Gyorsan végigolvastam a topic-ot, és van itt hideg is, meleg is....
A férjemmel, amikor találkoztunk, megbeszéltük, hogy minimum 4 gyereket szeretnénk... aztán úgy hozta az élet, hogy 5 év próbálkozás után sikerült egy elvetélt terhesség, ami után végre megszületett a kisfiunk... azóta is próbálkozunk, vetélés és egyéb bajok közepette, remélhetőleg a mostani terhességem megmarad... még mindig nem adjuk fel, bízunk benne, hogy legalább 3 gyerekünk lehet.
Anyukámnak egy öccse volt, aki váratlanul 39 évesen meghalt. Szegény itt maradt egyedül, minden felelősség az övé, ami a lebénult nagymamámmal jár.
Anyósomék hárman vannak testvérek. Sajnos a szüleik az elmúlt években meghaltak, de teljesen más volt a helyzet, mert tudták támogatni egymást.
Más, amikor az emberrel a testvére van a szülő koporsójánál, mert együtt voltak gyerekek, együtt élték át a szüleik "aranykorát", közös emlékeik vannak, amit a férj/barát/gyerek/unoka/stb. nem ismerhet...
És ez csak egy ok, amiért több gyereket szeretnénk. Más nincs a világban, akiben feltétel nélkül megbízok, mint a szűk családom.... minden testvér más és más személyiság, hiszen emberek vagyunk, de a családban élők - jó esetben - nem akarnak rosszat nekünk, sőt a javunkat akarják. Nálunk így van.
Nekem egy öcsém van. Kedves fiú. 4 év van közöttünk, és volt egy hosszú időszak, amikor nem tudtunk beszélgetni egymással.... most tanuljuk újra egymást, sokat beszélgetünk, sokat hallgatunk egymás mellett, de az életemet bármikor rá merném bízni, mert tudom,hogy jobban vigyázna rá, mint a sajátjára. Lehet, hogy klasszikus fogalmak szerint nem vagyunk a legjobb testvérek, de nagyon szeretem az öcsémet, és érzem,hogy ő is szeret, pedig elválaszt minket 260 km....
Remélem a kisfiamnak is lesznek testvérei, és hasonlóan egymást támogató család lesznek, hogy legalább egymásban meg tudjanak bízni maradéktalanul - ha mi már nem leszünk....
Bocsi, ha kicsit szentimentális voltam.
AZt még gyorsan leírom, hogy nem összeveszés miatt nem beszéltem az öcsémmel, hanem mert elment egymás mellett az életünk, és nem figyeltünk még rá:
amikor kamaszodtam, akkor ő kicsi volt, amikor ő volt kamasz, és kinőtt a kicsi korból, akkor én már nem otthon laktam.
De ettől függetlenül, a normális szexuális felvilágosítást (nem pornófilmes), mivel szüleink ilyen témában nagyon prűdek, én adtam neki... pedig akkor kamasz volt.
Néha most is tud feltenni olyan kérdést, amit szerintem senki másnak nem tenne fel
De imáddom,hogy így megbízik bennem.
