Menni vagy maradni? Maradni vagy menni? – Egy külföldön dolgozó magyar nő vallomása

Jobb jövőt akarsz magadnak és a családodnak, úgyhogy megragadod a kínálkozó alkalmat, ezért külföldön vállalsz munkát. Hogy aztán a szép jövő mellé kapj egy idegen világot… és rengeteg kétséget. Idővel nem az a világ lesz idegen, hanem ez. Az érzelmek összekavarodnak, te pedig nem tehetsz mást, mint őrlődsz, egyre csak őrlődsz a lehetetlen döntéshelyzetben.

Azt mondják, ha halogatunk egy döntést, az olyan, mintha a küszöbön állnánk. Én hosszú hónapokig a küszöbön álltam. Toporogtam. Egy lépés előre, egy hátra…

Egy nap határozottan eldöntöttem, hogy maradok, hiszen ez az egyetlen esélyem a jobb jövőre, és már azt számolgattam, mennyi idő múlva lehetek állampolgár. Aztán másnap lemondtam a nyelvtanárt, és inkább nem is kezdtem bele semmibe, hiszen mindjárt hazamegyek. Az ész és a szív csatázott. Néha nagy dolgok, néha kis apróságok járultak hozzá, hogy megváltoztassam az aznapi döntést. Ilyenek:

amikor megint elmegy valaki, akit megszerettem

amikor meglátogat valaki, akit szeretek

amikor nem látogat meg, akit szeretek

amikor meg akar látogatni valaki, akit nem szeretek

amikor nem értem, hogy min nevetnek

amikor nem értik, hogy én min nevetek

amikor a műtét előtt az aneszteziológussal nincs közös nyelvünk

amikor az orvosnál nem értik, hogy miért akarok fizetni

amikor azt hazudom a telefonban, hogy minden oké, miközben magas lázam van

amikor a barátaim bevásárolnak nekem, mert beteg vagyok

amikor a főnököm lecsesz, mert megkérdezem, hogy mit kell csinálni a táppénzes papírral

amikor megkérdezik, hogy Magyarország biztonságos-e?

amikor megkérnek, hogy az általam szervezett meetingre inkább ne menjek el, mert nem akarnak angolul beszélni

amikor látogatóba megyek a saját lakásomba

amikor otthon érzem magam, mert szeretve vagyok

amikor a kedvenc unokaöcsém megkérdezi, hogy miért nem voltam a focimeccsén

amikor meglepetés ajándékot kapok otthonról

amikor nem hívnak meg a céges karácsonyi vacsorára

amikor kiürül az iroda hatkor

amikor az új kolléga körbevezetésekor engem kihagynak, és csak a hátam mögött suttogják el neki, hogy „ő a magyar”

amikor megjön a fizetésem

amikor szeretnék megnézni egy skandináv filmet, de nem értem a feliratot

amikor azt mondják, hogy nincs jogom beleszólni az otthoni dolgokba, mert nem élek ott

amikor elegem van abból, hogy bocsánatot kell kérnem a puszta létezésemért is ahhoz, hogy elfogadjanak

amikor elhagy a pasi, mert nem ígérem meg, hogy örökre itt maradok

amikor azt mondják, hogy Magyarország Balkán

amikor újra megdöbbenek, hogy mennyire gyönyörű ez az ország

amikor újra megdöbbenek, hogy mennyire gyönyörű az az ország

amikor az otthoni gazdasági helyzetről olvasok

amikor az itteni gazdasági helyzetről olvasok

amikor besüt a nap a lakásba

amikor kiabálnak velünk a villamoson, amiért külföldiek vagyunk

amikor kivirágzik az orchideám az ablakban

amikor eltévedek Budapesten

amikor a 6-os villamoson magamhoz szorítom a táskám

amikor itt nem félek este egyedül

amikor rájövök, hogy március 15-én dolgoznom kell

amikor rájövök, hogy nagypénteken viszont nem

amikor otthon nézem az embereket… és a szegénységet látom

amikor itt nézem az embereket… és nem ismerősek az arcok

amikor a kollégáim már azelőtt felmondanak, mielőtt megtalálnák a következő állást

amikor az otthoniak azt mesélik, hogy nem mernek felmondani, mert úgysem találnak állást

amikor végre valaki beszélgetne velem, de nem értem

amikor nem értenek meg otthon

amikor nem értenek meg itt

amikor csak otthon értenek meg

amikor csak itt értenek meg

amikor jó hazamenni

amikor jó visszajönni

amikor azt mondom, hogy itthon

amikor azt mondom, hogy otthon…

Nem lehet a küszöbön élni. Az nem élet. Dönteni kell, de nincs jó döntés. És haragszom.

Kurvára dühös vagyok, hogy választanom kell, hogy ott élek-e, ahova tartozom, vagy ott, ahol működőképes az ország.

Hogy választanom kell az eszem és a szívem között, amiért nem kaphatom meg a kettőt egy helyen, mert otthon elvették tőlem a jövőt.

Fontos és fontos közül a fontosabbat választom. Hazamegyek.

Meg fogom bánni?

Meg. Biztos. Sokszor.

Mert tudom, hogy mi a fontosabb.

És ha úgy alakul, majd elindulok újra. Mert azt is tudom már, hogy bárhol megállom a helyem.

Andrea

Andrea.jpg
 
Szóval „haza” ment? Nos, ha VISSZAment Magyarországra, akkor valóban HAZA ment, mert úgy érzi, neki az a haza. Én inkább HAZAmaradok...

Nem, szerintem nem döntött jól. A múltat választotta a jövő helyett. Ha 2 hónap után megy HAZA, akkor még azt mondom oké, lehet hogy jól döntött. De a hölgy itt annyi történést írt le, hogy rohadtulsoká élt már külföldön. Ennyi idő után nem lehet viszaszokni a magyar kisstílűségbe és urambátyám-világba. Élete végéig lelkiismeretfurdalása lesz. Az ilyesmi a legrosszabb. Ennél az is jobb lett volna ha sose indul el a „hazából”.
 
Szóval „haza” ment? Nos, ha VISSZAment Magyarországra, akkor valóban HAZA ment, mert úgy érzi, neki az a haza. Én inkább HAZAmaradok...

Nem, szerintem nem döntött jól. A múltat választotta a jövő helyett. Ha 2 hónap után megy HAZA, akkor még azt mondom oké, lehet hogy jól döntött. De a hölgy itt annyi történést írt le, hogy rohadtulsoká élt már külföldön. Ennyi idő után nem lehet viszaszokni a magyar kisstílűségbe és urambátyám-világba. Élete végéig lelkiismeretfurdalása lesz. Az ilyesmi a legrosszabb. Ennél az is jobb lett volna ha sose indul el a „hazából”.
Ez a Te véleményed, a Te szemszögedből. Az ő döntése más volt. Ne Te döntsd el jól döntött-e. Ezt hagyd meg Neki.
 
Szörnyen érzem Magyarországon magam.
Nagyon nem tetszik az urambátyámország, az Európa szegényháza állapot, a hatalmas korrupció, a semmilyen oktatás, egészségügy, stb.
A 3 gyerekem jövője miatt mennék, de minél hamarabb.
Sajnos jelen tendencia mellett nincs jövőjük itthon, hacsak nem beállnak majd a sorba, de ezt nem szeretném...

Magyarország egy csodálatos ország, Budapest az egyik legszebb adottságú főváros.

Nem vetem meg sem aki külföldön él, sem aki hazavágyik és hazajön.

Nem könnyű útra kelni, sem az idegen környezetbe való beilleszkedés.
(Szabolcsból jöttem fel Budapestre 17 éve, de még mindig nem tudtam megszokni a fővárosi mentalitást - és még mindig jöttmentnek érzem magam -, hazavágyom, bár nem tehetem, hogy menjek is)

Kimennék SOS, mert nem bírom az itteni "klímát", de amint konszolidálódna az ország állapota, hazajönnék, szeretem Magyarországot, a magyar embereket!
Egyszerűen értetlen vagyok, hogy mi történik itthon...
 
Mielött kinnt maradtam tréfásan feltettem a kérdést az édesanyámnak: "Mi lenne ha nem jönnék vissza?" - Abban az idöben miden nyugati utazás elött átment ez az emberek agyán.
-
"Csináld azt amit jonak találsz" mondta "és ne tedd ezt töllem függövé. A te életed amit élsz." Aztán hozzáfüzte: "Egyet azonban mondanom kell neked, a honvágy az egy nagy erö." és utalt az ö mamájára aki egész életében nem tudott dönteni két kontinens között.
-
Ha az ember tudatában van annak, hogy egy más országban van akkor nem fog meglepödni azon amit a fiktiv (vagy valos) Andrea itt a mérleg negativ tányérjába tesz.
-
Természetes, hogy rövid idö után nem fogjuk érteni min nevet, mit gondol az aki a nyelvben, szokásokban beleélte magát, akinek a multja innen származik de egynéhány év mulva megduplázzuk az énünket, itt is és ott is kiismerjük magunkat. En ismerek embereket akik "visszamentek" idös korukba de nem találták meg azt amit gyerekkorukban kedveltek.
-
En csak anyit tudok mondani, hogy csalodni ugyan ugy lehet a kivándorlásnál mind a "visszatérésnél". A multba nem lehet visszatérni csak a jelenbe. A világ mindkét oldalon megy elöre.
-
Tegnap halottam egy hires hegymászotol, hogy: "Ne hagyja magát senki rábeszélni a hegymászásra ha a vágy nem magátol jön."
-
Lehet, hogy idegenbe le-külföldiznek, Mo.-on meg buzi, cigány, zsido, hazaárulo... (vagy tudom is én mi a menö manapság), lehetsz. :)
 
Menő: kommunista!
A mai Magyarországon a gyűlölködés beleivódik a társadalomba, az "okos " emberek gondoskodnak erről.

Volt idö, hogy itt is mindenkit "le-kommunistáztak", legyen az környezetvédelem, leszerelés, vagy katalizátoros auto, aztán lassan rájüttek, hogy ha minden jo ötletet a kommunizmus számlájára irnak akkor a végén ök állnak ott bután.
 
Utoljára módosítva:
Ez a Te véleményed, a Te szemszögedből. Az ő döntése más volt. Ne Te döntsd el jól döntött-e. Ezt hagyd meg Neki.
Nem én döntöttem, csak véleményeztem, amihez egyrészt jogom van, másrészt direkt amiatt is lett idetéve a cikk, hogy kibeszéljük.

És igenis az a nézetem, ha olyan döntést hoz valaki, amit aztán élete végéig bánni fog, az rossz döntés, pláne ha előre is tudhatja hogy bánni fogja.
 
Nem én döntöttem, csak véleményeztem, amihez egyrészt jogom van, másrészt direkt amiatt is lett idetéve a cikk, hogy kibeszéljük.

És igenis az a nézetem, ha olyan döntést hoz valaki, amit aztán élete végéig bánni fog, az rossz döntés, pláne ha előre is tudhatja hogy bánni fogja.
Honnan tudod, hogy bánni fogja? Honnan tudod, hogy az ő értékrendje szerint rossz döntést hoz? Ha Te megbánnád, fogalmazz úgy, egyesszám első személyben. Én ha kétszer ennyit keresnék, akkor se mennék el. Sejtem, a te értékrended alapján hülye vagyok. De az én értékrendem eltér a tiédtől. És ezzel nem vagyok egyedül.
 
Mielött kinnt maradtam tréfásan feltettem a kérdést az édesanyámnak: "Mi lenne ha nem jönnék vissza?" - Abban az idöben miden nyugati utazás elött átment ez az emberek agyán.
-
"Csináld azt amit jonak találsz" mondta "és ne tedd ezt töllem függövé. A te életed amit élsz." Aztán hozzáfüzte: "Egyet azonban mondanom kell neked, a honvágy az egy nagy erö." és utalt az ö mamájára aki egész életében nem tudott dönteni két kontinens között.
-
Ha az ember tudatában van annak, hogy egy más országban van akkor nem fog meglepödni azon amit a fiktiv (vagy valos) Andrea itt a mérleg negativ tányérjába tesz.
-
Természetes, hogy rövid idö után nem fogjuk érteni min nevet, mit gondol az aki a nyelvben, szokásokban beleélte magát, akinek a multja innen származik de egynéhány év mulva megduplázzuk az énünket, itt is és ott is kiismerjük magunkat. En ismerek embereket akik "visszamentek" idös korukba de nem találták meg azt amit gyerekkorukban kedveltek.
-
En csak anyit tudok mondani, hogy csalodni ugyan ugy lehet a kivándorlásnál mind a "visszatérésnél". A multba nem lehet visszatérni csak a jelenbe. A világ mindkét oldalon megy elöre.
-
Tegnap halottam egy hires hegymászotol, hogy: "Ne hagyja magát senki rábeszélni a hegymászásra ha a vágy nem magátol jön."
-
Lehet, hogy idegenbe le-külföldiznek, Mo.-on meg buzi, cigány, zsido, hazaárulo... (vagy tudom is én mi a menö manapság), lehetsz. :)
Igen, Ernő, a múltba nem lehet visszatérni, jól mondtad. Emlékszem, kijövetelem előtt elutaztam a faluba (oké, na, nagyközség) ahol a gyermekkorom telt. Nosztalgia. Mondom körülnézek... Bejártam minden régi helyszínt.

A régi szülői házban az új tulaj kivágta a nagy feketecseresznye fát amin oly sokat mászkáltam boldogan gyermekkoromban. Más kerítést volt már a ház előtt. Átépítette a tornácot is.
Az általános iskola HELYÉT találtam csak meg, óvodát csináltak belőle, más helyre került az iskola.
Az utcámban a fák egy része hiányzott, más fák olyan magasra nőttek hogy alig ismertem rájuk, minden szokatlan volt.
A közeli rétre ahol korábban játszottam, be se mehettem mert elkerítették és golfpálya lett belőle.
Az utat leaszfaltozták.
Más lett a vasútállomás külseje is.
A fagyizó bezárt, mert az öreg mama aki üzemeltette, meghalt.
És volt még sok más változás is...

Idegen lett ott, annyira idegen nekem, hogy nyugodtan kimehettem külföldre is. Mert igaz itt még idegenebb, de legalább nincs csalódás közben hogy összehasonlítva az emlékeimmel, disszonanciát éreznék.

Nem térhetek vissza a múltba.
 
Honnan tudod, hogy bánni fogja? Honnan tudod, hogy az ő értékrendje szerint rossz döntést hoz? Ha Te megbánnád, fogalmazz úgy, egyesszám első személyben. Én ha kétszer ennyit keresnék, akkor se mennék el. Sejtem, a te értékrended alapján hülye vagyok. De az én értékrendem eltér a tiédtől. És ezzel nem vagyok egyedül.
Onnan tudom hogy megbánná, hogy bele van írva a cikkbe,m ő maga írta oda. Ott van a vége felé. Talán olvasd el te is végig a cikket. Ez így öngól volt a részedről.
 
Svájcban hatvanas-hetvenes években rengeteg főleg egyszerű délolasz segédmunkás dolgozott. Az üzleti eladók tanultak meg olaszul és nem ők németül. Csak "Bella Italia" rol tudtak beszélni. Volt egy betegségük amit az itteni orvosok "mindenemfáj"
betegségnek neveztek. A honvágy. Így persze csak kínlódás az egész.

Ha az ember kimegy, villámgyorsan meg kell tanulni a nyelvet. Tudni kell "elengedni". El kell fogadni a vendéglátók másságát, ami se nem jó, se nem rossz,
hanem egyszerüen más. Egy JÓ magyar baráti társaság nagyon sokat könnyithet a
dolgon.
Az biztos hogy nem mindenki alkalmas a külföldön élésre.
Én sosem éreztem magam a "hűvös" Svájciak között idegennek, mert
nem úgy kezeltem őket mint idegeneket.
Nem volt meg bennem az a kissebbségi érzés, hogy "őtudjahogyéntudomhogyőtudja"
Sajnos ez az idegen, jobban mondva vendéglátó "nemszeretet" rengeteg külföldiben
megvan. Ez nagyon megnehezíti a beilleszkedést.
A beolvadás meg az integrálódás mind hülyeség. Egy Svájci sem várja el tőlem hogy
svájci legyek. Szertik a tipikus magyar akcentusomat.
Egy nagyobb csoport külföldi bepolgárosításánál az ünnepi beszédben Zürich polgármestere arra kérte az új polgárokat, hogy ne akarjanak svájciabbak lenni mint a Svájciak:)
Ugyanahoz a kulturkőrhöz tartozunk, csak a mentalitásunk más. Aki a nyugati világba megy dolgozni az nem szibériai munkatáborba megy.;)
 
Mielött kinnt maradtam tréfásan feltettem a kérdést az édesanyámnak: "Mi lenne ha nem jönnék vissza?" - Abban az idöben miden nyugati utazás elött átment ez az emberek agyán.
-
"Csináld azt amit jonak találsz" mondta "és ne tedd ezt töllem függövé. A te életed amit élsz." Aztán hozzáfüzte: "Egyet azonban mondanom kell neked, a honvágy az egy nagy erö." és utalt az ö mamájára aki egész életében nem tudott dönteni két kontinens között.
-
Ha az ember tudatában van annak, hogy egy más országban van akkor nem fog meglepödni azon amit a fiktiv (vagy valos) Andrea itt a mérleg negativ tányérjába tesz.
-
Természetes, hogy rövid idö után nem fogjuk érteni min nevet, mit gondol az aki a nyelvben, szokásokban beleélte magát, akinek a multja innen származik de egynéhány év mulva megduplázzuk az énünket, itt is és ott is kiismerjük magunkat. En ismerek embereket akik "visszamentek" idös korukba de nem találták meg azt amit gyerekkorukban kedveltek.
-
En csak anyit tudok mondani, hogy csalodni ugyan ugy lehet a kivándorlásnál mind a "visszatérésnél". A multba nem lehet visszatérni csak a jelenbe. A világ mindkét oldalon megy elöre.
-
Tegnap halottam egy hires hegymászotol, hogy: "Ne hagyja magát senki rábeszélni a hegymászásra ha a vágy nem magátol jön."
-
Lehet, hogy idegenbe le-külföldiznek, Mo.-on meg buzi, cigány, zsido, hazaárulo... (vagy tudom is én mi a menö manapság), lehetsz. :)
Igazi Édesanya!
Hozzáteszem a többihez nem lesz munkád, vagy cselédpénzt kapsz érte. Nem lesz nyugdijad, vagy esetleg kolduskenyér. etc...
 
Mielött kinnt maradtam tréfásan feltettem a kérdést az édesanyámnak: "Mi lenne ha nem jönnék vissza?" - Abban az idöben miden nyugati utazás elött átment ez az emberek agyán.
-
"Csináld azt amit jonak találsz" mondta "és ne tedd ezt töllem függövé. A te életed amit élsz." Aztán hozzáfüzte: "Egyet azonban mondanom kell neked, a honvágy az egy nagy erö." és utalt az ö mamájára aki egész életében nem tudott dönteni két kontinens között.
-
Ha az ember tudatában van annak, hogy egy más országban van akkor nem fog meglepödni azon amit a fiktiv (vagy valos) Andrea itt a mérleg negativ tányérjába tesz.
-
Természetes, hogy rövid idö után nem fogjuk érteni min nevet, mit gondol az aki a nyelvben, szokásokban beleélte magát, akinek a multja innen származik de egynéhány év mulva megduplázzuk az énünket, itt is és ott is kiismerjük magunkat. En ismerek embereket akik "visszamentek" idös korukba de nem találták meg azt amit gyerekkorukban kedveltek.
-
En csak anyit tudok mondani, hogy csalodni ugyan ugy lehet a kivándorlásnál mind a "visszatérésnél". A multba nem lehet visszatérni csak a jelenbe. A világ mindkét oldalon megy elöre.
-
Tegnap halottam egy hires hegymászotol, hogy: "Ne hagyja magát senki rábeszélni a hegymászásra ha a vágy nem magátol jön."
-
Lehet, hogy idegenbe le-külföldiznek, Mo.-on meg buzi, cigány, zsido, hazaárulo... (vagy tudom is én mi a menö manapság), lehetsz. :)
Drága Ernoe!
Nagyon igaznak találo, amit írtál!
2(!) ev múltán voltam látógatóban 'otthon' és - bár abban a városban születtem, ahivá visszamentem látogatóba - úgy éreztem, mááár, és nem véletlenül írtam sok 'á'-val, már nem fogad be a város! Meglepett. Gyerekkorom ott töltöttem, ott érettségiztem, szövődtek barátságok, és mégis, már akkor, idegenként sétáltam utcáin. Lehet az is furcsa volt, és fokozta az érzetet, h 2 év alatt is változott a város, de akkor már tudtam, nem tartozom már oda olyan szinten, mint korábban. Persze látogatóként ismét járhatnék ott, kb. egy vagyok a sok külföldi közül, de ugyanazt az érzést, egyértelmű odatartozást/befogadást soha nem fogom tudni visszavarázsolni, ami régen adott volt.
Érzéseim/emlékeim azért őrzik azokat a szép perceket, amelyek a szülővárosomhoz fűznek, de ezek enyéim maradnak, nem erőltethetem ki, nem várhatom el senkitől, ha meglátnának az utcán ismét sétálva ott, h értsenek engem, v akàrcsak ugyanakkora hévvel örüljenek nekem, mint egykor.
Az ottaniak élete is folyt egy mederben - és ebből én kimaradtam, hisz nem voltam velük egy helyen - tehát az azóta formálódott szóvicceiket nem biztos, h értem, s ők is értetlekedhetnek az én változásaimon, amelyeken nélkülük mentem át, hol örömmel, hol kényszerből, magamra hagyatva, bárki támasza nélkül!
Ezt a kettősséget, ami a cikkben van - az otthon és az itthon kettős érzetét - minden országot váltó, aki tartósan marad születési helyétől távolabb, külföldön; megéli!
Valóban, olyan is van, aki visszaköltözik szülőhelyére, de ők rendszerint kiköltözésük után röviddel, pár hónap alatt döntöttek ismerőseim is úgy, h inkább hazaköltöznek. Bennük olyan erős a honvágy, h felülírja eredeti céljuk. Mindenkiben van honvágy, csak mértéke nem egyforma.
Sok viszontagságon mentem és megyek keresztül.
Nem fordulnék vissza, mert az a múlt, ami az emlékeimben él, a jelenem formálhatom sikerré, ha kellőképpen és megfelelő időben teszek érte.
 
Igazi Édesanya!
Hozzáteszem a többihez nem lesz munkád, vagy cselédpénzt kapsz érte. Nem lesz nyugdijad, vagy esetleg kolduskenyér. etc...

Igen, vannak akiknek nem sikerült az "uj-élet" külföldön, de legalább megprobálták és van miröl mesélniük. :)
-
Egyébbként ha ugy visszamegyek néha és elbeszélgetek azokkal akikkel együtt indultam, hát van aki látszolag jol él, mert örökölte a szülei állami lakását sok sok év után, még mindig ugyanabban a fotelbe kinál helyet amit a szülei nászajándékba kaptak (igaz egyszer a huzatot kicserélték)...
-
Ezt nem gunybol mondom (van olyan is aki melett anyagilag nem rugnék labdába, igaz ö egyházi alkalmazott, az is lehet, hogy a pápaválasztáson ott volt de töllem tudta meg utolag, hogy bizony a pápa nem tanult No.-ban az egyetemen..) hanem, hogy lássuk a paletta nagy.
-
Egy kicsit furcsa érzés itt a sok külföldreszakadt hazánkfiárol (magamrol is) beszélni és ugyanakkor azt hallani egy topikkal odébb, hogy a "migránsok nem menekültek". Hát kik vagyunk mink? Miért nem kergettek vissza bennünket kommunista országbol jöttet?
 
-
Egy kicsit furcsa érzés itt a sok külföldreszakadt hazánkfiárol (magamrol is) beszélni és ugyanakkor azt hallani egy topikkal odébb, hogy a "migránsok nem menekültek". Hát kik vagyunk mink? Miért nem kergettek vissza bennünket kommunista országbol jöttet?
Jó kérdés. Amikor Jugóbol Olaszba szöktem és onnét is illegálisan Svájcba, eszembe se jutott hogy ezek örülni fognak nekem vagy nem.
Ha sziriai lennék, biztos ott feküdtem volna a Keleti aluljárójában...
 
Svájcban hatvanas-hetvenes években rengeteg főleg egyszerű délolasz segédmunkás dolgozott. Az üzleti eladók tanultak meg olaszul és nem ők németül. Csak "Bella Italia" rol tudtak beszélni. Volt egy betegségük amit az itteni orvosok "mindenemfáj"
betegségnek neveztek. A honvágy. Így persze csak kínlódás az egész.

Ha az ember kimegy, villámgyorsan meg kell tanulni a nyelvet. Tudni kell "elengedni". El kell fogadni a vendéglátók másságát, ami se nem jó, se nem rossz,
hanem egyszerüen más. Egy JÓ magyar baráti társaság nagyon sokat könnyithet a
dolgon.
Az biztos hogy nem mindenki alkalmas a külföldön élésre.
Én sosem éreztem magam a "hűvös" Svájciak között idegennek, mert
nem úgy kezeltem őket mint idegeneket.
Nem volt meg bennem az a kissebbségi érzés, hogy "őtudjahogyéntudomhogyőtudja"
Sajnos ez az idegen, jobban mondva vendéglátó "nemszeretet" rengeteg külföldiben
megvan. Ez nagyon megnehezíti a beilleszkedést.
A beolvadás meg az integrálódás mind hülyeség. Egy Svájci sem várja el tőlem hogy
svájci legyek. Szertik a tipikus magyar akcentusomat.
Egy nagyobb csoport külföldi bepolgárosításánál az ünnepi beszédben Zürich polgármestere arra kérte az új polgárokat, hogy ne akarjanak svájciabbak lenni mint a Svájciak:)
Ugyanahoz a kulturkőrhöz tartozunk, csak a mentalitásunk más. Aki a nyugati világba megy dolgozni az nem szibériai munkatáborba megy.;)
Majdnem lájkoltalak, csak azért nem teszem mert beleírtad hogy a beolvadás és integrálódás hülyeség. NEM AZ. Már rég megírták, a középkorban: „Ha Rómába mész, viselkedj úgy, mint a rómaiak!”.
 
Igen, vannak akiknek nem sikerült az "uj-élet" külföldön, de legalább megprobálták és van miröl mesélniük. :)
-
Egyébbként ha ugy visszamegyek néha és elbeszélgetek azokkal akikkel együtt indultam, hát van aki látszolag jol él, mert örökölte a szülei állami lakását sok sok év után, még mindig ugyanabban a fotelbe kinál helyet amit a szülei nászajándékba kaptak (igaz egyszer a huzatot kicserélték)...
-
Ezt nem gunybol mondom (van olyan is aki melett anyagilag nem rugnék labdába, igaz ö egyházi alkalmazott, az is lehet, hogy a pápaválasztáson ott volt de töllem tudta meg utolag, hogy bizony a pápa nem tanult No.-ban az egyetemen..) hanem, hogy lássuk a paletta nagy.
-
Egy kicsit furcsa érzés itt a sok külföldreszakadt hazánkfiárol (magamrol is) beszélni és ugyanakkor azt hallani egy topikkal odébb, hogy a "migránsok nem menekültek". Hát kik vagyunk mink? Miért nem kergettek vissza bennünket kommunista országbol jöttet?
Félreértettél, én úgy írtam, ha nem megy el vki, hanem marad. Hát néha én is úgy gondolok az itthoniakra, hogy lehetne őket menekültnek tekinteni, de ránk már szigorú bevándorlási szabályok érvényesek..
 
Igen, Ernő, a múltba nem lehet visszatérni, jól mondtad. Emlékszem, kijövetelem előtt elutaztam a faluba (oké, na, nagyközség) ahol a gyermekkorom telt. Nosztalgia. Mondom körülnézek... Bejártam minden régi helyszínt.

A régi szülői házban az új tulaj kivágta a nagy feketecseresznye fát amin oly sokat mászkáltam boldogan gyermekkoromban. Más kerítést volt már a ház előtt. Átépítette a tornácot is.
Az általános iskola HELYÉT találtam csak meg, óvodát csináltak belőle, más helyre került az iskola.
Az utcámban a fák egy része hiányzott, más fák olyan magasra nőttek hogy alig ismertem rájuk, minden szokatlan volt.
A közeli rétre ahol korábban játszottam, be se mehettem mert elkerítették és golfpálya lett belőle.
Az utat leaszfaltozták.
Más lett a vasútállomás külseje is.
A fagyizó bezárt, mert az öreg mama aki üzemeltette, meghalt.
És volt még sok más változás is...

Idegen lett ott, annyira idegen nekem, hogy nyugodtan kimehettem külföldre is. Mert igaz itt még idegenebb, de legalább nincs csalódás közben hogy összehasonlítva az emlékeimmel, disszonanciát éreznék.

Nem térhetek vissza a múltba.


nagyon röviden: nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba :)

nem kell ezt ennyire túlragozni: tudomásul kell venni, ha valaki más országba költözik, az nem olyan lesz mint az addigi élete...gondoljon bele mindenki, csak ha más városba költözik is mennyi minden megváltozik, más lesz - ha országot is vált, még inkább más lesz minden ---- ezt kell minden indulónak nagyon-nagyon alaposan mérlegelni, hogy fogja-e bírni (persze sok minden van nyilván, amivel nem tud számolni, ami csak "élesben" derül ki, de azért egy felnőtt ember csak el tudja dönteni, mennyire fontos a család, a barátok, a megszokott környezet, stb. - ha már itt kétségek merülnek fel, el sem szabad indulni úgy, hogy véglegesre tervezi ---- és igen, azt is tudomásul kell venni, hogy egy másik országban, más kultúrában idegen lesz...ezt is bírni kell idegekkel :) nem egyszerű döntés, de van amikor a "kényszerítő okok" felülírnak minden mást és akkor tényleg menni kell, akkor mérlegelésnek már nem nagyon van helye, későbbre pedig marad a nosztalgia :)
viszont amit semmiképp nem szabad elfelejteni: a távolság (időben és útban is) mindent megszépít :)
 

Hírdetőink

kmtv.ca

kmtv.ca

Friss profil üzenetek

petrucy wrote on sizsu's profile.
Megtisztelve érzem magam a követés bejelölése miatt.-))
vorosmart wrote on bsilvi's profile.
Köszönömszépen a legújjab fordítást !
A "friss üzenetek + napok óta nem jelennek meg,hibát jelez
vorosmart wrote on DeeYoo's profile.
Köszönöm szépen a fordítást.

Statisztikák

Témák
38,094
Üzenet
4,794,719
Tagok
615,330
Legújabb tagunk
AYN123
Oldal tetejére