Ottawa Saint Paul (Szent Pál) egyeteme adott otthont egy menekültügyi konferencia első napjának, amely az 1956-os forradalom és szabadságharcból származó menekülthullám hatvanadik évfordulóján, illetve Kanada államalapításának 150. évfordulóján került megendezésre.
A három napos konferenciát Mike Molloy, a Kanadai Bevándorlás Történelmi Társaság elnöke nyitotta meg és egyben felolvasta Ahmed Hussen, kanadai bevándorlásügyi miniszter üzenetét. A miniszter hangsúlyozta, hogy e konferencia "kanadai sokszínűségének történelmét" mutatja be. Aztán Mike Molloy hozzátette: "egy olyan világban ahol egyre terjeszkedik a populizmus, illetve a xenofóbia és a bevándorlóellenes tendenciák, különösen releváns e konferencia üzenete."
(Mike Molloy. Fotó: C. Adam)
Schwartz Ágota, az Ottawai Egyetem irodalom és külföldi nyelvek tanszékének professzora, valamint Judy Young-Drache, a Kanada - Magyarország Oktatásügyi Alapítvány elnöke, illetve mindketten a konferencia szervezői, elmagyarázták: a konferencia ötlete az elmúlt másfél év alatt alakult ki. Egyetértettek a szervezők, hogy a konferencia tematikája tágabb lesz, mint hogy kizárólag az 56-os menekülthullámmal foglalkozzon.
(Schwartz Ágota. Fotó: C. Adam)
Judy Younge-Drache az Ottawa-Centre szövetségi választókerület képviselőjének, Catherine McKenna üdvözletét osztotta meg. McKenna elmondta: a konferencia kiváló alkalom az oktatásra és egyben az érdekérvényesítésre is. "Kanada kormánya elismeri, hogy hazánk a különböző népek befogadására épült"--jegyzi McKenna. A szövetségi politikuson kívül, Ottawa polgármestere - Jim Watson - is üdvözölte a konferencia résztvevőit.
(Judy Young-Drache. Fotó: C. Adam)
Németország ottawai nagykövetségét Marianne von Blomberg képviselte a konferencián és megjegyezte: Többet kell tanulnunk a menekülés jelenségéről, hiszen Németországban ez most különösen központi kérdés. Több mint 1,3 millióan kerestek menekült státuszt Németországban és ezzel az országnak számos hihívással és kérdéssel kellett megbírkóznia. Ilyen volt az elbírálási folyamat meggyorsítása valamint a kulturális és gazdasági beilleszkedés kérdése. Szintén jelen volt a konferencián Mark O'Neill, a Kanadai Történelmi Múzeumot és a Kanadai Hadtörténeti Múzeumot felügyelő koronavállalat elnöke.
A UNHCR-t Michael Casarola reprezentálta és elmondta: jelenleg több mint 22,5 millió menekültről tudunk és a szituáció Szudánban, Bangladeshben a Rohingya néppel, valamint a helyzet a Közép Afrikai Köztársaságban különösen aggasztó. A gazdasági, jogi, kulturális és társadalmi integráció a legfontosabbak amikor új menekülteket fogadunk be. Ami a szíriai menekülteket illeti: látjuk, hogy a szír menekültek rendkívüli módon ragaszkodnak Kanadához. Ezen felül tudjuk, hogy a menekült gyerekek általában arányosan nagyobb számban iratkoznak be kanadai egyetemekre mint a Kanadában született gyerekek.
Az első panel a migráció, az elmozdulás és a több identitású létet vizsgálta művészeti szemszögből. A panelt Lilly Koltun, a Kanadai Portré Galéria korábbi igazgatója vezette. A panel elnöke elmondta: maga is bevándorlók közvetlen leszármazottja.
(Lilly Koltun, Fotó: C. Adam)
Amina Jalabi, egy montreáli fotóművész 23 évvel korábban érkezett Kanadába Szíriából. Amikor tavaly érkezni kezdtek szír menekültek, érzelmi szinten is vonzódott hozzájuk. Jalabi egy eléggé fájdalmas fénykép vetítésével kezdte el előadását. Bemutatta azt a világot is bejárt fotót, amelyen László Petra magyar újságíró és operatőr Röszkénél menekülteket rugdosott. Jalabi előadásának második része azonban egy montreáli fotóprojektet mutatott be, amelyben szír menekültek készítenek képeket új otthonukról--Montreál városáról. A bemutatott képek alapján, a menekülteknek leginkább Montreál római katolikus templomai, illetve a város gazdag építészete imponált. Ez a projekt azért is fontos volt, mert lehetővé tette a menekültek számára, hogy fotókon keresztül dokumentálhassák integrációs folyamatukat. Ezen felül a kritikai gondolkodást és az öntudatot is ösztönzi. Továbbá a fotók megkérdőjelezik a menekülekről kialakított hagyományos sztereótípiát, nevezetesen azt, hogy sebezhetőek. Jalabi kiállításában a menekültek művészek, fotóművészek, tanárok és -- úgy általában -- montreáliak.
(Amina Jalabi. Fotó: C. Adam)
(Amina Jalabi előadása. Fotó: C. Adam)
A menekült fotóműveszetről szóló előadást követte a színház. David DeGrow (a Torontói Egyetem doktorandusza) a torontói kísérleti színház alalukálást vizsgálta, különös tekintettel a hatvanas évek végén, illetve a hetvenes évek elején érkező amerikai "menekülthullámra." (Azokról az amerikaiakról van szó, akik a vietnámi háború ellen, illetve emiatt emigráltak Kanadába.) DeGrow elmondta, hogy ez a hullám kulcsfontosságú szerepet játszott a torontói színház fejlesztésében, különösen Rochdale College-ben, és e körül. Rochdale College egy alternatív oktatási intézmény és diákok által adminisztrált kooperatív rezidencia volt 1968-tól. DeGrow hozzátette: mára sokkal fejletebb a torontói színházi világ, így a mai menekültek akik esetleg csatlakoznának e világhoz komolyabb versenyben kell megállniuk helyüket. Amennyiben ismét egy bevándorlói hullám érkezne az USA-ból, vajon úgy teszünk mint ahogy tettek a hatvanas és hetvenes években--tehát hálózatok építésével és a menekült művészek befogadásával segítjük integrációjukat? Ezt kérdezte DeGrow és ezzel zárta előadását.
(David DeGrow. Fotó: C. Adam)
A torontói kísérleti színházról szóló előadást követte Gelencsér Gábor (ELTE), aki a rendszerváltás utáni magyar filmekről beszélt, különös tekintettel arra, hogy a vándorlás és a Magyarországra való visszatérés miképpen jelentkezik e filmekben. A politikai motivációt felváltotta fel a gazdasági motiváció, amikor magyarok nyugatra migráltak 1989 után. Nagyon gyakran a nyugatra távozó magyarok csalódottan tértek haza Magyarországra, a nyugaton töltött idejüket pedig az elidegenítés jellemzte. A magyar filmiparban egy egész műfaj foglalkozik a hazatéréssel, illetve azzal, hogy milyen más a nyugat a valóságban, ahhoz képest amilyennek a magyarok képzeletében létezett. Gelencsér Gábor többek között megemlítette Török Ferenc Moszkva tér című filmjét, valamint a Zsötem c. filmet és Vajda Péter Itt a szabadság c. alkotását.
(Gábor Gelencsér. Fotó: C. Adam.)
Lilly Koltun azzal a gondolattal zárta a panelt, hogy a művészet "kinyítja az kapút kollektív embersiségünk előtt."
A konferencia első napját kitcheneri író, Tasneem Jamal, felolvasása zárta Where the Air is Sweet c. könyvéből. Jamal családi történetére épül a regény. A szerző családja Ugandából menekült Kanadába 1975-ben, amikor az író négy éves gyerek volt. Jamal hangsúlyozta annak fontosságát, hogy menekültek platformot kapjanak, hogy az ő autentikus hangukat is hallhassuk.
(Tasneem Jamal. Fotó: C. Adam)
A konferencia első napja egy felvilágosító beszélgetéssel zárult arról a kérdésről, hogy miképpen definiáljuk a "menekült" szót és hogy miben különbözik ez másféle migrációtól és bevándorlói hullámoktól. Lapunk a konferencia további előadásairól is beszámol az elkövetkező napok során.
Christopher Adam
A három napos konferenciát Mike Molloy, a Kanadai Bevándorlás Történelmi Társaság elnöke nyitotta meg és egyben felolvasta Ahmed Hussen, kanadai bevándorlásügyi miniszter üzenetét. A miniszter hangsúlyozta, hogy e konferencia "kanadai sokszínűségének történelmét" mutatja be. Aztán Mike Molloy hozzátette: "egy olyan világban ahol egyre terjeszkedik a populizmus, illetve a xenofóbia és a bevándorlóellenes tendenciák, különösen releváns e konferencia üzenete."
(Mike Molloy. Fotó: C. Adam)
Schwartz Ágota, az Ottawai Egyetem irodalom és külföldi nyelvek tanszékének professzora, valamint Judy Young-Drache, a Kanada - Magyarország Oktatásügyi Alapítvány elnöke, illetve mindketten a konferencia szervezői, elmagyarázták: a konferencia ötlete az elmúlt másfél év alatt alakult ki. Egyetértettek a szervezők, hogy a konferencia tematikája tágabb lesz, mint hogy kizárólag az 56-os menekülthullámmal foglalkozzon.
(Schwartz Ágota. Fotó: C. Adam)
Judy Younge-Drache az Ottawa-Centre szövetségi választókerület képviselőjének, Catherine McKenna üdvözletét osztotta meg. McKenna elmondta: a konferencia kiváló alkalom az oktatásra és egyben az érdekérvényesítésre is. "Kanada kormánya elismeri, hogy hazánk a különböző népek befogadására épült"--jegyzi McKenna. A szövetségi politikuson kívül, Ottawa polgármestere - Jim Watson - is üdvözölte a konferencia résztvevőit.
(Judy Young-Drache. Fotó: C. Adam)
Németország ottawai nagykövetségét Marianne von Blomberg képviselte a konferencián és megjegyezte: Többet kell tanulnunk a menekülés jelenségéről, hiszen Németországban ez most különösen központi kérdés. Több mint 1,3 millióan kerestek menekült státuszt Németországban és ezzel az országnak számos hihívással és kérdéssel kellett megbírkóznia. Ilyen volt az elbírálási folyamat meggyorsítása valamint a kulturális és gazdasági beilleszkedés kérdése. Szintén jelen volt a konferencián Mark O'Neill, a Kanadai Történelmi Múzeumot és a Kanadai Hadtörténeti Múzeumot felügyelő koronavállalat elnöke.
A UNHCR-t Michael Casarola reprezentálta és elmondta: jelenleg több mint 22,5 millió menekültről tudunk és a szituáció Szudánban, Bangladeshben a Rohingya néppel, valamint a helyzet a Közép Afrikai Köztársaságban különösen aggasztó. A gazdasági, jogi, kulturális és társadalmi integráció a legfontosabbak amikor új menekülteket fogadunk be. Ami a szíriai menekülteket illeti: látjuk, hogy a szír menekültek rendkívüli módon ragaszkodnak Kanadához. Ezen felül tudjuk, hogy a menekült gyerekek általában arányosan nagyobb számban iratkoznak be kanadai egyetemekre mint a Kanadában született gyerekek.
Az első panel a migráció, az elmozdulás és a több identitású létet vizsgálta művészeti szemszögből. A panelt Lilly Koltun, a Kanadai Portré Galéria korábbi igazgatója vezette. A panel elnöke elmondta: maga is bevándorlók közvetlen leszármazottja.
(Lilly Koltun, Fotó: C. Adam)
Amina Jalabi, egy montreáli fotóművész 23 évvel korábban érkezett Kanadába Szíriából. Amikor tavaly érkezni kezdtek szír menekültek, érzelmi szinten is vonzódott hozzájuk. Jalabi egy eléggé fájdalmas fénykép vetítésével kezdte el előadását. Bemutatta azt a világot is bejárt fotót, amelyen László Petra magyar újságíró és operatőr Röszkénél menekülteket rugdosott. Jalabi előadásának második része azonban egy montreáli fotóprojektet mutatott be, amelyben szír menekültek készítenek képeket új otthonukról--Montreál városáról. A bemutatott képek alapján, a menekülteknek leginkább Montreál római katolikus templomai, illetve a város gazdag építészete imponált. Ez a projekt azért is fontos volt, mert lehetővé tette a menekültek számára, hogy fotókon keresztül dokumentálhassák integrációs folyamatukat. Ezen felül a kritikai gondolkodást és az öntudatot is ösztönzi. Továbbá a fotók megkérdőjelezik a menekülekről kialakított hagyományos sztereótípiát, nevezetesen azt, hogy sebezhetőek. Jalabi kiállításában a menekültek művészek, fotóművészek, tanárok és -- úgy általában -- montreáliak.
(Amina Jalabi. Fotó: C. Adam)
(Amina Jalabi előadása. Fotó: C. Adam)A menekült fotóműveszetről szóló előadást követte a színház. David DeGrow (a Torontói Egyetem doktorandusza) a torontói kísérleti színház alalukálást vizsgálta, különös tekintettel a hatvanas évek végén, illetve a hetvenes évek elején érkező amerikai "menekülthullámra." (Azokról az amerikaiakról van szó, akik a vietnámi háború ellen, illetve emiatt emigráltak Kanadába.) DeGrow elmondta, hogy ez a hullám kulcsfontosságú szerepet játszott a torontói színház fejlesztésében, különösen Rochdale College-ben, és e körül. Rochdale College egy alternatív oktatási intézmény és diákok által adminisztrált kooperatív rezidencia volt 1968-tól. DeGrow hozzátette: mára sokkal fejletebb a torontói színházi világ, így a mai menekültek akik esetleg csatlakoznának e világhoz komolyabb versenyben kell megállniuk helyüket. Amennyiben ismét egy bevándorlói hullám érkezne az USA-ból, vajon úgy teszünk mint ahogy tettek a hatvanas és hetvenes években--tehát hálózatok építésével és a menekült művészek befogadásával segítjük integrációjukat? Ezt kérdezte DeGrow és ezzel zárta előadását.
(David DeGrow. Fotó: C. Adam)A torontói kísérleti színházról szóló előadást követte Gelencsér Gábor (ELTE), aki a rendszerváltás utáni magyar filmekről beszélt, különös tekintettel arra, hogy a vándorlás és a Magyarországra való visszatérés miképpen jelentkezik e filmekben. A politikai motivációt felváltotta fel a gazdasági motiváció, amikor magyarok nyugatra migráltak 1989 után. Nagyon gyakran a nyugatra távozó magyarok csalódottan tértek haza Magyarországra, a nyugaton töltött idejüket pedig az elidegenítés jellemzte. A magyar filmiparban egy egész műfaj foglalkozik a hazatéréssel, illetve azzal, hogy milyen más a nyugat a valóságban, ahhoz képest amilyennek a magyarok képzeletében létezett. Gelencsér Gábor többek között megemlítette Török Ferenc Moszkva tér című filmjét, valamint a Zsötem c. filmet és Vajda Péter Itt a szabadság c. alkotását.
(Gábor Gelencsér. Fotó: C. Adam.)Lilly Koltun azzal a gondolattal zárta a panelt, hogy a művészet "kinyítja az kapút kollektív embersiségünk előtt."
A konferencia első napját kitcheneri író, Tasneem Jamal, felolvasása zárta Where the Air is Sweet c. könyvéből. Jamal családi történetére épül a regény. A szerző családja Ugandából menekült Kanadába 1975-ben, amikor az író négy éves gyerek volt. Jamal hangsúlyozta annak fontosságát, hogy menekültek platformot kapjanak, hogy az ő autentikus hangukat is hallhassuk.
(Tasneem Jamal. Fotó: C. Adam)A konferencia első napja egy felvilágosító beszélgetéssel zárult arról a kérdésről, hogy miképpen definiáljuk a "menekült" szót és hogy miben különbözik ez másféle migrációtól és bevándorlói hullámoktól. Lapunk a konferencia további előadásairól is beszámol az elkövetkező napok során.
Christopher Adam
