Nem hiszem, hogy bárkinek is újat mond az a megállapítás, miszerint gazdaságunk már egy ideje rendkívül komoly munkaerőhiánnyal küszködik. Az ellenben nagyon is meglepő, hogy a magyar kormányzat fajsúlyos politikusai mennyire másként gondolnak a probléma megoldásáról.
Miután a versenyszféra szereplői a saját bőrükön érzik a szakképzett munkaerő hiányát, így nem csoda, hogy a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége egy intézkedéscsomagot tette le az asztalra ki annak érdekében, hogy a gazdaság e gond ellenére is működőképes maradjon. És bár a rövid távra szóló javaslatok között jó néhány figyelemre méltó ötlet akad, számomra a legizgalmasabb elképzelés kétségkívül az, amely szerint egy kormányzati program segítségével 250 ezer, „kulturálisan beilleszthető”, szakképzett vendégmunkást hoznánk az országba. Hogy a negyedmillió melós miért pont negyedmillió, abba most nem érdemes részletesen belemenni (az MGYOSZ szerint, ha a lengyeleknél 1 millió ukrán dolgozik, úgy népességarányosan nekünk 250 ezer ember kell), tény azonban, hogy Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter egy MTI-interjúban hajlandónak mutatkozott ezt a megoldást maximálisan felkarolni. Nem így viszont Lázár János... A Miniszterelnökséget vezető miniszter szerint ugyanis addig, amíg hazánkban 5-6 százalékos munkanélküliség van, az állástalan, esetleg a regisztrációban sem szereplő honfitársainknak, így például a romáknak és a leszakadó rétegeknek kell segíteni, nem pedig más országok polgárait idehozni.
Miért külföldről akarunk munkaerőt alkalmazni? / Fotó: Shutterstock
Nos, magam ezúttal inkább a Lázár-féle megközelítést tudom támogatni. Legfőképp azért, mert a Varga Mihály által is jónak vélt MGYOSZ-terv lényegében annak a beismerése, hogy a magyar döntéshozók a munkaerőpiacon kialakult drámai helyzet felszámolásáért az égvilágon semmit nem tudnak tenni. A külföldi vendégmunkások betelepítése ugyanis egy egész sor területen a kormányzat kudarcát jelenti. Így egyebek mellett azt, hogy a magyarországi munkaerőképzés, illetve -átképzés vagy egyáltalán nem, vagy csak éppenhogy működik.
Ami nem pusztán azért nagy probléma, mert ezek hiányában elég nehéz lesz az egyes ágazatok hozzáértő kezek iránti igényeit kielégíteni, de azért is, mert így a jelenleg elsősorban gazt irtó, utcát sepregető vagy az árokparton kapirgáló közmunkásokat bajosan lehet a versenyszférába átirányítani. De a gyáriparosok és a nemzetgazdasági tárca vezetője által is szorgalmazott ötlet számomra azt is jelzi, hogy a kabinet a pillanatnyilag idegen országokban dolgozó, zömmel fiatal, nyelveket beszélő, többnyire képzett magyar munkavállalókat nem tudja, netán nem is akarja hazahozni. És hát, rajtuk kívül lehetne még az Orbán Viktor által Magyarország „legnagyobb rejtett erőforrásának” titulált roma közösség esetleges foglalkoztatására is utalni...
Egyszóval úgy gondolom, ezt a munkaerő-importot nem nagyon kellene elkapkodni. Feltéve persze, hogy a dolgozni tudó és akaró honfitársainkat nem óhajtjuk egyszer s mindenkorra leírni.
Csapos Lajos
Miután a versenyszféra szereplői a saját bőrükön érzik a szakképzett munkaerő hiányát, így nem csoda, hogy a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége egy intézkedéscsomagot tette le az asztalra ki annak érdekében, hogy a gazdaság e gond ellenére is működőképes maradjon. És bár a rövid távra szóló javaslatok között jó néhány figyelemre méltó ötlet akad, számomra a legizgalmasabb elképzelés kétségkívül az, amely szerint egy kormányzati program segítségével 250 ezer, „kulturálisan beilleszthető”, szakképzett vendégmunkást hoznánk az országba. Hogy a negyedmillió melós miért pont negyedmillió, abba most nem érdemes részletesen belemenni (az MGYOSZ szerint, ha a lengyeleknél 1 millió ukrán dolgozik, úgy népességarányosan nekünk 250 ezer ember kell), tény azonban, hogy Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter egy MTI-interjúban hajlandónak mutatkozott ezt a megoldást maximálisan felkarolni. Nem így viszont Lázár János... A Miniszterelnökséget vezető miniszter szerint ugyanis addig, amíg hazánkban 5-6 százalékos munkanélküliség van, az állástalan, esetleg a regisztrációban sem szereplő honfitársainknak, így például a romáknak és a leszakadó rétegeknek kell segíteni, nem pedig más országok polgárait idehozni.
Miért külföldről akarunk munkaerőt alkalmazni? / Fotó: Shutterstock
Nos, magam ezúttal inkább a Lázár-féle megközelítést tudom támogatni. Legfőképp azért, mert a Varga Mihály által is jónak vélt MGYOSZ-terv lényegében annak a beismerése, hogy a magyar döntéshozók a munkaerőpiacon kialakult drámai helyzet felszámolásáért az égvilágon semmit nem tudnak tenni. A külföldi vendégmunkások betelepítése ugyanis egy egész sor területen a kormányzat kudarcát jelenti. Így egyebek mellett azt, hogy a magyarországi munkaerőképzés, illetve -átképzés vagy egyáltalán nem, vagy csak éppenhogy működik.
Ami nem pusztán azért nagy probléma, mert ezek hiányában elég nehéz lesz az egyes ágazatok hozzáértő kezek iránti igényeit kielégíteni, de azért is, mert így a jelenleg elsősorban gazt irtó, utcát sepregető vagy az árokparton kapirgáló közmunkásokat bajosan lehet a versenyszférába átirányítani. De a gyáriparosok és a nemzetgazdasági tárca vezetője által is szorgalmazott ötlet számomra azt is jelzi, hogy a kabinet a pillanatnyilag idegen országokban dolgozó, zömmel fiatal, nyelveket beszélő, többnyire képzett magyar munkavállalókat nem tudja, netán nem is akarja hazahozni. És hát, rajtuk kívül lehetne még az Orbán Viktor által Magyarország „legnagyobb rejtett erőforrásának” titulált roma közösség esetleges foglalkoztatására is utalni...
Egyszóval úgy gondolom, ezt a munkaerő-importot nem nagyon kellene elkapkodni. Feltéve persze, hogy a dolgozni tudó és akaró honfitársainkat nem óhajtjuk egyszer s mindenkorra leírni.
Csapos Lajos
