Gyanus az egesz ugy, s a te esetedben igaz a modas hogy a szerelem vakit. A paroddal egyutt kapod a rokonsagat is, ha oket nem ismered akkor kellemetlen meglepetesek erhetnek, ha nem europai hatteru / kulturaju a baratod akkor a kulturalis + tradicionalis feszultsegek hamar szetvethetik a boldogsag rozsszin palotajat.
Ismerem a rokonságát, szóval ezzel kapcsolatban nincsenek aggályaim, nagyon szeretnek, én is bírom őket, és szerencsére kezdettől fogva elfogadtak, az elején volt probléma, amikor nem hitték, hogy 3 hónapnál tovább fog tartani a kapcsolat, de most már elszállt belőlük a kétely.
Mellesleg ő még az apukájával és a két húgával él, tehát ha kinn vagyok, akkor a szűkebb családdal lakom egy fedél alatt, és az apukája azt mondta, mindig nagyon szívesen lát. A húgaival is jól kijövök, mert az egyikkel közös az érdeklődési körünk, a másik pedig csak úgy szimplán kedvel. Például nagyon jól esett, hogy nekem mutatta meg elsőként az új albérletét. A nagyszülők nem tudják elképzelni, hogy ne menjünk át hozzájuk legalább egyszer egy ebédre vagy vacsorára, akárhányszor vagyok Kanadában, és a nagybátyja, illetve a nagynénje családja is örül, ha benézünk, amikor van időnk rá. A család nagy részének már a kapcsolat elején bemutattak, a nagybátyja külön ebédet csinált az én tiszteletemre, amikor először voltam Montréalban, és legalább 15 ember volt ott a barátomon kívül, akik meg akartak ismerni. Sőt, direkt olyan időpontra hívtak meg, amikor ortodox húsvét volt.
Egyébként európai kultúra, vagyis orosz származású a család nagy része, párom édesanyja ukrán származású, a nagymamája 14 éves koráig Poroszországban élt, de van egy görög ága is a családnak. A dédnagymama pedig eltöltött egy bizonyos időszakot Budapesten, ide menekült, amikor Lenin megdöntötte II. Miklós cárságát, és később Franciaországban találkozott újra a férjével, aki a cár hadseregében szolgált, és ott maradt védeni, ami védhető. Igaz, hogy szláv származásúak, de szerintem nem áll olyan távol a mi kultúránktól, mellesleg ő nagyon nyitott afelé, hogy megismerje a magyar kultúrát, imádja a paprikás csirkét, a lángost, és most már számára is elképzelhetetlen a karácsony szaloncukor nélkül.
Egyébként más esetekben is volt már olyan, hogy a srác külföldi volt, a lány magyar (illetve fordítva), két évnél hamarabb nem házasodtak össze, és mégis jól megvannak. Én sok magyar sráccal (bocsánat, nem általánosítás!) egyszerűen nem tudtam miről beszélgetni, pedig egy kultúrában élünk, benne pedig megtaláltam azt az intelligenciát, amit kerestem, sőt, most, hogy segít felkészülni a TOEFL-re és olyan dolgokat kérdez, amelyek arra szolgálnak, hogy fejlesszék a gondolkodásmódomat, én érzem úgy magam, mintha egy buta liba lennék, mert van, amire nem tudok válaszolni, és hozzá képest ehhez nagyot kell fejlődnöm. De ő soha, egy szóval nem szól le, sőt biztat, hogy gyakoroljak, és meg tudom majd csinálni.
Tehát ne ítéljetek el, főleg ne úgy, hogy csak a felszínt látjátok, hiszen az, hogy nem ismerem a párom rokonságát, a családja történetét, helytelen állítás volt. Másrészt meg ahogy azt már említettem, ez az én életem, az én döntésem, és ne legyen igazatok, de ha ráfázok, az egyes egyedül az én saját hibám lesz, hiszen csakis én vagyok felelős a gondolataimért, és a tetteimért senki más. Erről pedig nem kívánok többet vitatkozni. Én azt hittem, ez a fórum arról szól, hogy segítsünk egymásnak, illetve bizonyos tapasztalatokat osszunk meg egymással, nem pedig arról, hogy elkezdjünk kombinálni a másikról mindenfélét, felületes információk ismeretében...
