerettem volna jó férj lenni, de így megtagadtam önmagamat. Ez szomorúvá tette a feleségemet, engem pedig gyötört a lelekiismeret és a megbánás. Ahhoz, hogy kiérdemeld valaki szerelmét, elég bátornak kell az őszinteséghez a magad és a partnered felé" - írta Elton az alábbi kép mellé.

    [​IMG]
     
    Georgina Bojana és Beka Holt kedveli ezt.
  17. Georgina Bojana

    Georgina Bojana Kormányos Fórumvezető Kormányos

    *
    Közeli barátaim, rendszeresen oda járnak bulizni. Pedig ők nem "mások", csak szeretnek ott lenni,mert felesleges zaklatást nem tapasztaltak, részegeket sem, mindenki tiszta, nett és udvarias. Nincsenek felajánlkozások és szemtelenségek sem. De van tisztaság és udvariasság. Táncolni pedig mindig táncolnak és nem nevetik ki azokat, akik egy neműek és össze ölelkezve lassúznak. Ez itt természetes és elfogadott. Ők nem azért járnak oda, mert "cikizhetnéjük" van, hanem azért, mert rendkívül barátságos ez a hely. S, igen, Budapest belvárosában, mondhatni szívében található. Amikor ezt nekem elmondták, nem botránkoztam meg és tudom, jól beilleszkednek az ottani körülményekbe. Nem bámészkodnak, nem vihorásznak, hanem azért mennek oda, mert jól akarják magukat érezni, és jól is érzik magukat. Ennyi.
     
    Jártó Róza és NeuKriszta kedveli ezt.
  18. Melitta

    Melitta Adminisztrátor Fórumvezető

    Nem hiszem, hogy a melegek számára létezik külön út!

    Czakó Péter

    Régóta meg akartunk kérdezni egy hozzáértőt, egy szakembert, ugyan mondja már el, mi a helyzet a magyarországi melegekkel? Kik képviselik ma a melegeket és hol vannak a meleg politikusok?

    [​IMG]
    Hogy mit tartogat a jövő a magyarországi LMBT-közösség számára? Erről és sok minden másról kérdeztük Lakner Zoltán politológust, a 168 Óra főszerkesztő-helyettesét.


    - Mit jelent számodra az identitás és önmagad felvállalása?


    - Ennek kettős értelme van, egyfelől amikor még egyetemista koromban a családommal, a barátaimmal tisztáztam, hogy mi is a helyzet, akkor minden izgalom ellenére pontosan tudtam, hogy támogatni fognak, és a melegség nem igazán ügy a számukra.



    Valóban inkább az érdekelte őket, hogy ez jár-e valami külön nehézséggel a számomra a világban, aminek a leküzdésében segíthetnek.


    A három évvel ezelőtti coming outot, ez biztos furán hangzik saját magammal kapcsolatban, valamiféle felelősségérzet szülte, hogy ez talán segítség azoknak, akiknek a környezete sokkal kevésbé elfogadó, mint az enyém.


    Minél többen merjük, tudjuk felvállalni, annál kevésbé tűnik a melegség különösnek, amit csak nagy nekikészüléssel lehet elmondani másoknak.


    - Mennyi ideje vagytok együtt a barátoddal, és ki végzi otthon a házimunkát? Milyen programokra jártok, mennyi idő jut egymásra és a barátokra?


    - Pár napon belül lesz a tizenhatodik évfordulónk. Nagyon szeretjük egymást, erről nehéz lenne többet mondani. Ennyi idő alatt két embernek van ideje összecsiszolódni a hétköznapokban, mert azokból van a legtöbb.


    Mindketten vállalunk az itthoni tennivalókból, ez sose igényelt különösebb egyezkedést. Ezen kívül mindenkire és mindenre kevés időnk van, legalábbis jóval kevesebb, mint amennyit szívünk szerint a családunkra és a barátainkra szánnánk, de azért igyekszünk.


    Egyikünk se nagy bulizós, viszont a színház tényleg közös szenvedély. Nem megyünk mindenhova együtt, hagyunk szabad teret egymásnak, meg hát nem is száz százalékig ugyanaz érdekel mindkettőnket!


    - Szeretnétek valamikor gyereket?


    - Szoktunk erről beszélgetni, de most erről többet nem mondanék!


    - Nyugaton az élettársi kapcsolat melegeknél is rengeteg jogot tartalmaz például adókedvezményeket, de a magyar meg szinte alig tartalmaz valamit, csupán egy név az egész. Mégis miért döntöttetek a bejegyzett élettársi kapcsolat mellett?


    - Ennél azért szerintem jobb a helyzet, a házasságra vonatkozó jogszabályokból a névviselés és sajnos éppen a közös gyermekké fogadás, valamint a reprodukciós eljárásokban való részvétel, ami nem vonatkozik ránk. Nyilván nem véletlen, hogy éppen ezek nem.



    A hivatalos élettársi kapcsolat melletti döntésnek, mindezek tudatában, volt egy teljesen privát része, egyszerűen szerettük volna megünnepelni magunkat, meg annyiból egy praktikus megközelítése is, hogy mivel komolyan gondoljuk, hogy összekötjük az életünket, bizonyos hivatalos dolgok így elvileg egyszerűbben intézhetők.


    Olyan értelemben meg volt benne dacreakció is, hogy egy barátságtalan közéleti környezetben is megpróbálunk élni a jogainkkal.


    - Mi a véleményed a melegházasságról és annak magyarországi bevezetéséről?


    - Pontosabbnak tartom a házassági egyenlőség kifejezést, ebben, azt hiszem, benne van a véleményem is. Azzal együtt, hogy egyáltalán nem gondolom, hogy egy kapcsolat minőségét annak anyakönyvi státusa adja meg, de a választás szabadságát és lehetőségét döntőnek tartom.

    [​IMG]
    - Mit gondolsz a magyarországi melegek jelenlegi helyzetéről? Szerinted jobb, vagy rosszabb a helyzet?


    - Olyan, mint minden: van egy szűk, döntően budapesti, nagyvárosi réteg, amely megélheti a szabadságát, és van egy jóval tágabb kör, amelyiknek ez sokkal nehezebb. Nem mindenki teheti meg, hogy elköltözik oda, ahol könnyebben élhet, és nem mindenkinek van eszköze, hogy változtasson a környezetén!



    Ehhez jönnek még a személyes, családi adottságok, otthonról hozott értékek, vagy olyan kötelezettségek, amiket a felismerés előtt vállalt valaki, tehát például családot alapított, mielőtt önmaga előtt tisztába jött volna saját melegségével. Nagyon sokféle sors van.


    Éppen ezért gondolom, hogy a felvállalás ma is kihívás, és sokan vannak, akik a régről ismert rejtőzködési, alkalmazkodási mintákat kénytelenek követni, ami nagyon nehéz, akár romboló is lehet. Gyakran tartós frusztráció és súlyos traumák kiindulópontja a megbélyegzés, vagy az attól való félelem.


    - A pártok mennyire csak beszélnek róla, hogy támogatják, azaz csak felszínes, ahogy az egyes pártok támogatják a melegeket, vagy tényleg odateszik magukat?


    - Maradjunk annyiban, hogy nem ez a közbeszéd fő iránya, ahogy a pártprogramoknak sem hangsúlyos részei a melegjogok, habár vannak ellenzéki pártok, amelyek egyértelműen támogatják az LMBT+-közösség jogait, és nyilvános rendezvényeken is jelen vannak. De ezeknek a pártoknak jelen tudásunk szerint nem sok esélyük van a kormányzást befolyásolni.


    - Németországban a legnagyobb kormányzópártnak a CDU-nak, van meleg tagozata. Ezt mennyire látod reálisnak a Fidesznél, hogy valaha is lesz?


    - Semennyire. Jó, a politikában sok minden változhat, de a miniszterelnök-pártelnök hivatalosnak tekinthető álláspontja, hogy a meleg társadalom hallgatását várja el: szerinte ha nem ugrálunk sokat, akkor minden rendben lesz. És ezt nyugodtan vehetjük figyelmeztetésnek.



    Ezenközben a Jobbik éppen most erősítette meg sokadszorra, hogy betiltaná a Pride-ot, és sajnálkoznak a bejegyzett élettársi kapcsolat létezése miatt.


    - Hol vannak a magyarországi meleg politikusok, és kit, mit képviselnek? Kik képviselik a melegeket politikai értelemben?


    - Vannak felvállaltan meleg politikusok, nem sok, de nyilván nem csak ők képviselhetik a melegeket, hanem mindenki, aki szolidáris velük. Ilyen politikusok, közéleti szereplők is léteznek.


    Arról már beszéltünk, hogy nem a legnagyobb pártokban. Azt viszont kifejezetten pozitívnak tartom, hogy mintha elkezdődött volna egy nagyon konstruktív vita arról, hogy az LMBT+ jogok érvényesítésének milyen feltételei vannak, miért kell küzdeni: kizárólag a jogok kérdése a jobban élhető élet, vagy például szociális ügyeket, társadalmi hátrányokat is figyelembe kell venni.


    - Szerinted mit tartogat a jövő a hazai melegek számára?


    - Nem hiszem, hogy van a melegek számára külön út. Az egész ország előtt az a kérdés áll, hogy a liberális demokrácia intézményei, az állampolgári részvétel a közéletben és a társadalmi egyenlőtlenségek leküzdése fontos a számunkra, vagy nem.


    Igazából az már egy optimista megközelítés, hogy ez a kérdés előttünk áll, mert lehet, hogy többség maga mögött hagyta, nemleges válasszal. Ha az a döntés, hogy nem érdekesek a jogok és az egyenlőtlenségek, akkor mindenki próbálkozhat a maga életében kisebb-nagyobb oázisokat létrehozni, de ezek sem lesznek teljes biztonságban, ha a társadalmi környezet ellenséges.


    Ez a probléma az LMBT-közösség és tagjai életét is meghatározza, és persze ez azt is jelenti, hogy a saját erejükhöz mérten ők is, vagyis mi is befolyásolhatjuk, ami történik velünk! Ebben nyilvánvalóan azoknak a felelőssége a nagyobb, akiknek módjuk van többet tenni!


    Lakner Zoltán az ELTE Társadalomtudományi Kar Szociálpolitikai Tanszékének oktatója, elismert politológus, aki 2014-ben coming out-olt a Budapest Pride alkalmából.
     
    Georgina Bojana kedveli ezt.

Megosztás