"Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz, Mert minden csönd más..." / Reményik Sándor /

gyöngyesz témája a 'Irodalom' fórumban , 2009 Október 29.

  1. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    [​IMG]

    Károlyi Amy : Szó


    Vannak csendek,
    mikor a percet
    átüti a szó.
    Nyiss ki ajtót és ablakot
    Isten a látogató.
    Hagyd minden dolgod,
    a szóra figyelj
    Oly ritkán hallható.
    Átömlik rajtad mint egy ölelés,
    mikor Isten meglátogat,
    Te vagy a hang,
    a szó.
     
    Utoljára módosítva: 2014 Október 27
  2. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    [​IMG]

    Hartay Csaba : Tűlevéllel elvarrt szavak


    Vannak-e szavak? Csakis szótlanul.
    Vannak-e percek? Látatlan elvonul.
    A kertben hógyapjas tuják állnak.
    Szenteste áldott születésre várnak.
    Az égen holdtestű, csillagszemű halak.
    Akar a kimondatlanul is létező szavak.
    Csak az emlékezés akváriumfénye.
    A múlt, mintha lassan úszva égne.
    Éjben derengő, nádtetős ház, szólít, hív.
    Odabent szaporán dobogó kályhaszív.
    Most dermedt szobák, elfagyó szavak,
    s körben komor, repedezett vályogfalak.

    Elfolynak évek, omlanak ölelések.
    Ami marad: katedrális a feledésnek.
    Az égen holdtestű, csillagszemű alak.
    Szaggatott dallam, tűlevéllel elvarrt szavak.
     
    Utoljára módosítva: 2014 Október 27
  3. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    [​IMG]


    Lator László : Jóság



    Egyszerűen és átlátszóan
    lebegünk a világ dolgai fölött,
    mint a súlytalan madarak,
    mint a levegő, mint a semmi.

    Nem akarunk semmit, de éjszaka
    vágyaink lila lánggal égnek,
    s reggelre megszületnek bennünk
    a föld, a nap és az állatok.

    Mi vagyunk a föld, a nap és az állatok,
    a lassú folyók és a messze
    hegyek hullámzó éneke,
    határtalan alázat.

    A földért és a fákért és az égért,
    az állatokért és az emberekért vagyunk,
    a kemény falakon áthatolnak
    remegő sugaraink.

    Megértésünkben felolvadnak a kövek,
    az utak összefutnak,
    szemeinkből a földre
    a jóság szüntelen zuhogása árad.

    Érezzük ereink lüktetését,
    időtlenek, határtalanok vagyunk,
    s magunkba oldjuk
    az újuló és porladó világot.
     
    Utoljára módosítva: 2014 Október 27
    Horkanto kedveli ezt.
  4. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag


    [​IMG]

    Szabó T. Anna : Ünnep

    Változat egy Weöres-versre


    A csillag-szárnyas éj nyugalma zeng
    a szív kamráiban, hol tág a tér,
    hová visszhangos csendek hangja fér,
    s a benső égen kék angyal kereng.

    Künn minden csak a békéért eseng,
    dörög, dobol, dübög, künn dől a vér,
    és rikolt, ahogy torkából kifér
    a külvilág – benn minden összecseng.

    Csak légért kapkod, szűk helyén feszeng,
    nyomul, tolong, de semmit el nem ér
    a künn, ahol a pénz pengéje leng,

    de legbelül csak gyertya, bor, kenyér,
    a benső csendben dal nyugalma zeng,
    hajnal dereng, a szívben ünnepély.
     
  5. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    [​IMG]

    Székely Magda : Erőért

    Legyen Akaratod szerint
    mit rám raktál sose sokalltam
    tudtam hogy nem rogyhatni meg
    míg próbáidat végzed rajtam

    Kis erőt most mégis Uram
    és ha a hátamba nyilallik
    görnyedésem mélyebb szöge
    szándékod irányába hajlik
     
  6. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag


    [​IMG]

    Somlyó Zoltán : Álmok szőnyegén



    Az álmaimból és reményeimből
    szines, süppedő szőnyeget fonok.
    És éjjel-nappal fonok egyre-egyre,
    a munka édes, sürgető, konok.

    Beléfonom a jelen bús magányát
    ciprus-színével is kegyetlenül.
    Amely fölött az őszi alkonyatban
    lágy tétován fehér galamb repül.

    Ha elkészül a ritkamívű szőnyeg,
    nagyboldogan terítem majd eléd:
    menj végig rajta s érezd meg a lelkem
    különös, vágyó, rezgő ütemét...
     
    Horkanto kedveli ezt.
  7. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    [​IMG]

    Bella István: Az ég falára



    A gaz, ami a sírjukon kékell,
    az ég, ami sírjukból terem,
    megtermi külön életével
    ami még bennük végtelen.

    Így tanulok én is halkulni,
    leszek csönddel, éggel teli,
    és nagyon, nagyon földöntúli,
    és nagyon, nagyon emberi.
     
    masumasu kedveli ezt.
  8. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    [​IMG]


    Arany-Tóth Katalin: Sírva, ezerszer


    Ami nincs, azt ne keresd sehol.
    Lehet, hogy csak álmaidban zakatol
    halkuló, monoton ütemek között,
    mint a vágy, mi titkon szívedbe szökött.

    Valóságnyi pillanatvarázs,
    mit mosolyba öltözve, repesve vársz,
    s aztán mennyire fáj a felébredés!
    Nyelved éllel forog, mint sebben a kés.

    Így sebzed magad, és másokat,
    miközben lelked szeretetért kutat.
    Magányod nem érti senki, senki más!
    Magadnak vagy a legnagyobb árulás.

    Olykor megállsz. Gyónsz egy keveset.
    Hazugságban az igazad keresed,
    félreértésben a magyarázatot,
    miközben magadat újra áltatod:

    lesz - mert volt - egy élhetőbb világ!
    Hiszed: csendben vár egy jó élet reád.
    Hisz elcsendesül minden vihar egyszer,
    s te újrakezdenéd sírva, ezerszer.
     
    Horkanto kedveli ezt.
  9. masumasu

    masumasu Állandó Tag

     
  10. masumasu

    masumasu Állandó Tag

    huhh!...Gyönyörű, és aktuális!
     
  11. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    [​IMG]


    Dsida Jenő: Templomablak


    (Szent-Iványi Sándornak)

    Kik csak az uccán
    járnak-kelnek
    szépséget rajta
    nem igen lelnek,
    kiváncsi szemmel
    rá nem tapadnak:
    csak egy karika,
    szürke karika,
    ólomkarika,
    vén templomablak.

    Rácsa rozsdás,
    kerete málló,
    emitt moh lepi,
    amott pókháló, -
    sütheti napfény,
    sötét örökre,
    mint világtalan,
    bús világtalan,
    agg világtalan
    húnyt szeme-gödre.

    De ki belép
    a tág, iromba,
    boltozatos,
    hűvös templomba
    s belülről pillant
    ablakára,
    megdöbbenten áll,
    megkövülten áll,
    elbűvölten áll: -
    Nézz a csodára! -

    Színek zengése!
    Fények zúgása!
    Mártir mosolya!
    Szűz vallomása!
    Kék, ami békül,
    piros, mi lázad!
    Magasba ragad,
    a mennybe ragad
    lángtünemény
    és tűzkáprázat!

    Ó, titkok titka:
    a földön ittlent
    belülről nézzen
    mindenki mindent,
    szemet és szívet
    és harcot és békét! -
    Áldja meg az Úr,
    áldja meg az Úr
    a belülről látók
    fényességét!
     
  12. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    [​IMG]


    Dsida Jenő: Megint csupa kérdés


    Hát nem volt boldogabb az ősi Semmi
    az új semminél, mely valaminek
    tudja magát?
    Miért kellett bágyadt mosolygásainknak
    önmagukra ébredniök az élet ágyán?
    Miért döngetünk véres ököllel, eszeveszetten
    olyan kapút, melynek csak egyik pántja
    sok ezer fekete mérföld?
    Téli estéken keservesen énekelve,
    őseink és dédunokáink hajából
    miért fonjuk az élet hosszú kötelét?
    Miért faljuk fel egymást
    akkor is, ha nem vagyunk éhesek
    s miért pattan fel gőggel a gerincünk,
    ha végigütnek rajta?
    S miért nem akarunk lefeküdni ősszel
    hullott levelek közé, mint aszott szemét
    a seprű alá?
    Nagy kerek szemmel is mért nézünk vakon
    a forgószelek tátongó sodrába?
    S miért lát kicsivel többet az ember,
    ha csöndesen ül egy percig... így...
    s behúnyja a szemét?...
     
  13. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag


    [​IMG]


    Szepes Mária: Kibékülés




    Békét kötni mindennel és mindenkivel,
    aki más, mint amit jónak, szépnek
    tartok, s csak önmaga tud lenni.
    Elfogadni külön kozmoszának törvényeit,
    ha az enyémtől eltérnek. Megbocsátani
    idegen, rossz ízeket, helyükre tenni
    téves jelképeket. Megérteni titkos
    nyelvüket, a hebegőt, a dadogót,
    a szitkozódó, mérget fröccsentő csúfat is.
    Felismerni e tintahal-felhő mögött a zokogó,
    magányos kárhozottat, aki adni, kérni
    nem képes. Számláján csak bevétel-rovatot
    vezet. Tenni, áldozni sohasem szeret,
    nem ismer egyebet, csak a nihilt,
    koporsót ácsol, sírgödröt ás.
    Elviselni a botor jajszavát,
    aki maga keresi búját, baját,
    visszaüt, támad, s vádol, hogy ütik,
    sültgalambra lesve tétlenkedik.
    Nyavalyáinak utána jár,
    a figyelmeztetésért halálmadárt kiált.
    Nem tudja másképp. Semmiféle vád,
    ítélet csontalkatát nem szabja át.
    Bölcs az, aki megbocsát: Ilyen a világ!
    Ennyi az ember, s ennyi vagyok
    magam is. Nem több és nem kevesebb.
    Néha megostromlom a lehetetlent,
    Sziszifuszként hegyre hordom terheimet,
    azután visszahullok talajt vesztve megint.
    De magamnak is megbocsájtok,
    ami nehezebb, mint átugrani
    saját, földre vetült árnyékunkat.
    E biblikus varázslat mégis
    megtörténik időnként, pedig nem idézi hit.
    A csoda villáma váratlan mindig,
    eltünteti, ami valónak tűnik,
    s megmutatja, ami a mulandóban is
    igaz, mert soha el nem múlik.
     
    Horkanto kedveli ezt.
  14. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag


    [​IMG]

    Áprily Lajos: December végén



    Havas hegyek ködökben elmerülnek.
    Az ég felé egyetlen csúcs se lát.
    De köd mögött idő-tündérek ülnek
    s nyújtják a téli nappal fonalát.
     
  15. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    [​IMG]

    Földesi Mihály : Jégvirág harmónia

    Ezüst párás ezüst erdő,
    Ezüst hold az égre fel jő.
    Ezüst lábnyom ezüst hóban,
    Ezüst hal az ezüst tóban.
    Ezüst hegyen ezüst a rom.
    Ezüst szánon ölel karom.
    Ezüst pihe ezüst szárnyon,
    Ezüst széllel messze szálljon.
    Ezüst óév ezüst ködben,
    Eltűnt puha, ezüst csöndben.
     
  16. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    [​IMG]

    Csabai Máté:hajnalig, ébren


    összesöpörtem a más álmokat
    meghagytam a töprengőt ami beleillik
    az alkonyi panorámába – az ablakon
    még látni a völgyeket
    a megdöbbent köd a kisszobába szállt
    csontoktól ropognak a hegygerincek
    mint egy ügyetlenül pumpáló szív
    dobban meg minden éjfélkor az éjszaka
    holnap is megvirrad
    biztatom sürgetem rugdosom a sötétséget
    nem félelem nem is a versek árulása
    nem áruba bocsátani a szót
    a csendben ugyan kinek
    hanem csak ennyi: holnap megvirrad
    és ahogy a szülőasztalra fekszik
    lassan a hajnal – lefekszem
    a legszebb perceket méltón aludni át.
     
  17. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    [​IMG]

    Fodor Ákos: Mezei leltár


    Megszámoltam, hogy
    mennyivel kevesebb s o k
    virág, mint Egy-Egy.
     
  18. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    [​IMG]

    Tóth Árpád : Be szép az ég...


    Be szép az ég bíborló baldachinja,
    S be jó alant heverni szemlehúnyva,
    A csend szól, mintha hegedűhang hullna,
    Hegedül a csend, hűs arany a húrja,
    Hallgatja a szív, elalszik a búja,
    Álmodik a szív, s az álmot nem unja.

    Mindent megun a szív, szerelmet is,
    Pénzt is, kacajt is, hűvös kertet is,
    A bú bakján ül, mint egy bús kocsis,
    És hova hajtson, nem tudja, a hűs
    Estén, és elbóbiskol néha s kis
    Álmok ringatják...
     
    gyulatata kedveli ezt.
  19. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    [​IMG]

    Juhász Gyula: Béke


    És minden dolgok mélyén béke él,
    És minden tájak éjén csend lakik,
    S a végtelenség összhangot zenél,
    S örök valók csupán mély álmaink.

    És minden bánat lassan béke lesz,
    És mindenik gyötrődés győzelem,
    S a kínok kínja, mely vérig sebez,
    Segít túllátni a szűk életen.

    Testvéreim: a boldogság örök,
    S e tájon mind elmúló, ami jó,
    S az élet, a szép, nagy processzió,

    Mely indul örvény és sírok fölött,
    Az égi táj felé tart csendesen,
    S egy stációja van: a végtelen.
     
    gyulatata kedveli ezt.
  20. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    [​IMG]


    Áprily Lajos : A ragyogó madár



    Kerested erdőn, bérceken,
    fiatalságtól részegen.
    Álmodtad és tudtad, hogy él,
    különb madár a többinél:
    elorzott minden drága színt,
    smaragdot, türkizt és rubint,
    szikrázóbb, mint a gyurgyalag,
    begytollán bíboros szalag,
    a kékcsókánál kékje szebb,
    a jégmadárnál ékesebb.
    Véredben él, álmodban ég,
    egyetlenegy gyönyörüség.
    S míg mohón űzte két szemed,
    futott, futott az életed...

    S mikor fejedre hó szitál
    s szemed téveszti már a színt
    s a fényt nem bírja már
    s a szép már nem dédelgeti:
    egy suhogó hang meglegyint,
    s tapogató kezedre száll
    s káprázó tollát kelleti
    a ragyogó madár!
     

Megosztás